A gyermek nem kicsinyített, tökéletlen, félig kész felnőtt, hanem életkorának megfelelően egy teljes és egész lény, akinek világlátása, gondolkodása és ítéletalkotása sajátos, és nem mérhető felnőtt mércével. Ahogy Claparède mondta: egy ebihal sem egy elégtelenül működő béka, hanem elégséges önmagának, s működése éppoly tökéletes, akár a békáé!
A gyermek vágyait, problémáit, félelmeit, valamint a mese szerepét személyiségfejlődésében csakis úgy érthetjük meg, ha negyedórára törpék leszünk, ahogy Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versében:
“Leguggoltam s az óriásból/negyedórára törpe lett/ (Mi lenne, gondoltam, ha mindig/lent volnál, ahol a gyerek?”
Kuporodjunk le együtt a gyermek mellé, és legyünk egy kis időre együtt “összehajtott óriások”.
Részlet a Mesepszichológia című könyvből, A varázsló birodalmában című fejezetből
A tündérmeséket, varázsmeséket 4,5-5 éves kortól ajánlott mesélni, nem lehet hogy kicsit hamarabb ismerkedett az ilyen típusú népmesékkel? Fontos, hogy SOHA nem szabad a mese tanulságát kiemelni. A gyermek ösztönösen nagyon jól választ, ha valamit nem szeret, nem kell erőltetni.
