Befőttes üveg vagy üveg mécsestartó
Apró szemű só
Dekupázsragasztó
Ecset
Lapos tálka
A ragasztó felhordása előtt az üveget ragszalaggal (cellux-szal), vagy vastagabb fonállal is körbetekerhetjük, tetszés szerinti vonalmintát kialakítva.
Az üveg felületét kenjük át dekupázsragasztóval. Pontosan dolgozzunk, mert ha egy kisebb rész is kimarad, só nem képez szép összefüggő bevonatot.
FORRÁS:addicted2decorating.com és eletszepitok.hu
Mese - Volt egyszer egy Diótörő, akit megátkozott Egérfül asszonyság. Az átkot azonban feloldani csak egy módon lehet. Veszélyes úton, sötét helyeken és félelmetes birodalmakon át Marika és a Diótörő a Marcipán-palotába érkezik, amely fényes ugyan, de vajon biztonságos is?
Tánc - A klasszikus és a kortárs tánc prózával és bábokkal való ötvözete nemcsak izgalmassá teszi az előadást, hanem a fantáziánk kiterjesztését is szolgálja.
Játék - Az előadás teret nyit a játszani vágyó gyerekek számára, hiszen akinek kedve tartja, részt vehet az Egérfejek és a Diótörő párbajában. Azt, hogy ki melyik oldalon harcol majd, ki-ki eldöntheti saját belátása szerint.
Az eredeti Csajkovszkij zenéjét és E. T. A. Hoffmann meséjét a Közép-Európa Táncszínház és az Átrium Film-Színház közösen dolgozza fel. Az összetartozás öröme és nehézsége, az emlékezés csalafintasága és a játék feszültsége a meghatározója az előadásnak, amely egyaránt szól kicsiknek és nagyoknak. A négy művészeti terület egy kétrészes produkcióban válik mesévé.
Bemutató időpontja: 2013. december 28., Átrium Film-Színház
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!
Az örökzöld növények tisztelete már az ókori népek hitvilágában is központi helyet foglalt el, fenyőfát először Németország területén díszítettek valamikor a 16. században. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben.
A kereszténység megszületése előtt az örökzöld növények és fák különös jelentőséggel bírtak az ókori népek számára a téli időszakban, tiszteletük már a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt. Ahogy ma az emberek karácsonyfát állítanak, úgy ezen népek örökzöld faágakat aggattak ki otthonaik ajtajára és ablakaira, sokan ugyanis úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket és távol tartják a betegségeket.
Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték. Sokan úgy hitték, hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek így a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket.
Az ókori egyiptomiak egyik legjelentősebb istene Ré volt, a napisten, akit legtöbbször napkoronggal a fején ábrázoltak. A szkarabeusz, napkorong és kosfejű férfi ábrázolásának kombinációja a felkelő, déli és lenyugvó napot jelentette számukra. Az egyiptomiak a téli napforduló idején – azaz mikor Ré elkezdett felgyógyulni és megerősödni – pálmalevélből készült gyékényszőnyeggel díszítették fel otthonaikat, ami a halál felett diadalmaskodó életet szimbolizálta.
A római világban a napfordulókor ünnepelt Saturnalia (dec. 17.) – amely során Saturnusra, a földművelés istenére emlékeztek – a vidámság és az ajándékozás napja volt, a római újévkor (jan. 1.) a házakat és templomokat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. (Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én ünnepelték, az első nikaiai zsinat döntése nyomán az egyház 325-ben erre napra helyezte Jézus születésének évfordulóját.) A druidák a házakra és az imahelyekre kiaggatott örökzöld növényekben az örökkévalóság szimbólumát látták. Az örökzöld növények a viking társadalom hitvilágában is fontos szerepet játszottak: a skandinávok úgy gondolták, hogy az örökzöldek a napisten, Balder különleges növényei.
