Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A mese ereje fantasztikus. Most gyógyítani készül. A bátorságpróba címmel igazi kuriózumesekönyv jelent meg a daganatos és leukémiás gyermekek sz ámára. A könyv segít megismerni a betegséget és az ezzel járó  megpróbáltatásokat.

Bartos Erika meséjének titka, hogy a gyermekekről szól, a kórházi mindennapjaikat eleveníti meg, úgy, ahogy az a valóságban is történik. Bemutatja a különböző beavatkozásokat, kezeléseket (a képalkotó vizsgálatoktól elkezdve, a kemoterápián át a sugárkezelésig bezárólag), így feloldható az ismeretlentől való félelem.

A szerzők szándéka: "Célunk, hogy a beteg gyermekek e könyv segítségével előzetesen megismerjék, ami velük történik majd és, ami rájuk vár a gyógyulásig tartó nehéz időszakban."

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

http://tilos.hu/index.php?form=adasnaplo&musorid=702&adasid=45267

A Tilos Rádió pszichológiai témájú műsorának Maraton Gyereknapi különkiadásában az alábbi témák lesznek!

Vasárnap  ebből a buszból jelentkezik du.16-tól a Teszt és Lélek Maratoni különszáma a Dürer Kertből!

16.00 Bajzáth Mária meseterápiáról mesepedagógiáról fog beszélni,

" A mesék azt állítják, hogy mindazt, ami a világban vagy bennünk rosszul működik, meg lehet változtatni. Az európai és keleti népmesék ismeretében az a kijelentést is megkockáztatható, hogy a mesék szerint nem a „világ” működik rosszul, hanem az ember nem kapcsolódik harmonikusan a világ által felkínált lehetőségekhez, illetve rossz választásai nyomán alakulnak ki olyan helyzetek, amelyek problémákat okoznak. A mese képes megszüntetni a problémákból keletkező káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének épp ez az egyik titka."

 http://www.meseterapia.hu/

 17-től Kiss György Ádám serdülőpszichodrámáról,

 "... a serdülőkor egyszerre ad lehetőséget a patológiás folyamatok kiéleződésének előtérbe helyeződésére, ugyanakkor specifikumai miatt a terápiás beavatkozásokra is nagyobb lehetőséget ad. Az egyéni ill. a felnőttkori pszichoterápiás helyzetekkel szemben a korrekciós lehetőség regresszió nélkül is elérhető, ugyanis csoporthelyzetben a serdülőkorra jellemző természetes helyzetet és folyamatokat használjuk fel terápiásan."

 http://itt.hu/pszichodrama/cikkek/csoportterapia_es_pszichodrama.html

•   bejelentkezés a kertből, hangulatjelentés rövid interjúk gyerekekkel,

18.00 Győri Ildikó és a LIfegarden készségfejlesztő játékok és a szülői program!

http://www.lifegarden.hu/csaladoknak/legyen-kreativ-a-gyerekneveles/425/

 Érdmes kinézni Dürer kertbe,

  vagy hallgatni az adást az éterből (FM90.3)  vagy a tilos.hu-n!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal.A család teherbírása problémamegoldó képessége fontos mutatója annak mennyir képesk megbírkózni a problémákkal, és ez szoros kapcsolatban van a házastársak alkalmazkodási készségével.

A családok éltében vannak normál krízisek, az elnevezés arra utal, hogy mindenki életében előforduló, és mindenki számára nehéz megpróbáltatást jelentő állapotról van szó. A krízis során a család többféleképpen nyújthat segítséget, de a segítő funkciók hatékonyságát befolyásolja, hogy nyílt-e a kommunikáció a családtagok között, van-e közös nyelv. A generációk között élő –e a kapcsolat, van-e kölcsönösség az egymás közötti kapcsolatokban,van-e felelősségérzet egymás iránt, elfogadják-e a családi kontrollt, van –e egyetértés a család és a tágabb társas kulturális közeg között. Amennyiben az említett feltételek hiányoznak vagy elégtelenül működnek, akkor a család nem képes kivédeni a kríziseket és azok elmélyülhetnek.

Amennyiben a család megfelelően működik akkor képes segíteni. Egyrészt a felmerülő negatív érzelmek (szorongás, bűntudat, depresszió, düh) miatt a családtagok energiája csökken így kevésbé képesek szembenézni, szembe szállni, a nehézségekkel, a család pedig erőt, támogatást és bíztatást nyújthat. Másrészt a krízishelyzet frusztráló is lehet, melynek hatására regresszív, (néha infantilis) lelki megoldásokat keresünk, és nehezen találjuk az adekvát, helyzetnek megfelelő megoldási módokat. Ilyenkor a család szolidaritása, szeretete javíthatja a frusztrációtűrést, és érettebb megoldások megtalálására sarkallhat minket. Ezek a krízisek lehetnek veszteségek is, melyek sokszor értéktelenség érzést váltanak ki a családtagokból, ezt a család a szeretet, megértés, a stabilitás, biztonság, valahová tartozás érzésével ellensúlyozhatja, mely segíti, megkönnyítheti a fájdalmas élmények feldolgozását is.

A család dinamikus, változó egység, emberek összetartozó szoros csoportja, amely fejlődése során szakaszokon halad át. Melyekben bizonyos nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznie. 

Hill a következő nyolc ciklusról beszél, melyeken a család áthalad az életútján:
Az újonnan házasodott pár családja,

a csecsemős család, a kisgyermekes

család, az iskolás korú gyermekes család,

a serdülő korú gyermekes család,

a felnövekedett gyermeket kibocsátó család,

a magukra maradt, még aktív szülők családja

az inaktív öreg házaspár családja.

Virginia Satir egy másfajta szakaszolást használ, szerinte a családi életciklusok:

kezdeti szakasz-

gyereknevelés időszaka

 család serdülő gyerekkel

-a gyerekek elszakadásának időszaka.

Egyértelmű, hogy a különbség csak abban mutatkozik, hogy Satir, Hill szakaszaiból némelyeket egy szakaszba sorol.

 A kezdeti szakasz
Az éppen létrejött családnak azonnal feladatokat kell teljesítenie, ki kell alakulnia egy új struktúrának, egy új rendszernek. Ennek egyik legfontosabb teendője, hogy közössé váljanak értékek, célok.

A szokások hiánya
Napjainkban a fiatalok nehezen tudják, hogy mit várjanak a házasságtól. A hagyományos házasságban a férfi volt a vezető, a feleség őt követte. A férfi hozta haza az ennivalót, a nő szervezte az otthont és gondoskodott a gyerekekről. Mindketten tudták, hogy mit várjanak házassági szerepüktől.

Manapság gyakoribb a partnerszerű házasság, ahogy Dorothy Freeman (1994) fogalmaz, ami nagyobb kihívást és több nehézséget jelent. Az egyéni szerepek és feladatok nincsenek jól definiálva, ezeket, ki kell dolgozni és folytonosan alakítani kell.
A boldogsághoz azonban sem a tradicionális, sem a partnerszerű házasság nem jelent kész receptet. Levy és Monroe (1938) (idézi: Freeman (1994) úgy határozták meg a boldog házasságot, hogy az ugyan nem problémamentes, de valamiképpen képes kezelni a felmerülő problémákat. Ehhez azonban össze kell csiszolódniuk a feleknek, el kell kezdeni az együttélést, ki kell alakítani a férj - feleség szerepeket. Már ez sem biztos, hogy mindkét fél ugyanolyannak képzeli ezen szerepekhez kapcsolódó viselkedés formákat.
Ezek után szembesülni kell a külvilág elvárásaival is, a nagyszülők elvárásaival is. Ekkor kellene véglegesen elszakadni a szülőktől és egy új családot létrehozni, és így egy új viszonyt kialakítani velük. Fontos lenne, hogy a fiatalok felnőtt kapcsolatot ápoljanak a szülőkkel, a házasság semmiképp sem kell, hogy a szülőkkel való kapcsolatok megromlását jelentse. Sokan azonban nem képesek elszakadni, vagy egy új felnőtt kapcsolatot kialakítani. Például Az ifjú feleség naponta akár tízszer is hazatelefonál az anyjának. Esetleg a férj beugrik az édesanyjához a munkából hazafelé mehet, hogy megkóstolja az anyuka által készített süteményeket, csemegéket, az otthoni vacsora előtt. Időnként a nagyszülők is nagyon erős befolyást gyakorolnak az ifjú házasokra. Szinte úgy tűnik nem a fiatalok házasodtak össze, hanem a két szülői pár. Esetleg folyamatos csaták forrásai a rokoni szálak. Éppen ezért a házaspár elszakadásának sikere, sikertelensége a szüleiktől, a kötődés mértéke meghatározza  azt, hogy mennyire sikerül együtt mEgoldani ezen ciklus problémáit.

Régen amikor az emberek inkább a közvetlen környezetükből, azonos településről, azonos vallási hagyományokkal rendelkezőkből választották (vagy kapták) párjukat, így ezek a minták kevéssé tértek el egymástól. Ezért az élet fontos teendőivel kapcsolatosan, előzetes megbeszélés nélkül is jól tudtak együtt működni, tudták mit kell tenniük, kinek mi a feladata.

