Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

MESÉK ÉLETRŐL, HALÁLRÓL ÚJJÁSZÜLETÉSRŐL

 (Boldizsár Ildikó, meseterapeuta előadása)

 A hagyomány által megszentelt mítoszok és mesék bölcs útmutatásokat őriztek meg számunkra az élet körforgásával kapcsolatban. Az archaikus ember nem vigaszt keresett a történetekben, hanem válaszokat az őt foglalkoztató kérdésekre. Mire születünk? Miért halunk meg? Mi történik a halál után? Milyen a holtak birodalma?
Hogyan lehet eljutni oda, s vezetnek-e visszafelé utak? Van-e halhatatlanság, s ki
lehet halhatatlan? Hogyan lehet újjászületni egy életen belül akár többször is? A
meséléssel egybekötött előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ – kizárólag a
mesék segítségével.

Az előadás ideje: január 28.-án 18:00

 Helye: Budapest, Múzeum utca 7. Kossuth Klub

 Belépőjegy ára: 1.000 Ft

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Minden kedves olvasónak mesés és boldog új évet!!

„Légy büszke, viselj hét szépséget, és legyen hétféle tudományod! Az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, a második szépséged a szemed ragyogása, a harmadik szépséged az arcod tündöklése, a negyedik szépséged a beszéded hatalma, az ötödik szépséged a termeted szépsége, a hatodik szépséged a szerelem szépsége, a hetedik szépséged a boldogságod szépsége. Hét ország hét királyfia kérjen meg tégedet, és hét ország felett hatalmad legyen… Legyen tudományod: az első legyen a varázslás, úgy önmagadat, mint állatokat tudj elvarázsolni. Második legyen a táltosság, harmadik legyen a szíved érzete, negyedik legyen, hogy tudj parancsolni embernek és állatnak, ötödik legyen, hogy tudj uralkodni minden boszorkány hatalmán, hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnárlibád legyen a te táltos paripád, a hetedik a tudományod legyen, hogy minden hajnalban, a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél.” (A táltos kanca és a libapásztorlány-magyar népmese)

Forrás: Mesepedagógia

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A Rómeó és Júlia alaptörténet, olyannyira, hogy a viszálykodó családok gyermekeinek egymásra találása egerekkel is megeshet. Az már olyan mindegy, hogy egéréknél Rómeót Somának, Júliát pedig Fruzsinának hívják, - fő az, hogy szeretik egymást. Szeretik egymást – méghozzá nem is akárhogyan – óvodásmódon. Együtt falatozgatják a finom sajtdarabokat és el-elhintázgatnak a játszóteret varázslatosan beezüstöző holdfényben.
Soma és Fruzsina boldogságát csak a szüleik háborúskodása árnyékolja be. Soma és családja ugyanis SZÜRKE, míg Fruzsi: papájával és mamájával együtt fehér.
Ez a történet természetesen nem tragédiával végződik, hiszen gyermekeknek szól – gyermekeknek, akiknek nem árt, ha minél előbb megtanulják, hogy nem a bunda színe a fontos, hanem az, amiben minden egér megegyezik – s ez nem más, minthogy akár szürkék, akár fehérek, a sajtot egyformán szeretik.

A szürke egerek csak liszteseknek hívják annak a fehér egércsaládnak a tagjait, akikkel a véletlen egy fedél alá kényszerítette őket. A fehér egerek viszont kizárólag úgy emlegetik a szürkéket: azok a mákosok. Csak Somát és Fruzsit, a két fiatalt nem érdekli, milyen színű a másik bundája. De mert minden egér fél a macskától és egyformán szereti a sajtot, végül mégiscsak megbékélnek egymással.

Jegyvásárlás itt

Az előadás oldala

Az eredeti mese lemezen is nagysiker volt!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Mese - Volt egyszer egy Diótörő, akit megátkozott Egérfül asszonyság. Az átkot azonban feloldani csak egy módon lehet. Veszélyes úton, sötét helyeken és félelmetes birodalmakon át Marika és a Diótörő a Marcipán-palotába érkezik, amely fényes ugyan, de vajon biztonságos is?

Tánc - A klasszikus és a kortárs tánc prózával és bábokkal való ötvözete nemcsak izgalmassá teszi az előadást, hanem a fantáziánk kiterjesztését is szolgálja.

Játék - Az előadás teret nyit a játszani vágyó gyerekek számára, hiszen akinek kedve tartja, részt vehet az Egérfejek és a Diótörő párbajában. Azt, hogy ki melyik oldalon harcol majd, ki-ki eldöntheti saját belátása szerint.

Az eredeti Csajkovszkij zenéjét és E. T. A. Hoffmann meséjét a Közép-Európa Táncszínház és az Átrium Film-Színház közösen dolgozza fel. Az összetartozás öröme és nehézsége, az emlékezés csalafintasága és a játék feszültsége a meghatározója az előadásnak, amely egyaránt szól kicsiknek és nagyoknak. A négy művészeti terület egy kétrészes produkcióban válik mesévé.

Bemutató időpontja: 2013. december 28., Átrium Film-Színház

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Az örökzöld növények tisztelete már az ókori népek hitvilágában is központi helyet foglalt el, fenyőfát először Németország területén díszítettek valamikor a 16. században. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben.

A kereszténység megszületése előtt az örökzöld növények és fák különös jelentőséggel bírtak az ókori népek számára a téli időszakban, tiszteletük már a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt. Ahogy ma az emberek karácsonyfát állítanak, úgy ezen népek örökzöld faágakat aggattak ki otthonaik ajtajára és ablakaira, sokan ugyanis úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és távol tartják a betegségeket.

Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték. Sokan úgy hitték, hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek így a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket.

Az ókori egyiptomiak egyik legjelentősebb istene Ré volt, a napisten, akit legtöbbször napkoronggal a fején ábrázoltak. A szkarabeusz, napkorong és kosfejű férfi ábrázolásának kombinációja a felkelő, déli és lenyugvó napot jelentette számukra. Az egyiptomiak a téli napforduló idején – azaz mikor Ré elkezdett felgyógyulni és megerősödni – pálmalevélből készült gyékényszőnyeggel díszítették fel otthonaikat, ami a halál felett diadalmaskodó életet szimbolizálta.

A római világban a napfordulókor ünnepelt Saturnalia (dec. 17.) – amely során Saturnusra, a földművelés istenére emlékeztek – a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor (jan. 1.) a házakat és templomokat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. (Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én ünnepelték, az első nikaiai zsinat döntése nyomán az egyház 325-ben erre napra helyezte Jézus születésének évfordulóját.) A druidák a házakra és az imahelyekre kiaggatott örökzöld növényekben az örökkévalóság szimbólumát látták. Az örökzöld növények a viking társadalom hitvilágában is fontos szerepet játszottak: a skandinávok úgy gondolták, hogy az örökzöldek a napisten, Balder különleges növényei.

A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát. A német reformátor éppen hazafelé tartott egy téli estén, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes; Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy mikor hazaért, mindenáron be akart számolni családjának a jelenségről, s jobb ötlete nem lévén, elővett egy fát és gyertyákat helyezett rá.

A szokás Amerikában még a 19. században is furcsának hatott, a karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből származik és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik, bár a hagyomány a német otthonokban jóval korábban meggyökeresedett. Pennsylvania német lakosai 1747-ben is felállították a maguk közösségi fáját, de jó száz évig a legtöbb amerikai azt pogány szokásnak tartotta.

A puritán örökséget az egyre befolyásosabb német és ír bevándorlók ásták alá. A karácsonyfa később komoly támogatókra talált Viktória brit királynő és férje, Albert szász-coburg-gothai herceg személyében: a királyi pár 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán volt látható gyermekeik körében a feldíszített fenyőfa mellett. Viktória – ellentétben elődjeivel – rendkívül népszerű volt az alattvalók között, s ha valamit tett, abból kis túlzással divat lett; nemcsak Nagy-Britanniában, hanem a tengerentúlon, a keleti parton is. A fa ezzel végleg megérkezett az USA-ba.

Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert, Amerika pedig nagyra tört – legalábbis ami a karácsonyfák méretét illeti: ugyanis míg Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket vágtak ki, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak. A 20. század elején az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a németek továbbra is az almát, a mogyorót vagy éppen a marcipános sütit favorizálták. Hamarosan elterjedtek az égősorok is, így a karácsonyfák napokon át hirdethették az ünnep szentségét – s immáron egyre többször a városok főterein.

A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot; érdekesség, hogy mikor 1860 karácsonyán Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.

A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.

Ha érdekes és vicces karácsonyi szokásokra vagyunk kíváncsiak, a Kárpát-medencében is bőven találunk példát, a hajadon alföldi lányok például mézet ettek a hajnali mise előtt, hogy férjet édesgessenek magukhoz, Erdélyben pedig minden ajtót és ablakot bezártak, nehogy a boszorkányok állati alakot öltve bejussanak és rontást hozzanak a házra.