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát. A német reformátor éppen hazafelé tartott egy téli estén, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes; Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy mikor hazaért, mindenáron be akart számolni családjának a jelenségről, s jobb ötlete nem lévén, elővett egy fát és gyertyákat helyezett rá.
A szokás Amerikában még a 19. században is furcsának hatott, a karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből származik és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik, bár a hagyomány a német otthonokban jóval korábban meggyökeresedett. Pennsylvania német lakosai 1747-ben is felállították a maguk közösségi fáját, de jó száz évig a legtöbb amerikai azt pogány szokásnak tartotta.
A puritán örökséget az egyre befolyásosabb német és ír bevándorlók ásták alá. A karácsonyfa később komoly támogatókra talált Viktória brit királynő és férje, Albert szász-coburg-gothai herceg személyében: a királyi pár 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán volt látható gyermekeik körében a feldíszített fenyőfa mellett. Viktória – ellentétben elődjeivel – rendkívül népszerű volt az alattvalók között, s ha valamit tett, abból kis túlzással divat lett; nemcsak Nagy-Britanniában, hanem a tengerentúlon, a keleti parton is. A fa ezzel végleg megérkezett az USA-ba.
Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert, Amerika pedig nagyra tört – legalábbis ami a karácsonyfák méretét illeti: ugyanis míg Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket vágtak ki, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak. A 20. század elején az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a németek továbbra is az almát, a mogyorót vagy éppen a marcipános sütit favorizálták. Hamarosan elterjedtek az égősorok is, így a karácsonyfák napokon át hirdethették az ünnep szentségét – s immáron egyre többször a városok főterein.
A szokás Berlinből került át Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt. A század közepén már a polgárcsaládok körében is megünnepelték ezt a napot; érdekesség, hogy mikor 1860 karácsonyán Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát.
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!
Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.
A világ minden táján ünneplik a karácsonyt, a különböző országokban érdekes és vicces szokásokkal találkozhatunk. Indiában mangófát díszítenek fel, Svédországban szaunáznak, Spanyolországban lottóznak, Ausztráliában pedig a Mikulás szánját kenguruk húzzák.
Ha érdekes és vicces karácsonyi szokásokra vagyunk kíváncsiak, a Kárpát-medencében is bőven találunk példát, a hajadon alföldi lányok például mézet ettek a hajnali mise előtt, hogy férjet édesgessenek magukhoz, Erdélyben pedig minden ajtót és ablakot bezártak, nehogy a boszorkányok állati alakot öltve bejussanak és rontást hozzanak a házra.
Angliában a gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg zokniba csomagolt ajándékaikat Télapótól, aki a kéményen keresztül érkezik, és a kandallóból bújik elő. Elmaradhatatlan eseménye a napnak Erzsébet királynő karácsonyi televíziós beszéde, amelyet ugyan az angolok meglehetősen unalmasnak tartanak, mégis mindenki megnézi. December 26-a az úgynevezett Boxing Day, ilyenkor hagyományosan a személyzetet ajándékozzák meg. A név arra utal, hogy ezen a napon nyitották fel a templomi perselyt, amelynek tartalmát a szegények között osztották szét. A brit hagyományok szerint a karácsonyi puding keverése közben kívánt dolgok valóra válnak, de csak akkor, ha a keverést az óramutató járásával egyező irányban végezzük. A régi Angliában a hagyományos karácsonyi vacsora a mustáros disznófej volt. Nagy népszerűségnek örvend még a „karácsonyi pukkantó”, ami egy csillogó papírba csomagolt, keménypapírból készült henger, és erősen hasonlít egy nagyobb méretű szaloncukorra. Mindig két ember szakítja szét, ezt egy kisebb petárdaszerű pukkanás kíséri. A hengerben egy színes papírkorona, egy vicc és egy kis ajándék található.
