Segitség, gyerekeim vannak!

Az adventi időszak, karácsony ünnepe a gyerekek számára talán az év legizgalmasabb időszaka. Egymást követik az események, december telis-tele van számukra fénypontokkal. Érdemes ezt a különleges időszakot kihasználni arra, hogy tartalmas időt töltsünk el gyerekeinkkel. Mit tegyünk, hogy a karácsony  a gyerekekkel ne kihívás legyen, hanem inkább élvezetes időszak a család számára. Ehhez kívánunk sok ötletet és tippet adni..

A karácsony már hetekkel az ünnep előtt érezteti közeledtét. Az áruházakat feldíszítik, a média önti az ünnepi reklámokat. A karácsonyváró időszak a gyerekek számára szinte soha nem akar véget érni, a szülők pedig megpróbálnak nem elveszni az előkészületek, az ünnep tervezése, a számtalan karácsonyi program és meghívás áradatában. Érdemes még hetekkel karácsony előtt megtervezni, mi az, amit feltétlenül szeretnénk csinálni a családdal. Íme néhány tipp a szervezéshez:

• Hagyjuk, hogy a gyerekek is beleszóljanak a készülődésbe, és elmondják, mit szeretnének leginkább, vagy feltétlenül csinálni. Nem biztos, hogy nekik az okoz örömet, amiről a szülő azt gondolja, hogy elengedhetetlen.
• Nem kell a teljes programot minden évben végig csinálni, ha tavaly volt nagy közös sütés, akkor idén helyezzük inkább a hangsúlyt a dekorációra, vagy látogassunk el több különböző karácsonyi vásárra, esetleg nézzünk meg egy Diótörő előadást.
• Beszéljünk meg a család többi tagjával (nagyszülő, nagynéni, keresztszülők), hogy ők milyen programot vállalnának át szívesen a gyerekekkel, így a szülők az egyéb karácsonyi előkészületekkel is foglalkozhatnak.
• A különböző korú gyerekeknek nyilván mást jelent a Mikulás és a karácsony is. Éppen ezért alakítsuk úgy az ünneplést, amely legjobban megfelel a gyerekek igényének és életkorának. Semmi szükség arra, hogy háromszor találkozzunk a Mikulással, vagy minden hétvégén díszeket készítsünk.
• Használjuk ki a különböző adventi és karácsonyi rendezvények adta lehetőségeket közös kézműveskedésre, hazavihető díszek készítésére, beszerzések lebonyolítására. Így a kellemest összeköthetjük a hasznossal.
• Szánjunk időt beszélgetésre is. Beszéljünk a gyerekekkel az ünnepről, annak jelentőségéről, valós tartalmáról, az előkészületekről, stb.

Az élet természetes velejárói sajnos a mai napig tabunak számíthatnak a családi beszélgetésekkor, ilyen például a szexuális élet, a szülés vagy a halál. Természetesen bizonyos kor előtt nem érdemes hosszas fejtegetésbe kezdeni ezekről az egyszerűnek nem nevezhető témakörökről, de ha a gyerek kérdez, bizonyos szintű információt át kell adni neki, hogy megnyugodjon a lelke.

Az utóbbi évtizedek szemléletváltása azért már érződik a mai gyerkőcökön, sok olyan témában otthonosan mozognak, amilyenben a szüleik annak idején még nem. Ám az elmúlás kérdését továbbra is homály veszi körül - sok édesapa és édesanya nem tud, illetve nem mer beszélni róla. Te mit mondasz, ha a gyermeked neked szegezi a kérdést: te is meg fogsz halni? A hárítás csak alááshatja a bizalmát, ezért ne ezt az utat válaszd. Írásunkból kiderül, mi lehet a helyes taktika.

A halál megjelenése

Bármennyire is szeretnéd, nem tudod felnőttkoráig megóvni csemetédet a halál tényétől. Hiszen, ha csak évente egyszer, november 1-jén kimentek együtt a temetőbe mécsest gyújtani, máris rengeteg kérdés fogalmazódhat meg a kicsiben. Ugyanígy az óvodában, iskolában is beszélgetések tárgya lehet az elmúlás, ahogy az sem kizárt, hogy gyermeked az esti film kapcsán hozza szóba a kevéssé kellemes témát.

Ha tabuként kezeled a halált, azzal csak azt érheted el, hogy a gyerek egyedül töpreng rajta, és mivel nincs meg a kellő háttérismerete, téves következtetéseket vonhat le. Például, ha házikedvencétől kell örökre elbúcsúznia, azt képzeli, azért halt meg a kis jószág, mert ő nem figyelt rá eléggé - ezzel pedig olyan negatív érzések ébredhetnek benne, melyek később komoly blokként működhetnek az életében.

