Segitség, gyerekeim vannak!

Ha látta már a "Segítség, gyerekeim vannak! " c. sorozatot akkor már tudja miről is van szó! A Szuperdada huszonéves szakmai múlttal rendelkező nevelő, aki kimegy a családhoz, megfigyelőként, láthatatlan személyként van jelen a család életében, mindenki úgy él, teszi a dolgát, ahogy addig, ő pedig megfigyel és javaslatot tesz. A Szuperdada elbeszélget a családtagokkal, felvázol egy tervet a változtatásra, és segít megvalósítani azt. 'Magyarországon is végre van ilyen!" A Szuperdada Szolgálat elérhetősége Tel:+3670-211-5191 e-mail: dadaszolg@gmail.com

Címkék

agresszió (5) állatkert (2) állatok (5) álom (1) alvás (4) anya (12) anyaméh (1) apa (11) bántalmazás (6) barlang (1) beszélgetés (3) beszélni (3) beteg (3) boldog (1) boldogság (1) büntetés (2) bűntudat (1) család (25) csecsemő (1) csillagok (1) dadus (2) diafilm (3) dícséret (3) düh (2) egészség (3) érzelmek (2) farsang (5) félelem (6) felelősség (2) férfi (2) férfiak (1) festés (4) feszültség (2) figyelem (1) film (4) fürdés (1) gondoskodás (3) gondozás (1) gyász (4) gyerek (1) gyerekek (68) halál (7) házilag (4) házimunka (1) hiszti (4) humor (2) idegesség (1) internet (1) intimitás (1) iskola (4) játék (18) játszani (16) játszótér (3) jelmez (2) jutalom (2) karácsony (9) kézzel festés (3) kiborulás (4) kommunikáció (2) koncert (2) könyv (6) környezetvédelem (1) kötődés (1) kreativ (4) kultúra (4) kutatás (6) kutya (2) madáretető (2) maszk (4) mázolás (2) megfigyelő (1) mese (17) meztelenség (1) Mikulás (2) mozgás (1) mozi (3) munka (1) múzeum (1) népzene (1) nevelés (41) (4) nők (1) nyaralás (1) nyugalom (1) önfegyelem (1) önvédelem (1) orvos (1) ősz (2) óvoda (2) pedagógia (1) pelenka (2) pénz (1) program (43) rádió (3) rajz (1) rajzolás (1) régész (1) repülés (1) rivalizálás (2) rokonok (1) ruha (1) sötétség (1) sport (1) stressz (1) sütés (1) számítógép (1) szavak (2) személyiségfejlődés (12) szex (3) színház (7) szokások (5) szorongás (3) szülés (1) születés (1) szülők (29) takarékosság (1) tánc (1) tanulás (5) tél (1) terápia (16) természet (6) terv (1) test (2) testápolás (3) testvérek (4) teszt (1) tévé (3) tréning (1) ünnep (5) válás (2) verseny (1) vicc (2) vizsgálat (3) zene (2) Címkefelhő

Jo Frost: A hiszti mindenhol ugyanolyan

2013.09.23. 12:52 - dadaszolgalat

Címkék: hiszti nevelés düh szuperdada

Több mint két évtizeden át dolgozott dadusként Jo Frost, akinek, bár nincsen saját gyereke, mégis a nevelés a szakterülete. A Jo Frost, a családmentő című, a TLC műsorán szerda esténként látható sorozatában családok problémáit bogozza ki, hogy ne hulljanak szét. A Metropol újság kérdezte a nevelésről.