Az amerikai Mikulás, Santa Claus erősen hajaz brit kollégájára, azzal a különbséggel, hogy ő rénszarvas szánon érkezik. A pogány és a római eredet miatt az Egyesült Államokba érkező vallásos angol emigránsok az 1600-as évekig elutasították a karácsony ünneplését. A karácsony meleg, örömteli ünneplése a német és a holland bevándorlóknak köszönhető. Mára azonban az amerikaiak egész jól belejöttek a karácsonyozásba, legalább is a díszítő eszközök használatába. Vannak olyan települések, melyek díszítő versenyt rendeznek egymás között.
Indiában a karácsony hivatalos nemzeti ünnep, annak ellenére, hogy a teljes népesség csupán 3 százaléka keresztény. Itt december 24-én kezdenek ünnepelni, és ez eltart egészen az új év kezdetéig. A kisebb településeken fenyőfa híján banán és mangófát díszítenek fel „karácsonyfaként”.
Svédországban a karácsony gyakorlatilag már december 13- án, Luca napján kezdődik. Ilyenkor a lányok fehérbe öltöznek, és egy hétgyertyás koszorúval a fejükön viszik szüleiknek ágyba a reggelit. Szenteste a családi vacsora előtt szaunáznak, majd a vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza.
Norvégiában karácsony éjszakáján az összes seprűt elrejtik, mivel a hiedelem szerint ilyenkor a boszorkányok és a gonosz szellemek előjönnek, és ellopják a takarítóeszközöket egy kis száguldozásra. Itt nem a Jézuska, hanem a Julenissen viszi az ajándékokat a jó gyerekeknek 24-én este. Norvég hagyományok közé tartozik a karácsonyfa körül való körözés, miszerint ha valaki körbejárja a fát, felvesz egy ajándékot, odaadja a címzettnek, majd mindenki nézi, ahogy kibontja, és örül neki. Majd valaki más is körbejár, felvesz egy ajándékot, és így tovább, amíg tart az ajándék-készlet.
A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az „igazi” Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik!) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor ők alszanak. A család karácsony előestéjén ünnepi ételeket eszik, amelyek nem más, mint rakott krumpli, lazac, sonka és rizskása. 24-én reggel a család körbeüli az asztalt, fahéjas tejberizst reggeliznek, amelybe egy szem mandulát rejtenek, s aki ezt megtalálja, nagyon szerencsés lesz a következő évben. A finnek ilyenkor az állatokat is megvendégelik. Természetesen ezen a napon sem maradhat el a szaunázás. 24-én délben pedig Turkuban, Finnország régi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét, amit a rádió is közvetít.
Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem szenteste, avagy karácsony napja, hanem vízkereszt, vagy annak előestéje januárban. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza a meglepetéseket. Újabban azonban - talán a
külföldi hatásoknak is engedve - divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. Olaszországban nem a fenyőfa a divat, hanem kis fából készült piramisokat díszítenek fel gyümölcsökkel.
Spanyolországban december 22-én a spanyolok nagy része lottót vásárol, melynek számait december 24-én húzzák ki, és énekelve ismertetik a nézőkkel. Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerűségnek.
Portugáliában a brit mintához hasonlóan cipők kerülnek a kandallók mellé, hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal titokban abba tegye az ajándékokat. A portugál gyerekek csak karácsony első napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. Portugáliában a karácsony hivatalosan egy napig tart.
Venezuela fővárosában, Caracasban, hogy karácsony estéjén lezárják az utcákat, és az emberek görkorcsolyával mennek a templomba.
Ukrajnában a karácsonyfa díszei között megtalálható a műpók és a műpókháló is. Karácsony reggelén pókot találni a karácsonyfán a hiedelem szerint szerencsét jelent.
Japánban piros színű karácsonyi üdvözlőlapot küldeni valakinek nagy udvariatlanság, ugyanis a gyásztáviratokat is ilyen színnel nyomtatják.
Ausztráliában van olyan település, ahol a Mikulás szörfön érkezik, sokan ugyanis a tengerparton töltik a karácsonyt. Az ausztrál hagyományok szerint a Miklulás szánját 8 kenguru húzza.
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!
Keressen minket a facebookon is, kattintson!
