Minden kedves olvasónak mesés és boldog új évet!!

„Légy büszke, viselj hét szépséget, és legyen hétféle tudományod! Az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, a második szépséged a szemed ragyogása, a harmadik szépséged az arcod tündöklése, a negyedik szépséged a beszéded hatalma, az ötödik szépséged a termeted szépsége, a hatodik szépséged a szerelem szépsége, a hetedik szépséged a boldogságod szépsége. Hét ország hét királyfia kérjen meg tégedet, és hét ország felett hatalmad legyen… Legyen tudományod: az első legyen a varázslás, úgy önmagadat, mint állatokat tudj elvarázsolni. Második legyen a táltosság, harmadik legyen a szíved érzete, negyedik legyen, hogy tudj parancsolni embernek és állatnak, ötödik legyen, hogy tudj uralkodni minden boszorkány hatalmán, hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnárlibád legyen a te táltos paripád, a hetedik a tudományod legyen, hogy minden hajnalban, a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél.” (A táltos kanca és a libapásztorlány-magyar népmese)

Forrás: Mesepedagógia

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Az örökzöld növények tisztelete már az ókori népek hitvilágában is központi helyet foglalt el, fenyőfát először Németország területén díszítettek valamikor a 16. században. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben.

A kereszténység megszületése előtt az örökzöld növények és fák különös jelentőséggel bírtak az ókori népek számára a téli időszakban, tiszteletük már a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt. Ahogy ma az emberek karácsonyfát állítanak, úgy ezen népek örökzöld faágakat aggattak ki otthonaik ajtajára és ablakaira, sokan ugyanis úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és távol tartják a betegségeket.

Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték. Sokan úgy hitték, hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek így a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket.

Az ókori egyiptomiak egyik legjelentősebb istene Ré volt, a napisten, akit legtöbbször napkoronggal a fején ábrázoltak. A szkarabeusz, napkorong és kosfejű férfi ábrázolásának kombinációja a felkelő, déli és lenyugvó napot jelentette számukra. Az egyiptomiak a téli napforduló idején – azaz mikor Ré elkezdett felgyógyulni és megerősödni – pálmalevélből készült gyékényszőnyeggel díszítették fel otthonaikat, ami a halál felett diadalmaskodó életet szimbolizálta.

A római világban a napfordulókor ünnepelt Saturnalia (dec. 17.) – amely során Saturnusra, a földművelés istenére emlékeztek – a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor (jan. 1.) a házakat és templomokat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. (Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én ünnepelték, az első nikaiai zsinat döntése nyomán az egyház 325-ben erre napra helyezte Jézus születésének évfordulóját.) A druidák a házakra és az imahelyekre kiaggatott örökzöld növényekben az örökkévalóság szimbólumát látták. Az örökzöld növények a viking társadalom hitvilágában is fontos szerepet játszottak: a skandinávok úgy gondolták, hogy az örökzöldek a napisten, Balder különleges növényei.

A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát. A német reformátor éppen hazafelé tartott egy téli estén, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes; Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy mikor hazaért, mindenáron be akart számolni családjának a jelenségről, s jobb ötlete nem lévén, elővett egy fát és gyertyákat helyezett rá.

A szokás Amerikában még a 19. században is furcsának hatott, a karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből származik és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik, bár a hagyomány a német otthonokban jóval korábban meggyökeresedett. Pennsylvania német lakosai 1747-ben is felállították a maguk közösségi fáját, de jó száz évig a legtöbb amerikai azt pogány szokásnak tartotta.

A puritán örökséget az egyre befolyásosabb német és ír bevándorlók ásták alá. A karácsonyfa később komoly támogatókra talált Viktória brit királynő és férje, Albert szász-coburg-gothai herceg személyében: a királyi pár 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán volt látható gyermekeik körében a feldíszített fenyőfa mellett. Viktória – ellentétben elődjeivel – rendkívül népszerű volt az alattvalók között, s ha valamit tett, abból kis túlzással divat lett; nemcsak Nagy-Britanniában, hanem a tengerentúlon, a keleti parton is. A fa ezzel végleg megérkezett az USA-ba.

Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert, Amerika pedig nagyra tört – legalábbis ami a karácsonyfák méretét illeti: ugyanis míg Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket vágtak ki, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak. A 20. század elején az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a németek továbbra is az almát, a mogyorót vagy éppen a marcipános sütit favorizálták. Hamarosan elterjedtek az égősorok is, így a karácsonyfák napokon át hirdethették az ünnep szentségét – s immáron egyre többször a városok főterein.

