Segitség, gyerekeim vannak!

Ha látta már a "Segítség, gyerekeim vannak! " c. sorozatot akkor már tudja miről is van szó! A Szuperdada huszonéves szakmai múlttal rendelkező nevelő, aki kimegy a családhoz, megfigyelőként, láthatatlan személyként van jelen a család életében, mindenki úgy él, teszi a dolgát, ahogy addig, ő pedig megfigyel és javaslatot tesz. A Szuperdada elbeszélget a családtagokkal, felvázol egy tervet a változtatásra, és segít megvalósítani azt. 'Magyarországon is végre van ilyen!" A Szuperdada Szolgálat elérhetősége Tel:+3670-211-5191 e-mail: dadaszolg@gmail.com

Címkék

agresszió (5) állatkert (2) állatok (5) álom (1) alvás (4) anya (12) anyaméh (1) apa (11) bántalmazás (6) barlang (1) beszélgetés (3) beszélni (3) beteg (3) boldog (1) boldogság (1) büntetés (2) bűntudat (1) család (25) csecsemő (1) csillagok (1) dadus (2) diafilm (3) dícséret (3) düh (2) egészség (3) érzelmek (2) farsang (5) félelem (6) felelősség (2) férfi (2) férfiak (1) festés (4) feszültség (2) figyelem (1) film (4) fürdés (1) gondoskodás (3) gondozás (1) gyász (4) gyerek (1) gyerekek (68) halál (7) házilag (4) házimunka (1) hiszti (4) humor (2) idegesség (1) internet (1) intimitás (1) iskola (4) játék (18) játszani (16) játszótér (3) jelmez (2) jutalom (2) karácsony (9) kézzel festés (3) kiborulás (4) kommunikáció (2) koncert (2) könyv (6) környezetvédelem (1) kötődés (1) kreativ (4) kultúra (4) kutatás (6) kutya (2) madáretető (2) maszk (4) mázolás (2) megfigyelő (1) mese (17) meztelenség (1) Mikulás (2) mozgás (1) mozi (3) munka (1) múzeum (1) népzene (1) nevelés (41) (4) nők (1) nyaralás (1) nyugalom (1) önfegyelem (1) önvédelem (1) orvos (1) ősz (2) óvoda (2) pedagógia (1) pelenka (2) pénz (1) program (43) rádió (3) rajz (1) rajzolás (1) régész (1) repülés (1) rivalizálás (2) rokonok (1) ruha (1) sötétség (1) sport (1) stressz (1) sütés (1) számítógép (1) szavak (2) személyiségfejlődés (12) szex (3) színház (7) szokások (5) szorongás (3) szülés (1) születés (1) szülők (29) takarékosság (1) tánc (1) tanulás (5) tél (1) terápia (16) természet (6) terv (1) test (2) testápolás (3) testvérek (4) teszt (1) tévé (3) tréning (1) ünnep (5) válás (2) verseny (1) vicc (2) vizsgálat (3) zene (2) Címkefelhő

Lehet-e jó apa a bántalmazó? - Könyvajánló

2013.09.27. 07:42 - dadaszolgalat

Címkék: terápia család apa agresszió gyerekek bántalmazás

Nemcsak a szakembereket, hanem az egész társadalmat érintő kérdés az, hogyan kell szabályozni a partnerüket bántalmazó szülők kapcsolattartását gyerekükkel, hogy az ne vezessen a gyerek felépülése szempontjából kulcsfontosságú anya-gyerek kapcsolat sérüléséhez.
A szerzők több évtizede dolgoznak bántalmazókkal foglalkozó csoportokkal, illetve bíróság által kirendelt szakértőként gyerekelhelyezésért, szülői felügyeleti jogért és kapcsolattartásért indított eljárásokban. Az ezekre vonatkozó szakirodalmat és saját, több mint 2000 partnerbántalmazási esetre kiterjedő tapasztalatukat összegzik ebben a könyvben.
Árnyalt képet nyújtanak a bántalmazók viselkedéséről, gondolkodásmódjáról és értékrendjéről, arról, hogy a partnerbántalmazás hogyan rombolja a családot, illetve hogyan függ össze a gyerekbántalmazás, többek között az incesztus és az elhanyagolás veszélyével. Ajánlásaik alapján a kirendelt szakértők, hatóságok, jogászok, felügyelt kapcsolattartást kínáló szolgáltatók, a gyerekekkel és szüleikkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberek felmérhetik, hogy a partnerbántalmazó mennyire veszélyes a gyerekre.