Jo Frost: A hiszti mindenhol ugyanolyan

Mit gondol a kötődő nevelésről?
– Ez mindenképp olyan nevelési stílus, amelyről pozitív kritikákat hallhatunk. (A kötődő nevelésben erős érzelmi kötődés alakul ki szülő és gyermeke között,
a baba igényeinek kielégítésével. Ide tartozik a hordozás és az igény szerinti szoptatás is, sok testkontaktussal. A cél bízni képes, szeretetteli kapcsolatokat kialakító, de önálló gyermek nevelése – a szerk.) Ugyanakkor fontos arra is gondolni, hogy önellátó, önállóan gondolkodó és cselekvő gyermekeket kell nevelnünk. Véleményem szerint a mai világban többféle szülői stílust érdemes egybegyúrnunk. Van, amikor például egyáltalán nem kell aggódnunk a gyermek biztonsága miatt, hisz például abban a veszélymentes környezetben van, amelyet az otthonunk biztosít számára. Ugyanakkor vannak olyan szülők, akik struktúrákat alakítanak ki a gyermek életében, határokat emelnek és így tiszteletre tanítanak. Nem hiszem, hogy a kötődő nevelést lehet teljes gyermekkoron át megvalósítani, más stílusokra is szükség van.

Mit gondol arról, ha bizonyos tettek után a gyermeket elküldi a szülő egy csendes helyre, hogy ott ülve gondolkodjon el azon, amit csinált? Nem lesznek ennek negatív következményei?
– Nem. A lényeg az, hogy a gyermeknek meg kell, értenie: bizonyos típusú
viselkedésnek megvannak a konzekvenciái. Ezzel morális iránytűt adhatunk a kicsik kezébe, hogy különbséget tudjanak tenni jó és rossz között. Karakterük fejlődéséhez járulunk hozzá, a társadalomban elfogadott, megfelelő viselkedés kialakításához. Empatikusabb, másokat jobban tisztelő felnőtt a módszer eredménye. Fontos ugyanakkor, hogy arra biztassuk a gyereket, gondolja végig azt, amit tett, így majd felnőve megérti, mit jelent az empátia, a tisztelet és a szeretet a családon belül és kívül. A jó és a rossz közti különbség felismerésének segítésére szerintem ez az ideális módszer. Ráadásul ha jól csináljuk, gyermekünk később kevésbé lesz impulzív, és meggondolja, mit fog tenni.

Mit gondol, a világ különböző részein másképp rosszak a gyerekek?
– Amerikában és Nagy- Britanniában is volt szerencsém gyereket nevelni, és elmondhatom, hogy egy brit ötéves és egy amerikai ötéves hisztije ugyanolyan.
És ugyanolyanok a tinédzserekkel folytatott viták is.


Mit gondol, a felnőttkori komplexusok kialakulásában mekkora szerepe lehet a rossz nevelésnek?
– Az, ahogyan felneveltek, egyértelműen komoly nyomot hagy bennünk, de ahogy idősebbek leszünk, egyre tudatosabban viselkedünk, és változhatunk. Persze tapasztaltam már azt egy család problémáival kapcsolatosan, hogy bizonyos gondok gyökere a szülők neveltetésében keresendő.

Hogyan tudja a szülőket „átnevelni”?
– Megkeresem azt a nyelvet, amelyet megértenek. Ha kell, hasonlatokat használok, az a lényeg, hogy tudjak velük kommunikálni.

Hogy látja, az első gyermekes szülőknek mit lenne fontos tudniuk a nevelésről?
– Erről keveset beszélünk. A média sokszor beszél problémákról és arról, hogy
a felnőttek igyekeznek ezekkel megbirkózni, pedig egyszerűen csak bele kell tanulni a szülőségbe. Meg kell ismerni azokat a változásokat, amelyek az újszülött életének első évében végbemennek, fel kell készülni azokra
a hormonális változásokra, amelyek a szülés és az azt követő három hét folyamán végbemennek az anyában. Végig kell gondolni, milyen újfajta munkamegosztást követel meg a gyermek érkezése, ugyanakkor a pihenés és alvás, valamint az anyatejes táplálás egyensúlyát is ki kell alakítani. Persze kellenek megfelelő eszközök, ruházat a babának, de leginkább a szeretet kell, a kötődés érdekében. Ha az újszülött igényeit kielégítjük, nem lesznek problémáink.