Minden évben elhatározom, hogy idén csak azért is kibírom a rokonok kellemetlenkedő kérdéseit –mondják sokan. - "De előre tudom, hogy ugyanaz lesz, mint tavaly. Vagy azelőtt. Valamelyik kedves nagynénim újra megkérdezi, mikor lesz már egy rendes pasim, vagy miért dolgozom olyan sokat. Én meg mivel nem akarom leüvölteni a haját, motyogok valamit, majd az első adandó alkalommal lelépek az ebédről – szegény anyukám legnagyobb bánatára."
Te is előre rettegsz a családi ebédektől? Segítséget kértünk szakértőnktől, Révész Renáta Liliána Szuperdadától, hogyan érdemes válaszolni a kedvességnek álcázott gonoszkodó kérdésekre.
Ne hagyd magad!
- Karácsonykor sokan elhatározzák, ha törik, ha szakad, kedvesek lesznek és nem vesznek össze senkivel – kezdi Révész Renáta Liliána. - Akármilyen idegesítő is egy rokon, nem szólnak vissza. Ez azonban rengeteg feszültséget és frusztációt okoz bennük, hiszen lássuk be, vannak rokonok, ismerősök, sőt akár barátok is, akik kedves kérdésnek álcázzák gonoszkodó megjegyzéseiket.
A Szuperdada szerint azonban nem kell mindenáron kedvesnek lenned! Ez ugyanis önmagában akkora energiát kíván, hogy aztán nem csoda, ha azért robbansz, mert sótlan a húsleves vagy pedig megtörten elsomfordálsz, és napokig bánkódsz a sértő megjegyzéseken. Ha te is azok közé tartozol, akik – ha megbántják – képtelenek azonnal visszavágni, akkor most figyelj!
A nevetés a legjobb fegyver
- A legfontosabb, hogy próbáld meg humorral elütni a kérdéseket. - Neked nem kell gonoszkodnod, viszont válaszodban ügyesen álcázd, hogy legszívesebben azt válaszolnád: semmi közöd hozzá. Hiszen a túl személyes kérdéseket pont azért teszik fel egyesek, mert tudják, hogy gyenge pontra tapintanak vele, és hiába álcázzák azt kedves érdeklődésnek, azok valójában bántóak, szemtelenek és indiszkrétek.
Kérdés: Mikor házasodtok már össze?
Válasz: Amikor jónak látjuk.
Vagy: Amikor eljön az ideje.
Kérdés: Terveztek gyereket?
Válasz: Most nem, de lehet hogy holnap már igen.
Vagy: Amikor megfogan. Hiszen a gyerekek akkor szoktak jönni, amikor megfogannak.
Kérdés: Jól nézel ki. Felszedtél néhány kilót?
Válasz: Tényleg? Nem is vettem észre?! (Vagyis neked sem kéne...)
Vagy: Voltál mostanában szemésznél?
- Ez utóbbi egy kicsit szemtelenebb válasz, de csak pont annyira, amennyire a kérdés – mondja a Szuperdada. - Hiszen, ha valaki tudja a másikról, hogy hadilábon áll a kilókkal, akkor arra figyelmeztetni, hogy meghízott, egyértelműen azt jelenti, bántani akar. Ha ezt nem mered bevállalni, akkor akár azt is mondhatod: „Miért? Szerinted nem áll jól?" És ha erre valakinek van képe azt mondani, hogy nem, akkor feleld ezt: „A pasimnak/nekem így tetszik."
Kérdés: Még mindig azzal a fucsa fiúval jársz?
Válasz: Ja, de már nem furcsa.
Kérdés: Nem is értem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te, miért nincs még barátja...
Válasz: Lehet, hogy veled van a hiba, ha nem érted.
Kérdés: Mit is tanulsz az egyetemen?
Válasz: Majd, ha végeztem, megmondom.
Kérdés: Olyan fáradtnak és nyúzottnak tűnsz. Muszáj dolgoznod?
Válasz: Hobbiból dolgozom.