A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot; érdekesség, hogy mikor 1860 karácsonyán Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.

A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.

Ha érdekes és vicces karácsonyi szokásokra vagyunk kíváncsiak, a Kárpát-medencében is bőven találunk példát, a hajadon alföldi lányok például mézet ettek a hajnali mise előtt, hogy férjet édesgessenek magukhoz, Erdélyben pedig minden ajtót és ablakot bezártak, nehogy a boszorkányok állati alakot öltve bejussanak és rontást hozzanak a házra.

Angliában a gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg zokniba csomagolt ajándékaikat Télapótól, aki a kéményen keresztül érkezik, és a kandallóból bújik elő. Elmaradhatatlan eseménye a napnak Erzsébet királynő karácsonyi televíziós beszéde, amelyet ugyan az angolok meglehetősen unalmasnak tartanak, mégis mindenki megnézi. December 26-a az úgynevezett Boxing Day, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozzák meg. A név arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, amelynek tartalmát a szegények között osztották szét. A brit hagyományok szerint a karácsonyi puding keverése közben kívánt dolgok valóra válnak, de csak akkor, ha a keverést az óramutató járásával egyező irányban végezzük. A régi Angliában a hagyományos karácsonyi vacsora a mustáros disznófej volt. Nagy népszerűségnek örvend még a „karácsonyi pukkantó”, ami egy csillogó papírba csomagolt, keménypapírból készült henger, és erősen hasonlít egy nagyobb méretű szaloncukorra. Mindig két ember szakítja szét, ezt egy kisebb petárdaszerű pukkanás kíséri. A hengerben egy színes papírkorona, egy vicc és egy kis ajándék található.

Az amerikai Mikulás, Santa Claus erősen hajaz brit kollégájára, azzal a különbséggel, hogy ő rénszarvas szánon érkezik. A pogány és a római eredet miatt az Egyesült Államokba érkező vallásos angol emigránsok az 1600-as évekig elutasították a karácsony ünneplését. A karácsony meleg, örömteli ünneplése a német és a holland bevándorlóknak köszönhető. Mára azonban az amerikaiak egész jól belejöttek a karácsonyozásba, legalább is a díszítő eszközök használatába. Vannak olyan települések, melyek díszítő versenyt rendeznek egymás között.

Indiában a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény. Itt december 24-én kezdenek ünnepelni, és ez eltart egészen az új év kezdetéig. A kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel „karácsonyfaként”.

Svédországban a karácsony gyakorlatilag már december 13- án, Luca napján kezdődik. Ilyenkor a lányok fehérbe öltöznek, és egy hétgyertyás koszorúval a fejükön viszik szüleiknek ágyba a reggelit. Szenteste a családi vacsora előtt szaunáznak, majd a vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza.

Norvégiában karácsony éjszakáján az összes seprűt elrejtik, mivel a hiedelem szerint ilyenkor a boszorkányok és a gonosz szellemek előjönnek, és ellopják a takarítóeszközöket egy kis száguldozásra. Itt nem a Jézuska, hanem a Julenissen viszi az ajándékokat a jó gyerekeknek 24-én este. Norvég hagyományok közé tartozik a karácsonyfa körül való körözés, miszerint ha valaki körbejárja a fát, felvesz egy ajándékot, odaadja a címzettnek, majd mindenki nézi, ahogy kibontja, és örül neki. Majd valaki más is körbejár, felvesz egy ajándékot, és így tovább, amíg tart az ajándék-készlet.

A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az „igazi” Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik!) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor ők alszanak. A család karácsony előestéjén ünnepi ételeket eszik, amelyek nem más, mint rakott krumpli, lazac, sonka és rizskása. 24-én reggel a család körbeüli az asztalt, fahéjas tejberizst reggeliznek, amelybe egy szem mandulát rejtenek, s aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a következő évben. A finnek ilyenkor az állatokat is megvendégelik. Természetesen ezen a napon sem maradhat el a szaunázás. 24-én délben pedig Turkuban, Finnország régi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít.

Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem szenteste, avagy karácsony napja, hanem vízkereszt, vagy annak előestéje januárban. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza a meglepetéseket. Újabban azonban - talán a

külföldi hatásoknak is engedve - divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. Olaszországban nem a fenyőfa a divat, hanem kis fából készült piramisokat díszítenek fel gyümölcsökkel.

Spanyolországban december 22-én a spanyolok nagy része lottót vásárol, melynek számait december 24-én húzzák ki, és énekelve ismertetik a nézőkkel. Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerűségnek.