Milyennek látja az apaság szerepét a mai világban?
– Azt hiszem, ma mindenhol változóban van. Örömmel láttam, hogy Vilmos herceg is kivett apai szabadságot gyermeke születésekor, mert ez fontos. A 21. században már jól látszik, hogy az apának is ott kell lennie a partnere mellett, hogy mindenben segíthesse.

Tapasztalatai szerint mi az ideális korkülönbség két gyerek közt?
– Nem hiszem, hogy volna ilyen. Ez egyedi kérdés minden egyes családban.

Névjegy

1971-ben született Angliában, édesanyja gibraltári származású.
Több mint húszéves tapasztalata van dadusként, első tévés sorozata is Szuperdadus címen futott, és könyvet is készítettek belőle.
Legújabb sorozata a Jo Frost, a családmentő, amely hat részből áll.

 

Forrás: Metropol

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A félelem fejlődése a gyerekeknél

2013.04.03. 09:31 - dadaszolgalat

Címkék: agresszió félelem nevelés düh

A félelem fejlődése

A félelem a veszélyek elkerülésére késztet, riadóztatja a szervezetet, gondoskodik kellő mennyiségű energiáról a szükséges cselekvés végrehajtásához.

Lehet reális és irreális, a reális tárgya valódi veszély, az irreális félelem intenzitása túlzott a helyzet veszélyességéhez képest. Lefolyása lehet gyors, hirtelen keletkező és lehet hosszantartó, kisebb intenzitású.

Már újszülöttkorban is vannak félelmek, és vannak  tanult=kondicionált félelmek (az eredeti semleges ingerhez kellemetlen inger társul). Generalizáció = a félelem kiterjesztése hasonló tárgyakra, jelenségekre. Megjelenik a kondicionált félelem is - ez a generalizáció útján tovább terjed, 1,5 éves kortól 4,5 éves korig beszélünk csúcsfélelmi időszakról

Az újszülöttben bizonytalan fogás, felemelés félelmet kelt benne, de az is ha sok víz van a kádban.

A csecsemőkori félelmek hirtelen, váratlan ingerekre (erős fény, hang, egyensúlyvesztés) jelennek meg. Különösen bizonytalanná teszi, ha anyja hangulata változó, a nyugodt kellemes légkört hirtelen, minden átmenet nélkül düh, idegesség váltja fel. Félelemmel tölti el szülei veszekedése is, de az anya féltő szavai is. 

A konkrét félelmek száma az életkorral nő mindaddig, amíg fel nem ismeri azokat a tényezőket, amelyekkel a félelmei beszabályozhatóak. 

a szeparációs félelem kb. nyolc hónapos korban jelentkezik, fél az egyedülléttől, az anya személyének elvesztésétől.

2-3 éves a képzelet fejlődésével megjelennek a szimbolikus félelmek. Több dologtól félnek, mint a felnőttek, a félelemmel szemben védtelenebbek, a felnőtt védelmére szorulnak.  Kevés a gyermek ismeretanyaga, az összefüggéseket a gondolkodás fejlődése következtében még nem találja, a félelem indoklását még nem érti meg.

Irreális félelme a csonkítástól, hajvágástól, körömvágástól való félelme.  A képzelet fejlődésével egyre több az irreális félelem, mely nagy része a fantázia világából ered.

A gyermek identifikációs hajlama révén azonosul a mese hősével, a mesealakok tovább élnek a képzeletében, ezt kivetíti a környezete tárgyaira, jelenségeire, személyeire. Ezért nagyon meg kell válogatnunk a mese-beszélgetések tartalmát.

Kisgyermekkorban gyakori a félelem a sötétségtől, ez a szeparációt, önmagának vagy környezetének eltűnését jelenti. (a szoba eltűnik, csak ő van és eloszlanak a falak - kiemel, kiemel, ringat engemet, kinyitnám én a szemem, de már nem lehet, elolvad a világ de a közepén, anya ül és ott ülök az ölében én.)