Amikor családot alapítunk és kialakítjuk a terveinket a családi életről, akkor ezt a témát figyelmen kívül hagyjuk. Terveink mindig idealisztikusak és illuzórikusak.  Ezért legtöbbször a váratlan helyzetekkel teljesen felkészületlenül kell szembe néznie a családnak, a fiatal párnak. Ez növeli a stresszt és kaotikusabb hatással van a család egész életére mint amikor fel tud készülni a veszteségekre,  a problémákra esetleg egy családtag betegségére.
Sok pár a szexuális elvárásaikról, előítéleteikről, félelmükről szintén nem beszél. A későbbiekben amikor nehézségeik keletkeznek a szexuális életükben, akkor a beszélgetés gyakorlatának hiányában, kommunikációs űr jöhet létre köztük. Ugyanez történik, a halállal kapcsolatban is. Így a családi élet során bekövetkező komoly probléma, betegség után szembesülnek csak azzal, hogy a párjuk milyen mintákat hozott a családjából, milyen elvárásai vannak önmagával és másokkal szemben ebben a helyzetben.
A  problémákkal való  megküdés során is keletkezhetnek szexuális problémák hiszen a szexuális kapcsolat az intim kapcsolat lényeges összetevője, az egyik fontos funkciója pedig a kölcsönös örömszerzés. Azonban többféleképpen is reagálhatnak a házas felek a stresszre, bánatra. Sokszor előfordul, hogy egyikük, a feszültség orvoslásaként vágyna a szexuális élet által nyújtott örömökre. A másik fél pedig összeegyeztethetetlennek tartja a  feszültséget és az örömöt. Ez súlyos konfliktushoz, elszigetelődéshez, haraghoz vezethet. Ennek orvoslása azért is nehéz mert bizalmatlanságot szül, így az eddig kezdeményező fél felhagy a kezdeményezéssel, és mire a másik változtatna álláspontján, addigra már súlyos kommunikációs űr keletkezett kettőjük között, mely eltávolodáshoz vezet. Ez pedig újabb negatív érzéseket generál mindkettejükben, frusztrációt, bűntudatot, haragot sértődöttséget.

Gyereknevelés időszaka
„A gyermek központi szerepét abban látom, hogy ő teszi családdá a családot. Addig a házaspár saját eredeti családjának gyermeke volt, most ahogy szülővé válik, újra kell definiálnia önmagát mind a gyermekei, mind az eredeti család számára.” (Sperling és mtsai. 1982)
A névadás sokszor megpecsételő lehet, a gyerekek bizonyos tradíciók alapján rokonaikról kapják a nevüket, például elhunytakról, akiknek halálát nem tudták feldolgozni. Így kaphatta meg egy lány, elesett apja keresztnevét. De kaphatják nevüket regényhősükről, ideálokról, sztárokról. Ezek többé-kevésbé tudatos fantáziák, elvárások, óhajok a névadással kapcsolódnak a gyermekhez, aki ennek megfelelően az élete kezdetétől fogva fontos feladatokat és elvárásokat képvisel. Nyilvánvaló, hogy a kisgyermekeket milyen korán bevonják és kihasználják szüleik a maguk érdekháborújában, hogy a szülők vetélkedésében különböző „szerepeket” kell átvenniük, Richter szerint, megoldatlan feszültségeket is ruháznak át a gyerekre. A családterápiás gondolkodás szerint a gyermekek tünetei azokra a konfliktusokra utalnak, melyektől már a szülők is szenvednek.

 
A szülők hozzáférhetősége a családon belüli kapcsolatokat agymértékben befolyásolja. Lehetnek olyan szülők, akik egymással alkotnak tartós beszűkült kapcsolatot, így a gyerekek a szülői szeretetben hiányt szenvednek. A  problémák során ez még  nehezbb, a kirekesztettség érzése fokozódhat. A támasz hiánya is súlyosbodhat. Ha a szülő túlságosan hozzáférhető, vagyis a szülőpár kapcsolata nem nyújt megfelelő örömet számukra, akkor mindkét szülő a gyerekhez fordulhat szeretetért. Ez pedig túl nagy teher a gyermek számára.

Család serdülő gyerekkel
A család ilyenkor kénytelen szembe nézni azzal a feladattal, hogy a gyermek, vagy gyermekek eddigi identitása (szülei gyermekeként élte meg önmagát) helyett „önálló” identitástudatnak kell szerveződnie. Ennek érdekében a gyermeknek el kell szakadnia a családi normarendszertől, viszonyrendszertől, újat kell kialakítania. A konfliktus abból adódik, hogy a szülők nem szívesen engedik ki kezükből a kapcsolat meghatározását. A gyermek ezért szükségszerűen harcban, áll velük, s ennek kapcsán eltávolodik. A kamaszok a kortárs csoportokban keresik az egyenrangú társakat, a közös normák kialakításának, segítőit. A szülők ezt általában sérelmesen élik meg, mint a gyermekük feletti hatásuk végleges elvesztését, A gyermekben azonban ilyenkor is élnek a családi identifikációs nyomai, magatartásukban, reakció módjukban őrzik a családi sajátosságokat. A szülők befolyásukat, ilyemkor már csak egy új viszonyulási és kommunikációs módon keresztül érhetik el. A tekintélyelvűség akadályozza, a szülők rugalmas alkalmazkodását, s elmélyíti a generációs ellentéteket. (Komlósi 1989)
  Nagy türelemre van szüksége a serdülők környezetének, és intenzív támaszt kell nyújtani az érzelmi viharokkal rendelkező serdülőknek.
Az egyénre jellemző válságmegoldó repertoár (pl. regresszió, behelyettesítő cselekvés, szublimáció, kreativitás), az énfejlődés során alakul ki, életünk korai időszakában (két-három éves korban) és válik meghatározóvá a későbbi krízis helyzetek során is. A serdülőkor lehetőséget kínál a korrekcióra, a repertoár bővítésére. A pubertáskor lezajlása után ez a sajátosan az egyénre jellemező megküzdési stratégia újra megszilárdul. Az újabb krízisek újabb lehetőségeket teremtenek a változásra. A krízisek általában a tárgyvesztés folyamatához hasonlóan mennek végbe. (sokk – tudatosítás –felépülés) (Averill 1968) A krízisek feldolgozásának mind pozitív mind negatív megnyilvánulásiról összefoglalóan Bakó Tihamér ír könyvében (1996)# ahol beszámol, több olyan esetéről is ahol a krízist egy közeli hozzátartozó halála okozta. A traumafeldolgozást gátolhatja, ha az élmény nem kap helyet az élettörténet folytonosságában. Ekkor idegen testként ékelődik a lélekbe. A velejáró indulatok és érzelmek hozzáférhetetlenné válnak vagy önálló életre kelnek, a személyiségbe nem integrálódnak.
 

A gyerekek elszakadásának időszaka
Amint az üres fészek realitássá válik, két egymásra oda-vissza ható feladattal kell a házaspárnak szembenéznie. Fontos kérdés, hogyan oldják meg a gyermekeiktől való szeparálódás folyamatát, és mit tesznek azzal a valószínűleg bekövetkező állapottal, ami az előbbi eseménnyel összefügg: magányukban egymáshoz közeledni, egymás iránti elvárásaik fokozódni fognak.
Az egész életen át tartó munkaszerepek hirtelen elvesztése súlyos nehézségeket, okozhat a házasságban is. Sok férfi, amikor először lesz szabad, nem tud mit kezdeni az idejével, de olykor a feleségek is, akik korábban ahhoz szoktak, hogy a férj egész nap nincs otthon, csak sóhajtoznak. Nehezen alkalmazkodnak már a változásokhoz, Az új nagyszülői szerep kellemes élmény lehet, különösen ha a nagyszülő kedvének megfelelően, nem kötelező jelleggel vehet részt az unokák nevelésében.
 
A kommunikációs alkalmakat teremtő különféle szociális viszonyokon és az ismerősi, baráti, csoporttársi kapcsolatokon kívül az öregkorban is elengedhetetlen az intim, szeretetteljes, mély emberi kapcsolat. Ilyen kevés van az emberéletében, leginkább a házastárssal vagy a szerelmi partnerrel jöhet létre, és ehhez hasonló mélységet baráti, barátnői kapcsolat csak ritkán ér el. Egy bizonyos életkoron túl a házasság általában kiürül, érzelmileg elszegényesedik, ha egyáltalán megmarad. (mind nagyobb az idősödő emberek válási gyakorisága, egyre több öreg válik- - állapítja meg Buda Béla) Sok a magányos idős ember, van aki a házastársa halálát huzamosan túléli, főleg sok az idős özvegyasszony. Az intim párkapcsolat, társkapcsolat hiánya általában beszűkíti az idős ember személyiségét, növeli a visszavonulás hajlamát, a depressziós készséget.
Az élettárs hiányát gyakran a rokonokkal vagy a gyerekekkel való szorosabb érzelmi viszonnyal próbálják pótolni az öregek, rendszerint azonban sikertelenül. Nagyon sokszor az idősödő ember éppen fokozott kötődési igénye miatt veszíti el nagyobb mértékben – legalábbis egy időre –a gyermekét. Az időskori öngyilkosságok és kísérletek lehetnek hosszabb feszültségek és konfliktus folyamatok végállomásai, amelyek fakadhatnak abból is, hogy az idős ember túlságosan belebonyolódik felnőtt gyermekének családi bajaiba, párkapcsolati problémáiba. A leggyakoribb ok azonban a magány az elhagyatottság.