 

http://www.hatterkiado.hu/konyveink/lehet-e-jo-apa-a-bantalmazo

 

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A félelem fejlődése a gyerekeknél

2013.04.03. 09:31 - dadaszolgalat

Címkék: agresszió félelem nevelés düh

A félelem fejlődése

A félelem a veszélyek elkerülésére késztet, riadóztatja a szervezetet, gondoskodik kellő mennyiségű energiáról a szükséges cselekvés végrehajtásához.

Lehet reális és irreális, a reális tárgya valódi veszély, az irreális félelem intenzitása túlzott a helyzet veszélyességéhez képest. Lefolyása lehet gyors, hirtelen keletkező és lehet hosszantartó, kisebb intenzitású.

Már újszülöttkorban is vannak félelmek, és vannak  tanult=kondicionált félelmek (az eredeti semleges ingerhez kellemetlen inger társul). Generalizáció = a félelem kiterjesztése hasonló tárgyakra, jelenségekre. Megjelenik a kondicionált félelem is - ez a generalizáció útján tovább terjed, 1,5 éves kortól 4,5 éves korig beszélünk csúcsfélelmi időszakról

Az újszülöttben bizonytalan fogás, felemelés félelmet kelt benne, de az is ha sok víz van a kádban.

A csecsemőkori félelmek hirtelen, váratlan ingerekre (erős fény, hang, egyensúlyvesztés) jelennek meg. Különösen bizonytalanná teszi, ha anyja hangulata változó, a nyugodt kellemes légkört hirtelen, minden átmenet nélkül düh, idegesség váltja fel. Félelemmel tölti el szülei veszekedése is, de az anya féltő szavai is. 

A konkrét félelmek száma az életkorral nő mindaddig, amíg fel nem ismeri azokat a tényezőket, amelyekkel a félelmei beszabályozhatóak. 

a szeparációs félelem kb. nyolc hónapos korban jelentkezik, fél az egyedülléttől, az anya személyének elvesztésétől.

2-3 éves a képzelet fejlődésével megjelennek a szimbolikus félelmek. Több dologtól félnek, mint a felnőttek, a félelemmel szemben védtelenebbek, a felnőtt védelmére szorulnak.  Kevés a gyermek ismeretanyaga, az összefüggéseket a gondolkodás fejlődése következtében még nem találja, a félelem indoklását még nem érti meg.

Irreális félelme a csonkítástól, hajvágástól, körömvágástól való félelme.  A képzelet fejlődésével egyre több az irreális félelem, mely nagy része a fantázia világából ered.

A gyermek identifikációs hajlama révén azonosul a mese hősével, a mesealakok tovább élnek a képzeletében, ezt kivetíti a környezete tárgyaira, jelenségeire, személyeire. Ezért nagyon meg kell válogatnunk a mese-beszélgetések tartalmát.

Kisgyermekkorban gyakori a félelem a sötétségtől, ez a szeparációt, önmagának vagy környezetének eltűnését jelenti. (a szoba eltűnik, csak ő van és eloszlanak a falak - kiemel, kiemel, ringat engemet, kinyitnám én a szemem, de már nem lehet, elolvad a világ de a közepén, anya ül és ott ülök az ölében én.)

A félelem tünetei: visszahúzódó, passzív, kevesebbet játszik, eszik, éjszaka gyakran felsír, ingerlékeny, beszédzavar, regresszió.

Nem az a feladatiunk, hogy a gyermeket teljesen megvédjük, és ne ismerje a félelmet. Abban kell segítenünk, hogy a félelme reális legyen, hogy el tudja viselni a félelmet anélkül, hogy egész gondolatvilágán érzelmi életén eluralkodjon ez az érzés.

Lehetőséget kell adnunk, hogy a veszélyekkel és az ezek által kiváltott félelemmel megismerkedjen. Csak az tudja a komoly veszélyeket érzékelni, aki a kisebbeket ismeri.

 

A kisgyermek jellegzetes félelmei. A félő gyermek megnyugtatásának helyes módja, a megfélemlítés, a megszégyenítés, a bátorságra kényszerítés kritikája.