Angliában a gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg zokniba csomagolt ajándékaikat Télapótól, aki a kéményen keresztül érkezik, és a kandallóból bújik elő. Elmaradhatatlan eseménye a napnak Erzsébet királynő karácsonyi televíziós beszéde, amelyet ugyan az angolok meglehetősen unalmasnak tartanak, mégis mindenki megnézi. December 26-a az úgynevezett Boxing Day, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozzák meg. A név arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, amelynek tartalmát a szegények között osztották szét. A brit hagyományok szerint a karácsonyi puding keverése közben kívánt dolgok valóra válnak, de csak akkor, ha a keverést az óramutató járásával egyező irányban végezzük. A régi Angliában a hagyományos karácsonyi vacsora a mustáros disznófej volt. Nagy népszerűségnek örvend még a „karácsonyi pukkantó”, ami egy csillogó papírba csomagolt, keménypapírból készült henger, és erősen hasonlít egy nagyobb méretű szaloncukorra. Mindig két ember szakítja szét, ezt egy kisebb petárdaszerű pukkanás kíséri. A hengerben egy színes papírkorona, egy vicc és egy kis ajándék található.

Az amerikai Mikulás, Santa Claus erősen hajaz brit kollégájára, azzal a különbséggel, hogy ő rénszarvas szánon érkezik. A pogány és a római eredet miatt az Egyesült Államokba érkező vallásos angol emigránsok az 1600-as évekig elutasították a karácsony ünneplését. A karácsony meleg, örömteli ünneplése a német és a holland bevándorlóknak köszönhető. Mára azonban az amerikaiak egész jól belejöttek a karácsonyozásba, legalább is a díszítő eszközök használatába. Vannak olyan települések, melyek díszítő versenyt rendeznek egymás között.

Indiában a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény. Itt december 24-én kezdenek ünnepelni, és ez eltart egészen az új év kezdetéig. A kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel „karácsonyfaként”.

Svédországban a karácsony gyakorlatilag már december 13- án, Luca napján kezdődik. Ilyenkor a lányok fehérbe öltöznek, és egy hétgyertyás koszorúval a fejükön viszik szüleiknek ágyba a reggelit. Szenteste a családi vacsora előtt szaunáznak, majd a vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza.

Norvégiában karácsony éjszakáján az összes seprűt elrejtik, mivel a hiedelem szerint ilyenkor a boszorkányok és a gonosz szellemek előjönnek, és ellopják a takarítóeszközöket egy kis száguldozásra. Itt nem a Jézuska, hanem a Julenissen viszi az ajándékokat a jó gyerekeknek 24-én este. Norvég hagyományok közé tartozik a karácsonyfa körül való körözés, miszerint ha valaki körbejárja a fát, felvesz egy ajándékot, odaadja a címzettnek, majd mindenki nézi, ahogy kibontja, és örül neki. Majd valaki más is körbejár, felvesz egy ajándékot, és így tovább, amíg tart az ajándék-készlet.

A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az „igazi” Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik!) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor ők alszanak. A család karácsony előestéjén ünnepi ételeket eszik, amelyek nem más, mint rakott krumpli, lazac, sonka és rizskása. 24-én reggel a család körbeüli az asztalt, fahéjas tejberizst reggeliznek, amelybe egy szem mandulát rejtenek, s aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a következő évben. A finnek ilyenkor az állatokat is megvendégelik. Természetesen ezen a napon sem maradhat el a szaunázás. 24-én délben pedig Turkuban, Finnország régi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít.

Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem szenteste, avagy karácsony napja, hanem vízkereszt, vagy annak előestéje januárban. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza a meglepetéseket. Újabban azonban - talán a

külföldi hatásoknak is engedve - divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. Olaszországban nem a fenyőfa a divat, hanem kis fából készült piramisokat díszítenek fel gyümölcsökkel.

Spanyolországban december 22-én a spanyolok nagy része lottót vásárol, melynek számait december 24-én húzzák ki, és énekelve ismertetik a nézőkkel. Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerűségnek.

Portugáliában a brit mintához hasonlóan cipők kerülnek a kandallók mellé, hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal titokban abba tegye az ajándékokat. A portugál gyerekek csak karácsony első napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. Portugáliában a karácsony hivatalosan egy napig tart.

Venezuela fővárosában, Caracasban, hogy karácsony estéjén lezárják az utcákat, és az emberek görkorcsolyával mennek a templomba.

Ukrajnában a karácsonyfa díszei között megtalálható a műpók és a műpókháló is. Karácsony reggelén pókot találni a karácsonyfán a hiedelem szerint szerencsét jelent.

Japánban piros színű karácsonyi üdvözlőlapot küldeni valakinek nagy udvariatlanság, ugyanis a gyásztáviratokat is ilyen színnel nyomtatják.

Ausztráliában van olyan település, ahol a Mikulás szörfön érkezik, sokan ugyanis a tengerparton töltik a karácsonyt. Az ausztrál hagyományok szerint a Miklulás szánját 8 kenguru húzza.

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Míg egy felnőtt általában évente kétszer-négyszer betegszik meg, gyermekeknél mindez akár nyolc-tízszer is megismétlődhet.  Emiatt sem mindegy, hogyan készül fel a család az év egyik legnehezebb időszakára.

Megelőzés…

Az immunerősítésben a gyerekeknél is kulcsfontosságú a helyes táplálkozás, a mozgás, illetve a higiéniás szabályok betartása. A változatos étkezés mellett, figyeljünk arra, hogy kevesebb finomított szénhidrátot és cukrot fogyasszanak – tésztákban, kenyérben, tortákban, cukorkákban és üdítőitalokban fordul elő leginkább –, ezek ugyanis tápanyagként szolgálhatnak a baktériumok számára a bélrendszerben, és hozzájárulnak a gyulladások kialakulásához. Legalább ennyire lényeges a mozgás is. A legjobb, ha a gyerek már eleve tagja egy sportcsapatnak, ha mégsem, akkor a szülőnek kell odafigyelnie arra, hogy mindennap jusson elég idő az aktív játékra. A British Journal of Sports Medicine egyik számában a kutatók arról számoltak be, hogy minél jobb fizikai állapotban van valaki, annál kisebb a valószínűsége, hogy a téli hónapokban elkapja a náthát.

A kórokozók könnyedén bejuthatnak a szervezetünkbe a szemünkön, az orrunkon keresztül a kezünk segítségével, ezért a gyerekeknek (is) a lehető legkorábban meg kell tanítani az alapvető higiénés szabályokat. Fontos az alapos, a kéz minden területét érintő szappanos kézmosás, a zsebkendőbe való köhögés, tüsszentés. A bőrre került vírus néhány órán át életképes maradhat, és legalább ennyit kibír a lakás bármely felületén is; az alapos takarítás, fertőtlenítés ilyenkor különösen ajánlott.

…és ami utána jön

Ahhoz, hogy jó eséllyel elkerüljük a szövődmények kialakulását, már az első tünetek jelentkezésére reagálni kell. Ha a gyermeknél a betegség jeleit észlejük – folyik az orra, levert, esetleg hőemelkedése, láza van – parancsoljuk ágyba, szellőztessünk gyakran és itassunk vele sok folyadékot; 48 óra alatt pedig kiderül, érdemes-e orvoshoz fordulni. Az enyhébb lefolyású esetekben elég lehet a lokális szerek alkalmazása, ezek azért jók, mert közvetlenül a nyálkahártyára kerülve pusztítják az ott tanyázó kórokozókat. Nem jó jel azonban az erőteljes torokfájdalom, a gombócérzés, a nem csökkenő láz, az aluszékonyság, a fülfájás – ilyenkor már indokolt lehet valamilyen antibiotikumos kezelés is.

Ha már benne vagyunk a sűrűjében, akkor az egyik legfontosabb kérdés lehet a lázcsillapítás, és ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, mikor kell, és mikor felesleges. Ipolyi-Topál Gitta orvos-blogger szerint 38,5 fok alatt nem érdemes lázat csillapítani sem felnőtteknél, sem nagyobb gyermekeknél (a lázas csecsemőt érdemes megmutatni az orvosnak). Mint mondja, azért nem, mert a magasabb hőmérséklet önmagában is pusztítja a kórokozót, továbbá kimutatták, hogy bizonyos immunsejtek aktivitása magasabb hőmérsékleten fokozódik. Szakmai fórumokon is ez az általános vélemény, miszerint a mérsékelt, tehát 39 fok alatti lázat nem kell feltétlenül csillapítani. A fájdalmat természetesen mindenképpen csillapítani kell, és az erre való gyógyszerek egyben lázcsillapítók is –„de például békésen alvó gyereket felébreszteni csak a lázcsillapító beadása miatt, vétek”. Míg Madarasi Anna gyermekgyógyász szerint azért kell a gyerekeknél lázat csillapítani, mert náluk még előfordulhat lázgörcs. Nagyobbaknál, ha a láz nem haladja meg a 38 fokot, érdemes várni vagy mérlegelni, mert a kórokozók szaporodása bizonyítottan lelassul magasabb testhőmérsékleten.

A teljes cikk itt olvasható!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal.