Reméljük sikerült rávilágítani a családi élet fejlődési lhetőségeire és azok nehézségeire. Amennyiben tanácsra . szakmai segítségre lenne szükségük szívesen állunk rendelkezésükre.

  Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

. Szinte mindenkivel azonnal beszélhetünk mobiltelefonon, faxon vagy e-mailben. Az interneten felbecsülhetetlen információmennyiség áll a rendelkezésünkre. Sok otthonban szinte folyamatosan szól a tévé vagy a rádió. ömlik ránk a háború, éhínség, katasztrófa, baleset, bűneset, na és persze a sokat szidott reklámok. Vehetjük tehát korunk urbanizációs népbetegségének is a stresszt.

 Egyre riasztóbb statisztikák látnak napvilágot a fiatalokat sújtó súlyos érzelmi zavarokról, kábítószer-függőségről, öngyilkosságról; az iskolából kimaradókról. A tavalyi év gyermekeltűnési száma is megdöbbentő képet ad a társadalom mai állapotáról.

 Az oktatáspolitikusok a szülőket vádolják, hogy lázadó, erkölcstelen nemzedéket nevelnek. A szülők a tanintézményeket hibáztatják, hogy túl sok terhet raknak a gyerekekre, és nem szorítják vissza az iskolai drog és a bűnözés terjedését.

 A lelki egészség szakértői abban látják a probléma gyökerét, hogy a szülőknek az egzisztencia megteremtése mellett nem marad idejük a gyermekeiket úgy nevelni, hogy azok tevékeny, hasznos polgáraivá váljanak a társadalomnak.

 Ma már a legkülönfélébb nevelési elvekkel találkozhatunk: kiadványokkal, szemináriumokkal, kampányokkal próbálják a kialakult zűrzavart oszlatni. De lehet, hogy a legegyszerűbb elvek, a szeretet és a következetesség helyett bonyolult metodikájú torz vagy éppen téves nevelési módokba fogunk belebotlani. Hogyan tájékozódik, kap lelki védelmet a gyermek ebben a terhelt, vibráló világban?

  A leggyakrabban feltett kérdések és a válaszok:

  Mi a gyermekkori stressz?
A stressz olyan körülmény, amely viselkedési alkalmazkodást kíván. A gyermekek számára a világ néha méltánytalan és problémás hely, amelyben a problémás emberekkel és helyzetekkel való megbirkózás által válnak érett és független felnőttekké. Egy gyermeknek egyszerre kell megfelelnie a felnőttek elvárásainak és saját, belülről fakadó igényeinek, vágyainak.

Hogyan alakul ki a szorongás a gyermekeknél? Mik lehetnek a gyermekkori szorongás kialakulásának a kiváltó okai?
Az egyik ok lehet, ha túlzottan korlátozzák, agyonnevelik a gyermeket. Az erőszakos, érzéketlen fegyelmezés árt a személyiség, a karakter egészséges fejlődésének. Az ilyen helyzetekben sokszor kétségbeejtően gyámoltalannak, kiszolgáltatottnak érzi magát egy gyermek, s végül eljuthat az alkalmazkodásnak arra a (negatív) szintjére, amikor elveszti önállósulási törekvéseit.

Talán meglepő, de az is oka lehet a szorongás kialakulásának, ha túlságosan elnézőek, megengedőek a felnőttek. A gyermekek számára rendkívül fontos, hogy legyenek igazodási pontjaik. Ha nem világosak számukra a felnőttek szándékai, nem érzik a felnőttek tudatosságát, magukat sem érzik biztonságban.

 Egy pici gyerek érti a tiltást vagy annak magyarázatát?
Nem, de érzi és érti a szülő hangsúlyát, mondanivalójának érzelmi színezetét.
Egy gyermek önállósági törekvései háromévesen alakulnak ki. Egyre inkább szeretné érvényesíteni akaratát, s ha akadályokba ütközik, türelmetlenségében daccal reagál. Ilyenkor fontos biztosítani őt arról, hogy megértjük az érzéseit, de viselkedését nem fogadjuk el. A szülő akkor jár el a leghelyesebben, ha tiltó szavak használata helyett inkább azt mondja a gyermeknek, amit csinálnia kellene, és nem azt hajtogatja, hogy mit ne tegyen. Például a Ne nyúlj hozzá! tiltás helyett jobb azt mondani, hogy Tedd le, légy szíves, a távirányítót! .

Még ennél is jobb, ha a tiltás megfogalmazásakor a szülő a saját akaratát nem állítja szembe a gyermekével, hanem arról beszél neki, hogy miért nem engedheti meg ezt vagy azt. Tedd le a kulcsot, légy szíves! , mert: Az az apa kulcsa! Ha a gyermeknek kicsi kora óta az a tapasztalata, hogy joga van dönteni, választani az őt érintő kérdések egy részében, akkor akarata még az önállóság és énfejlődés kritikusabb, nehezebb szakaszában sem válik daccá.

 A kisgyerek hogyan érti meg a szülő utasításait?
A legcélravezetőbb eljárás, ha a szülő nagyon pontosan megfogalmazza, hogy mi az elvárása, kérése. Ha csupán azt mondja, hogy Ne rosszalkodj! , a kisgyerek nem egy konkrét utasítást hall; és ha még a magyarázat is elmarad, a gyermek még bizonytalanabb lesz. Jobb, ha a szülő azt mondja: Az ollóval nem játszunk! , mert: Megszúrhatja az ujjadat.

Hosszú távon ezek, vagyis a következetes követelmények, tiltások s a belátást segítő magyarázatok együttesen segítik a gyermeket a környezet játékszabályainak megértésében, a belső fékek kialakulásában. Így alakul ki folyamatosan az a belső értékrend, amely által stabil személyiséggé fejlődik a gyermek, s ez teszi majd alkalmassá arra, hogy a társadalom különféle közösségi szintjein (előbb az óvodában, iskolában, majd a munkahelyen s más társadalmi szerveződésekben) együtt tudjon működni másokkal, anélkül, hogy a személyisége sérülne.

 Hány éves korra épülnek be azok a követelmények és tilalmak, amelyek a gyermek viselkedését belülről irányítják?
Őt-, hatéves korra. A szülői intelmekre kialakuló szabálytudat persze még tízévesen sem állandó része a gyermek személyiségének. Azonban a serdülőkor végére már lelkileg függetlenedni tud a szüleitől.

Melyik szülői magatartásforma a helyes a szabályok kialakítása során?
A passzív szülő teljesen visszahúzódik a nevelési feladatoktól, kerüli a konfliktust, inkább mindent megad a gyereknek, csak hogy az ne rendetlenkedjen. Az agresszív szülő szidással bírja a gyermeket a megfelelő viselkedésre, a manipulatív szülő pedig bűntudatot ébreszt gyermekében úgy, hogy például folyamatosan másokhoz hasonlítgatja ( Bezzeg a testvéred ennyi idős korában már folyékonyan olvasott! ). Előfordulhat, hogy szülők az úgynevezett önbeteljesítő jóslatokkal formálják a gyermek önmagáról alkotott képét: Hülye vagy! ; Soha sem mész semmire! ; Rossz vagy! Mindamellett, hogy a gyermekben egy negatív kép alakul ki önmagáról, a szavak még azt is közvetítik számára, hogy a szülei nem fogadják el, elutasítják őt.

A helyes magatartás következetes, határozott, melyben a szülő egyértelmű kéréseket utasításokat fogalmaz meg. És ha gyermekének esetleg ennek ellenére sem sikerül az elvárásoknak megfelelően teljesítenie, nem fogja őt megalázni. A sikeres gyermekek mögött évekig tartó szülői buzdítás és dicséret áll.

 Hogyan írhatnánk le a gyermekek számára legkedvezőbb körülményeket?
Legfontosabb egy gyermek számára a biztos, meleg családi légkör. Ennek hiánya az oka a legtöbb, gyermekkorban kialakult szorongásnak, melyek kísérőjelensége lehet például a bevizelés is. Ha a gyermek otthon szeretetet kap, és kiszámítható követelményeket állítanak elé, ki fog benne alakulni a szülei iránti tisztelet. De azt is fontos látnia egy gyermeknek, hogy a szülei szeretik és értékelik egymást, és nem rúgják fel a közösen kialakított szabályokat.

Persze a meleg családi légkör nem egyenlő a korlátok nélküli létezéssel. Ehhez tudatosítani kell a gyermekben, hogy nem körülötte forog a világ , és legfőképpen nem ő irányítja a családot, hanem a szülők.
Egy gyermek biztonságérzéséhez elengedhetetlen a családban az egészséges hierarchia kialakítása.

