Női önvédelem! TCQC - Hogy túléld az utcát
További info és jelentkezés itt!
http://cqc.hu/program/70/2013.%20%C3%A9v%20v%C3%A9gi%20INGYENES%20N%C5%91i%20Szemin%C3%A1riumsorozat
Ugyanitt vannak gyerekedzések! is!
https://www.youtube.com/watch?v=wXJH69lcJ24&feature=player_embedded
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!
Nemcsak a szakembereket, hanem az egész társadalmat érintő kérdés az, hogyan kell szabályozni a partnerüket bántalmazó szülők kapcsolattartását gyerekükkel, hogy az ne vezessen a gyerek felépülése szempontjából kulcsfontosságú anya-gyerek kapcsolat sérüléséhez.
A szerzők több évtizede dolgoznak bántalmazókkal foglalkozó csoportokkal, illetve bíróság által kirendelt szakértőként gyerekelhelyezésért, szülői felügyeleti jogért és kapcsolattartásért indított eljárásokban. Az ezekre vonatkozó szakirodalmat és saját, több mint 2000 partnerbántalmazási esetre kiterjedő tapasztalatukat összegzik ebben a könyvben.
Árnyalt képet nyújtanak a bántalmazók viselkedéséről, gondolkodásmódjáról és értékrendjéről, arról, hogy a partnerbántalmazás hogyan rombolja a családot, illetve hogyan függ össze a gyerekbántalmazás, többek között az incesztus és az elhanyagolás veszélyével. Ajánlásaik alapján a kirendelt szakértők, hatóságok, jogászok, felügyelt kapcsolattartást kínáló szolgáltatók, a gyerekekkel és szüleikkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberek felmérhetik, hogy a partnerbántalmazó mennyire veszélyes a gyerekre.
http://www.hatterkiado.hu/konyveink/lehet-e-jo-apa-a-bantalmazo
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!
2013 május 25- én szombaton 10.30-tól a Tilos Rádió Teszt és Lélek címú pszichológiai műsorában a téma:
"Miért éppen én?!" - bántalmazás az iskolában
Iskola...legtöbben rögtön a tanulásra asszociálunk. A tanórákon megtanulunk verset elemezni, egyenletet megoldani, távol ugrani, szolmizálni...
És a tanterven kívül mit tanulunk? Hát, például közösségben élni. Ez a viszonylag korai társas közösség pedig meghatározó a gyermek személyiségfejlődése szempontjából.
- Mi az a bullying?
- Kik a basák és kik az áldozatok? Hogyan alakulnak ki ezek a szerepek?
- Mi áll a basáskodás hátterében: nevelés, temperamentum, evolúció?
- Milyen következményei lehetnek az iskolai bántalmazásnak?
- Mit tehetünk ellene?
Ehhez hasonló kérdésekre keressi a választ a műsor, Boross Ottilia pszichológussal, a nevelés, az iskolapszichológia és a bullying szakértőjével.
FM 90.3
Neten: www.tilos.hu
Adástelefon, ahol kérdezni és hozzászólni is lehet: +36-1-2153773
Érdemes meghallgatni!!
Friss kutatások szerint ha a fegyelmezés részeként testi fenyítést is alkalmaznak olyan gyerekeknél, akik genetikailag hajlamosabbak az agresszív viselkedésre, azzal csupán még agresszívabbakká teszik őket.
Az emberi természet és a neveltetés között igen bonyolult kölcsönhatás van, és míg azzal legtöbben tisztában vannak, hogy a gének mennyit számítanak, azt már kevesebben veszik figyelembe, hogy a gének és a környezet együtt akár nem várt hatásokat is kiválthatnak – számolt be kutatási eredményeiről J.C. Barnes, a Texas Egyetem munkatársa.
Kutatása során a szakember ikerpárokon figyelte meg a genetikai hajlam és a testi fenyítés alkalmazásának hatásait, valamint azt, hogy mindezek hogyan befolyásolják a gyerekek viselkedését. Munkatársaival megállapították, hogy míg az agresszív viselkedésre való genetikai hajlam és a testi fenyítés mind a fiúk, mind a lányok esetében növelte az antiszociális viselkedés esélyét, amikor mindkét tényező együtt jelentkezett, az csak a fiúknál okozott még erőteljesebb antiszociális hajlamot.