A problémákkal való megküzdés sikere több tényezőtől is függ: a családtagok egyéni belső megküzdési potenciáljától, a családban betöltött szerepek struktúrájától, az éppen aktuális konfliktusoktól, a családi, - rokoni kapcsolatok állapotától, a családot körülvevő, fontos referencia csoportoktól. Mindezek mellett a család teherbírása problémamegoldó képessége viszonylagos állandóságot mutat, és szoros kapcsolatban van a házastársak alkalmazkodási készségével.(Cseh Szombathy 1979 Idézi Komlósi Piroska (1989)

Ha a család krízisben van
A gyász, a hozzátartozók elvesztése több szempontból nehéz feladatot jelent minden család számára. Ugyanis a gyász alapvetően egy intrapszichés (belső) folyamat, mindenkinek egyénileg, lelke mélyén kell átmennie egy folyamaton, egy változáson a veszteség során, másrészt viszont fontos, hogy a család együtt is kialakítson gyászreakciókat, melyet közösen élhetnek meg. Ez a kettősség okozza a legnagyobb nehézséget. A gyász szakaszai egyénileg meghatározottan haladnak. Mivel ezt az emberek többsége nem ismeri, így nehéz tekintettel lenni egymásra és összehangolni az igényeket. Ezen szakaszokról egy fejezet külön foglakozik könyvünkben.
Mivel a gyász egy úgynevezett normál krízis állapot, mely elnevezés arra utal, hogy mindenki életében előforduló, és mindenki számára nehéz megpróbáltatást jelentő állapotról van szó. A krízis során a család többféleképpen nyújthat segítséget, de a segítő funkciók hatékonyságát befolyásolja, hogy nyílt e a kommunikáció a családtagok között, van-e közös nyelv. A generációk között élő –e a kapcsolat, van-e kölcsönösség az egymás közötti kapcsolatokban, van-e felelősségérzet egymás iránt, elfogadják-e a családi kontrollt, van –e egyetértés a család és a tágabb társas kulturális közeg között. Amennyiben az említett feltételek hiányoznak vagy elégtelenül működnek, akkor a család nem képes kivédeni a kríziseket és azok elmélyülhetnek.

Amennyiben a család megfelelően működik akkor képes segíteni. Egyrészt a felmerülő negatív érzelmek (szorongás, bűntudat, depresszió, düh, szégyenérzés) miatt a családtagok energiája csökken így kevésbé képesek szembenézni, szembe szállni, a nehézségekkel, a család pedig erőt, támogatást és bíztatást nyújthat. Másrészt a krízishelyzet frusztráló is lehet, melynek hatására regresszív, (néha infantilis) lelki megoldásokat keresünk, és nehezen találjuk az adekvát, helyzetnek megfelelő megoldási módokat. Ilyenkor a család szolidaritása, szeretete javíthatja a frusztrációtűrést, és érettebb megoldások megtalálására sarkallhat minket. Ezek a krízisek lehetnek veszteségek is, melyek sokszor értéktelenség érzést váltanak ki a családtagokból, ezt a család a szeretet, megértés, a stabilitás, biztonság, valahová tartozás érzésével ellensúlyozhatja, mely segíti, megkönnyítheti a fájdalmas élmények feldolgozását is.

A veszteségek
„Veszteségérzést jelent a emberek számára minden olyan dolognak vagy tulajdonságnak eltűnése, megszűnése, amely az egyén számára fizikai, érzelmi vagy pszichológiai szempontból jelentős volt” (Komlósi Piroska 1999) . A veszteségek: betegség (egészség elvesztése), fogyatékosság (bizonyos „életesélyek” elvesztése), egzisztenciális veszteségek (pozíció, hatalom, tulajdon, hagyományok, közösségek), munkanélkülivé válás, pszichikus veszteségek (önértékelés, önbecsülés, bizalom, biztonság vesztés.
Az előbb említettekkel szemben veszteség említésekor általában a hozzátartozók elvesztését értjük (barát, szülő, házastárs, magzat, gyermek) a veszteségek lelki dinamikája folyamata azonban nagyon hasonló és egymásra is hatással van.

Hogyan reagál a család a veszteségre?
A gyász különféle reakciókat vált ki belőlünk, (mivel egy másik fejezet részletesen tárgyalja, ezért itt csak megemlítem ezeket) fájdalmas levertséget, csüggedést, a külvilág iránti érdeklődés megszűnését, a kapcsolatok elhanyagolását, új kapcsolatok kialakításának képtelenségét, elfordulást minden olyan tevékenységtől, ami nem az elveszett személlyel kapcsolatos. A családi reakciók módosíthatják az egyéni reakciókat, tompíthatják azokat, és megvédhetnek a patológiássá válásuktól.
Ha az egyik családtagban a tagadás reakciója dominál, a realitással való szembe nézést kerüli, a család többi tagján sok múlik, hiszen reagálásukkal befolyásolhatják ezt. Amennyiben a család kiszolgálja, hagyja ezt az elzárkózást a valóságtól, akkor egyrészt konzerválja ezt a szakaszát a gyásznak, másrészt ők maguk is lemondanak a társas érintkezésekről, izolálódnak és csak a régmúlttal, az emlékekkel foglalkoznak. A tagadás egy jól ismert elhárító mechanizmus, mely egy általános reakció móddá is válhat. Mint a legtöbb primitív elhárító mechanizmus, általában nem segíti a hosszú távú feldolgozást, a gyász érzelmi átdolgozását., mert abban segít, hogy a realitással ne kelljen szembe nézni, így attól megvédje a személyt (Amit tagadok az nincs, ha nem beszélünk a gondokról, akkor azok nincsenek is. Ha nem beszélünk szeretteink haláláról, akkor mintha nem is haltak volna meg.)
Ezzel szemben az izoláció, az egyedüllét keresése bizonyos időszakban segítheti a belső gyászmunkát. Segíti az elmélyülést. Ez a két mechanizmus gyakran együtt jár, összekapcsolódik.
Másik fontos jelenség, hogy az elhunyt személyt a hozzátartozók idealizálják, ennek egyik mozgatója a bűntudat, amely mindig növeli a gyászreakciók érzelmi szintjét, erősségét. A bűntudat kialakulhat spontán, saját indíttatásból, de gyakran egymást vádolják a családtagok, és egymásban keltenek bűntudatot. Gyermek elvesztésénél ez nagyon gyakori. Elő szokott fordulni, hogy a meghalt testvért idealizáló szülök elhanyagolják érzelmileg az élő gyermeküket, akit kevésbé látnak idealizáltan, mint az elvesztett gyermeket.
Megtörténhet az is, hogy a család a helyettesítéssel próbálja betölteni az űrt, amit a meghalt családtag hiánya okoz. Ez történik amikor a szülőpár a veszteség után kis idővel új gyermeket vállal. (Ennek káros hatásairól Kovácsné Török Zsuzsa részletesen beszámol a perinatális gyásszal foglalkozó fejezetben.)

Gyakran az egyik idős szülő elvesztésekor fordul elő, hogy az itt maradt szülő egészségét a gyász megrendíti. Természetesen testi tünetek is kísérhetik a gyászt, mely újabb átrendeződést kíván a családtól, mikor a beteg szülőt ápolják, vagy éppen magára hagyják. Ez dupla megterhelést jelent a többi családtag számára, hiszen ők is gyászolnak, ők is megcsappant energiákkal rendelkeznek, a beteg ápolása pedig újabb energiákat igényelne, emészt fel. Ha az elhanyagolást választják, az szintén nagy kihívást jelent a család számára, újabb konfliktusokat generál, növeli a stresszt, a feszültséget. A gondoskodás mintegy prolongálja, elhalasztja a gyász lehetőségét, nem hagy lehetőséget a befelé fordulásra, az elmélyülésre a belső feldolgozásra. Ilyenkor szoktak jóval később jelentkezni a gyász érzelmi megnyilvánulási. A testi tünetek a halottal való identifikációból is eredhetnek, ahol az elhunyt személy halálát megelőző betegségek, jelennek meg a gyászolónál.
Sokszor megtörténik, hogy a legközelebbi hozzátartozó (férj, feleség) rövid időn belül követi az elhunyt hozzátartozót a halálba, néha akár öngyilkosság árán is. A férfiak nehezebben alkalmazkodnak az egyedülléthez, új feladathoz, nehezebben képesek magukat ellátni.