 Melyek a leggyakoribb tünetei a gyermekkori szorongásnak, stressznek?
Számos jel figyelmeztethet. bennünket. Külső, fizikai tünet lehet a körmök rágása, a tenyér izzadása, fejfájás, ujjszopás, önringatás, emésztési zavarok, gyomorfájás, étvágytalanság, válogatósság. Családi problémák és a szülők közötti tartós feszültség hatására létrejöhet kóros elhízás is, mivel a gyermek stressz-helyzetben - függetlenül a biológiai éhségérzet jelentkezésétől - úgy érezheti, hogy feltétlenül ennie kell. Ugyanakkor ez egy csapda is lesz a számára, ugyanis a kövér gyermek rendszerint kortársai gúnyolódásának a tárgya. Ennek hatására megjelenhetnek nála alacsonyabbrendűségi érzések, amelyhez rendszerint bűntudat társul. A csúfolódás hatására visszahúzódik a testmozgás, de még a közös játék elől is, s ez teljes magányossá váláshoz vezethet. Ilyen esetekben például a tanárok azzal támogathatják ezeket a gyermekeket, ha segítenek nekik megtalálni azokat a szellemi értékeiket, amelyek mentén az önbecsülésük erősödik, és a többiek is becsülhetik őket.
A kóros elhízás ellentéte, az anorexia, modern elméletek szerint a serdülők, főleg kislányok autonómiatörekvéseivel magyarázható.

 Fizikai tünetként említettük már a bevizelést, ami csak abban az esetben kóros, ha a gyermek már ötéves elmúlt, és hetente legalább egyszer bepisil. A szülő legfontosabb feladata ebben a helyzetben, hogy semmiféle módon ne büntesse, ne alázza meg gyermekét ezért, akinek a bepisilés ténye is súlyos lelki konfliktust, traumát okoz.

 A tévé is lehet a stressz forrás?
A gyermekek tizenöt-tizenhat éves korukig rajzfilm és játékfilm formájában több tízezer erőszakos cselekményt néznek végig. Ezrével halnak meg a szemük láttára gyermekek, felnőttek, állatok, gonosz és jó emberek, s így kialakul bennük az élet értéktelenségének. a tudata. A közbiztonság romlása is közre játszik abban, hogy a gyerekek egyre többet vannak a négy fal közé zárva. Ennek a falak közé szorított életnek köszönhetően egyedi programokat alakítanak ki, melyek közül a legtöbb idő a televíziózásnak jut. Azonban ez nem jelent számukra valódi élményt. A megkérdezett gyerekek 80 százaléka a kollektív kikapcsolódást tartja a legfontosabbnak.

A helyzetet tovább rontja a legújabb kori hálószoba-kultúra elterjedése is: saját szoba saját tévével. A családok egyre kisebbé válnak, kevés a gyerek, mégis mindenki elszeparálódik. Így a gyermekeknek nemcsak verbális képességeik maradnak el a korosztályuktól elvárhatóhoz képest, hanem metakommunikációjuk is csökevényes marad, jóllehet a teljes kommunikációs folyamatnak ez elengedhetetlen, a kommunikáció belső tartalmának megértését segítő eszköze (gesztusok, tekintet, cselekedetek stb.). Nonverbális kommunikációval sokszor többet mondunk el magunkról környezetünknek, mint szavainkkal, ami segíti vagy ellenkezőleg, hátráltatja a társadalmi ranglétrán való előrejutást, a megfelelő kapcsolatok kialakulását. A tévésorozatokban látott eltúlzott karakterekkel, hamis tulajdonságokkal való azonosulásuk a társadalomnak, a közösségi létnek éppen azokból a szegmenseiből szorítja ki őket, ahol megtalálhatnák kiteljesedésüket, elégedettségüket, örömüket.

Mi a helyzet a reklámokkal?
A legnagyobb baj ezekkel az, hogy miközben a gyermekek nem értik a reklámok valódi célját, igaznak tekintik minden állítását és történését, és követendő mintának a reklámban bemutatott életfelfogást, életstílust.

 Elkülöníthető az iskolai és az otthoni stressz?
Igen, bár van úgy, hogy a kettő együtt jár. Például, ha válnak a szülők, és a veszekedések tettlegességek a gyerek előtt zajlanak, a gyerek ilyenkor a belső energiáit nem az iskolai tevékenységére használja fel, ezáltal romlik az iskolai teljesítménye, ami újabb szorongást generál.

Az iskolákban a tanárok legtöbbször a viselkedésbeli és érzelmi tünetekkel találkoznak: például a gyerek túlérzékeny, ingerlékeny vagy éppen állandóan unott. De az oktalan szomorúság, düh, agresszivitás is idesorolható. A bohóckodás mögött is sokszor nagyon komoly szorongás bújik meg.

 Milyen tényezők vezethetnek még az iskolai stresszhez?
Ha a szülő és a gyerek kapcsolata nem harmonikus, kölcsönös függőség alakul ki, amely mindkettőjük számára teher. a gyermek szeparációs élménye nem múlik el a beszoktatási időt követően sem. Az elszakadás élménye nem zavarhatja a gyermek egészséges tevékenységeit, beleértve az iskolát, mint új helyszínt. Az ismeretlentől való félelemnek bizonyos mértékig természetes velejárója a szorongás, de ha ez folyamatos, és nem múlik el, akkor ezt már magatartási zavarként tartjuk nyilván.

 Az iskolai elvárások egyre magasabbak az idő előrehaladtával. Rengeteg ismeretanyagot kell elsajátítania a gyermeknek. Kevesebb idő jut játékra, amely oldhatná a feszültséget. Tehát van egy általános leterheltsége, amire rájönnek a napi, aktuális megmérettetések.

A vizsgák, versenyek, fellépések lámpaláza is egyfajta kóros teljesítményszorongás?
Nem feltétlenül. Sőt, inkább azt mondható, hogy ez egy természetes és egészséges szorongás, amelynek sokféle összetevője van: például a siker utáni vágyakozás vagy éppen a kudarctól való félelem. De egy egészséges gyermeknek maga a feladat valójában kaland, a feladat megoldására pedig a siker lehetősége inspirálja. Az egészséges egyensúly ezen a területen általában az első osztály második hónapjában áll be. Ilyenkor a kezdeti félelem feloldódik, ezután persze újabb, magasabb megfelelési szintek következnek, újabb ösztönzések: Javítsd ki! ; Próbáld meg még egyszer! , de már ott van az első megfelelési szint biztonsága, és ez hat az énképre, a belső igényszintre.

 Okozhat-e szorongást a beilleszkedés?
Ha a gyermek az osztályközösségben nem találja meg a helyét, mindenféleképpen. Ha úgy érzi, hogy nem fogadják be a közösségbe, vagy hogy osztálytársai között népszerűtlen, és nem szeretik őt, állandóan feszültségben fog élni, s ezért peremhelyzetbe kerül.

 Az is fokozhatja az iskolai szorongást, ha a gyermeket otthon nem segítik a tanulásban, a házi feladat elkészítésében - főleg első osztályban -, ha nem figyelnek rá kellőképpen, s ezért otthon felejti a felszerelését, vagy elveszti a könyvét; vagy neki több idő kell a feladat megoldására, mint a társainak (sürgetik őt).

 Továbbá akkor is szoronghat a gyermekeknek, ha a számonkérés nem korrekt, esetleg nem tanult dolgokat kérnek tőlük számon, elmaradt teljesítményéért a társai negatív módon diszkriminálják, vagy különórákkal leterheljük őt.

Hogyan lehet fölismerni, hogy a gyerek furcsa viselkedése mögött a részképességek zavara vagy szorongás áll-e?
Ezt a két területet nem lehet élesen elkülöníteni egymástól. Tanulási zavarokról akkor beszélünk, ha az ép értelemmel és érzékszervekkel rendelkező gyermek egy vagy több képesség hibás működése miatt bizonyos tantárgyból nem tud megfelelni a követelményeknek. Ennek leggyakrabban előforduló külső jelei, ha az elsős gyermek magatartása az órákon nyugtalan, kisgyermekes, dekoncentráltsága és fáradékonysága miatt pedig erősen csökken a teljesítménye. Ez a kínos és méltánytalan helyzet különféle védekezési reakciókra, furcsa viselkedésre kényszerítheti őt: bohóckodóvá, túlérzékennyé, agresszívvé válhat.

 Hogyan lehet megelőzni ezeket a helyzeteket, vagy - ha arra van szükség - változtatni a már kialakult állapoton?
A szülőknek meg kell tanulniuk a gyermek segítségkérésére aktív figyelemmel reagálni. A szabálytanulásban szerepe van az értelmi fejlődésnek, a szülő utánzásának és a felnőtt viselkedésével való azonosulásnak. A rossz szülő-gyerek kapcsolat, a szülő helytelen mintaadása megnehezíti az azonosulást a gyermek számára Ez jelentősen hátráltatja az erkölcsi fejlődését. Fogadjuk el őt egy változatos tulajdonságokkal felruházott önálló lénynek. Ne akarjuk magunkhoz hasonlítani, ráerőltetni a magunk eszményképét. Szeressük olyannak amilyen. Ez növeli az önbizalmát, és elősegíti önazonosságának kialakulását.

 Fontos, hogy képességeinek megfelelő elvárásokat támasszunk a gyermekkel szemben, a játékra mindig maradjon ideje, segítsünk beosztani az idejét, hogy kialakulhasson benne a rendszerességre, módszerességre való képesség.