Ezek alapján már te is képes leszel megfelelő válaszokat adni, csak tartsd be a fenti alapszabályokat. Vagyis igyekezd elvenni feleleteid élét, és ne bántódj meg, mert már igazán tudhatnád: család ellen nincs orvosság.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
Keress minket a facebookon is, kattints!
A festői Szentendre belvárosában egy régi kopott épület új életre kelt. A Hubay család régen dédelgetett álma volt, hogy létrehozzanak egy olyan helyet, ahol újra visszatérhetnek a régi szép emlékek, a családi ünnepek meghitt hangulatai. Az álom valóra vált, hiszen 2010 advent első hétvégéjén hosszú és kitartó előkészületek után kitárta kapuit a Hubay-ház, mely az ünnepi díszek és kellékek valódi kincsestára. Koboldok és csengettyűk, csillagok és diótörők, muzeális értékű karácsonyfadíszek, a múlt és a jelen míves ünnepi kiegészítői várják a Karácsony Kiállítás és Szalon lelkes kincskeresőit! Díszítsük fel lelkünket és otthonunkat az év minden ünnepére! Elevenítsük fel és éljük át együtt gyermekkorunk boldog emlékeit újra és újra! A Hubay család sok szeretettel vár minden kedves látogatót és érdeklődőt Szentendre új gyöngyszemében, a Karácsony Kiállítás és Szalonban!
A Hubay Ház Karácsony Kiállítás és Szalon megtekintése INGYENES.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
Karácsonyra készülődve minden utcasarkon Mikulásokkal találkozunk, és minden kirakatban angyalok röpködnek. Úgyszólván úton-útfélen felmerülhet bennünk: vajon mit hisznek erről a gyerekek, hogyan várják és hogyan élik át ők ezt az ünnepet? Annál is inkább fontos kérdés ez, mivel különböző családokban eltérő felfogással, hittel találkozunk.
A vallásos keresztény családok számára a karácsony elsősorban vallási ünnep, amikor Jézus születésére emlékeznek: neki szól az adventi készülődés, az esti éneklés az adventi koszorú körül, a pásztorjáték, katolikusoknál az éjféli mise. Máshol a család nem templomjáró ugyan, de azért karácsony éjszakáján elmegy az éjféli misére, és felállítja a fa alatt a betlehemet, hagyománytiszteletből. Megint máshol az ünnepnek nincsen vallásos jellege, legfeljebb a jelképek használatában, egyébként a karácsony a családé, az öröm a közös együttlétnek és az ajándékozásnak szól. És ott vannak a más vallású családok is, akik máskor, másképp ünnepelnek, vagy éppen keverednek náluk a szokások és a hagyományok, mint az egyre inkább elterjedőben lévő Hanukarácsony esetében.
Mit kezdenek a gyerekek ezzel a sokféle szokással és hagyománnyal?
Az óvodás gyerekek világa csodákkal benépesített világ: gondolkodásuk mágikus, animisztikus, vagyis ha valamit elképzelnek, az valóra is válhat, és mindennek lelke van. Számukra a természetfölötti könnyen érthető és magától értetődő. Aki nem vallásos családból jön, az is hisz a csodákban, mert ez életkori sajátosság. A karácsony ünneplése tehát nem választja el a vallásos és nem vallásos családból jövő gyerekeket – a viták a gyerekek között arról, hogy élt-e igazán Jézus vagy ez csak egy legenda, vagy arról, hogy hogyan keletkezett valójában a világ, csak jóval később, 9-10 éves korban kezdődnek el.
A karácsony jelképei gyerekszemmel
A karácsony szimbólumai olyan egyetemes, sokatmondó jelképek, amelyekhez gyerek és felnőtt, vallásos és nem hívő egyaránt kapcsolódni tud.
Ilyen a betlehemi kisded: egy kisbaba, akinek a szülei szegények, és aki ezért istállóban született, jászolban fekszik, és állatok melengetik. A kisgyerekek mélyen együtt éreznek ezzel a másik kisgyerekkel, nagy átéléssel tudják fújni a régi karácsonyi éneket: „Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne...”