A családra destruktívan, rombolóan is hathat a gyász. Amennyiben a negatív érzések, indulatok csökkentésére nincs mód, a kommunikáció súlyosan sérül, nem tölti be funkcióját, akkor a felek eltávolodnak egymástól magányosak lesznek, külső segítséghez fordulnak, a munkába vagy új kapcsolatba menekülnek, esetleg válást kezdeményeznek vagy pótszerekhez folyamodnak (alkohol, drogok, gyógyszerek).
Természetesen a család hatékony segítséget is képes nyújtani a gyászban egymásnak. Minden olyan cselekvés segítő, amely azt sugallja a másiknak, hogy bátran elmondhatja érzéseit, az élményeit megoszthatja a többiekkel, vagy ha igényli bezárkózhat de a többiekre bátran számíthat, elfogadják olyannak amilyen, és támogatják. A családot egyéb körülmények is segítik a gyásszal való megküzdésben, ha már vannak tapasztalatai korábbi haláleset kapcsán, pozitív életszemlélettel, esetleg vallásos hittel vagy, vallásos gyakorlattal rendelkezik. Ha általánosan jó önértékelés jellemzi, és jól működő társas közeg övezi, mely befelé is hat, és mindemellett rendelkezik egy anyagi biztonsággal is. Ha a család képes a gyász folyamatot együtt átélni, befelé fordulni, az érzelmek szabadabb kifejezését elősegíteni, akkor a gyász előhív múltbeli eseményeket, emlékeket, elővetíti a jövőt, és mozgósítja a családi erőforrásokat „Most gyakrabban kell, hogy összejöjjünk, beszéljünk egymással”. Általánosságban is igaz, hogy az úgynevezett nyitott, jól működő családok, a fejlődés irányába mozdulnak el. Vagyis élnek a gyász élménye által nyújtott kihívással, és azt javukra fordítják. A múltat a jelennel és a jövővel kapcsolják össze. (Crosby, Jose 1985-86 idézi Komlósi P.1989). Integrálják az elhunyt családtagok örökségét, mind szellemi mind anyagi értelemben és tovább viszik azokat.

A család dinamikus, változó egység, emberek összetartozó szoros csoportja, amely fejlődése során szakaszokon halad át. Melyekben bizonyos nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznie. Hill a következő nyolc ciklusról beszél, melyeken a család áthalad az életútján:
Az újonnan házasodott pár családja, a csecsemős család, a kisgyermekes család, az iskolás korú gyermekes család, a serdülő korú gyermekes család, a felnövekedett gyermeket kibocsátó család, a magukra maradt, még aktív szülők családja és az inaktív öreg házaspár családja.
Virginia Satir egy másfajta szakaszolást használ, szerinte a családi életciklusok: kezdeti szakasz- gyereknevelés időszaka- család serdülő gyerekkel--a gyerekek elszakadásának időszaka. Egyértelmű, hogy a különbség csak abban mutatkozik, hogy Satir, Hill szakaszaiból némelyeket egy szakaszba sorol.

A kezdeti szakasz
Az éppen létrejött családnak azonnal feladatokat kell teljesítenie, ki kell alakulnia egy új struktúrának, egy új rendszernek. Ennek egyik legfontosabb teendője, hogy közössé váljanak értékek, célok.

A szokások hiánya
Napjainkban a fiatalok nehezen tudják, hogy mit várjanak a házasságtól. A hagyományos házasságban a férfi volt a vezető, a feleség őt követte. A férfi hozta haza az ennivalót, a nő szervezte az otthont és gondoskodott a gyerekekről. Mindketten tudták, hogy mit várjanak házassági szerepüktől. Manapság gyakoribb a partnerszerű házasság, ahogy Dorothy Freeman (1994) fogalmaz, ami nagyobb kihívást és több nehézséget jelent. Az egyéni szerepek és feladatok nincsenek jól definiálva, ezeket, ki kell dolgozni és folytonosan alakítani kell.
A boldogsághoz azonban sem a tradicionális, sem a partnerszerű házasság nem jelent kész receptet. Levy és Monroe (1938) (idézi: Freeman (1994) úgy határozták meg a boldog házasságot, hogy az ugyan nem problémamentes, de valamiképpen képes kezelni a felmerülő problémákat. Ehhez azonban össze kell csiszolódniuk a feleknek, el kell kezdeni az együttélést, ki kell alakítani a férj - feleség szerepeket. Már ez sem biztos, hogy mindkét fél ugyanolyannak képzeli ezen szerepekhez kapcsolódó viselkedés formákat.
Ezek után szembesülni kell a külvilág elvárásaival is, a nagyszülők elvárásaival is. Ekkor kellene véglegesen elszakadni a szülőktől és egy új családot létrehozni, és így egy új viszonyt kialakítani velük. Fontos lenne, hogy a fiatalok felnőtt kapcsolatot ápoljanak a szülőkkel, a házasság semmiképp sem kell, hogy a szülőkkel való kapcsolatok megromlását jelentse. Sokan azonban nem képesek elszakadni, vagy egy új felnőtt kapcsolatot kialakítani. Például Az ifjú feleség naponta akár tízszer is hazatelefonál az anyjának. Esetleg a férj beugrik az édesanyjához a munkából hazafelé mehet, hogy megkóstolja az anyuka által készített süteményeket, csemegéket, az otthoni vacsora előtt. Időnként a nagyszülők is nagyon erős befolyást gyakorolnak az ifjú házasokra. Szinte úgy tűnik nem a fiatalok házasodtak össze, hanem a két szülői pár. Esetleg folyamatos csaták forrásai a rokoni szálak. Éppen ezért a házaspár elszakadásának sikere, sikertelensége a szüleiktől, a kötődés mértéke meghatározza a gyász nehézségét, elhúzódását, lefutását a nagyszülők halálakor.

Régen amikor az emberek inkább a közvetlen környezetükből, azonos településről, azonos vallási hagyományokkal rendelkezőkből választották (vagy kapták) párjukat, így ezek a minták kevéssé tértek el egymástól. Ezért az élet fontos teendőivel kapcsolatosan, előzetes megbeszélés nélkül is jól tudtak együtt működni, tudták mit kell tenniük, kinek mi a feladata. Az idős asszonyok már előre is készültek és rendben tartották a halotti ruháikat, amiben majd eltemetik őket. Egymásnak is segítetteket beteg ápolásakor, a halott mosdatásánál, felöltöztetésénél, siratásánál. A férfiaknak a koporsó, a sír elkészítésében vagy a temetés megszervezésében, megrendelésében volt feladatuk. A gyászruha viselésének idejét, a sír gondozásának, az ott tett látogatás sűrűségét, vagy az esetleges újraházasodás kívánatos és elvárt idejét is szabályozta a hagyomány. (Kunt 1987)
Virginia Satir, könyvében (1996) a családi tervekről szóló fejezetében foglakozik a halállal. Mivel mindenki számára nehéz beszélni a halálról, ezért mindenkit arra biztat, hogy tegyük meg nyíltan és őszintén. Fontos kérdést tesz fel az olvasónak. Vannak-e szabályaink a halálról, a gyászról, ha meghal egy ember, aki fontos volt nekünk, akkor hogyan kell viselkednünk, meddig gyászoljunk?

Valószínűleg mint a tabu témáinkat általában, a halállal, gyásszal kapcsolatos kérdéseket is kínosan kerüljük a családi beszélgetéseink során. Így amikor családot alapítunk és kialakítjuk a terveinket a családi életről, akkor ezt a témát figyelmen kívül hagyjuk. Terveink mindig idealisztikusak és illuzórikusak. Azt szeretnénk, ha a halál mindig elkerülne minket, a szüleinket, gyermekeinket, és esetleg majd valamikor ha nagyon öregek, leszünk, (lesznek), csak akkor kell majd ezzel foglalkozni. Az életünk és így a halál sem ismeri ezt a forgatókönyvet, sokszor, sőt legtöbbször váratlanul tör ránk. Ezért legtöbbször a váratlan helyzettel teljesen felkészületlenül kell szembe néznie a családnak, a fiatal párnak. Ez növeli a stresszt és kaotikusabb hatással van a család egész életére mint amikor fel tud készülni a veszteségre, ha a halálesetet megelőzi a betegség, amikor van lehetőség a bekövetkezőkről beszélni.
Sok pár a szexuális elvárásaikról, előítéleteikről, félelmükről szintén nem beszél. A későbbiekben amikor nehézségeik keletkeznek a szexuális életükben, akkor a beszélgetés gyakorlatának hiányában, kommunikációs űr jöhet létre köztük. Ugyanez történik, a halállal kapcsolatban is. Mivel a téma ma is igen nagy tabu, keveset beszélnek az emberek a halállal kapcsolatos attitűdjükről, érzéseikről, gyászukról. Így a családi élet során bekövetkező haláleset után szembesülnek csak azzal, hogy a párjuk milyen mintákat hozott a családjából, milyen elvárásai vannak önmagával és másokkal szemben ebben a helyzetben.
A gyász során is keletkezhetnek szexuális problémák hiszen a szexuális kapcsolat az intim kapcsolat lényeges összetevője, az egyik fontos funkciója pedig a kölcsönös örömszerzés. Mivel a gyász elején szinte mindenki depresszív hangulatot él át, ezért sokaknál csökken a libidó. Azonban többféleképpen is reagálhatnak a házas felek a stresszre, bánatra. Sokszor előfordul, hogy egyikük, a bánat orvoslásaként vágyna a szexuális élet által nyújtott örömökre. A másik fél pedig összeegyeztethetetlennek tartja a gyászt, a bánatot a fájdalmat és az örömöt. Ez súlyos konfliktushoz, elszigetelődéshez, haraghoz vezethet. Ennek orvoslása azért is nehéz mert bizalmatlanságot szül, így az eddig kezdeményező fél felhagy a kezdeményezéssel, és mire a másik változtatna álláspontján, addigra már súlyos kommunikációs űr keletkezett kettőjük között, mely eltávolodáshoz vezet. Ez pedig újabb negatív érzéseket generál mindkettejükben, frusztrációt, bűntudatot, haragot sértődöttséget.