 Folyamatosan ellenőrizzük házi feladatait, kérdezzük ki mindennap, biztosítsuk a nyugodt tanuláshoz szükséges fizikai feltételeket is

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Már százszor megmondtam... - hangzik el nap, mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a "megoldással" akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, hogy közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél -már a kisgyerek is- pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is olyan kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást - éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről és igényeiről Minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakció-elemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával.

"A gyerek ráérez arra, hogy az anya hajlamos átvenni a tennivalóit, ezért a "nem tudom" varázsige előbb-utóbb mentesíti őt a feladata alól... Az apával többnyire nem működik a dolog. "Hogyhogy nem tudod?! Próbáld meg még egyszer!" - feleli az apa. Ezt elmondta az anya már nemegyszer. A különbség csupán annyi, hogy az apának általában van türelme kivárni a próbálkozásokat. Mert kibírja a gyerek nyafogását, tehetetlenkedését. Vagy egyszerűen azért, mert büntet. Mindenesetre a gyerek első játszmakezdeményezésénél jelzi, hogy ő ebben nem partner.

Mitől "partner" az anya? Miért van az, hogy szinte minden családban az anya fegyelmező ereje a kisebb? Az anyaság első éveiben, amikor gyakran sír a kisbaba, az anya hozzászokik, hogy az ő dolga megoldani a gyerek baját, enyhíteni rossz közérzetét. Ez nemcsak saját életének tapasztalata, hanem ősi öröksége is a női nemnek. Minden gyerek úgy ismeri meg anyját, mint akinek lényege a segítés.

Az apa viszont - többnyire - már egy olyan életkorban válik fontos szereplővé a gyerek életében, amikor az már képes elfogadni a "muszáj"-t. Az anya személyéhez tehát történetileg is szorosan hozzátartozik mindenható segítsége, az apáéhoz nem. Az anya jelenléte előhívja a "kisbabás", felnőttekre támaszkodó magatartást, míg az apa az önállósághoz nyújt mintát és ösztönzést. Várható büszkesége arra serkenti az egészséges gyereket, hogy megfeleljen apja elvárásainak."

(részlet a Már százszor megmondtam c. könyvből)

 „Először engedek, aztán dühös leszek rá. Akkor meg parancsolgatni kezdek, amiért meg magamat utálom.”
 „Nem akarom azokat a hibákat elkövetni, amiktől én úgy szenvedtem gyerekként.”
„Annyira szeretném, hogy magabiztos, felelősségteljes, az életben jól boldoguló, vidám ember legyen belőle!”

Sok szülő érzi ugyanezt,  vagyis azt, hogy érdemes lenni kitörni ezekből az ördögi körökből, ennek megértésében segít ez a könyv is, ami ugyanarról a tranzakció-analitkus módszerről szól, amit  Eric Berne: Emberi játszmák című nagy sikerű könyvéből ismerhetünk. A felismerés után jön a gyakorlás, a játszmák megállítása és ennek  elsajátítása. Ha ez egyedül nem megy, érdemes szakmai segítséget is kérni ebben. A Dadaszolgálat is szívesen segít ebben az érdeklődő aktív szülőknek!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Dicséret és jutalmazás
 
A leghatékonyabb jutalmazás a figyelmes odafordulás, az elfogadás, a dicséret és a szeretet. Sem az édesség, sem valamilyen különleges élmény, sem egy új játék nem feltétlenül jutalomértékű. A pontozótáblára adott csillag vagy egy különleges kiruccanás épp úgy alkalmas a jó magaviselet elősegítésére, mint egy drága ajándék.

Következetesség
 
Ha meghoztál és kimondtál egy szabályt, ne változtass rajta a békesség kedvéért, vagy mert valami zavaró dolog közbejött. Tegyél róla, hogy a szabályt mindenki - a párod is és más gondozó is - betartsa és betartassa. A szabály, az szabály.

Napirend
 
Tarts rendet az otthonodban, és tartasd be a napirendet is. Határozd meg a felkelés, az étkezések, a fürdés és a lefekvés idejét. Ezek a család életének sarokpontjai. Ha a napirend beállt, akkor már lehetsz rugalmasabb is, ha például szabadságon vagy. A napirend adja meg a családi élet keretét, de nem szabad túlságosan merevnek lennie.

Korlátok és határok
 
A gyereknek tudnia kell, hogy viselkedésének korlátai vannak - van, ami elfogadható, van, ami nem. Neked kell kijelölnöd a határokat és a korlátokat, és meg kell mondanod a gyereknek, hogy mit vársz el, illetve mit nem fogadsz el tőle.
Fegyelem
Csak akkor maradnak a helyükön a korlátok, ha fegyelem van. Ez határozott és tisztességes - a fair play szabályainak megfelelő - kontrollt jelent. Meglehet, hogy ennek fenntartásához a tekintély hangján kell szólnod a gyerekedhez, hogy az üzeneted célba érjen.

Figyelmeztetés
 
A figyelmeztetésnek két formája van. Az egyik fajta az, amikor te vagy az a beszélő óra, aki szól a gyereknek, hogy közeledik a lefekvés ideje, vagy hogy hamarosan tálalod a vacsorát. A másik eset, amikor figyelmezteted, hogy amit tesz, helytelen, nem fogadható el. Ez módot ad neki, hogy minden további fegyelmezés nélkül, önként is változtasson a viselkedésén. ( A figyelmeztetés nem egyenlő a fenyegetéssel az ugyanis TILOS!)

Magyarázatok
 
A kisgyerek nem érti, hogy mit akarsz tőle, hogyan kell, illetve hogyan nem lehet viselkednie, ha nem magyarázod meg neki. Mondd és mutasd is meg, amire kéred, hogy biztosan felfogja. Ne adj túl bonyolult magyarázatokat, és ne okolj meg mindig mindent. Amikor fegyelmezed a gyereket, az életkorának megfelelően mondd el neki, ( egyszerűen) hogy miért teszed. Kérdezz rá, valóban érti-e a fegyelmezés okát.

Önuralom
 
Te vagy a szülő, a főnök, és a te kezedben van a kormánykerék. Ne reagálj dühvel a hisztizésre, és ne ordíts rá vissza, ha üvölteni kezd. Te vagy a felnőtt. Ne hagyd, hogy a saját kölyköd felhúzzon!
HA nem megy kérj tőlünk segítséget!

Felelősség
 
A gyerekkor arról is szól, hogy fel kell nőni. Hagyd meg a gyerkőcnek a maga felelősségét ebben a folyamatban. Legyenek olyan dolgok, amelyeket kipróbálhat, apróságok, amelyeket megtapasztalhat, hogy önbizalma legyen, hogy magától is rájöhessen mindarra, amire az életben szüksége lesz. Vond be őt a család életébe. Arról azonban bizonyosodj meg, hogy az elvárásaid reálisak - ne tedd ki csemetédet felesleges félelmeknek vagy kudarcoknak.
 
Lazítás
 
Szabadidőre mindenkinek szüksége van - még neked is. Gondoskodj róla, hogy a gyerek lefekvéskor ellazuljon, feloldódjon: mesélj neki, engedd, hogy hozzád bújjon. Ám teremts magadnak is lehetőséget a kikapcsolódásra, és legyen a párod számára is időd, amikor kettesben vagytok, és csak egymással törődtök.
 

A  bejegyzés  a pédaképünk Jo Frost Szuperdada elvei alapján készült!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Alapítványi és magániskolák bemutatkozója a Millenárison (D csarnok) 2012. november 23-24-én. A rendezvény az Alapítványi- és Magániskolák Egyesülete, a Jövő Iskolája és a KINCS Magazin közös programja.

Az alvás, altatás mindnnapos probléma a gyereknevelésben, ezért érdmes elolvasni ezt az összefoglaló cikket!

 A brit gyerekek kétharmada nem alszik eleget, a hatévesek átlagosan csak este fél tízkor kerülnek ágyba - derítette ki egy brit tanulmány. Kétezer gyerek alvási szokásait térképezte fel a szigetország minden tájékáról.

A probléma súlyosságát mutatja - írta a The Daily Telegraph című brit lap -, hogy a kisiskolások negyede hetente legalább egyszer elalszik tanítás közben. Ha pedig a gyerkőc alvászavarossá válik, az felnőtt életének teljesítményére is kihathat.

Kialvatlan fiatalok

Míg régen a lefekvés utáni meséhez ragaszkodtak altatóként, mostanság tévé vagy számítógép hangjára szundítanak el a gyerekek. A nagyobbak az alvásidejükből áldoznak netezésre, tévézésre, számítógépes játszadozásra. Utóbbit az iskolások csaknem 70%-a teszi estéről estére, 62%-uk a világhálón a YouTube videomegosztó portált látogatja szintén minden áldott este. A felmérés földrajzilag azt mutatja, hogy Birminghamben alszanak a legkevesebbet a gyerekek - egy tízéves éjjelente átlagosan 7 óra 28 percet -, Oxfordban pedig a legtöbbet - 11 óra 22 percet. Az átlag hatéves 21.33-kor alszik el, a nyolcesztendős 21.49-kor, a 15 éves pedig 23.52-kor.