Az állandóan rémített gyermek végül is telítődik szorongással és félelemmel. Ezek az ijesztgetések sokszor a legjobb pedagógiai szándékból születnek, igen könnyű velük pillanatnyi sikeres nevelési hatást elérni, tehát a szülő számára csábítást jelent. A hatás titka az, hogy a gyermeki mágikus elemekkel átszőtt gondolkodás számára a felnőtteknek még félig tréfásan odavetett megjegyzései is minden további nélkül valóra válhatnak. Azok a megjegyzések, amelyek a felnőtt számára érzelmileg súlytalanok a gyermeki fantáziában komoly fenyegetésként jelenhetnek meg. Azonban olyan családokban, amelyekben gondosan ügyelnek arra, hogy a gyermeket ne ijesztgessék, és a világ számára nem veszélyekkel teli és fenyegető, hanem biztonságos, derűs, ilyen családokban is előfordult gond, hogy a gyermek egyszer csak félni kezd valamitől. Hiszen a félelemnek komoly szerepe van a természeti és társadalmi alkalmazkodás kialakulásában.

A félelmet legtöbbször nem az esemény váltja ki, hanem csak lehetőséget nyújt a gyermek számára ahhoz, hogy tárgyatlan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. Ilyen pl. a túl óvó-védő családi környezet ez azt az élményt alakítja ki a gyermekben, hogy ő rendkívül kicsi, gyenge és a világ fenyegető veszélyekkel van tele. Szorongáskeltő lehet a gyermek számára a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, amely nem ad elég határozott védettségi érzést a gyermek számára. Veszélyeztető tényező a konfliktusokkal telt családok élete is.

Előbb van a gyermek tárgyatlan szorongása és ez kapcsolódik a kínálkozó konkrét eseményekhez, és válik tárgyilag megfogalmazható félelemmé. A szorongó gyermek félni fog a farkastól, aki megette Piroskát, a nem szorongó gyermek élvezni fogja a mesét. A tárgyatlan szorongással küszködő gyermek számára minden kínálkozó esemény alkalmas lehet arra, hogy félelme tárgyává változtassa. Pl. azt hallja, hogy a szomszédba betörtek, a betörőtől fog félni. A szülő szép, okos érvekkel megpróbálja a gyermekét "lebeszélni" a szorongásáról. A helye szülői magatartás: meg kell keresni, és meg kell szüntetni azokat a környezeti, érzelmi okokat, amelyek a gyermek eredeti szorongásait felidézik.

Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?

Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt. Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.

Megnyugtatás, nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.

Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.

a komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit. 

 

A síró gyermekkel kapcsolatos teendők. A sírást előidéző ok felismerésének jelentősége. A gondozónő együttérző magatartásának szerepe a gyermek megnyugtatásában.

Egy gyermek mindig azért sírt, mert valami rossz neki. Lehet, hogy konkrét baja van és lehet, hogy általában rosszul érzi magát. A békés, derűs, kiegyensúlyozott csecsemő és kisgyerek is sír időnként - feszültségoldó hatása van. Ennek oka: éhes, fáj valamilye, sérelem érte, ilyenkor ha kap segítséget hamar abbahagyja a sírást. Aki figyeli a gyermek viselkedését, ismeri szokásait az meghallja, hogy a sírás átmeneti nyugtalanságot, fájdalmat, vagy éppen csalódást, bosszúságot fejez ki.

A már beszélni tudó gyermek sem tudja mindig megmondani miért sír, nincs mindig tisztában érzelmeivel. Sírásának oka csak egész viselkedését, beszédét, gesztusait, sírását együtt figyelve érthető meg. A segítés módja attól függ, miért sír: Ha a síró gyerek szorult helyzetben sürgős segítségre szorul, a gondozónőnek nem szabad késlekednie, ezért fontos, hogy hallótávolságon belül legyen. A gyermekek olyankor is sírnak (sérelem, bosszúság), amikor a felnőtt közbelépése nélkül is segíthetnének magukon. Ilyenkor a gondozónak bátorítani kell, hogy segítsen magán, pl.: változtasson helyzetén, álljon fel, kérje vissza a labdát, próbáljon egyedül lemászni onnan, ahová egyedül jutott fel. A síró csecsemőt gyakran kedves szavakkal is meg lehet nyugtatni, a gondozó közelsége, együttérzése, szavainak biztató, nyugodt csengése megkönnyíti számára a kellemetlenséget. A nagyobb gyermek megnyugtató hatással van, ha a gondozó melléje guggol, és így beszélget vele, de gyakran ő is csak akkor nyugszik meg, ha ölbe veszi. -

Előfordul, hogy a gyermek olyasmiért sír, amit a gondozó indokolatlannak tart. pl.: egész nap ölben akar lenni, mert otthon ezt szokta meg. A gyermek ilyen kívánságát nem kell teljesíteni, de nem szabad elfelejteni, hogy ha egy gyermek sír, rosszul érzi magát, segítséget kér, meg kell nyugtatni. A segítés módja attól függ, milyen gyakran szokott egy gyermek sírni. Ha gyakran sír, ha sírása keserves, ha nehezen megnyugtatható, a gondozó akkor tud neki segíteni, ha nemcsak a vigasztalás módját próbálgatja, hanem a gyermek általános kedélyállapotán igyekszik változtatni. Akkor is fokozottabban figyel rá, mikor éppen nem sír. Gyakran mechanikusan kezelik a síró gyermeket, van aki minden síró gyermeknek teát ad, van aki tisztába teszi őket. Ezek a tevékenységek véletlenül segíthetnek is, gyakoribb azonban, hogy eredménytelenek.