A félelem tünetei: visszahúzódó, passzív, kevesebbet játszik, eszik, éjszaka gyakran felsír, ingerlékeny, beszédzavar, regresszió.

Nem az a feladatiunk, hogy a gyermeket teljesen megvédjük, és ne ismerje a félelmet. Abban kell segítenünk, hogy a félelme reális legyen, hogy el tudja viselni a félelmet anélkül, hogy egész gondolatvilágán érzelmi életén eluralkodjon ez az érzés.

Lehetőséget kell adnunk, hogy a veszélyekkel és az ezek által kiváltott félelemmel megismerkedjen. Csak az tudja a komoly veszélyeket érzékelni, aki a kisebbeket ismeri.

 

A kisgyermek jellegzetes félelmei. A félő gyermek megnyugtatásának helyes módja, a megfélemlítés, a megszégyenítés, a bátorságra kényszerítés kritikája.

Az állandóan rémített gyermek végül is telítődik szorongással és félelemmel. Ezek az ijesztgetések sokszor a legjobb pedagógiai szándékból születnek, igen könnyű velük pillanatnyi sikeres nevelési hatást elérni, tehát a szülő számára csábítást jelent. A hatás titka az, hogy a gyermeki mágikus elemekkel átszőtt gondolkodás számára a felnőtteknek még félig tréfásan odavetett megjegyzései is minden további nélkül valóra válhatnak. Azok a megjegyzések, amelyek a felnőtt számára érzelmileg súlytalanok a gyermeki fantáziában komoly fenyegetésként jelenhetnek meg. Azonban olyan családokban, amelyekben gondosan ügyelnek arra, hogy a gyermeket ne ijesztgessék, és a világ számára nem veszélyekkel teli és fenyegető, hanem biztonságos, derűs, ilyen családokban is előfordult gond, hogy a gyermek egyszer csak félni kezd valamitől. Hiszen a félelemnek komoly szerepe van a természeti és társadalmi alkalmazkodás kialakulásában.

A félelmet legtöbbször nem az esemény váltja ki, hanem csak lehetőséget nyújt a gyermek számára ahhoz, hogy tárgyatlan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. Ilyen pl. a túl óvó-védő családi környezet ez azt az élményt alakítja ki a gyermekben, hogy ő rendkívül kicsi, gyenge és a világ fenyegető veszélyekkel van tele. Szorongáskeltő lehet a gyermek számára a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, amely nem ad elég határozott védettségi érzést a gyermek számára. Veszélyeztető tényező a konfliktusokkal telt családok élete is.

Előbb van a gyermek tárgyatlan szorongása és ez kapcsolódik a kínálkozó konkrét eseményekhez, és válik tárgyilag megfogalmazható félelemmé. A szorongó gyermek félni fog a farkastól, aki megette Piroskát, a nem szorongó gyermek élvezni fogja a mesét. A tárgyatlan szorongással küszködő gyermek számára minden kínálkozó esemény alkalmas lehet arra, hogy félelme tárgyává változtassa. Pl. azt hallja, hogy a szomszédba betörtek, a betörőtől fog félni. A szülő szép, okos érvekkel megpróbálja a gyermekét "lebeszélni" a szorongásáról. A helye szülői magatartás: meg kell keresni, és meg kell szüntetni azokat a környezeti, érzelmi okokat, amelyek a gyermek eredeti szorongásait felidézik.

Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?

Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt. Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.

Megnyugtatás, nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.

Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.

a komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit. 

 

A síró gyermekkel kapcsolatos teendők. A sírást előidéző ok felismerésének jelentősége. A gondozónő együttérző magatartásának szerepe a gyermek megnyugtatásában.