- Az adatok egybecsengenek a mi felméréseinkével, amelyek 250 általános iskolai tanárra terjedtek ki. Tízből kilenc arra panaszkodott, hogy a gyerekek kialvatlanságuk miatt nem tudnak figyelni - idézte a lap Jan Turnert, a brit Alvás Tanács munkatársát, aki szerint a szülők nem kellően szigorúan parancsolják ágyba gyerekeiket.

Ezért nem alszik

Hazai adatok nem állnak rendelkezésre, ám szinte biztosra vehető, hogy itt sem jobb a helyzet. Nálunk is sok édesanya panaszkodik arról, hogy a gyerkőcöt ágyba dugni legalábbis roppant kellemetlen rituálé, mivel a kicsi nem akar időben elaludni, ám az esetek jelentős részében ez csak a jéghegy csúcsa. Valójában ugyanis sokkal komolyabb problémák állnak annak háttérben.

Ha például sokáig dolgozol, és későn érsz haza, máris kitolódhat a lefekvés ideje. A lelkiismeret-furdalás ugyanis, amiért nem töltöttél elég időt csemetéddel, úgy nyilvánul meg, hogy este próbálod behozni a lemaradást.

Ez a mai világban mindennapos jelenség. Ám a gyerek megérzi, ha bizonytalan vagy a lefektetést illetően, ezért mindig látszódjon rajtad, hogy nem viccelsz - te vagy a főnök, és te határozod meg, mettől meddig tart az alvási idő. Legyél erélyes - de ne félelmetes, és a hangos szavakat is kerüld -, mindig ugyanabban az időben parancsold ágyba csemetédet, ugyanis a rendszertelenség súlyos alvászavarhoz vezet.

Így lesz könnyebb az altatás

Ahhoz, hogy ne kelljen minden estét veszekedéssel zárni, érdemes néhány dolgot betartanod a már említett rendszerességen kívül. Ha a gyerek nem tudja mindazon ingereket, eseményeket feldolgozni, melyek a nap folyamán érték, akkor előfordulhat, hogy csak hánykolódik az ágyában, ahelyett, hogy kialudná magát. Ezért lefekvés előtt mindig beszéljétek át a történteket - ez már önmagában feszültségoldó hatással bír.

Életkori sajátosság, hogy a kisgyerekek legtöbbje fél az elkülönítéstől. Érdemes nyitva hagyni csemetédnek az ajtót, hogy ne érezze magát egyedül, de akár kisebb fényforrásokat, világító matricákat is tehetsz a szobájába, melyek ugyancsak bizonyos fokú biztonságérzetet keltenek benne.

A fáradtságnak megvannak a maga jelei, például nyűgösség, szemdörgölés, figyelmetlenség. Ha ezeket észleled, akkor érdemes átkísérni a gyerkőcöt a szobájába, és lassan, megnyugtató hangon mesélni neki. Így sokkal hamarabb elalszik, mint ha csak úgy bedugnád az ágyba, és ráparancsolnál, hogy csukja be a szemét.

A te gyereked hány órát alszik egy nap?

Forrás: Femina.hu

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek a gyermekkorát tönkretették a szülei, vagy akik tudni szeretnék, hogy (leendő) szülőként hogyan kerüljék el a „mérgező” viselkedésformákat. Csak nyerhet vele, aki elolvassa.

Sokunk számára természetes, hogy jó viszonyt ápolunk a szüleinkkel, a hozzájuk fűződő kötelék általában a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épül. Be kell azonban látnunk: a velük való jó kapcsolat privilégium, amely sokak számára nem adatott meg.


Susan Forward Mérgező szülők című könyvének alcíme a következő: Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktől, és nyerjük vissza életünket? A szerző ugyanis nemcsak azzal foglalkozik írásában, hogy leírja, mitől lesz valaki rossz szülő, hanem arra is kísérletet tesz, hogy megtanítsa az áldozatul esett gyermekeknek, miként iktathatják ki a „mérgező hatást” felnőtt életükből.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy tökéletes szülők nem léteznek. Lehetetlen minden pillanatban teljes odafigyeléssel a gyermek rendelkezésére állni, éppen ezért előfordulhat, hogy a szülő néha nem úgy reagál, ahogyan kellene. Ettől még nem lesz valaki rossz anya vagy apa, „mérgezővé” az tesz valakit, ha negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyermek életében. Annak érdekében, hogy mindenki tisztázhassa magában, érinti-e őt ez a probléma, Susan Forward egy teszttel kezdi könyvét. A teszt kitöltőinek gyermek-és felnőttkorukra egyaránt vonatkozó kérdésekre felelniük kell, az igen-válaszok mennyisége alapján pedig megtudhatják, hogy ajánlott-e számukra a könyv elolvasása.

Amennyiben az Olvasó továbblapoz, megismerkedhet a „mérgező szülő” típusaival. Nemcsak az alkoholista, testi, lelki vagy szexuális erőszakot alkalmazó szülők sorolhatók ide, hanem például az irányítók, vagy alkalmatlanok is. A szerző minden típust az érintettekkel való személyes beszélgetéseken keresztül mutat be, így sokkal jobban átérezhetjük a problémák valódiságát, és könnyebben eldönthetjük, hogy vonatkozik-e ránk az adott „méreg” vagy sem.

Fred, egy huszonhét éves bolti eladó például így nyilatkozik manipulatív anyjáról: „Anyám mindig nagy ügyet csinált abból, hogy karácsonyra mind hazamenjünk. Tavaly nyertem egy utazást egy rádióvetélkedőn, ami pont az ünnepekre esett. Nagyon izgatott a dolog, mert ilyesmit nem engedhetek meg magamnak… Amikor megmondtam anyámnak, úgy fogadta, mint valami gyászhírt. Könnybe lábadt a szeme, elkezdett remegni a hangja, tudja, mint amikor az ember elsírja magát… Elmentem, de ilyen rettenetesen még életemben nem éreztem magam. A fele időt eltelefonáltam az anyámnak meg a testvéreimnek… Több karácsonyt nem hagyok ki, az egyszer szent.”

Láthatjuk tehát, hogy nemcsak az erőszaktevők árthatnak súlyosan gyermeküknek, és állhatnak az egészséges fejlődés útjába, hanem a lelki terroristák, a zsaroló, manipulatív, birtokló vagy épp gyerekeiket elhanyagoló szülők is. A szerző a könyv második részében arra vezeti rá az Olvasót, hogyan nyerheti vissza saját életét. Segít elsajátítani az öndefiníció lépéseit, megkeresni a felelősöket, szétfoszlatni a szülőkkel kapcsolatos hiedelmeket. A könyv elolvasása után remélhetőleg minden egykori áldozat megtalálja az utat egy boldog, harmonikus élethez.

Forrás  http://onlinepszichologia.hu/konyvajanlo/mergezo-szulok

Régen rossz, ha elveszítjük a gyermekünk feletti ellenőrzést. Az ellenőrzés persze legyen észrevétlen, de tegyük észrevehetővé rosszalkodó gyermekünknek, hogy ha valóban rosszat csinált. És ilyenkor értessük is meg vele, miért vagyunk elégedetlenek

Kritikus pillanatokat jelent, amikor rádöbbenünk, hogy gyermekünk "rossz" és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat (ami elfogadhatatlan!), üzenetet fogalmazunk meg: egyértelműen tudtára adjuk, hogy hatalmunk van felette.

„Anya, mit csinál a néni és a bácsi?" Ha ezt a kérdést feltette már neked ovis kisfiad, és csak hebegtél-habogtál, neked szól ez a cikk.

Sajnos titkok mérgezik sok család életét, és ha a szülők nem is prűdek, nehezükre esik beszélni a szexről. Nem csak a megfelelő szavaink hiányoznak, a szülők úgy gondolják, a szexuális felvilágosítást majd az iskola megoldja. Elodázzák a beszélgetést, amikor aztán kamasz gyereküket rajtakapják, teljesen megdöbbennek, és nem értik, hogyan történhetett meg. Pedig elég lenne néhány őszinte válasz óvodáskorban, illetve később.

 .

Ez van!

Akár akarják a szülők, akár nem, 2,5 éves koruktól a gyerekek érdeklődése a nemiségre is irányul – véli szakértőnk, Révész Renáta Liliána pszichológus. Amikor a kicsik megmutatják egymásnak a nemi szervüket, az egyrészt az ismeretszerzés része, másrészt biológiai okai vannak. Ebben az időszakban indul be ugyanis a hormonális fejlődés: a nemi hormonok szintje nő.

Tehát nem modern korunk „szabadossága" okolható a gyerekek kíváncsiságáért, fél évszázaddal ezelőtt is épp így viselkedtek – esetleg nem mertek kérdéseket feltenni. Szomorú, de ha egy ovis a szexualitással kapcsolatos tapasztalatáról számol be, erről kérdez, a felnőtt közösségben azt gondolják, biztosan otthon látott valamit. Pedig a gyerek csak a korának megfelelően viselkedik. Ez az érdeklődés az alsó tagozatban – a biológiai érésnek megfelelően - lanyhul, aztán majd a serdülőkorral erősödik meg újra.

Minek nevezzelek?