Helytelen vigasztalási mód a figyelmének elterelése. A síró gyermek felett megrázzák a csörgő, sétálnak vele, amíg el nem alszik. Az így megnyugtatott gyermek nem tudja elintézni sérelmeit, elviselni bánatát. Ahogy újra eszébe jut a bánata, ismét sírni kezd. Sajnos az is előfordul, hogy a síró gyermekre haragszanak is. Rászólnak, hogy hallgasson el, esetleg szemrehányást tesznek neki. Az is nagy veszély, ha a gondozó az intézményben megszokja a gyermeksírást. Hagyják sírni, anélkül, hogy reagálnának rá. A bánatával magára hagyott gyermekben alapjaiban rendül meg a biztonságérzés, a felnőttek iránti bizalom. A csecsemőket és a kisgyermekeket egyaránt igyekezni kell úgy ellátni, hogy derűs, békés kedélyállapot jellemezze őt.

 

A kisgyermekkori agresszivitás. Frusztráció-agresszió. A szociális fejlődés, az énérvényesítés  és az agresszió összefüggése

A düh már csecsemőkorban differenciálódik, akkor, ha alapvető motívumait nem elégítik ki, vagy frusztrált helyzetben. Heves, összerendezetlen mozgásban, dühös sírásban nyilvánul meg.

Kisgyermekkorban ezt az érzést a magas fokú emocionalitás és a fejlődési szint ellenmondása váltja ki. Értelmi fejlődése révén rengeteg új igény jelentkezik, de az új tárgyak használatát még nem gyakorolta be és ennek belátására még nem képes. Az akarat fejlődésével határozott céljai vannak, viszont nincs igazi akaratereje, kitartása. Megfogalmazott céljai néha ésszerűtlenek, de erről nem lehet meggyőzni.

Düh kiváltója lehet a felnőtt erőszakossága is, vagy ha saját tehetetlenségét érzi. (az akarat letörése, önálló cselekvéseinek akadályozása vagy ha nem tudja magát megértetni a környezetével).

Elpirul, vagy elsápad, hevesen sír, földre veti magát, lélegzetét visszatartja, kapkodva vesz levegőt, elkékül, görcsös állapotba kerül.

Az agresszív gyermek nemcsak pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántja társait, hanem belső nyugtalansága, kiegyensúlyozatlansága kifejezéseképpen. Frusztrált állapota már olyan negatív érzéstömeget idéz elő, amit csak az agresszív viselkedéssel tud lereagálni.

Van az úgynevezett eszközként használt agresszió, ekkor tudja, hogy a másiknak kárára van azért, hogy ő megszerezhessen valamit. Azt is tudja, hogy nem helyes ha elveszi a tárgyat társától.

másik fajtája, amikor nem a tárgyért csinálja, hanem maga az agresszivitás a cél. Kedvét leli abban, ha valakit üt, harap, csíp. Itt már nagyfokú érzelmi sérülés van a háttérben.

A gyermek agresszivitásának oka lehet az érzelmi elhanyagoltság, az érzelmi kötöttség hiánya, a magányosság. A felnőtt túltörődése ugyanúgy agresszivitást okozhat, mintha magára hagyja és nem törődik vele. A szülők magatartása ha agresszív, ezt a példát veszi át a gyermek, ezt utánozza, a problémamegoldásként a szülőtől látott agresszív levezetési módot választja. A hideg korlátozó és a hideg engedékeny szülői attitűd mindenképpen agresszióhoz vezet.  Egyik sem adja meg gyermekének az érzelmi szükségleteinek kielégítését, a kötődési készsége frusztrált lesz, ezt a korlátozónál rejtett, szimbolikus irányt vevő agresszióval, az engedékenynél, pedig nyílt agresszióval vezeti le a gyermek.

Az önvédelem a normális élet agresszivitása. A gyermek olyat akar csinálni, amit a felnőtt nem enged.

