Kulcs a szülőnél

A helyzet kulcsa a pozitív szülői gondolkodásban rejlik. Fogjuk meg kisgyermekünk kezét, és világosan magyarázzuk el neki, miért nem szabad például több édességet ennie. Fogalmazzunk egyértelműen, világosan, és legyünk határozottak.

Az általunk rosszaságnak vélt állapotok leggyakoribb oka, hogy nem figyelünk eléggé a gyerekre. Mert éppen más felnőttekkel beszélgetünk a szobában, miközben utódunk reménytelenül szeretné megmutatni, hogyan tud lovagolni az új hintalovon. Csakhogy mi tovább beszélgetünk, a kicsi sírni kezd, ingerültté válik, és nem engedi a játékhoz a másik gyereket. Ekkor mi dühösek leszünk, kiabálunk, holott egy kis odafigyeléssel megelőzhettük volna a konfliktust.

Az ingerlékeny, morcos, sértődős gyerekek megnyugtatására gyakran tanácsolják a szakemberek, hogy hisztinél hagyjuk magukra, engedjük megnyugodni őket. És ettől soha ne legyünk mi ingerlékenyebbek, morcosabbak, sértődékenyebbek.

Nagyon fontos, ha a gyermekünk olyasmit követett el, amit maga is helyre tud tenni, kapjon rá lehetőséget. Ilyenkor ne felejtsük el megdicsérni. Sohase üvöltsünk vele: fontos, hogy nyugodt hangon, az idegesség és feszültség legkisebb jele nélkül beszéljük át, mire kellett volna vigyáznia, és mit kell legközelebb elkerülnie. Meg fogja érteni, és igyekszik majd a kedvünkben járni.

Az a baj velünk, felnőttekkel, hogy gyakran éppen a mi türelmetlenségünk áldozatai a kisgyerekek. Gyakori példa, hogy a kicsi kiönti az ételt, csupán egy rossz mozdulat miatt. Erre kikiáltjuk rossz gyereknek, pedig mi kezeljük rosszul a helyzetet.

Hol rontottuk el

Ha mi magunk kiáltjuk ki a gyereket rossznak, el kell gondolkoznunk, hol rontottuk el. Talán nem figyeltünk rá eléggé. Talán kevésbé tudatosítottuk benne a mindennapi életünket körülvevő szabályokat otthon, az óvodában, esetleg a játszótéren, az utcán, bevásárlás közben. Lehet, hogy éppen a mi rossz nevelésünk, figyelmetlenségünk áldozata lett gyermekünk.

Amit mi rossz, helytelen magatartásnak vélünk, arról talán nem is beszélgettünk el soha a gyermekünkkel. Vannak helyzetek, amikor meg kell magyaráznunk, miért viselkedett helytelenül, ennek milyen következményei lehetnek rá, esetleg ránk nézve. Ilyenkor kérjük meg, hogy ennek a magatartásnak vessen véget, majd hagyjuk magára a gondolataival. A felnőtteknek is meg kell rágniuk olyan helyzeteket, amelyekben helytelenül viselkedtek.

Helyzetfüggő

Minden magyarázat helyzetfüggő, ezért is nehéz konkrét tanácsokat adni, mit kezdjünk az úgynevezett rossz gyerekkel. A legfontosabb teendőink egyike, hogy tanítsuk meg mindenre, ami a biztonságot jelenti az általunk kívánt viselkedéssel kapcsolatban. Ha vásárolni indulunk vagy éppen a játszótérre megyünk, hívjuk fel a figyelmét arra, hol, hogyan kell viselkedni, mire kell ügyelni. Közösen is kitalálhatunk olyan szabályokat, amiket illik betartania, mondjuk a saját szobájában, a konyhában, étkezés közben és így tovább. Könnyebb elkönyvelni magunkban, hogy gyermekünk rossz, miközben semmit vagy keveset tettünk meg azért, hogy ez ne így legyen. Sokszor indokolatlanul visszük a kicsit gyermekpszichológushoz is. A legtöbb helyzetben nekünk kell pszichológussá válnunk, csak találjuk meg a megfelelő kulcsot gyermekünk viselkedésének alakításához.