Portugáliában a brit mintához hasonlóan cipők kerülnek a kandallók mellé, hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal titokban abba tegye az ajándékokat. A portugál gyerekek csak karácsony első napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. Portugáliában a karácsony hivatalosan egy napig tart.

Venezuela fővárosában, Caracasban, hogy karácsony estéjén lezárják az utcákat, és az emberek görkorcsolyával mennek a templomba.

Ukrajnában a karácsonyfa díszei között megtalálható a műpók és a műpókháló is. Karácsony reggelén pókot találni a karácsonyfán a hiedelem szerint szerencsét jelent.

Japánban piros színű karácsonyi üdvözlőlapot küldeni valakinek nagy udvariatlanság, ugyanis a gyásztáviratokat is ilyen színnel nyomtatják.

Ausztráliában van olyan település, ahol a Mikulás szörfön érkezik, sokan ugyanis a tengerparton töltik a karácsonyt. Az ausztrál hagyományok szerint a Miklulás szánját 8 kenguru húzza.

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Miről szól a gyerekeknek a karácsony?

Karácsonyra készülődve minden utcasarkon Mikulásokkal találkozunk, és minden kirakatban angyalok röpködnek. Úgyszólván úton-útfélen felmerülhet bennünk: vajon mit hisznek erről a gyerekek, hogyan várják és hogyan élik át ők ezt az ünnepet? Annál is inkább fontos kérdés ez, mivel különböző családokban eltérő felfogással, hittel találkozunk.

A vallásos keresztény családok számára a karácsony elsősorban vallási ünnep, amikor Jézus születésére emlékeznek: neki szól az adventi készülődés, az esti éneklés az adventi koszorú körül, a pásztorjáték, katolikusoknál az éjféli mise. Máshol a család nem templomjáró ugyan, de azért karácsony éjszakáján elmegy az éjféli misére, és felállítja a fa alatt a betlehemet, hagyománytiszteletből. Megint máshol az ünnepnek nincsen vallásos jellege, legfeljebb a jelképek használatában, egyébként a karácsony a családé, az öröm a közös együttlétnek és az ajándékozásnak szól. És ott vannak a más vallású családok is, akik máskor, másképp ünnepelnek, vagy éppen keverednek náluk a szokások és a hagyományok, mint az egyre inkább elterjedőben lévő Hanukarácsony esetében.

Mit kezdenek a gyerekek ezzel a sokféle szokással és hagyománnyal?

Az óvodás gyerekek világa csodákkal benépesített világ: gondolkodásuk mágikus, animisztikus, vagyis ha valamit elképzelnek, az valóra is válhat, és mindennek lelke van. Számukra a természetfölötti könnyen érthető és magától értetődő. Aki nem vallásos családból jön, az is hisz a csodákban, mert ez életkori sajátosság. A karácsony ünneplése tehát nem választja el a vallásos és nem vallásos családból jövő gyerekeket – a viták a gyerekek között arról, hogy élt-e igazán Jézus vagy ez csak egy legenda, vagy arról, hogy hogyan keletkezett valójában a világ, csak jóval később, 9-10 éves korban kezdődnek el.

A karácsony jelképei gyerekszemmel

A karácsony szimbólumai olyan egyetemes, sokatmondó jelképek, amelyekhez gyerek és felnőtt, vallásos és nem hívő egyaránt kapcsolódni tud.
Ilyen a betlehemi kisded: egy kisbaba, akinek a szülei szegények, és aki ezért istállóban született, jászolban fekszik, és állatok melengetik. A kisgyerekek mélyen együtt éreznek ezzel a másik kisgyerekkel, nagy átéléssel tudják fújni a régi karácsonyi éneket: „Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne...”
A betlehemi születéstörténet állandó szereplője a messziről jött három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik ajándékokat hoznak a kisdednek – az ő alakjuk is gyakran foglalkoztatja a gyerekek képzeletét. 

De ilyen az angyal is, aki a pásztoroknak hírül adja a kis Jézus megszületését, és egyben sok családba ő hozza az ajándékokat vagy a karácsonyfát is, amely egyébként szintén közös jelképe az ünnepnek: sok vallásos zsidó családban csak azért állítanak karácsonyfát, hogy a gyerek részesüljön annak az örömében is.