Gyereknevelés időszaka
„A gyermek központi szerepét abban látom, hogy ő teszi családdá a családot. Addig a házaspár saját eredeti családjának gyermeke volt, most ahogy szülővé válik, újra kell definiálnia önmagát mind a gyermekei, mind az eredeti család számára.” (Sperling és mtsai. 1982)
A névadás sokszor megpecsételő lehet, a gyerekek bizonyos tradíciók alapján rokonaikról kapják a nevüket, például elhunytakról, akiknek halálát nem tudták feldolgozni. Így kaphatta meg egy lány, elesett apja keresztnevét. De kaphatják nevüket regényhősükről, ideálokról, sztárokról. Ezek többé-kevésbé tudatos fantáziák, elvárások, óhajok a névadással kapcsolódnak a gyermekhez, aki ennek megfelelően az élete kezdetétől fogva fontos feladatokat és elvárásokat képvisel. Nyilvánvaló, hogy a kisgyermekeket milyen korán bevonják és kihasználják szüleik a maguk érdekháborújában, hogy a szülők vetélkedésében különböző „szerepeket” kell átvenniük, Richter szerint, megoldatlan feszültségeket is ruháznak át a gyerekre. A családterápiás gondolkodás szerint a gyermekek tünetei azokra a konfliktusokra utalnak, melyektől már a szülők is szenvednek.

Sok szülő megpróbálja eltitkolni a halál létezését a gyerekek elöl. Megakadályozzák, hogy a gyerekek elmenjenek a rokonok temetésére. Úgy rendezik el a problémát, hogy kiiktatják a halált „A nagymama a mennyországba ment” és soha többé nem beszélnek róla. A gyerekek érzelmi életében komoly gátak alakulhatnak ki, ha nincs bizonyosságuk egy szeretett személy haláláról, ha nem segítenek nekik, hogy bánkódjanak a halálon, s beillesszék az életükbe. Sokáig a gyerekek nem fogják fel a halál visszafordíthatatlanságát, így sokszor megkérdezik, mikor jön újra a nagymama, vagy szeretnék játszani a kistestvéremmel. Ez viszont a szülők számára nagyon nehéz helyzet, hiszen mindig emlékezteti őket az elhunyt személyre (nagyszülőre, gyermekükre), így az élő gyerek tűnhet számukra kegyetlennek is. Épp úgy ahogy sok szülő úgy érzi ha a gyereke rosszalkodik azt azért teszi, hogy bosszantsa őt.
Másrészt a gyermekek öröme, játék kedve hamarabb visszatér a bánat közben mint a felnőtteké. Ezzel szembesülni néha nagyon nehéz a szülőknek. Egyrészt, mintha már elfelejtette volna a gyermek az elhunytat (nagypapa, nagymama, kistestvér, szülő). Másrészt nem képesek hasonló vidámsággal (játékkal) részt venni a gyermek játékában, ez mindkettejük számára csalódás. Néha azonban ha sikerül belefelejtkezni a játékba, és örülni, akkor esetleg keletkezhet bűntudat is. Az öröm elfogadása nehéz a gyászolók számára. A gyerekeknek viszont lételemük, igényük.
A szülők hozzáférhetősége a családon belüli kapcsolatokat agymértékben befolyásolja. Lehetnek olyan szülők, akik egymással alkotnak tartós beszűkült kapcsolatot, így a gyerekek a szülői szeretetben hiányt szenvednek. A gyász során ez még nagyobb probléma, a kirekesztettség érzése fokozódhat. A támasz hiánya is súlyosbodhat. Ha a szülő túlságosan hozzáférhető, vagyis a szülőpár kapcsolata nem nyújt megfelelő örömet számukra, akkor mindkét szülő a gyerekhez fordulhat szeretetért. Ez pedig túl nagy teher a gyermek számára.

A testvér elvesztése
Angéla Körner-Armbruster Halva született leány című könyvben, saját élményeit írja le egyik gyermekük halála kapcsán. Sok tanulsággal szolgálhat hasonló helyzetben lévőknek. Könyve végén összefoglal pár üzenetet kisgyermekes szülők számára, ahol egy kistestvér hal meg. A még nem beszélő gyerekkel kapcsolatban sokszor a szülők azt mondják, gondolják, hogy nem fog fel semmit, nem érti a halált. Ezért megpróbálják távol tartani a gyereket az eseményektől. Azonban a szülők más esetekben meg van győződve arról, hogy a gyermekük fogékony, kíváncsi, sőt előrébb tart a fejlődésben mint a korosztálya. A gyerekek azonban a családtagok hiányára és jelenlétéré is reagálnak, mint ahogy a megszokott és ismerős dolgok hiányára is. (sírással, feszültséggel, megváltozott viselkedéssel) Ezért a kisgyereknek később az lehet a benyomása, hogy az egész nem is olyan fontos, hiszen ha a fiú vagy leánytestvére egyetlen szót sem érdemel, akkor bármikor eltűnhet majd valaki, és ismét teljesen érthetetlen lesz, hogy miért. Ezért ebben a helyzetben zavartan és zárkózottan reagál a környezetre, kapaszkodik a többi családtaghoz, nem mer egyedül maradni. Nem szereti a csukott ajtókat, és egy tapodtat sem tágít a szüleitől, és szorosan magához öleli a mackóját. Ezen tünetek és élmények azonban sokszor a nagyobb gyerekekre is jellemzők. Tehát a szülők hallgatása sokszor nem várt és súlyos hatást válthat ki a gyerekekből. Ezért arra bíztat a szerző, hogy a szülők beszéljenek egyszerűen és rövid mondatokban. Mondják el, hogy a halott már nem jön vissza, nincs értelme várni, de mindenki más itt van és az együttlét nagyon fontos és vigasztaló. Fontos megértetni azt is, hogy a halálnak nem mindig van ismert vagy látszólagos oka (betegség, baleset) A veszteségekkel pedig érzékletes már tapasztalt példákkal is szembesíthetjük. Üres a cumis üveg, a nagyi hazamegy, most nincs itt, a lufi kipukkadt, a karácsonyfa eltűnt. (A gyermekek gyászáról egy másik fejezet beszél részletesen.)

Ha a szülőpár egyik tagja hal meg
Sok felnőtt soha nem tudja feldolgozni szülei halálát, különösen ha a szüleik a gyerekkorukban haltak meg. Súlyos tévedés ha az egyik szülő halála esetén a túlélő szülő az elhunytat szentként magasztalja. Ez elferdíti a gyerek látásmódját az elhunytról, mint emberről. Virginia. Satir (1996) ír le egy esetet, Jimről aki tíz éves volt, amikor az apja meghalt. Minden egyes alkalommal, ha Jim valami negatív dolgot említett az apjáról, az anyja szigorúan leszidta emiatt. Ez fokozatosan oda vezetett , hogy Jim elzárta minden apjával kapcsolatos emlékét. Majd pedig kialakított az apjáról egy szent képet, amelyhez sem viszonyulni nem tudott sem modellként nem használhatta. A Jimhez hasonló gyerekeknek általában komoly problémákkal kel szembe nézniük az életben. Egy másik esetet is ismertet, ahol egy anya, gyermeke minden rosszaságára azt mondta, hogy vigyázzon, mert apja lenéz a mennyországból. És meg fogja büntetni. Mivel a gyerek elhitte, hamarosan paranoid gondolatai támadtak. Sosem érezhette magát sehol sem egyedül, mindig úgy érezte valaki figyeli. Sokszor komoly önértékelési problémákkal küzdenek azok a fiatalok, akiknek egyik szülője meghalt, a halált eltagadták előlük, ezért nem vehettek részt aktívan a szülő elgyászolásában sem. Megdöbbentően nagy az a változás amikor végül mégis sikerül szembenézni az akkor történtekkel, elmenni a temetőbe megkeresni a sírhelyet, és rekonstruálni a képet a szülőről, milyen tulajdonságai voltak, milyen ember volt, felfedezni a hasonlóságokat.
A pszichiátriai vizsgálatok a későbbi depressziósok anamnézisében feltűnő nagy számba (41%) találták az egyik szülő korai halálát. De mind a skizofrénia, mind egyéb pszichoszomatikus megbetegedés (pl. fekélyes vastagbélgyulladás) között találtak kapcsolatot a gyásszal . A feldolgozatlan gyermeki gyász a későbbi pszichés megbetegedésekben nagy valószívűséggel szerepet játszik. A gyászreakciók lefolyása függ attól, hogy a pszichotrauma a gyermeket melyik fejlődési fázisban érte. Az elvesztett személy mit jelentett számára, és az elvesztés maga milyen élettörténeti események kontextusába illeszkedik bele.(Vikár Gy. 1984)##
A férjek veszteség érzése nagyobb, mint a nőké egy speciális szempontból. mivel kevésbé képesek rugalmasan reagálni a gyermekekkel való intenzív törődésre, arra, hogy az iskola, és az iskola utáni teendőkre, az étkezés, ruházkodás ügyeire koncentráljanak. Ez a veszteség, a hiány azonnal megjelenik ahogy a feleség meghal, vagy távozik a családból. Az ilyen intenzív gondoskodó szerep sok férjnek, apának eddig ismeretlen szerep volt. A feleség töltötte be ezt a szerepet. Így az identitása megrendülhet, és egy nehéz identitás krízisen kell átesnie, melyben meg kell találnia új önmagát. Alkalmazkodni kell az új szerepelváráshoz. Az özvegy férfiaknál gyakoribb az öngyilkossági kísérlet, mint az özvegy asszonyoknál. Az özvegy asszonyoknál az érzelmi támaszvesztés nagyobb ugyan, de a praktikus, mindennapi teendőkben általában jobban alkalmazkodnak, a gyerekekről való gondoskodás felelőssége továbbélésre sarkallja őket, a bánat dacára is.
Új diádikus kapcsolatok is szövődhetnek a gyászolás során a családon belül, amikor is két személy időlegesen szorosabbra fűzi kapcsolatát. Ez a két személy lehet maga a szülőpár, vagy az egyikőjük és egy gyermek, esetleg egy nagyszülő., (a gyerekek ritkábban alkotnak ilyen köteléket) Ekkor a többiek valahogy kirekesztve elhagyatva érezhetik magukat. Ez a gyászmunka során akkor jöhet létre ha ketten hasonló fázisba kerülnek a gyász feldolgozás során, például amikor már képesek szembenézni az emlékekkel és igénylik is ezek megbeszélését, a többiek pedig még inkább tartózkodnak ettől. Abban is egymásra találhatnak, hogy mindketten szívesen és sokszor mennek ki a temetőbe, Vagy esetleg a súlyos tagadásban, a téma letiltásában is egymásra találhat két családtag, akik szeretnék megbeszélés nélkül, túlélni a traumát, és minden próbálkozást letiltanak. Ez utóbbi természetesen, destruktívnak tekinthető, mert nem szolgálja a gyászfolyamat előrejutását, a fejlődést, a feldolgozást. Inkább konzervál egy elsődleges, korai fázis. Megrekeszti a folyamatot.