Bár a magyar nyelv hihetetlenül sokszínű, nehéz megfelelő szavakat használni a nemi szervekre. Persze ismerjük az orvosi szakszavakat, a vulgáris és a gyermeki elnevezéseket, de egyik sem az igazi. Révész Renáta Liliána szerint az óvodás gyerekeknek célszerű - a koruknak megfelelően - a fiúk fütyijéről és a lányok puncijáról beszélni.

Első megjelenés:http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/hogyan-beszelj-a-szexrol-a-gyerekkel-2031719

Szülőnek lenni korán sem könnyű feladat, és nem kis felelősség, különösen, ha arra gondolunk, minden nevelő hatás közül a legjelentősebb a családé. A családé, mely az első közösség, amelyben a gyermek él, itt alakulnak ki az első érzelmi kapcsolatai, itt szerzi az első ismereteit, tapasztalatait.

Minden szülő álma, hogy idővel jó anyává és apává váljon: szeretne úgy társadalmi követelményeket közvetíteni, pozitív és negatív útmutatásokat adni a gyermekének, hogy a kis "trónkövetelő" közben ne tartsa zsarnoknak vagy éppenséggel túl enyhe kezűnek. Azaz, szeresse.

Nálunk én hordom a nadrágot

"A férjem nálam jóval lazábban veszi a gyereknevelést. Sokszor belátom, hogy igaza van, hiszen a gyerek nem mindig tudja magától a szabályokat és következményeket, de ezt a nagyfokú lazaságot nem tudom mindig magamévá - mondja Szilvi, a hétéves Gergő anyukája. - Bevallom, sokszor kiabálok vele, ha túlfeszíti a húrt, és ilyenkor a kisfiam megijed. Jó eszű gyerek, csak lusta, ezért érzem úgy, hogy noszogatni kell. Ilyenkor néha felemelem a hangom. És akkor jön a férjem, aki megsajnálja, megvigasztalja a gyereket és a védelmébe veszi. Úgy érzem, oda a szülői tekintélyem, és a gyerek is teljesen összezavarodik. Nem tudom, hová vezet ez az út, csak azt látom, hogy Gergő egyre nehezebben kezelhető..."

Egymás mellett - nem ellen - kell nevelni
Gyakran találkozni olyan gyermekkel, aki sértődékeny, haragtartó, bosszúálló, sosem felejti el egyéni érdekeinek "sérelmeit". Ez az egyéniség kialakulhat az "ingázó nevelés" (a szigorú és engedékeny nevelés váltakozása) eredményeként: a gyermek a szigorú szülőnél visszafogja magát, az engedékenynél pedig "kiengedi" (néha tombolja, kiabálja) a feszültséget. A gyermek ezt az ingázó módszert nagyon hamar "megtanulta", és manipulálásra használja.

A feleségem merőben mást gondol

"Imádom Danit - mondja az ötéves kisfiú apukája - de bevallom, nagyon sokszor veti el a sulykot. Úgy vélem, most kellene egy kicsit megrendszabályozni - nem verésre gondolok -, de "nem lehet", a feleségem ugyanis annyira engedékeny, hogy még szóban sem szidja le a gyereket. Sokszor látom, hogy Dani tombol, verekszik, kötekedik a többi gyerekkel az óvodában, amiért "nem hagynak rá mindent", ahogyan azt az édesanyja teszi otthon. Amikor rászólok, nem fogad szót, egyenesen kinevet, és ha a feleségemnek szóvá teszem ezt, azt mondja, így helyes, mert nem szabad "bántani" a gyereket. Szeretem a kisfiamat, már gyermekpszichológusnál is voltunk vele, aki szerint nagy hibát követünk el a nevelésében. Véleménye szerint nem baj, ha az egyik szülő engedékenyebb, de valamilyen közös nevezőt kellene találnunk."

Ha a csapat nem egységes

Rengeteg családban hiányzik a szülők közötti összhang - az anya is más mintát hozott a családjából, és az apa is más szellemben nőtt fel -, amiből egyenesen következik a kettős nevelés.

Általában a klasszikus felállás érvényesül: az apa a szigorúbb, az anya az engedékenyebb. Ha nagyon markánsan különbözik a szülők nevelési nézete - az apa tiltja azt, amit az anya megenged a csemetéjének (természetesen ez gyakran fordítva van) a gyermeket előbb-utóbb kétszínűvé teszi, mert kiismerve ezt a módszert, megpróbálja majd kijátszani egymás ellen a szülőket.

A nevelés céltudatosságának hiányában még markánsabb különbségek lehetnek az apa és anya módszere között - sok szülő a kudarcait látva gyakran helytelen, erőszakos módszereket (tiltás, büntetés, verés) alkalmaz, míg párjuk különféle jutalmak ígérgetésével igyekszik elérni a gyereknél olyan viselkedést, amiket a családi szokások következetes kialakításával kellene belőle kiváltaniuk. Így aztán a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy örömét ne a sikeres cselekedeteiben lelje, még csak ne is a szülőtől kapott dicséretben, hanem kizárólag a teljesítményéért kapott anyagi javakban, jutalmakban.

Ha a családban kettős nevelés van - azaz apa és anya is mást akar - a gyermek először két tűz közé kerül, később pedig azt fogja választani, ami számára előnyösebb.
Az arany középút

"Nálunk én vagyok a szigorúbb, és néha korholom is magam érte, a férjem az engedékenyebb, elég, ha csak ránéznek a lányok, máris elolvad - mondja Kinga, a 8 és 6 éves lányok édesanyja. - Gyakran előfordul, hogy mást gondolunk, de abban egyet értünk, hogy sosem a lányok előtt bíráljuk egymás nevelési szemléletét. Úgy vélem, sikerült egy arany középutat megtalálnunk, így már egyik lány sem rohan oda a férjemhez könyörögni, ha én valamit nem engedek meg, és a nagyobbiknál a tanulási problémákon is sikerült túljutnunk. A környezetünk szerint kedves, jól neveltek a gyerekeink - azt hiszem, ezt sikernek könyvelhetjük el. "

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Készítsünk együtt a gyerekekkel télire madáretetőket.

Etessünk madarat!

Etetési tanácsok, receptötletek madárbarátoknak.

Sok madár nálunk tölti a telet, ne sajnáljunk tőlük egy kis maradék gyümölcsöt, diót, de azért ne akarjuk őket mindennel megetetni.

Sokan nem tudják, de a madáretetésnek is vannak "szabályai". Folyamatos etetésre tartós hideg vagy összefüggő hótakaró esetén van szükség.

A fagyok beállta után (november vége, december eleje) kell elkezdeni az etetést, és amíg tart a hideg idő (február végéig, március eleje), folyamatosan eleséget kell rakni a madáretetőbe. Az viszont nem tesz jót, ha még a melegebb idő beköszöntével is etetjük őket, mert a fiókáknak szükségük van állati fehérjére, ami lárvákban, kukacokban, rovarokban, pókokban található meg.

Ha elkezdtük az etetést, figyeljünk a rendszerességre, ne hagyjuk cserben az élelemre váró állatokat. A legideálisabb kora reggel vagy sötétedés előtt 1-2 órával etetni, mert így a madarak az éjszaka előtt közvetlenül jóllaknak, reggel viszont hamar táplálékhoz jutnak.

Madáreleség
Élelemnek kiváló a napraforgómag, alma vagy körte nagyobb darabokban (a kisebb darab könnyebben megfagy), aprított dió, mogyoró. A szorgalmas madábarátoknak néhány recept:

Madárkalács (faggyúgolyó):

Hozzávalók:

• 1 kg marhafaggyú (sózatlan!)
• 750 kg madáreledel
• zsinór
• forma a kiöntéshez (pl. műanyagpohár)

Melegítsük fel a marhafaggyút, és keverjük bele a madáreledelt (vagy diót, mogyoródarabokat). Öntsük ki a formákba, és mialőtt megdermedne, lógassunk bele egy madzagot. A lényeg a marhafaggyú, mint kötőanyag, a magvak arányát lehet változtatni. Ha nincs más, a napraforgó mag is elég hozzá. A hidegben megdermedt masszát (madárkalácsot) végül akasszuk ki egy fa ágára.

Magvas fenyőtoboz:

Hozzávalók:

• nagy fenyőtobozok
• marhafaggyú (vagy margarin)
• madáreledel
• zsinór, tepsi

Szórjunk a tepsibe egy réteg madáreledelt. A fenyőtobozokra kössünk zsinórt, majd kenjük be őket a faggyúval. A tobozokat ezután görgessük végig tepsiben, így a madáreledel rájuk tapad, végül akasszuk ki egy fára.

Mivel ne etessük őket?
Nem javasolt semmilyen sós vagy füstölt étellel (szalonna, kolbász maradék) etetni őket, mert ettől hamar megszomjaznak. Nem szabad továbbá margarint, vajat adni nekik, mert ez bélgyulladást okozhat, illetve nedves kenyérdarabot, amin baktériumok telepedhetnek meg. Ne adjunk a madaraknak penészes, piszkos élelmiszert sem.

Madáretető
A madáretető készülhet sokfelé dologból (műanyag flakon, láttam már gumicsizmából is), de a legjobb, ha val

vamilyen természetes anyagból, fából készítjük el. Ez még szép is lehet.