Az agresszió lehet nyílt vagy burkolt, gátlás csak a nevelés hatására alakulhat ki. A csoportban különösen nehéz a kezelése, bár otthonról bármikor jöhet egy-egy agresszív gyermek. Akkor okoz nagy gondot a felnőttnek, ha túl gyakori, ha a társa bántásában örömét leli a gyermek, amikor már a szabályokat is lerázza magáról.

Mindenképpen nevelési hiba eredménye, ha a személyi kapcsolatot nem alakítja ki a felnőtt. Ha nem fél a gyermek attól, hogy elveszíti a kialakított jó kapcsolatát kárpótlásként használja az agressziót. Társadalmilag elfogadott utat kell biztosítani, hogy frusztáltságából eredő dühét, haragját levezesse, pl. szerepjátékában, vagy mozgásában.

 

A gyermekből agresszivitást kiváltó egyéb helyzetek ismertetése. Az agresszív megnyilvánulásokkal szemben helyesen fellépő felnőtt magatartás logikája és elemzése.

A csoportban nevelkedő gyermekkel foglalkozó gondozónő számára komoly gondot jelent a gyermek agresszív megnyilvánulása. Igyekezni kell rávezetni a gyermeket a társakkal szemben tanúsított szociális viselkedés szabályaira, többek között arra, hogy síró társaikat ne bántsák, ne üssék egymást játékkal, ne húzzák egymás haját, ne harapják meg egymást. Az agresszív gyermek rendszerint nemcsak a pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántják a másikat, hanem úgy tűnik, hogy keresik a módot és alkalmat, hogy a rendszerint belső nyugtalanságuk, kiegyensúlyozatlanságuk kifejezéseképpen társaikat büntessék. Erőszakos magatartásuk feloldása nehéz feladat.

A gondozó feladat, hogy miközben megakadályozza a bántó cselekedet, a bántó és bántott gyermeket egyaránt rávezesse a helyes magatartásra. Fontos, hogy a gondzónő ne csak ahhoz a gyermekhez szóljon, aki bántja a társait, mert a gyermekeknek meg kell tanulniuk elmenni, védekezni, ha bántják őket. Ha a szóbeli bátorítás, helytelenítés nem segít a nagyobb gyermeknél - akkor a szétválasztás a következő lépés.

Óvakodni kell az igazságtevéstől, és attól, hogy arra tanítsuk a gyermekeket, hogy a felnőtt oldja meg helyettük a konfliktusokat. Sokan azt kívánják, hogy az a gyermek, aki ütött, harapott, simogassa, puszilja meg a bántott társát - ez hiba. A gyermeket arra kell tanítani, hogy ha dühből v. más okból szeretné is megütni a másikat ne tegye, mondjon le róla, fékezze magát, s nem arra, hogy tegyen úgy, mintha éppen nem is így akarna cselekedni. Szeretetet, kedvességet színlelni, a gyermeket erre utasítani nem szabad. Az sem helyes, ha a sértett gyermeket arra bíztatjuk, hogy üssön vissza.

Az agresszió csak újabb agressziót szül. A gondozónak minden gyermekben, az agresszív gyermekben is teljes biztonságot kell keltenie, azt az érzést, hogy őt nem érheti baj, őt megvédik. A  felnőtt gyors, sokszor kemény, erőszakos közbelépése is fokozhatja a gyermek aresszivitását. Pl.: ha nem eszik kellő mennyiséget, megpróbálják megetetni vele. A gyermeknek minden esetben csak akkor kell segíteni, ha szüksége van rá. Említést kell tenni azokról a gyermekekről, akik társaik nyugalmát, sokszor épségét erősen veszélyeztetik. Ha nem sikerül megváltoztatni viselkedésüket, láncreakcióként az egész csoportban hamar elterjed az agresszív magatartás.

A gyermeket meg kell védeni vadabb, nyugtalanabb társaktól, hogy fokozottabban szemmel tartják, v. egy ideig maga mellett tartja őt. Ez azonban csak átmeneti megoldás. Tényleges megoldást csak az agresszív gyermek viselkedésének megértése hozhat. Hátterében nevelési problémák, éjszakai felriadás miatt tapasztalt türelmetlenség, súlyos féltékenység, a szobatisztaságra nevelés kapcsán átélt események, magányosság érzése húzódhat meg.