Család serdülő gyerekkel
A család ilyenkor kénytelen szembe nézni azzal a feladattal, hogy a gyermek, vagy gyermekek eddigi identitása (szülei gyermekeként élte meg önmagát) helyett „önálló” identitástudatnak kell szerveződnie. Ennek érdekében a gyermeknek el kell szakadnia a családi normarendszertől, viszonyrendszertől, újat kell kialakítania. A konfliktus abból adódik, hogy a szülők nem szívesen engedik ki kezükből a kapcsolat meghatározását. A gyermek ezért szükségszerűen harcban, áll velük, s ennek kapcsán eltávolodik. A kamaszok a kortárs csoportokban keresik az egyenrangú társakat, a közös normák kialakításának, segítőit. A szülők ezt általában sérelmesen élik meg, mint a gyermekük feletti hatásuk végleges elvesztését, A gyermekben azonban ilyenkor is élnek a családi identifikációs nyomai, magatartásukban, reakció módjukban őrzik a családi sajátosságokat. A szülők befolyásukat, ilyemkor már csak egy új viszonyulási és kommunikációs módon keresztül érhetik el. A tekintélyelvűség akadályozza, a szülők rugalmas alkalmazkodását, s elmélyíti a generációs ellentéteket. (Komlósi 1989)
Az egyik szülő elvesztése, ebben az elszakadásban, az új identitás kialakításában jelent nehézséget. Egy élő szülőtől is nehéz elszakadni, de egy halott szülővel a gyász kapcsán egy új kapcsolatot kell kialakítani. Ez a kettős feladat, általában nagy megterhelő. Az ellentétes váltakozó érzelmek, düh harag, szeretet, kötődés, szomorúság, megnehezítik, mind a serdülést, mind a gyász feldolgozást. Nagy türelemre van szüksége a serdülők környezetének, és intenzív támaszt kell nyújtani az érzelmi viharokkal rendelkező serdülőknek.
Az egyénre jellemző válságmegoldó repertoár (pl. regresszió, behelyettesítő cselekvés, szublimáció, kreativitás), az énfejlődés során alakul ki, életünk korai időszakában (két-három éves korban) és válik meghatározóvá a későbbi krízis helyzetek során is. A serdülőkor lehetőséget kínál a korrekcióra, a repertoár bővítésére. A pubertáskor lezajlása után ez a sajátosan az egyénre jellemező megküzdési stratégia újra megszilárdul. Az újabb krízisek újabb lehetőségeket teremtenek a változásra. A krízisek általában a tárgyvesztés folyamatához hasonlóan mennek végbe. (sokk – tudatosítás –felépülés) (Averill 1968) A krízisek feldolgozásának mind pozitív mind negatív megnyilvánulásiról összefoglalóan Bakó Tihamér ír könyvében (1996)# ahol beszámol, több olyan esetéről is ahol a krízist egy közeli hozzátartozó halála okozta. A traumafeldolgozást gátolhatja, ha az élmény nem kap helyet az élettörténet folytonosságában. Ekkor idegen testként ékelődik a lélekbe. A velejáró indulatok és érzelmek hozzáférhetetlenné válnak vagy önálló életre kelnek, a személyiségbe nem integrálódnak.
A kamaszok nem különböznek már lényegesen a felnőttektől, ami a halállal kapcsolatos felfogásukat, fogalmukat illeti. Természetesen a kamaszkor önmagában is nehéz időszak, és ha ehhez még egyik szülő elvesztése is járul, akkor ez az esetek többségében már túl sok ahhoz, hogy eltudják viselni. A krízis szinte elkerülhetetlen. Meg kell őket hallgatni, és meg kell engedni, hogy érzéseiket, legyen az bűntudat, düh vagy egyszerűen szomorúság, szabadon fejezhessék ki. (Kübler Ross 1988)

A gyerekek elszakadásának időszaka
Amint az üres fészek realitássá válik, két egymásra oda-vissza ható feladattal kell a házaspárnak szembenéznie. Fontos kérdés, hogyan oldják meg a gyermekeiktől való szeparálódás folyamatát, és mit tesznek azzal a valószínűleg bekövetkező állapottal, ami az előbbi eseménnyel összefügg: magányukban egymáshoz közeledni, egymás iránti elvárásaik fokozódni fognak.
Az egész életen át tartó munkaszerepek hirtelen elvesztése súlyos nehézségeket, okozhat a házasságban is. Sok férfi, amikor először lesz szabad, nem tud mit kezdeni az idejével, de olykor a feleségek is, akik korábban ahhoz szoktak, hogy a férj egész nap nincs otthon, csak sóhajtoznak. Nehezen alkalmazkodnak már a változásokhoz, Az új nagyszülői szerep kellemes élmény lehet, különösen ha a nagyszülő kedvének megfelelően, nem kötelező jelleggel vehet részt az unokák nevelésében.
Dorothy Freeman beszámol egy idős párral folytatott párterápiáról, Az esetben szereplő pár házassága, egyetlen fiuk tragikus halála után gyászba borult. Ennek a végleges veszteségnek a hatására felkavarodtak bennük a bűntudat és a szülői alkalmatlanság érzései. Bill tragikus elvesztése éppen abban az életszakaszban érte őket, amikor fokozottan lett volna szükségük meghittségre. Ez a veszteség elfordította őket egymástól, zavarodottságot és haragot eredményezett. A terápiás munka során a fókuszt sikerült áthelyezni az utóbbi években eltorzult kommunikációra, annak megjavítására. Az eset kiemeli, milyen súlyos következményei lehetnek, ha a megoldatlan gyász és bánat nincs feldolgozva, és mikor egy krízisben nem érkezik sürgős segítség.(Freeman 1994)
A kommunikációs alkalmakat teremtő különféle szociális viszonyokon és az ismerősi, baráti, csoporttársi kapcsolatokon kívül az öregkorban is elengedhetetlen az intim, szeretetteljes, mély emberi kapcsolat. Ilyen kevés van az emberéletében, leginkább a házastárssal vagy a szerelmi partnerrel jöhet létre, és ehhez hasonló mélységet baráti, barátnői kapcsolat csak ritkán ér el. Egy bizonyos életkoron túl a házasság általában kiürül, érzelmileg elszegényesedik, ha egyáltalán megmarad. (mind nagyobb az idősödő emberek válási gyakorisága, egyre több öreg válik- - állapítja meg Buda Béla) Sok a magányos idős ember, van aki a házastársa halálát huzamosan túléli, főleg sok az idős özvegyasszony. Az intim párkapcsolat, társkapcsolat hiánya általában beszűkíti az idős ember személyiségét, növeli a visszavonulás hajlamát, a depressziós készséget.
Az élettárs hiányát gyakran a rokonokkal vagy a gyerekekkel való szorosabb érzelmi viszonnyal próbálják pótolni az öregek, rendszerint azonban sikertelenül. Nagyon sokszor az idősödő ember éppen fokozott kötődési igénye miatt veszíti el nagyobb mértékben – legalábbis egy időre –a gyermekét. Az időskori öngyilkosságok és kísérletek lehetnek hosszabb feszültségek és konfliktus folyamatok végállomásai, amelyek fakadhatnak abból is, hogy az idős ember túlságosan belebonyolódik felnőtt gyermekének családi bajaiba, párkapcsolati problémáiba. A leggyakoribb ok azonban a magány az elhagyatottság.
„A mai társadalomban valamiféle kollektív elfojtás hat a gyász ellen, valószínűleg azért is mondják a társadalomfilozófusok, hogy korunkban a nagy tabu: a halál. Elterjedt ugyanis, hogy a gyászoló hozzátartozóit lebeszélik a temetőlátogatásról, nem engedik sírni, vigasztalják stb. Azt akarják, hogy ne gondoljon a veszteségre, ezt pedig nem lehet, mert az elmaradt gyász, mintegy toxikus feszültségként marad meg a személyiségben , és mindenféle későbbi adaptációs zavar, pszichiátriai és pszichoszomatikus betegség forrásává válhat.” (Buda 1994)
A fel nem dolgozott gyász gyakran közvetlen okozója a későbbi depresszív állapotnak. A halál tabuja pedig összefügg az öregedés elutasításával, az örök fiatalság illuzórikus hajszolásával így a halálra gondolni sem szabad.#
A nagy halál képzetének kötelező elfojtása mellett „a kis halálok”, az életfolyamattal biológiai és egzisztenciális veszteségeit is igyekszünk kiszorítani a tudatunkból. Az elfojtásnak azonban nagy veszélye, hogy nem alakulnak ki kommunikációs módok arra, hogyan tud valaki segítséget kérni, és hatékony érzelmi segítséget kapni, a veszteségekkel való megküzdés során. Ha ez nem fejlődik ki akkor az idős ember nem lehet partner a kölcsönös kapcsolatokban, nem tud adni, és így nem is kaphat. Hiszen csak önmagáért senkivel sem beszélgetnek vagy foglalkoznak mások, még gyakran a családtagok sem#
A fejezet megpróbálta végigkísérni a családi életciklusok kihívásai és a veszteségek találkozási pontjában megjelenő problémákat. Természetesen nem törekedhettünk, a minden konstellációra kiterjedő felsorolásra, de érzékeltetni akartuk, a veszteségek és a gyász sokrétű kihívását, amellyel a családoknak szembe kell nézniük és meg kell küzdeni az élet (a családi működés) folyamán.