Még ma is sokan alkalmazzák
Dr. Roya Samuels, a New York-i Steven és Alexandra Cohen Gyermekkórház munkatársa elmondta, már számos tanulmány mutatta ki a gyerekeknél alkalmazott testi fenyítés hosszú távú, káros következményeit, mégis sokan élnek ezzel a nevelési módszerrel ma is. Pedig a fizikai büntetés helyett a szülőknek sokkal inkább támogató, gondoskodó kapcsolatot kellene kiépíteni a gyerekeikkel, amely során a pozitív viselkedéseket kellene megerősíteni, a negatív viselkedésekkel szemben pedig már kicsi kortól következetesen kellene fellépni, de semmiképpen nem testi erőszakkal. A tanulmány az Agressive Behaviour című lapban jelent meg.
(Medipress)
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek a gyermekkorát tönkretették a szülei, vagy akik tudni szeretnék, hogy (leendő) szülőként hogyan kerüljék el a „mérgező” viselkedésformákat. Csak nyerhet vele, aki elolvassa.
Sokunk számára természetes, hogy jó viszonyt ápolunk a szüleinkkel, a hozzájuk fűződő kötelék általában a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épül. Be kell azonban látnunk: a velük való jó kapcsolat privilégium, amely sokak számára nem adatott meg.
Susan Forward Mérgező szülők című könyvének alcíme a következő: Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktől, és nyerjük vissza életünket? A szerző ugyanis nemcsak azzal foglalkozik írásában, hogy leírja, mitől lesz valaki rossz szülő, hanem arra is kísérletet tesz, hogy megtanítsa az áldozatul esett gyermekeknek, miként iktathatják ki a „mérgező hatást” felnőtt életükből.
Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy tökéletes szülők nem léteznek. Lehetetlen minden pillanatban teljes odafigyeléssel a gyermek rendelkezésére állni, éppen ezért előfordulhat, hogy a szülő néha nem úgy reagál, ahogyan kellene. Ettől még nem lesz valaki rossz anya vagy apa, „mérgezővé” az tesz valakit, ha negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyermek életében. Annak érdekében, hogy mindenki tisztázhassa magában, érinti-e őt ez a probléma, Susan Forward egy teszttel kezdi könyvét. A teszt kitöltőinek gyermek-és felnőttkorukra egyaránt vonatkozó kérdésekre felelniük kell, az igen-válaszok mennyisége alapján pedig megtudhatják, hogy ajánlott-e számukra a könyv elolvasása.
Amennyiben az Olvasó továbblapoz, megismerkedhet a „mérgező szülő” típusaival. Nemcsak az alkoholista, testi, lelki vagy szexuális erőszakot alkalmazó szülők sorolhatók ide, hanem például az irányítók, vagy alkalmatlanok is. A szerző minden típust az érintettekkel való személyes beszélgetéseken keresztül mutat be, így sokkal jobban átérezhetjük a problémák valódiságát, és könnyebben eldönthetjük, hogy vonatkozik-e ránk az adott „méreg” vagy sem.
Fred, egy huszonhét éves bolti eladó például így nyilatkozik manipulatív anyjáról: „Anyám mindig nagy ügyet csinált abból, hogy karácsonyra mind hazamenjünk. Tavaly nyertem egy utazást egy rádióvetélkedőn, ami pont az ünnepekre esett. Nagyon izgatott a dolog, mert ilyesmit nem engedhetek meg magamnak… Amikor megmondtam anyámnak, úgy fogadta, mint valami gyászhírt. Könnybe lábadt a szeme, elkezdett remegni a hangja, tudja, mint amikor az ember elsírja magát… Elmentem, de ilyen rettenetesen még életemben nem éreztem magam. A fele időt eltelefonáltam az anyámnak meg a testvéreimnek… Több karácsonyt nem hagyok ki, az egyszer szent.”
Láthatjuk tehát, hogy nemcsak az erőszaktevők árthatnak súlyosan gyermeküknek, és állhatnak az egészséges fejlődés útjába, hanem a lelki terroristák, a zsaroló, manipulatív, birtokló vagy épp gyerekeiket elhanyagoló szülők is. A szerző a könyv második részében arra vezeti rá az Olvasót, hogyan nyerheti vissza saját életét. Segít elsajátítani az öndefiníció lépéseit, megkeresni a felelősöket, szétfoszlatni a szülőkkel kapcsolatos hiedelmeket. A könyv elolvasása után remélhetőleg minden egykori áldozat megtalálja az utat egy boldog, harmonikus élethez.