Ha a gondozó jó kapcsolatot tud kialakítani az agresszív gyermekkel, elérheti hogy az ő kedvéért lemondjon arról, hogy társait bántsa, de igazi megoldás, ha érzelmi rendeződésével egyre kevésbé jelentkezik a vágy, hogy bántsa társait. Igyekezni kell az agresszív gyermeket akkor is észrevenni, támogatni, amikor nincs vele baj, amikor békésen játszik. Mikor társait bántja szűkszavúan kell a konfliktust elintézni.

Segítséget az a gondozó tud nyújtani, aki nem haragszik az agresszív gyermekre, aki megérti, hogy ez a viselkedés a nyugtalanság, a kiegyensúlyozatlanság, félelem, szorongás megnyilvánulása.

 

Mit tegyünk, ha agresszív a gyermekünk?

2013.03.09. 15:46 - dadaszolgalat

Címkék: agresszió büntetés hiszti nevelés feszültség

Miért történik pontosan?

 

Bár sokkoló lehet, de az agresszív viselkedés teljesen normális részét képzi a kisgyermekek viselkedésének. Mindezért a még mindig felbukkanó nyelvi készségek, a függetlenné válás utáni vad vágy és fejletlen impulzuskontroll a felelős. „Egy bizonyos határig/mértékig teljesen normális ez a fajta viselkedés.” – állítja Nadine Block, az ohio-i Hatékony Fegyelem Központ ügyvezető igazgatója. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az agressziót figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben gyermekénél ilyen típusú viselkedést észlel, tudassa vele, hogy az agresszív viselkedés elfogadhatatlan. Mutassa meg neki, hogy nem ez az egyetlen mód érzései kifejezésére.

 

Mi a teendő?

 Gyermeke minden agresszív megnyilvánulására logikus következményekkel reagáljon. Ha a kicsi a játszótéren elkezdi labdákkal dobálni a többi gyereket, hozza el őt onnan. Üljön le vele, és magyarázza el neki - míg nézi a többiek játékát -, hogy visszamehet, mikor már késznek érzi magát arra, hogy játsszon, anélkül, hogy bárkit is bántana. Próbálja kerülni az olyan kérdéseket, mint: „Te hogy éreznéd magad, ha ő dobna meg téged?” A kisgyermekek nem elég érettek ahhoz, hogy beleképzeljék magukat más gyerekek helyzetébe, vagy változtassanak viselkedésükön egyszerű verbális érvek alapján. De a következményekből értenek.

 

Mi az agresszió?

Maradjon hidegvérű. Azzal, hogy kiabál vele, megüti, vagy csak elmondja neki, hogy rossz, nem éri el, hogy változtasson viselkedésén. Ezzel csak még jobban felbosszantja, és új ötletek ad amiket kipróbálna. Valójában azzal, ha Ön nyugodt marad, őt is elindítja egy ilyen irányba, így ő is megtanulja majd, hogyan kontrollálja magát.

 

Állítson fel világos/tiszta határokat. Amint agresszívvé válik a kicsi, próbáljon meg arra egyből reagálni. Ne várja meg, amíg a harmadik “Elég volt!” fenyítésre is megüti a testvérét vagy a játszótársát. Egyből tudnia kell, ha rosszat tett. Vigye el egy rövid időre (1-2 perc elég), mert ez a legjobb módja, hogy lenyugtassa. Egy kis idő múlva – a következményeket átgondolva – rájön arra, hogy ha megint rosszalkodni kezd, újra leállítják.

 

Fegyelmezzen következetesen. Ha van rá mód, minden alkalommal próbáljon meg ugyanúgy reagálni. Legyen kiszámítható/előre látható válasza (“Rendben, megint megharaptad Ágit – ez egy újabb szünetet jelent.”) egy mintát/példát állít a gyermek elé, amit felismer, később számít is rá. Nyilvános helyen – még ha kellemetlen helyzetbe is hozza Önt - se hagyja, hogy kihozza a sodrából. Más szülők is átéltek már hasonló helyzetet, így ha bámulnak az emberek, csak jegyezze meg: “Nehéz egy 2 éves kisgyerekkel.” Aztán következzen a szokásos , szabályszerű fegyelmezés.

 

Tanítson más lehetőségeket. Várjon türelmesen, amíg lenyugszik, majd nyugodtan és finoman/gyengéden vizsgálják meg, mi történt. Kérdezze meg, mi váltotta ki belőle mindezt. Emelje ki (röviden!): az teljesen természetes, hogy dühöt érez, de az nincs rendjén, hogy ezt ki is mutatja ütésekkel, rúgásokkal és harapásokkal. Buzdítsa arra, hogy találjon valami más, sokkal hatásosabb módot érzései kimutatására: pl. “kibeszélés” (“Pisti, idegesítesz!”), vagy szülői segítségkérés.