Karácsonyi szokások, házról-házra

Karácsonykor nemcsak Jézus születését ünnepli a keresztény világ. December 21-én, a téli napfordulón elkezdenek hosszabbodni a nappalok, a fény egyre inkább úrra lesz a sötétségen – ennek örömére gyújtunk gyertyát a téli estéken, amit a kisgyerekek áhítattal figyelnek és lelkesen fújnak el. Karácsonyra készülődve az énekelni szerető családokban felcsendülnek a hagyományos karácsonyi dalok, a feldíszített fa körül is gyakran énekel a család. Máshol a csak ilyenkor hallgatott karácsonyi zenék kerülnek elő, ezeket a gyerekek gyakran újra és újra követelik.

A karácsonyi ünnepkör szokásai vidéken persze mások, mint a városi családokban, ahol általában nem járnak a gyerekek a szomszédba betlehemezni, pásztorjátékot játszani, de azért például a sütés-főzésben lelkesen részt vesznek. Talán az egyik legjobb mulatság karácsony előtt
a közös mézeskalács-sütés, a gyúrásban-formázásban-díszítésben az óvodások fáradhatatlanok szoktak lenni. Ugyanilyen lelkesek a saját kezű ajándékok készítésében is, legyen az szegfűszegekkel díszített narancs vagy só-
liszt gyurmából készült, utólag kifestett karácsonyfadísz.

A készülődés, a különleges nap, a meglepetés öröme az óvodákba is bekerül. Bár a karácsony ünneplése inkább családi körbe való, az óvodában is megteremthető a meghitt, meleg, várakozó hangulat, behozhatók az ünnepet idéző apró szertartások.

Mert ami a karácsonyban igazán megragadja a gyerekeket, amitől számukra is érthetővé válik ez az ünnep, az a készülődés, a különleges napok közös tevékenységei, kis szertartásai. Ami tehát a gyerekek számára fontos, ami megmarad, és amire még felnőttkorban is nosztalgiával gondolnak vissza, az a hangokból, ízekből, illatokból, színekből, a közös készülődésből, az ajándékozás és a bensőséges együttlét öröméből szövődött karácsony. 

Forrás: Parentia.hu

Az adventi időszak, karácsony ünnepe a gyerekek számára talán az év legizgalmasabb időszaka. Egymást követik az események, december telis-tele van számukra fénypontokkal. Érdemes ezt a különleges időszakot kihasználni arra, hogy tartalmas időt töltsünk el gyerekeinkkel. Mit tegyünk, hogy a karácsony  a gyerekekkel ne kihívás legyen, hanem inkább élvezetes időszak a család számára. Ehhez kívánunk sok ötletet és tippet adni..

A karácsony már hetekkel az ünnep előtt érezteti közeledtét. Az áruházakat feldíszítik, a média önti az ünnepi reklámokat. A karácsonyváró időszak a gyerekek számára szinte soha nem akar véget érni, a szülők pedig megpróbálnak nem elveszni az előkészületek, az ünnep tervezése, a számtalan karácsonyi program és meghívás áradatában. Érdemes még hetekkel karácsony előtt megtervezni, mi az, amit feltétlenül szeretnénk csinálni a családdal. Íme néhány tipp a szervezéshez:

• Hagyjuk, hogy a gyerekek is beleszóljanak a készülődésbe, és elmondják, mit szeretnének leginkább, vagy feltétlenül csinálni. Nem biztos, hogy nekik az okoz örömet, amiről a szülő azt gondolja, hogy elengedhetetlen.
• Nem kell a teljes programot minden évben végig csinálni, ha tavaly volt nagy közös sütés, akkor idén helyezzük inkább a hangsúlyt a dekorációra, vagy látogassunk el több különböző karácsonyi vásárra, esetleg nézzünk meg egy Diótörő előadást.
• Beszéljünk meg a család többi tagjával (nagyszülő, nagynéni, keresztszülők), hogy ők milyen programot vállalnának át szívesen a gyerekekkel, így a szülők az egyéb karácsonyi előkészületekkel is foglalkozhatnak.
• A különböző korú gyerekeknek nyilván mást jelent a Mikulás és a karácsony is. Éppen ezért alakítsuk úgy az ünneplést, amely legjobban megfelel a gyerekek igényének és életkorának. Semmi szükség arra, hogy háromszor találkozzunk a Mikulással, vagy minden hétvégén díszeket készítsünk.
• Használjuk ki a különböző adventi és karácsonyi rendezvények adta lehetőségeket közös kézműveskedésre, hazavihető díszek készítésére, beszerzések lebonyolítására. Így a kellemest összeköthetjük a hasznossal.
• Szánjunk időt beszélgetésre is. Beszéljünk a gyerekekkel az ünnepről, annak jelentőségéről, valós tartalmáról, az előkészületekről, stb.