Egy gyermek mindig azért sírt, mert valami rossz neki. Lehet, hogy konkrét baja van és lehet, hogy általában rosszul érzi magát. A békés, derűs, kiegyensúlyozott csecsemő és kisgyerek is sír időnként - feszültségoldó hatása van. Ennek oka: éhes, fáj valamilye, sérelem érte, ilyenkor ha kap segítséget hamar abbahagyja a sírást. Aki figyeli a gyermek viselkedését, ismeri szokásait az meghallja, hogy a sírás átmeneti nyugtalanságot, fájdalmat, vagy éppen csalódást, bosszúságot fejez ki.

A már beszélni tudó gyermek sem tudja mindig megmondani miért sír, nincs mindig tisztában érzelmeivel. Sírásának oka csak egész viselkedését, beszédét, gesztusait, sírását együtt figyelve érthető meg. A segítés módja attól függ, miért sír: Ha a síró gyerek szorult helyzetben sürgős segítségre szorul, a gondozónőnek nem szabad késlekednie, ezért fontos, hogy hallótávolságon belül legyen. A gyermekek olyankor is sírnak (sérelem, bosszúság), amikor a felnőtt közbelépése nélkül is segíthetnének magukon. Ilyenkor a gondozónak bátorítani kell, hogy segítsen magán, pl.: változtasson helyzetén, álljon fel, kérje vissza a labdát, próbáljon egyedül lemászni onnan, ahová egyedül jutott fel. A síró csecsemőt gyakran kedves szavakkal is meg lehet nyugtatni, a gondozó közelsége, együttérzése, szavainak biztató, nyugodt csengése megkönnyíti számára a kellemetlenséget. A nagyobb gyermek megnyugtató hatással van, ha a gondozó melléje guggol, és így beszélget vele, de gyakran ő is csak akkor nyugszik meg, ha ölbe veszi. -

Előfordul, hogy a gyermek olyasmiért sír, amit a gondozó indokolatlannak tart. pl.: egész nap ölben akar lenni, mert otthon ezt szokta meg. A gyermek ilyen kívánságát nem kell teljesíteni, de nem szabad elfelejteni, hogy ha egy gyermek sír, rosszul érzi magát, segítséget kér, meg kell nyugtatni. A segítés módja attól függ, milyen gyakran szokott egy gyermek sírni. Ha gyakran sír, ha sírása keserves, ha nehezen megnyugtatható, a gondozó akkor tud neki segíteni, ha nemcsak a vigasztalás módját próbálgatja, hanem a gyermek általános kedélyállapotán igyekszik változtatni. Akkor is fokozottabban figyel rá, mikor éppen nem sír. Gyakran mechanikusan kezelik a síró gyermeket, van aki minden síró gyermeknek teát ad, van aki tisztába teszi őket. Ezek a tevékenységek véletlenül segíthetnek is, gyakoribb azonban, hogy eredménytelenek.

Helytelen vigasztalási mód a figyelmének elterelése. A síró gyermek felett megrázzák a csörgő, sétálnak vele, amíg el nem alszik. Az így megnyugtatott gyermek nem tudja elintézni sérelmeit, elviselni bánatát. Ahogy újra eszébe jut a bánata, ismét sírni kezd. Sajnos az is előfordul, hogy a síró gyermekre haragszanak is. Rászólnak, hogy hallgasson el, esetleg szemrehányást tesznek neki. Az is nagy veszély, ha a gondozó az intézményben megszokja a gyermeksírást. Hagyják sírni, anélkül, hogy reagálnának rá. A bánatával magára hagyott gyermekben alapjaiban rendül meg a biztonságérzés, a felnőttek iránti bizalom. A csecsemőket és a kisgyermekeket egyaránt igyekezni kell úgy ellátni, hogy derűs, békés kedélyállapot jellemezze őt.

 

A kisgyermekkori agresszivitás. Frusztráció-agresszió. A szociális fejlődés, az énérvényesítés  és az agresszió összefüggése

A düh már csecsemőkorban differenciálódik, akkor, ha alapvető motívumait nem elégítik ki, vagy frusztrált helyzetben. Heves, összerendezetlen mozgásban, dühös sírásban nyilvánul meg.