Révész Renáta Liliána: Egymást vigasztalva c. írása

részlet a Letakart tükör halál, temetkezés, gyász című könyvből.

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A mese ereje fantasztikus. Most gyógyítani készül. A bátorságpróba címmel igazi kuriózumesekönyv jelent meg a daganatos és leukémiás gyermekek sz ámára. A könyv segít megismerni a betegséget és az ezzel járó  megpróbáltatásokat.

Bartos Erika meséjének titka, hogy a gyermekekről szól, a kórházi mindennapjaikat eleveníti meg, úgy, ahogy az a valóságban is történik. Bemutatja a különböző beavatkozásokat, kezeléseket (a képalkotó vizsgálatoktól elkezdve, a kemoterápián át a sugárkezelésig bezárólag), így feloldható az ismeretlentől való félelem.

A szerzők szándéka: "Célunk, hogy a beteg gyermekek e könyv segítségével előzetesen megismerjék, ami velük történik majd és, ami rájuk vár a gyógyulásig tartó nehéz időszakban."

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Ha szeretnél kicsit jobban odafigyelni arra, hogy megfelelően fejlődik-e gyermeked, akkor a közös játék segítségével ezt is megteheted

Párosítás, vizuális észlelésSzeretnél kicsit jobban odafigyelni arra, hogy megfele

Feladat: a kivágott arcok párját megkeresni az alaplapon.

Az elkészítéshez mindkét alaplapot kétszer kell kinyomtatni és laminálni. Az első nyomtatási példányokat ragaszd a mappa oldalaira, a második példányokról pedig vágd körbe az arcokat – ezeket kell majd az alaplap megfelelő képeihez párosítani.

Életkor: 4 évtől

További játéklapok

itt

  Forrás:http://jatsszunk-egyutt.hu/

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Női önvédelem! TCQC - Hogy túléld az utcát

2013. év végi INGYENES Női Szemináriumsorozat

További info és jelentkezés itt!

http://cqc.hu/program/70/2013.%20%C3%A9v%20v%C3%A9gi%20INGYENES%20N%C5%91i%20Szemin%C3%A1riumsorozat

Ugyanitt vannak gyerekedzések! is!
https://www.youtube.com/watch?v=wXJH69lcJ24&feature=player_embedded

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

https://scontent-a-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-ash3/563095_10201608851399755_244853475_n.jpg

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Több mint két évtizeden át dolgozott dadusként Jo Frost, akinek, bár nincsen saját gyereke, mégis a nevelés a szakterülete. A Jo Frost, a családmentő című, a TLC műsorán szerda esténként látható sorozatában családok problémáit bogozza ki, hogy ne hulljanak szét. A Metropol újság kérdezte a nevelésről.

Mit gondol a kötődő nevelésről?
– Ez mindenképp olyan nevelési stílus, amelyről pozitív kritikákat hallhatunk. (A kötődő nevelésben erős érzelmi kötődés alakul ki szülő és gyermeke között,
a baba igényeinek kielégítésével. Ide tartozik a hordozás és az igény szerinti szoptatás is, sok testkontaktussal. A cél bízni képes, szeretetteli kapcsolatokat kialakító, de önálló gyermek nevelése – a szerk.) Ugyanakkor fontos arra is gondolni, hogy önellátó, önállóan gondolkodó és cselekvő gyermekeket kell nevelnünk. Véleményem szerint a mai világban többféle szülői stílust érdemes egybegyúrnunk. Van, amikor például egyáltalán nem kell aggódnunk a gyermek biztonsága miatt, hisz például abban a veszélymentes környezetben van, amelyet az otthonunk biztosít számára. Ugyanakkor vannak olyan szülők, akik struktúrákat alakítanak ki a gyermek életében, határokat emelnek és így tiszteletre tanítanak. Nem hiszem, hogy a kötődő nevelést lehet teljes gyermekkoron át megvalósítani, más stílusokra is szükség van.

Mit gondol arról, ha bizonyos tettek után a gyermeket elküldi a szülő egy csendes helyre, hogy ott ülve gondolkodjon el azon, amit csinált? Nem lesznek ennek negatív következményei?
– Nem. A lényeg az, hogy a gyermeknek meg kell, értenie: bizonyos típusú
viselkedésnek megvannak a konzekvenciái. Ezzel morális iránytűt adhatunk a kicsik kezébe, hogy különbséget tudjanak tenni jó és rossz között. Karakterük fejlődéséhez járulunk hozzá, a társadalomban elfogadott, megfelelő viselkedés kialakításához. Empatikusabb, másokat jobban tisztelő felnőtt a módszer eredménye. Fontos ugyanakkor, hogy arra biztassuk a gyereket, gondolja végig azt, amit tett, így majd felnőve megérti, mit jelent az empátia, a tisztelet és a szeretet a családon belül és kívül. A jó és a rossz közti különbség felismerésének segítésére szerintem ez az ideális módszer. Ráadásul ha jól csináljuk, gyermekünk később kevésbé lesz impulzív, és meggondolja, mit fog tenni.

Mit gondol, a világ különböző részein másképp rosszak a gyerekek?
– Amerikában és Nagy- Britanniában is volt szerencsém gyereket nevelni, és elmondhatom, hogy egy brit ötéves és egy amerikai ötéves hisztije ugyanolyan.
És ugyanolyanok a tinédzserekkel folytatott viták is.

Mit gondol, a felnőttkori komplexusok kialakulásában mekkora szerepe lehet a rossz nevelésnek?
– Az, ahogyan felneveltek, egyértelműen komoly nyomot hagy bennünk, de ahogy idősebbek leszünk, egyre tudatosabban viselkedünk, és változhatunk. Persze tapasztaltam már azt egy család problémáival kapcsolatosan, hogy bizonyos gondok gyökere a szülők neveltetésében keresendő.

Hogyan tudja a szülőket „átnevelni”?
– Megkeresem azt a nyelvet, amelyet megértenek. Ha kell, hasonlatokat használok, az a lényeg, hogy tudjak velük kommunikálni.

Hogy látja, az első gyermekes szülőknek mit lenne fontos tudniuk a nevelésről?
– Erről keveset beszélünk. A média sokszor beszél problémákról és arról, hogy
a felnőttek igyekeznek ezekkel megbirkózni, pedig egyszerűen csak bele kell tanulni a szülőségbe. Meg kell ismerni azokat a változásokat, amelyek az újszülött életének első évében végbemennek, fel kell készülni azokra
a hormonális változásokra, amelyek a szülés és az azt követő három hét folyamán végbemennek az anyában. Végig kell gondolni, milyen újfajta munkamegosztást követel meg a gyermek érkezése, ugyanakkor a pihenés és alvás, valamint az anyatejes táplálás egyensúlyát is ki kell alakítani. Persze kellenek megfelelő eszközök, ruházat a babának, de leginkább a szeretet kell, a kötődés érdekében. Ha az újszülött igényeit kielégítjük, nem lesznek problémáink.