Első lépésben mesélj neki a halálról, akár egy elszáradt virág vagy elhullott rovar kapcsán. A lényeg, hogy figyelj rá, ne viselje meg túlzottan a lelkét a tény. Ha hiszel a túlvilágban, mondhatod neki, hogy a növény vagy bogár oda költözött át, és csak ezen a bolygón fejezte be az életét. A folyamatosság tudata megnyugtathatja a gyereket, így könnyebben elfogadja majd az elmúlást. Ám ha ez a kép nem esik egybe a hiteddel, akkor egyszerűen zárd le azzal a kérdést, hogy halála után minden élőlény eggyé válik a természettel, de ettől még a körülötte lévők emlékezetében és szívében örökre megmarad.

Anyu, te is meghalsz egyszer?

A halál tényének elfogadása pillanatok alatt megtörténhet, főleg, ha nyitott vagy a gyerek kérdéseire. Persze gondolkodnivalója jócskán akad még így is, hiszen egy másik világ elképzelése komoly feladat ebben a korban. Ha már elég érett hozzá, vagy a közvetlen környezetében találkozik az elmúlással, akkor rájön: nemcsak a növények és az állatok mennek el, hanem az emberek is. Innen pedig már csak egy lépés kilogikázni, hogy a szülők sem maradhatnak örökké ezen a bolygón.

Ha kétségbeesetten, netán sírva elhangzik a fenti kérdés, ne ess pánikba. Nyugtasd meg a gyereket, hogy ez az élet része, aki megszületik, annak egyszer meg is kell halnia. Mondd el neki, hogy még biztosan sokáig vele leszel, és csak nagyon sokára, mikor már ő felnőtt lesz, akkor kell itt hagynod őt. Az érzelmi érintettség miatt talán többször is visszatérő kérdés lehet ez a mindennapokban, esetleg csemetéd meg is ígérteti veled, hogy nem halsz el, amíg alszik. Ám hidd el, ha a helyén kezeled a dolgokat, és őszintén válaszolsz minden alkalommal, hamar lecsengenek benne az efféle aggályok, hiszen megbízik benned.

Temető

Ha még nem akarod kivinni a temetőbe, mert ehhez kicsinek gondolod, akkor gyújtsatok otthon mécsest, és mesélj neki azokról, akiket már nem ismerhetett. Ám ha mégis kilátogatnátok a sírokhoz, akkor láthatja, sokan elmennek ilyenkor elhunyt hozzátartozóikhoz, mert tisztelték és szerették őket. Kiskorban a gyertyagyújtás számukra még csak játék, de ha komolyan beszélsz a gyerekkel az elmúlásról, akkor nem fog félni tőle, hanem elfogadja azt - mint az élet természetes velejáróját.

Forrás: Femina.hu

„Anya, mit csinál a néni és a bácsi?" Ha ezt a kérdést feltette már neked ovis kisfiad, és csak hebegtél-habogtál, neked szól ez a cikk.

Sajnos titkok mérgezik sok család életét, és ha a szülők nem is prűdek, nehezükre esik beszélni a szexről. Nem csak a megfelelő szavaink hiányoznak, a szülők úgy gondolják, a szexuális felvilágosítást majd az iskola megoldja. Elodázzák a beszélgetést, amikor aztán kamasz gyereküket rajtakapják, teljesen megdöbbennek, és nem értik, hogyan történhetett meg. Pedig elég lenne néhány őszinte válasz óvodáskorban, illetve később.

 .

Ez van!

Akár akarják a szülők, akár nem, 2,5 éves koruktól a gyerekek érdeklődése a nemiségre is irányul – véli szakértőnk, Révész Renáta Liliána pszichológus. Amikor a kicsik megmutatják egymásnak a nemi szervüket, az egyrészt az ismeretszerzés része, másrészt biológiai okai vannak. Ebben az időszakban indul be ugyanis a hormonális fejlődés: a nemi hormonok szintje nő.

Tehát nem modern korunk „szabadossága" okolható a gyerekek kíváncsiságáért, fél évszázaddal ezelőtt is épp így viselkedtek – esetleg nem mertek kérdéseket feltenni. Szomorú, de ha egy ovis a szexualitással kapcsolatos tapasztalatáról számol be, erről kérdez, a felnőtt közösségben azt gondolják, biztosan otthon látott valamit. Pedig a gyerek csak a korának megfelelően viselkedik. Ez az érdeklődés az alsó tagozatban – a biológiai érésnek megfelelően - lanyhul, aztán majd a serdülőkorral erősödik meg újra.

Minek nevezzelek?

Bár a magyar nyelv hihetetlenül sokszínű, nehéz megfelelő szavakat használni a nemi szervekre. Persze ismerjük az orvosi szakszavakat, a vulgáris és a gyermeki elnevezéseket, de egyik sem az igazi. Révész Renáta Liliána szerint az óvodás gyerekeknek célszerű - a koruknak megfelelően - a fiúk fütyijéről és a lányok puncijáról beszélni.

Első megjelenés:http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/hogyan-beszelj-a-szexrol-a-gyerekkel-2031719