Forrás http://onlinepszichologia.hu/konyvajanlo/mergezo-szulok
Az egy évesnél fiatalabb csecsemők között a bántalmazás a második leggyakoribb halálok.
A leggyakoribb bántalmazási forma pedig a baba megrázása.
Egy frontális ütközéshez hasonló hatása van annak, amikor egy egy évesnél fiatalabb gyermeket, erősen megráznak – figyelmeztetnek a Semmelweis Egyetem szakemberei. A kisbaba még nem tudja megtartani a fejét, ami ide-oda billeg erős gyorsulásokkal, lassulásokkal, miközben az agy csúszkál a koponyán belül.
Néhány másodperc is elég ahhoz, hogy a kemény agyhártya alatt elszakadjanak az erek, vérömlenyek keletkezzenek és súlyosan károsodjon a baba agya. Dr. Rudas Gábor, a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont igazgatója évente mintegy öt hasonló esettel találkozik, de ez szerinte csak a jéghegy csúcsa.
„Ha valaki egyszer megrázta a gyermekét, általában megteszi többször is. A vérömleny nem feltétlenül okoz azonnali klinikai tüneteket, a felnőttek gyakran nem is sejtik, milyen súlyos sérülést okoztak a babának. Amikor végül mégis hozzánk kerül a baba, az MR vizsgálat során azt látjuk, hogy az agy mindkét oldalán különböző idejű vérzések vannak, meg tudjuk mondani, milyen rétegekben van a vérzés, és az mennyire friss, és azt is, hogy az agyállományban milyen károsodás lépett fel.”
A szakember hozzátette: általában a szülők – vagy a gondozók – idegességükben, tehetetlenségükben kontrollt vesztve rázzák meg a vigasztalhatatlanul síró kisbabát anélkül, hogy tisztában lennének a következményekkel. De előfordul olyan eset is, hogy durva játéktól, levegőbe dobálástól szenved agykárosodást a gyermek.
Egy kanadai felmérés szerint a babák ötöde belehalt a gyakran csak néhány másodperces rázásba, a túlélők több, mint fele idegrendszeri károsodást szenvedett, 65 százalékuk látássérülést. A megrázott csecsemő szindróma a leggyakoribb halálok a traumás fejsérülések között, az Egyesült Államokban évente 1200-1400 gyerek sérüléséért illetve haláláért felelős a National Center on Shaken Baby Syndrome szervezet szerint.
A klinikai tünetek sokfélék lehetnek:a kicsi hányhat, letargiás lehet, vagy nem mozog, illetve éppen túlságosan is nyugtalan. A védőnő, vagy a gyermekorvos is sokszor csak annyit sejt, hogy valamilyen központi idegrendszeri problémája lehet a csecsemőnek. Mivel a Shaken Baby Szindróma, azaz megrázott gyermek szindróma általában semmiféle látható sérüléssel, töréssel nem jár, ezért ritkán gyanakszanak bántalmazásra. Az egyetlen külső jel a feszülő kutacs lehet, hiszen az agyban mindent kitölt a vér.
Dr. Rudas Gábor elmondta: Az MR vizsgálat eredménye az agyhártya alatti kétoldali vérzéseket és az agyödémát állapítja meg, míg a szemfenékvizsgálat világosan mutatja, hogy a retina erei is bevéreztek. Ha ez a három tünet együtt van, akkor nem kérdés, mi történt, 100 százalékos biztonsággal meg lehet mondani, hogy ez shaken baby szindróma.
Amellett, hogy a szülőkkel, gondozókkal meg kell értetni, hogy a gyermek megrázása is bántalmazás, a külső jelek hiánya miatt gyakran a radiológus, a szemész, a gyerekgyógyász vagy az intenzív terápiás szakember sem gondol erre, így fontos a teljes társadalom figyelmét felhívni erre a szindrómára.
Forrás:http://nol.hu/belfold/ne_razd_a_babat_
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