Milyennek látja az apaság szerepét a mai világban?
– Azt hiszem, ma mindenhol változóban van. Örömmel láttam, hogy Vilmos herceg is kivett apai szabadságot gyermeke születésekor, mert ez fontos. A 21. században már jól látszik, hogy az apának is ott kell lennie a partnere mellett, hogy mindenben segíthesse.

Tapasztalatai szerint mi az ideális korkülönbség két gyerek közt?
– Nem hiszem, hogy volna ilyen. Ez egyedi kérdés minden egyes családban.

Névjegy

• 1971-ben született Angliában, édesanyja gibraltári származású.
• Több mint húszéves tapasztalata van dadusként, első tévés sorozata is Szuperdadus címen futott, és könyvet is készítettek belőle.
• Legújabb sorozata a Jo Frost, a családmentő, amely hat részből áll.

Forrás: Metropol

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

z Állatok Világnapja alkalmából az óbudai Auchan rajzversenyt hirdet

Pályázhat minden pici, kicsi és nagy gyermek A/4-es formátumú rajzzal.

A pályázat témája: Állatok Világnapja

Kategóriák:
Pici: 3-5 éves korig
Kicsi: 6-10 éves korig
Nagy: 11-14 éves korig

Az egyes kategóriák nyertesei értékes nyereménnyel gazdagodnak, ezen felül minden pályázót megajándékozunk!

A nyertes rajzokat az áruház vezetősége választja ki, minden résztvevőt írásban értesít az eredményről.

Leadási határidő: 2013. szeptember 27.
Leadás helye: személyesen az Auchan Aquincum Óbuda áruházban, vagy postán: 1033 Budapest, Szentendrei út 115. "Rajzpályázat" jeligével.

http://www.gyermekpszichodrama.hu/csoportok

A gyerekpszichodráma egy csoport-terápiás módszer, mely a közös szerepjátékon, a gyerekek képzeletvilágának és kreativitásának mozgósításán keresztül fejti ki terápiás hatását. A játékban, játékkal, játék által gyógyít, fejleszt.

A módszerről

Általában 60-90 percet töltenek együtt a csoportok heti rendszerességgel egy, másfél éven keresztül. Fontos a gyerekek önkéntes részvétele. Tapasztalataink szerint a szerepjáték élménye a gyerekekben felszabadulást, örömet okoz. A csoporttevékenység célja, hogy a gyerek képes legyen változatos szerepekbe beleélni magát, hogy megvalósítsa egyéniségének, személyiségének eddig rejtett lehetőségeit, dimenzióit, és segít a gyerekeknek az önállósodásban, függetlenedésben. A csoportélmény előmozdítja a kölcsönös megértés és elfogadás légkörének kialakulását.

Bővebben a gyerekpszichodrámáról

A csoportba megérkező gyerekek egy bevezető fázis után - ennek célja egyfajta "zsilipelés", vagyis a túlfűtött gyerekek lehűtése és a visszafogottak bevonása - közös rajzolás következik. A gyermeki rajz tulajdonképpen küszöb a kimondható, megjeleníthető és a tudatosan még nem vállalható tartalmak között. A rajzokból s a közös kommentárokból bontakoznak ki a lejátszandó történet körvonalai. Elsőként a történet vázát javasló gyermek választ szerepet, majd a többiek, s a pszichodramatisták aktív részvételével megindul maga a játék, mely improvizációkon keresztül nyeri el egyszeri, megismételhetetlen formáját. A gyerekpszichodrámában a gyerekek egy mesés csodavilágban találják magukat. Az olykor játékos, olykor költői, de mindenképpen kreativitást serkentő csodavilágba merülés nem öncélú, hanem olyan eszköz,… amely hozzásegíti a gyermeket énképének módosításához, életérzésének, életstílusának átalakításához. A csoportos pszichodráma a gyerekek fejlesztésére is alkalmas.

A mesék, történetek létrehozásával mindenki egy alkotó folyamat részesévé válik. A spontán játék felszabadítja a résztvevő gyermek kreativitását, bővíti szerep -repertoárját, katartikus élményekhez juttatja őket, s ezáltal énerősítő, személyiségfejlesztő hatása van. A foglalkozásokon a résztvevők megérezhetik, hogy egy másik világba lépnek be, oda, ahol minden megtörténhet. A gyerekek varázslóvá válhatnak, olyan szerepet választhatnak, amilyet szeretnének, az történik velük, amit ők maguk kitalálnak. Részvételük a többiek történetében szabadon választott.

Egyetlen lényeges szabály, a "mintha" szabálya. Ez biztosítja, hogy az agresszivitás szimbolikusan fejeződjön csak ki, s a játék irrealitása meg is nyugtatja a gyereket, aki így sokkal autentikusabban mer megnyilvánulni, mint mindennapi valóságában. Az átváltozást a jelmezek segítik, a beöltözés aktivizálja a fantáziaműködést is. A módszer cselekmény - akció - katartikus, élményt élménnyel gyógyít.

A gyerekpszichodrámában nem magyarázunk, nem kommentálunk, nem vonunk le tanulságokat. A csoportokat vezető felnőttek szerepe, hogy a gyermekek rendelkezésére álljanak, hogy a résztvevők önértékérzésének, énérzékelésének megváltozását lehetővé tegye. Új típusú kapcsolatrendszer kiépítésére törekszik, ahol a gyerek önmagát alkotó, eredeti, szeretetre méltó lényként ismerheti fel. A játékokban a dramatisták kettős szerepben vesznek részt. Egyrészt ott vannak, ahol az egyes gyerek, alkalmazkodnak hozzá, igyekszenek megérteni, megérezni érzéseiket. Másrészt a játékon belül értelmezik, irányítják a folyamatokat, figyelnek a csoport egészének történéseire. A csoportmunka során a cselekvés szimbolikus kifejezést nyer (egy, az élettértől alapvetően különböző potenciális térben, "úgy tenni mintha" világban). Sohasem a konkrét tünetre fókuszál (az majd áttételesen és szimbolikusan jelenik meg a gyerek játékában). Ezért jól feldolgozhatók a különböző magatartászavarok (hipermotilitás, agresszivitás, figyelemzavar, ...), a pszichoszomatikus zavarok. Lehetővé válik a pszichoszociális problematikájú családokból érkező gyerekek "témáinak" (labilis családstruktúra, válás bántalmazás, alkoholizmus...) megjelenítése és feldolgozása is. Az önkéntes részvétel erős motivációt eredményez, az oldott hangulat kizár bármilyen stigmatizációt.

Mire szolgál a közös játék?

• A szorongó, problémás, túlhajszolt gyermek örömét leli saját játékos tevékenységében
• Saját spontán aktivitása révén katarzisélményhez jut (cselekvéskatarzis)
• A szimbolikus kifejezésmód lehetővé teszi, hogy a gyerek eltekinthet a konfliktusok közvetlen megnevezésétől, s új megoldási módokat is "kipróbálhat"
• A csoport, az együttes élmény sokszor hiányos vagy sérült szocializációs folyamatot pótol
• A különböző nemű csoportvezetők révén pedig korrektív érzelmi tapasztalatban részesülhetnek a korai anya (és apa-)kapcsolat elégtelenségétől szenvedő gyerekek

Forrás: Kende Hanna Gyermekpszichodráma Egyesület

Gyászfeldolgozó csoportot indít a Tábitha Gyerekhospice Ház, gyermeküket elveszített szülők részére.
A segítő csoport légkörben a fájdalmas emlékek mellett is sikerülhet enyhíteni a gyász fájdalmát, megszabadulhatnak a szülők terheik egy részétől, képessé válnak eljutni a megnyugváshoz.
A csoportfoglalkozások 2013 őszén, október elején indulnak. A zárt csoport 10 alkalommal találkozik majd, alkalmanként 1,5-2 órás időtartamban kéthetente .
A részvétel díjmentes.
Csoportvezetők Révész Renáta Liliána a Tábitha Ház pszichológusa és gyásztanácsadója, Baranyi Mariann a ház önkéntes segítője, képzett gyásztanácsadó.

Érdeklődni:revesz.renata@tabitha.hu

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A Tilos Rádió pszichológiai témájú műsorának vendége Dr. Páli Judit pedagógiai és klinikai szakpszichológus,

a játékok és a korai fejlesztés szakértője  volt, akivel a játék jelentőségéről beszélgettek a műsorban.

Érdemes meghallgatni, szó esik arról is hogyan fejlődnek a gyerekek a játék révén, mit ajánl a szakértő! és

 hogyan használhatja a játék eszközét egy pszichológus amikor gyerekeket vizsgál?

http://tilos.hu/show/teszt-es-lelek/2013-08-03

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!