Kisgyermekkorban ezt az érzést a magas fokú emocionalitás és a fejlődési szint ellenmondása váltja ki. Értelmi fejlődése révén rengeteg új igény jelentkezik, de az új tárgyak használatát még nem gyakorolta be és ennek belátására még nem képes. Az akarat fejlődésével határozott céljai vannak, viszont nincs igazi akaratereje, kitartása. Megfogalmazott céljai néha ésszerűtlenek, de erről nem lehet meggyőzni.

Düh kiváltója lehet a felnőtt erőszakossága is, vagy ha saját tehetetlenségét érzi. (az akarat letörése, önálló cselekvéseinek akadályozása vagy ha nem tudja magát megértetni a környezetével).

Elpirul, vagy elsápad, hevesen sír, földre veti magát, lélegzetét visszatartja, kapkodva vesz levegőt, elkékül, görcsös állapotba kerül.

Az agresszív gyermek nemcsak pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántja társait, hanem belső nyugtalansága, kiegyensúlyozatlansága kifejezéseképpen. Frusztrált állapota már olyan negatív érzéstömeget idéz elő, amit csak az agresszív viselkedéssel tud lereagálni.

Van az úgynevezett eszközként használt agresszió, ekkor tudja, hogy a másiknak kárára van azért, hogy ő megszerezhessen valamit. Azt is tudja, hogy nem helyes ha elveszi a tárgyat társától.

másik fajtája, amikor nem a tárgyért csinálja, hanem maga az agresszivitás a cél. Kedvét leli abban, ha valakit üt, harap, csíp. Itt már nagyfokú érzelmi sérülés van a háttérben.

A gyermek agresszivitásának oka lehet az érzelmi elhanyagoltság, az érzelmi kötöttség hiánya, a magányosság. A felnőtt túltörődése ugyanúgy agresszivitást okozhat, mintha magára hagyja és nem törődik vele. A szülők magatartása ha agresszív, ezt a példát veszi át a gyermek, ezt utánozza, a problémamegoldásként a szülőtől látott agresszív levezetési módot választja. A hideg korlátozó és a hideg engedékeny szülői attitűd mindenképpen agresszióhoz vezet.  Egyik sem adja meg gyermekének az érzelmi szükségleteinek kielégítését, a kötődési készsége frusztrált lesz, ezt a korlátozónál rejtett, szimbolikus irányt vevő agresszióval, az engedékenynél, pedig nyílt agresszióval vezeti le a gyermek.

Az önvédelem a normális élet agresszivitása. A gyermek olyat akar csinálni, amit a felnőtt nem enged.

Az agresszió lehet nyílt vagy burkolt, gátlás csak a nevelés hatására alakulhat ki. A csoportban különösen nehéz a kezelése, bár otthonról bármikor jöhet egy-egy agresszív gyermek. Akkor okoz nagy gondot a felnőttnek, ha túl gyakori, ha a társa bántásában örömét leli a gyermek, amikor már a szabályokat is lerázza magáról.

Mindenképpen nevelési hiba eredménye, ha a személyi kapcsolatot nem alakítja ki a felnőtt. Ha nem fél a gyermek attól, hogy elveszíti a kialakított jó kapcsolatát kárpótlásként használja az agressziót. Társadalmilag elfogadott utat kell biztosítani, hogy frusztáltságából eredő dühét, haragját levezesse, pl. szerepjátékában, vagy mozgásában.

 

A gyermekből agresszivitást kiváltó egyéb helyzetek ismertetése. Az agresszív megnyilvánulásokkal szemben helyesen fellépő felnőtt magatartás logikája és elemzése.