 

Bizonyosodjon meg arról, hogy a gyerek érti: minden esetben bocsánatot kell kérnie miután bárkit is bántott. Eleinte ez a bocsánatkérés nem teljesen őszinte, de egy idő után ez is kialakul. Egy totyogó kisgyerek szenvedélye néha túltesz egy gyerek természetes együttérzésén. Végül teljesen megszokja, hogy bocsánatot kell kérnie, ha bánt valakit.

 

Jutalmazza a jó viselkedést. Ahelyett, hogy csak akkor figyel rá, mikor rosszalkodik, próbáljon meg akkor is, mikor jó. Például mikor megkérdezi, hogy hintázhat-e ahelyett, hogy ellökne egy másik kisgyereket az útjából. Dicsérje meg, amikor szóban fejti ki vágyait: „Annyira jó, hogy megkérdezted, hogy mehetsz-e egy körre!”. Így idővel rájön arra, hogy ezek milyen hatalmas szavak.

 

Korlátozza a TV-nézést. Mesék és egyéb gyerekműsorok tele lehetnek kiabálásokkal, fenyegetésekkel, taszításokkal és ütésekkel. Próbálja meg megfigyelni, melyik programokat nézi, főleg ha úgy tűnik, hajlamos agresszív viselkedésre. Mikor megengedi neki, hogy TV-t nézzen, nézze vele és reagáljon azokra a szituációkra, amik felmerülnek: “Ez nem a legjobb módja annak, hogy megszerezze, amit akar, nem?” (Az Amerikai Gyermekgyógyászat Akadémia azt javasolja, hogy a 2 év alatti gyerekek egyáltalán ne nézzenek TV-t.)

 

Talán már rájött arra, hogy ha gyermeke nem vezeti le fölös energiáit, terror vele otthon. Ha a gyerkőc örökmozgó, legyen vele sokat a szabad levegőn, hogy kitombolja magát.

 

Ne féljen segítséget kérni. Néha egy gyerek agresszív viselkedése több közbenjárást igényel, mint amivel egy szülő elő tud állni. Ha úgy tűnik, gyermeke túl gyakran agresszív és bánt más gyerekeket, illetve ha nem tud rá hatni, beszéljen gyermekorvosával, aki majd segít neki átlendülni ezen. Ne felejtse el, hogy gyermeke még mindig nagyon fiatal. Ha türelmesen és kreatívan bánik vele/működik vele együtt, ezek a harcias tendenciák hamarosan a múlté lesznek. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Az agressziót csak növeli a verés

2012.12.09. 07:15 - dadaszolgalat

Címkék: agresszió nevelés vizsgálat bántalmazás

Friss kutatások szerint ha a fegyelmezés részeként testi fenyítést is alkalmaznak olyan gyerekeknél, akik genetikailag hajlamosabbak az agresszív viselkedésre, azzal csupán még agresszívabbakká teszik őket.

Az emberi természet és a neveltetés között igen bonyolult kölcsönhatás van, és míg azzal legtöbben tisztában vannak, hogy a gének mennyit számítanak, azt már kevesebben veszik figyelembe, hogy a gének és a környezet együtt akár nem várt hatásokat is kiválthatnak – számolt be kutatási eredményeiről J.C. Barnes, a Texas Egyetem munkatársa. 

Kutatása során a szakember ikerpárokon figyelte meg a genetikai hajlam és a testi fenyítés alkalmazásának hatásait, valamint azt, hogy mindezek hogyan befolyásolják a gyerekek viselkedését. Munkatársaival megállapították, hogy míg az agresszív viselkedésre való genetikai hajlam és a testi fenyítés mind a fiúk, mind a lányok esetében növelte az antiszociális viselkedés esélyét, amikor mindkét tényező együtt jelentkezett, az csak a fiúknál okozott még erőteljesebb antiszociális hajlamot.


Még ma is sokan alkalmazzák

Dr. Roya Samuels, a New York-i Steven és Alexandra Cohen Gyermekkórház munkatársa elmondta, már számos tanulmány mutatta ki a gyerekeknél alkalmazott testi fenyítés hosszú távú, káros következményeit, mégis sokan élnek ezzel a nevelési módszerrel ma is. Pedig a fizikai büntetés helyett a szülőknek sokkal inkább támogató, gondoskodó kapcsolatot kellene kiépíteni a gyerekeikkel, amely során a pozitív viselkedéseket kellene megerősíteni, a negatív viselkedésekkel szemben pedig már kicsi kortól következetesen kellene fellépni, de semmiképpen nem testi erőszakkal. A tanulmány az Agressive Behaviour című lapban jelent meg.

