Az érzelmeket rendszerint külső események váltják ki.
A félelem olyan érzelem, amely bekövetkező esemény előtt jelentkezik és mintegy jelzi a bekövetkező kudarcot. Félelmet érez az ember akkor, ha nem bízik saját „elkerülő viselkedésének” sikerében, azaz feltételezi, hogy a baj, ami elől menekül, be fog következni.
A félelmi reakció először 6 hónapos kor körül mutatható ki, az idegen arctól, szokatlantól való félelem formájában. Nem sokkal később megjelenik a szülő hiányában átélt ún. szeparációs félelem, és az elkövetkező két esztendőben a félelmek sokasága egyre gazdagabbá válik. Ebben az időszakban ún. konkrét félelmekről beszélünk, vagyis két – három éves korig a félelmet olyan konkrét tárgyak, élőlények vagy helyzetek váltják ki, amelyeket a gyerek valóban veszélyesnek tart.
A félelmet a gyermek környezetében pontosan meghatározható tárgy vagy személy esetleg esemény váltja ki, és a gyermek valóban attól az objektumtól vagy eseménytől fél, ami ezt az érzést kiváltotta. Azaz az úgynevezett " reális" konkrét félelmek az életkorral és az intelligenciával arányosan növekednek.
A jogosan félelmetes helyzetek felismerése azért függ össze az intelligenciával, mert azt jelenti a gyerek ismeri és felismeri azok veszélytjelentő mivoltát és a velük való talákozás káros következményét.
Tehát 3 éves korig minél idősebb és minél intelligensebb a gyermek, az adott körülményekhez viszonyítva, annál több reális konkrét félelemmel rendelkezik.(kutya, forró tárgyak, bútorok széle, éles tárgyak stb)
Hogyan csökkenthetjük ezeket a félelmeket?
Fontos szempont, hogy nem a gyerekből kell kiindulni, hanem a félelmet kiváltó dolgoból.
Ez lehet egy háziállat, mennydörgés bármi.
Arra kell törekedni, hogy a gyerek megértse a félelmét és ezzel mintegy a kezébe is vegye az irányítást és a félelem csökkentését.
A konkrét félelem jelentkezésekor elemi védekezési mechanizmussal reagál vagyis menekül.
Ez megnyilvánulhat abban, hogy sír, reszket, hangosan sikítozik, riadtan segélyt keres, keresi anyját, hozzásimul esetleg elfut.
Legfontosabb feladat ilyenkor a gyerek megnyugtatása!!!
Simogatással, becézgetéssel biztonságot kell nyújtani.
Az erőszakos szembesítés TILOS!
Ez ugyanis sokkállapotot is előidézhet. (mennydörgéskor az ablakhoz kényszeríteni, vagy ha fél a kutyától erőszakosan közel vinni tehát tilos!)
Később, ha már megnyugodott, érdemes megkíséréleni a gyermek életkorának, értelmi képességének megfelelő magyarázatot adni.
A mennydörgéstől való félelemnél például mesélhetünk az esőről, hogy mennyire fontos a növényeknek, a tavaknak pl a Balatonnak :) Az elektromos kisülést bemutathatjuk egy fésű és egy papír segítségével:)
Ha kutyától fél, akkor mesélhetünk a kutya háziasításáról, milyen hasznos és hűséges barátja az embereknek, vannak segítő, vakvezető kutyák.
Érdemes akár többször, többféle módon megközelíteni a témákat, de semmiképpen nem kell szóba hozni a félelmet.
Mivel a félelem megterhelő, mind a gyermek, mind a felnőttek számára ezért szeretnének nem félni, ezért belül minden gyerek és felnőtt is örül annak, ha sikerül csökkenteni a félelmet.
Három éves kortól a konkrét félelmek száma csökken, mert a gyerek értelmi fejlettsége lehetővé teszi, hogy felismerje azokat a módosító tényezőket, amelyek az eredetileg veszélyes helyzetet ártalmatlanná alakítják.
A következőkben a szimbolikus félelmekről beszélünk.
Forrás: Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