Madáretetőnek egy ablakban elhelyezett tál is megfelel, ha nem éri sem eső, sem pedig hó. Ha azt szeretnénk, hogy a szél se fújja ki belőle az eledelt, könnyen készíthetünk házilag zárt madáretetőt.

A legegyszerűbben műanyag flakonból lehet madáretetőt készíteni. A flakon mindkét oldalán fúrjunk két-két, körülbelül 2 cm-es lyukat, amelyen átszúrunk egy-egy fakanalat. A flakon felső részére két kisebb lyukat fúrunk, ezen átvezetünk egy vékony drótot. A drót segítségével akaszthatjuk fel az etetőt a kívánt helyre, miután megtöltöttük madáreledellel. (A flakont a kupak segítségével is felakaszthatjuk, ekkor a kupakba szúrt drótra erősítünk zsinórt.)

A fenti etető fakanál nélküli változata is elkészíthető, ekkor egy nagyobb lyukat fúrunk a flakon oldalára, amelyen keresztül a madarak csipegethetnek.

Ez egyben hulladék újtahasznosítás is!

További öteltek itt: http://www.aprolepes.hu/galeria/madaretetoe/tarsas-etet-607#joomimg

Ez a könyv segít megtanulni, hogyan birkózzunk meg gyermekeink csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel; hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk; hogy állítsuk fel a határokat, úgy hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát; mit tegyünk büntetés helyett, és hogyan oldjuk meg a családi vitákat. Az egész világon hatalmas sikert arató könyv egyszerű, gyakorlatias megoldásokat kínál szülőknek arra, hogyan beszéljenek gyerekeikkel, és hogyan hallgassák meg őket. A szerzők tisztelettel, megértéssel és józan logikával felépített módszereit szülők és szakemberek egyaránt sikerrel alkalmazzák bármilyen korú gyermekeknél. Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

„Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyerekeim születtek volna” – kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt, gyakorló szülőként oly sokszor?

Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Aztán kezdődik előlről, mert nem tudjuk, hogyan.

Ez a könyv segít megtanulni:

• hogyan birkózzunk meg gyerekeik csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel,
• hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk,
• hogy állítsunk fel határokat, úgy, hogy megőrízzük a gyerekek szabadságát, 
• mit tegyünk büntetés helyett, 
• hogyan oldjunk meg családi vitákat

A szerzők

Adele Faber és Elaine Mazlish gyermekpszichológusok. A New York-i New School of Social Research tantestületének tagjai, valamint munkatársai a Family Life Intézetnek a Long Island Egyetemen. Mindketten 3 gyermeket nevelnek. Könyvük megírása előtt előadásokat tartottak a témában az Egyesült Államokban és Kanadában. A könyv első lett a New York Times bestseller listáján. 

 A gyermekek különösen kíváncsiak arra, hogy mi történik körülöttük, ezért sokszor olyan aktívak, hogy nem lehet észrevenni, mennyire fáradtak. A gyermekeknek mindazonáltal rengeteg alvásra van szükségük, ezért ha kicsit későbbre tesszük is a lefekvés idejét - ha például sokáig dolgozunk és többet szeretnénk a gyerekkel lenni - akkor is tartsuk szem előtt a gyerek alvásigényét. Bár ezek az adatok gyermekenként eltérhetnek, hiszen minden kisgyerek alvásigénye más és más.

 A gyermekek átlagos alvásszükséglete:

12 hónapos: 13 és fél óra
2 éves: 13 óra
3 éves: 12 óra
5 éves: 11 óra

Hogyan birkózzunk meg az alvásproblémával?

·         Alakítsunk ki egy napi rutint a lefekvés idejére - például vacsora, fürdés, pizsama és aztán az ágy. Semmiképpen se legyen ez túl bonyolult, különben a lefekvés órákat vesz igénybe.

·         Hagyjunk a gyereknek időt lecsillapodni - ha sírni kezdene a lefekvés miatt, hagyjuk egy kicsit magára, de semmiképpen sem olyan sokáig, hogy félni vagy aggódni kezdjen.

·         Csendesedjen el egy kicsit ilyenkor az egész lakás - így a gyerek is könnyebben megnyugszik, és megtanulja, hogy az éjszaka különbözik a nappaltól. Bár itt meg kell jegyezni, hogy ez e taktika néhány gyereknél nem működik, mert van, hogy szeretik hallani a megszokott zajokat, mert ezáltal biztosak lehetnek abban, hogy szüleik a közelben vannak.

·         Ha végképp nem akar elaludni, engedjük hogy játsszon, vagy könyvet nézegessen, de szigorúan csak az ágyban.

·         Ha a gyerek folyamatosan felkel, miután lefektettük szigorúan és következetesen vissza kell őt vinni az ágyba, és így egy kis idő múlva hozzászokik, hogy ne keljen fel, ha alvásidő van.

·         Ha a gyerek felébred éjszaka ne nagyon gyújtsunk lámpát, beszéljünk lágyan, kedvesen ha szükséges vegyük az ölünkbe, de ne túl hevesen, és semmiképpen se engedjük játszani!

És a felkelés?

·         A gyerekszobába vastag rolót vagy függönyt használjunk, ami reggel nem engedi át a fényt - ez különösen nyáron fontos, amikor korán kel a nap és sokáig van világos.

·         Készítsünk az ágy közelébe olyan (biztonságos) játékokat, amellyel szívesen játszik gyermekünk, ha felébred. Ha több gyerek van, egymást is gyakran elszórakoztatják, amíg a szülők felébrednek.

·         A gyerekek sokszor nagyon korán kelnek, ebben az időszakban nincs más megoldás, mint a türelem. Gondoljunk arra, hogy egyszer óvodába és iskolába fognak járni, és akkor úgyis tovább fognak aludni.

 Csináljunk kedvet a lefekvéshez!

 Az alvás temperamentum kérdése, de a jó alvó gyereket is el lehet rontani. Például azzal, ha nem vagyunk következetesek. A fektetésnek állandó, meghatározott ideje legyen. Ha a gyerek épp belefeledkezett valami érdekes játékba, ne szedjük ki azonnal a kezéből, de figyelmeztessük, hogy pár perc múlva megyünk lefeküdni.És újabb haladékot ne adjunk, mert akkor a gyermek megtanulja, kis nyafival kitolható az idő. Jó módszer egy órát tenni a szobába (akkor is, ha még nem ismeri) és megmutatni, ha ide ér a mutató, menni kell az ágyba.

• Ne próbáljuk meg lekenyerezni a gyermeket. A „ha ma szépen lefekszel, holnap megveszem neked azt a kisautót”-szerű ígéretek azt üzenik: mégiscsak te döntesz az alvásról, kicsim. Határozottnak kell lenni, de nem parancsolgatónak, mert az dacreakciót vált ki. Az alvás pedig éppen az akarat ellazulását feltételezi.

• Annak, hogy egy kisgyerek nem akar aludni menni, vagy mindenféle ürüggyel újra és újra behívja a mamáját, sokféle oka lehet. Leggyakoribb, hogy fél a sötétségtől. A kisgyerek azt hiszi, ha ő nem lát valamit, akkor az nincs. (Ha például befogja a szemét, úgy gondolja, ő sem látszik.) Úgyhogy a sötétben maradás okozhat egyfajta megsemmisüléstől való félelmet, ami kiegészülhet a szülők elvesztése miatti szorongással.

• Tilos, még kedveskedve is, gúnyolni a gyereket félelmei miatt („ekkora fiú, hogy lehet ilyen anyámasszony katonája” stb.) Egy gyenge fényű lámpa, nagyobb gyerek esetén az elérhető villanykapcsoló sokat segíthet a félelmek elűzésében.

Fontos az is, hogy tegyük meghitté az alvás előtti perceket. Legyen egy állandó babusgatós, beszélgetős rituálé, amelyet elvégzünk a szorongások leküzdésére. Hagyjunk időt meseolvasásra. A lefekvést varázsoljuk pozitív élménnyé!

A gyermek nem kicsinyített, tökéletlen, félig kész felnőtt, hanem életkorának megfelelően egy teljes és egész lény, akinek világlátása, gondolkodása és ítéletalkotása sajátos, és nem mérhető felnőtt mércével. Ahogy Claparède mondta: egy ebihal sem egy elégtelenül működő béka, hanem elégséges önmagának, s működése éppoly tökéletes, akár a békáé!

A gyermek vágyait, problémáit, félelmeit, valamint a mese szerepét személyiségfejlődésében csakis úgy érthetjük meg, ha negyedórára törpék leszünk, ahogy Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versében:

“Leguggoltam s az óriásból/negyedórára törpe lett/ (Mi lenne, gondoltam, ha mindig/lent volnál, ahol a gyerek?”

Kuporodjunk le együtt a gyermek mellé, és legyünk egy kis időre együtt “összehajtott óriások”.

Részlet a Mesepszichológia című könyvből, A varázsló birodalmában című fejezetből

A tündérmeséket, varázsmeséket 4,5-5 éves kortól ajánlott mesélni, nem lehet hogy kicsit hamarabb ismerkedett az ilyen típusú népmesékkel? Fontos, hogy SOHA nem szabad a mese tanulságát kiemelni. A gyermek ösztönösen nagyon jól választ, ha valamit nem szeret, nem kell erőltetni.