(Medipress)

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Agresszív a gyerekem!

2012.09.17. 07:25 - dadaszolgalat

Címkék: agresszió gyerekek

agresstiv_1347730224.jpg_425x282

Agresszív az a gyermek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat valaki ellen, (beleértve a gyermeket magát is), illetve a külvilág ellen. Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Azért csinálja, mert egyszerűen működik, és csökken a feszültsége. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.

A gyermeki agresszió formái

  • Az agresszió, így a gyermeki agresszió is irányulhat közvetlenül a célszemélyre: a gyermek haragszik a testvérére, ezért bántalmazza.
  • Lehet közvetett: a gyermek a szüleire dühös, mert beleszólnak az életébe, ezért a tanárt kikészíti az órán, hogy valahol levezethesse a dühét.
  • Az agresszió lehet tudatos: a gyermek tisztában van cselekedetével, tudja, mit és miért csinál.
  • Lehet tudattalan: a keletkezett feszültséget megpróbálja valamilyen formában levezetni például: körmöt rág, dohányzik stb.
  • Lehet elfojtott agresszió: valakire, vagy valamire dühös, nem talál megoldást, de magába fojtja. Ebből később szorongás fejlődhet ki.

A gyermeki agresszió okai

·          A gyermek áldozata valamilyen fizikális, vagy szexuális visszaélésnek.

·         A gyermek elvesztette a biztonságát, nem kap kellő figyelmet, odafigyelést, törődést.

·         Betegségek, balesetek, amelyekkel szemben a gyermek tehetetlen.

Hogyan kezelje a szülő agresszív gyermekét?

Az agresszió megoldás a gyermek számára, amelynek segítségével belső feszültségén, dühén tud enyhíteni.

Azért csinálja, mert egyszerűen működik, és csökken a feszültsége. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.

Ez nem azt jelenti, hogy ne szóljon érte a szülő, vagy egyszerűen csak hagyja, hogy levezesse a feszültségét a gyermek! Éppen ellenkezőleg, fontos a visszajelzés. A megoldás azonban akkor válhat valósággá, mikor a szülő és a gyermek közösen megtalálja a probléma alapvető lelki okát és együtt elkezdik feldolgozni azt.

Fontos tehát a bizalom, vagy annak a helyreállítása.

Megismerve a gyermek világát, hatékonyabban tudja a szülő a megoldások felé terelni a őt. Olyan nincs, hogy kinövi az agressziót! Inkább elfojtja, vagy más irányba tereli (dohányzás, számítógép függés, túlzott táplálkozás, depresszió, stb.)

Érdemes figyelni a média által favorizált figyelemelterelésre, agresszióra, félelemkeltésre is. Az agresszív cselekedetek mögött nagyon gyakran a félelem a kiváltó ok. Ezért figyelni kell, hogy milyen TV és rádióműsorokat, számítógépes játékokat engedünk be az életünkbe.

Amit a szülő tehet

1.      Segíteni kell a gyermeknek abban, hogy merje kifejezni az érzelmeit. Ez már kora gyermekkortól nagyon fontos.

Anélkül, hogy nem tanulnánk meg megfelelően kifejezni az érzelmeinket, könnyen félreérthetnek bennünket, frusztráltakká, dühösekké válhatunk. A stressz levezetésének egyik formája az érzelmek helyes kifejezése, amely még lelki egészségünket is megőrizheti!

Amennyiben a gyermek és a szülő hasonló cipőben jár (a szülő is könnyen elveszti türelmét), úgy a gyermek fejlesztése nehezen képzelhető el a szülő segítsége nélkül.  .

2.      Segíteni kell a gyermeknek abban, hogy megtanulja könnyebben levezetni a stresszt. Már az is nagymértékben csökkenti a stresszt, ha ki tudja fejezni, hogy mi a problémája.

Az agresszív gyermekek részére hasznosak a sport tevékenységek, stressz levezetés céljából. Ahol lehet futni, ütni, esetleg kiabálni is. Ez azonban nem minden gyermek beállítottságával egyezik meg, elképzelhető, hogy számukra jól működhet egy szobában felakasztott bokszzsák is, ahol lehet dühöngeni. Előfordulhat, hogy mindez mégsem hoz tökéletes, vagy kielégítő megoldást gyermekének. Ilyenkor egyéni terápiára van szükség, hogy a stressz lelki hátterét fel lehessen tárni.



süti beállítások módosítása