A csoportban nevelkedő gyermekkel foglalkozó gondozónő számára komoly gondot jelent a gyermek agresszív megnyilvánulása. Igyekezni kell rávezetni a gyermeket a társakkal szemben tanúsított szociális viselkedés szabályaira, többek között arra, hogy síró társaikat ne bántsák, ne üssék egymást játékkal, ne húzzák egymás haját, ne harapják meg egymást. Az agresszív gyermek rendszerint nemcsak a pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántják a másikat, hanem úgy tűnik, hogy keresik a módot és alkalmat, hogy a rendszerint belső nyugtalanságuk, kiegyensúlyozatlanságuk kifejezéseképpen társaikat büntessék. Erőszakos magatartásuk feloldása nehéz feladat.

A gondozó feladat, hogy miközben megakadályozza a bántó cselekedet, a bántó és bántott gyermeket egyaránt rávezesse a helyes magatartásra. Fontos, hogy a gondzónő ne csak ahhoz a gyermekhez szóljon, aki bántja a társait, mert a gyermekeknek meg kell tanulniuk elmenni, védekezni, ha bántják őket. Ha a szóbeli bátorítás, helytelenítés nem segít a nagyobb gyermeknél - akkor a szétválasztás a következő lépés.

Óvakodni kell az igazságtevéstől, és attól, hogy arra tanítsuk a gyermekeket, hogy a felnőtt oldja meg helyettük a konfliktusokat. Sokan azt kívánják, hogy az a gyermek, aki ütött, harapott, simogassa, puszilja meg a bántott társát - ez hiba. A gyermeket arra kell tanítani, hogy ha dühből v. más okból szeretné is megütni a másikat ne tegye, mondjon le róla, fékezze magát, s nem arra, hogy tegyen úgy, mintha éppen nem is így akarna cselekedni. Szeretetet, kedvességet színlelni, a gyermeket erre utasítani nem szabad. Az sem helyes, ha a sértett gyermeket arra bíztatjuk, hogy üssön vissza.

Az agresszió csak újabb agressziót szül. A gondozónak minden gyermekben, az agresszív gyermekben is teljes biztonságot kell keltenie, azt az érzést, hogy őt nem érheti baj, őt megvédik. A  felnőtt gyors, sokszor kemény, erőszakos közbelépése is fokozhatja a gyermek aresszivitását. Pl.: ha nem eszik kellő mennyiséget, megpróbálják megetetni vele. A gyermeknek minden esetben csak akkor kell segíteni, ha szüksége van rá. Említést kell tenni azokról a gyermekekről, akik társaik nyugalmát, sokszor épségét erősen veszélyeztetik. Ha nem sikerül megváltoztatni viselkedésüket, láncreakcióként az egész csoportban hamar elterjed az agresszív magatartás.

A gyermeket meg kell védeni vadabb, nyugtalanabb társaktól, hogy fokozottabban szemmel tartják, v. egy ideig maga mellett tartja őt. Ez azonban csak átmeneti megoldás. Tényleges megoldást csak az agresszív gyermek viselkedésének megértése hozhat. Hátterében nevelési problémák, éjszakai felriadás miatt tapasztalt türelmetlenség, súlyos féltékenység, a szobatisztaságra nevelés kapcsán átélt események, magányosság érzése húzódhat meg.

Ha a gondozó jó kapcsolatot tud kialakítani az agresszív gyermekkel, elérheti hogy az ő kedvéért lemondjon arról, hogy társait bántsa, de igazi megoldás, ha érzelmi rendeződésével egyre kevésbé jelentkezik a vágy, hogy bántsa társait. Igyekezni kell az agresszív gyermeket akkor is észrevenni, támogatni, amikor nincs vele baj, amikor békésen játszik. Mikor társait bántja szűkszavúan kell a konfliktust elintézni.

Segítséget az a gondozó tud nyújtani, aki nem haragszik az agresszív gyermekre, aki megérti, hogy ez a viselkedés a nyugtalanság, a kiegyensúlyozatlanság, félelem, szorongás megnyilvánulása.

 



süti beállítások módosítása