A szimbolikus félelemek egyik leggyakoribb fajtája a sötéttől való félelem. A sötétség a gyerek számára az egyedül maradás élményét jelenti. A sötétben egyedül lévő gyerek a mesevilág különböző alakjait képzeli a félhomályos sarokba, például: a sálból hirtelen kígyó lett, stb.
A félelmi reakcióknak különböző okai lehetnek gyermekkorban. Legtöbbször az esemény csak lehetőséget nyújt a gyermek számára, hogy tárgytalan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. A családon belüli túlzott féltés is kialakíthatja azt az érzést, miszerint ő rendkívül kicsi, gyenge és védtelen a világ fenyegető veszélyeivel szemben. Ugyanakkor szorongáskeltő tényező lehet a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, mely nyilvánvalóan nem ad határozott védettségi státuszt a benne élő gyermek javára.
A sötéttől való félelem általában a 3-12 év közötti gyerekeknél jelentkezik. Felmérések szerint a 3 és fél éves gyerekek körében a leggyakoribb. Mit tehetsz ellene?
Az alvás két csoportba sorolható: alvás gyors szemmozgással (REM ciklus), és alvás szemmozgás nélkül (non-REM ciklus). A non-REM típusú alvás négy szakaszra osztható. Azéjszakai sötéttől való félelem a non-REM típusú alvás 3. és 4. szakaszában jelentkezik, körülbelül a gyermek elalvása után 90 perccel.
A sötéttől való félelem különbözik a rémálmoktól, amelyek a REM típusú alvás során jelentkeznek.
A sötétségtől való félelem egyik sajátos jellegzetessége, hogy a gyerek éjszakáról éjszakára sírásba tör ki. Ez több ijesztő epizódban nyilvánul meg, ami kihatással lehet az egész család életére.
Körülbelül a gyerekek 1-6%-a szenved hasonló problémáktól. Úgy a lányok, mint a fiúk áldozatául eshetnek, azonban többnyire serdülőkorukra kinövik.
A sötétségtől való félelem okai:
• stresszes események
• láz
• kevés alvás
• az idegrendszerre kihatással lévő gyógyszerek
A sötétségtől való félelem tünetei:
Az alvás alatti félelemnek, a gyakori sírás mellett más jelei is lehetnek:
• gyors szívdobogás
• szapora légzés
• a sötétségtől való félelem epizódjai közti izzadás.
A rémálmoktól eltérően, a sötétségtől való félelemben szenvedő gyerek nem emlékszik, miről álmodott és miért sírt, sőt másnap reggel azt sem tudja, hogy az éjszaka folyamán zokogott.
Ezek a tünetek általában 90 perccel elalvás után törnek rá a gyerekre. A gyerek az ágyban fekve kiabál, sír, azt a látszatot kelti, hogy ébren van, látszólag zavart, nem reagál a külvilágra, nem beszél és nem észleli szülei jelenlétét. A gyerek hempereghet az agyában, akár le is gurulhat, nem hallgatva szülei nyugtatgatására.
Egy epizód általában 1-2 percig tart, de akár 30 perc is eltelhet, mire a gyerek lenyugszik, álomba merül. Ha egy epizód során felébred, csak részletekben emlékszik a vele történt eseményekre, reggelre pedig teljesen elfelejti azokat.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A gyerek alvási problémái a szülők többségének fejfájást okoz az első éveiben. A gyerekek legalább felénél ez a helyzet elmérgesedhet, és orvosi segítségre is szükség van.
• a három és fél évnél kisebb gyerekeknél egyszer egy héten jelentkeznek a sötétségtől való félelemmel járó rohamok
• a nagyobbaknál 1-2 alkalommal havonta.
Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?
Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt.
Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.
Megnyugtatás!!!
Nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.
Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.
A komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
