Mivel nagyon fontosnal tartjuk az egészséget és a betegségek megelőzését, ezért közlünk gy fontos cikket, melyet Dr. Király Balázs, gyermekorvos írt.

 A D-vitamin. Egyesek szerint csodaszer. Mások ezt már évtizedek óta mondják. Megint mások komoly, multicentrikus vizsgálatokat végeztek, és ezzel bizonyították a D-vitamin hasznát. De a nagy többség, beleértve a nagyon lassan reagáló, magas tehetetlenségű állami szerveket (nemcsak kicsiny hazánkban) kígyót, békát kiáltottak rá. Szinte méregként kezelték, szedését jelentősen korlátozva. De hol tartunk ma?

A D-vitamin tudományos karrierje sajnos nem sikersztori. Van aki emögött komoly gyógyszerlobbit, összeesküvés elméleteket sejt. Van aki úgy tálalja, hogy rossz időben, rossz helyen és rossz dózisban próbálták bevezetni az “emberiség megmentésére”. Angliában egy időben a cukorhoz keverték, így dozírozása gyakorlatilag kontrollálhatatlan volt, sokan rossz hírét ehhez a projekthez kötik.

A D-vitamint sokáig csak az egészséges csonthoz tartották fontosnak, hiányában ugyanis csontbetegségek, gyerekekben angolkór alakul ki. Aztán rájöttek, hogy a D-vitamin nemcsak a csontban fontos. Minden sejtünkben vannak D-vitamint észlelő receptorok. Mára már tudományosan bizonyított, hogy az amúgy filléres, sőt napozással ingyenes anyagból minden szervünknek sokkal többre van szüksége. Egyértelmű a D-vitamin hiány és számos rák típus, a cukorbetegség, vagy az autoimmun nyavalyák között az összefüggés, de a hétköznapi betegségek, mint egy egyszerű nátha, vagy influenza is nehezebben támadja meg a normális D-vitamin szintű embereket. És még sorolhatnám. Nos, úgy tűnik a D-vitaminhiány népbetegség. Kezdjük kezelni. Tavaly, nagyon sok okos orvos, különböző szakterületek képviselői összeültek, és megírták a „D-vitamin konszenzus” (A D-vitamin megújult tudományos megítélése) című kiáltványukat. Innentől kezdve már nem kell széllel szembe … enni a D-vitamint. Nem forradalmi már az az orvos, aki javasolja a szedését. Pár éve, mikor még “tiltott szerként” ettem a magam 3000 NE D-vitaminját, volt olyan kolléga, aki megkérdezte, hogy öngyilkos akarok lenni? Ebben a megalapozott, nemzetközi ajánlásokat is figyelembe vevő konszenzus-cikkben nekem ennél nagyobb dózist javasolnak .

Mit tegyünk?

Vehetünk D-vitamint vény nélkül. Egyre több, az új ajánlásnak megfelelő vény nélküli szer kapható, de jóval drágábban. Aztán aki bátor, és jó fej a háziorvosa, gyerekdoktora, tőlük kér receptet. Lehet, hogy be kell vállalni az okostojás anyuka, apuka szerepet, aki megint olvasott valami baromságot az interneten. Védekezésül lehet lobogtatni a csatolt mellékletet, ami még a bíróságon is védelmet nyújt a D-vitamin felírójának. Még az is lehet, hogy ugyanígy gondolja a doki is, csak még nem jött szóba a sok egyéb ügy mellett. Sok páciensemnek én sem írtam még fel. Csak tessék, csak tessék!

Az a tény, hogy jelenleg a D-vitamin hiánycikk, ne riasszon el senkit. Majd lesz újra. Pár napon, egy-két héten nem múlik semmi. Még jó, hogy nem ezután a cikk után alakult ki a készlethiány… Hogy elbíztam volna magam.

forrás: medicinapenztar.hu gyerekgyógyász blog

 Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

 Aki megpuszilja a játszótéri sérülését mutató gyermekét, és este énekkel vagy mesével altatja el, megadja neki az esélyt, hogy felnőttként egészséges életet élhessen - derült ki egy új tanulmányból.

A tanulmány szerzői, Margie Lachman és Gregory Miller szerint az alacsony társadalmi helyzetben lévő családok gyermekei felnőttként gyakrabban küzdenek krónikus betegségekkel, és rövidebb ideig is élnek. Kíváncsiak voltak arra, hogy a gyengéd szülői háttér csillapíthatja-e ezeket a hátrányokat. Elsőként mindenkinek a pénz és az elérhető egészségügyi ellátás jutna eszébe, ám ezek nem játszanak túl jelentős szerepet a témában. Ennél fontosabb például az oktatás: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jobb lelki és fizikai egészségnek örvendenek, és a kognitív funkcióik is aktívabban működnek. A gyerekkori környezet szintén meghatározó az olyan évtizedekkel később megjelenő betegségek, mint a szív- és érrendszeri problémák vagy a diabétesz kialakulásában.

Gyerekkori stressznek gutaütés lehet a vége

A vizsgálatba 1205 önkéntest vontak be, akiket egy éjszakán át tartó kórházi megfigyelésre küldtek. Azt vizsgálták, van-e a szív- és érrendszeri megbetegedést, a kettes típusú diabéteszt és a stroke-ot (gutaütés) előrejelző emésztési rendellenességük. Lachman szerint a stresszes gyerekkor megnöveli e probléma kialakulásának valószínűségét, mivel az ekkor átélt szorongás középkorban vált ki reakciót szervezetből. A gyengéd anyai magatartás tehát a felnőttkori egészséget alapozza meg. A kísérletbe bevont emberek sorsát több mint egy évtizedig kísérték figyelemmel. Olyan dolgokra kérdeztek rá a korai anya-gyerek viszonnyal kapcsolatban, hogy például az édesanya mennyire értette meg gyermeke problémáit.

„Szeretnénk támogatni a sérülékeny, nem megfelelően működő családokat. Megtanítani a szülőket a gyermekeikkel való helyes bánásmódra és az olyan dolgokra is, mint az egészséges táplálkozás, ugyanis ezekkel is sokat tehetünk a későbbi kiegyensúlyozott életért” – nyilatkozta Lachman. A kutatók a generációs különbségekre is felhívták a figyelmet. A mai középkorúak jellemzően olyan családokban nőttek fel, ahol az apák nem nagyon vették ki a részüket a gyereknevelésből. Ők maguk már sokkal több törődést adnak a saját gyermekeiknek, így egészen más szülői mintát közvetítenek feléjük.

Forrás: Semmelweis Egyetem

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!