A betlehemi születéstörténet állandó szereplője a messziről jött három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik ajándékokat hoznak a kisdednek – az ő alakjuk is gyakran foglalkoztatja a gyerekek képzeletét.
De ilyen az angyal is, aki a pásztoroknak hírül adja a kis Jézus megszületését, és egyben sok családba ő hozza az ajándékokat vagy a karácsonyfát is, amely egyébként szintén közös jelképe az ünnepnek: sok vallásos zsidó családban csak azért állítanak karácsonyfát, hogy a gyerek részesüljön annak az örömében is.
Karácsonyi szokások, házról-házra
Karácsonykor nemcsak Jézus születését ünnepli a keresztény világ. December 21-én, a téli napfordulón elkezdenek hosszabbodni a nappalok, a fény egyre inkább úrra lesz a sötétségen – ennek örömére gyújtunk gyertyát a téli estéken, amit a kisgyerekek áhítattal figyelnek és lelkesen fújnak el. Karácsonyra készülődve az énekelni szerető családokban felcsendülnek a hagyományos karácsonyi dalok, a feldíszített fa körül is gyakran énekel a család. Máshol a csak ilyenkor hallgatott karácsonyi zenék kerülnek elő, ezeket a gyerekek gyakran újra és újra követelik.
A karácsonyi ünnepkör szokásai vidéken persze mások, mint a városi családokban, ahol általában nem járnak a gyerekek a szomszédba betlehemezni, pásztorjátékot játszani, de azért például a sütés-főzésben lelkesen részt vesznek. Talán az egyik legjobb mulatság karácsony előtt
a közös mézeskalács-sütés, a gyúrásban-formázásban-díszítésben az óvodások fáradhatatlanok szoktak lenni. Ugyanilyen lelkesek a saját kezű ajándékok készítésében is, legyen az szegfűszegekkel díszített narancs vagy só-
liszt gyurmából készült, utólag kifestett karácsonyfadísz.
A készülődés, a különleges nap, a meglepetés öröme az óvodákba is bekerül. Bár a karácsony ünneplése inkább családi körbe való, az óvodában is megteremthető a meghitt, meleg, várakozó hangulat, behozhatók az ünnepet idéző apró szertartások.
Mert ami a karácsonyban igazán megragadja a gyerekeket, amitől számukra is érthetővé válik ez az ünnep, az a készülődés, a különleges napok közös tevékenységei, kis szertartásai. Ami tehát a gyerekek számára fontos, ami megmarad, és amire még felnőttkorban is nosztalgiával gondolnak vissza, az a hangokból, ízekből, illatokból, színekből, a közös készülődésből, az ajándékozás és a bensőséges együttlét öröméből szövődött karácsony.
Forrás: Parentia.hu
Az adventi időszak, karácsony ünnepe a gyerekek számára talán az év legizgalmasabb időszaka. Egymást követik az események, december telis-tele van számukra fénypontokkal. Érdemes ezt a különleges időszakot kihasználni arra, hogy tartalmas időt töltsünk el gyerekeinkkel. Mit tegyünk, hogy a karácsony a gyerekekkel ne kihívás legyen, hanem inkább élvezetes időszak a család számára. Ehhez kívánunk sok ötletet és tippet adni..
A karácsony már hetekkel az ünnep előtt érezteti közeledtét. Az áruházakat feldíszítik, a média önti az ünnepi reklámokat. A karácsonyváró időszak a gyerekek számára szinte soha nem akar véget érni, a szülők pedig megpróbálnak nem elveszni az előkészületek, az ünnep tervezése, a számtalan karácsonyi program és meghívás áradatában. Érdemes még hetekkel karácsony előtt megtervezni, mi az, amit feltétlenül szeretnénk csinálni a családdal. Íme néhány tipp a szervezéshez:
