Érdemes gyűjteni az italos dobozokat aki legalább 10 darab kilapított italos kartondobozt hoz a Fővárosi Állat- és Növénykert főbejáratához szeptember 14 és 15-én 1800 Ft helyett 600 Ft-ért vásárolhatnak gyermekjegyet!
Forrás:http://www.iksznet.hu/
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!
http://tilos.hu/index.php?form=adasnaplo&musorid=702&adasid=45267
A Tilos Rádió pszichológiai témájú műsorának Maraton Gyereknapi különkiadásában az alábbi témák lesznek!
Vasárnap ebből a buszból jelentkezik du.16-tól a Teszt és Lélek Maratoni különszáma a Dürer Kertből!
16.00 Bajzáth Mária meseterápiáról mesepedagógiáról fog beszélni,
" A mesék azt állítják, hogy mindazt, ami a világban vagy bennünk rosszul működik, meg lehet változtatni. Az európai és keleti népmesék ismeretében az a kijelentést is megkockáztatható, hogy a mesék szerint nem a „világ” működik rosszul, hanem az ember nem kapcsolódik harmonikusan a világ által felkínált lehetőségekhez, illetve rossz választásai nyomán alakulnak ki olyan helyzetek, amelyek problémákat okoznak. A mese képes megszüntetni a problémákból keletkező káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének épp ez az egyik titka."
17-től Kiss György Ádám serdülőpszichodrámáról,
"... a serdülőkor egyszerre ad lehetőséget a patológiás folyamatok kiéleződésének előtérbe helyeződésére, ugyanakkor specifikumai miatt a terápiás beavatkozásokra is nagyobb lehetőséget ad. Az egyéni ill. a felnőttkori pszichoterápiás helyzetekkel szemben a korrekciós lehetőség regresszió nélkül is elérhető, ugyanis csoporthelyzetben a serdülőkorra jellemző természetes helyzetet és folyamatokat használjuk fel terápiásan."
http://itt.hu/pszichodrama/cikkek/csoportterapia_es_pszichodrama.html
18.00 Győri Ildikó és a LIfegarden készségfejlesztő játékok és a szülői program!
http://www.lifegarden.hu/csaladoknak/legyen-kreativ-a-gyerekneveles/425/
Érdmes kinézni Dürer kertbe,
vagy hallgatni az adást az éterből (FM90.3) vagy a tilos.hu-n!
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!
Keressen minket a facebookon is, kattintson!
Ahogy már sok éve, idén is indul a TILOS MARATON, a rádió adománygyűjtő rendezvénye, amely baráti, családias légkörben mára az ország legnagyobb ingyenes, kulturális fesztiválja lett. Most is a Dürer Kert ad otthont az eseménynek kilenc napon át, június 7-től, egészen 15-ig.
Tilos-adománypult, rengeteg fellépő a kerti színpadon valamint a nagy- és kisteremben, DJ-k, koncertek, party-k, szabad tűzön, bográcsokban készült kaják, tematikus napok (családi-gyereknap, slam-poetry, bringás-nap, reggae nap, rock nap, világzenei, és roma nap), tombola, kocsma-színház…stb. Délutántól hajnalig, minden nap!
A Tilos Maratonon minden nap lesz könyves pult, ahova bárki hozhat könyvet adományként, vagy vihet adományért cserébe. Az adományozók a Tilos Rádiót és a régi módi, papír alapú irodalom terjedését támogatják.
JÚNIUS 9. – CSALÁDI ÉS GYEREKNAP
EGÉSZ DÉLUTÁN A KERTBEN:
- agyagozás (Tóth Ági)
- csuhébaba készítés és rajzolás-színezés (Látszótér)
- robotépítés (MÜSZI)
- csőpostás játék, ahol minden kedves kisember átutalhat a Tilosnak egy
kis jókívánságot és mindezt célba juttathatja csőpostán (Fanni)
KERTI SZÍNPAD:
16:00 – Bachstage
17:15 – Rutkai Bori és a Vacka Dalok
18:30 – TOMBOLA!
19:00 – Sonar Bistro
20:30 – Moszkva Tér
KISTEREM:
16:00 – A macska, akinek egymillió élete volt – Soup Színház
A Szuperdada huszonéves szakmai múlttal rendelkező nevelő, aki kimegy a családhoz, megfigyelőként, láthatatlan személyként van jelen a család életében, mindenki úgy él, teszi a dolgát, ahogy addig, ő pedig megfigyel és javaslatot tesz.
A Szuperdada elbeszélget a családtagokkal, felvázol egy tervet a változtatásra, és segít megvalósítani azt.
Olyan technikákat és praktikus fogásokat tanít meg a szülőknek, amivel sikeres és boldog szülők lesznek!
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!
A Szuperdada Szolgálat szakmai vezetője beszél boldogságról, nevelésről.
2013.03.24.
A Klasszik Rádió 92.1 Duett c. műsorának vendége: Révész Renáta Liliána tanácsadó pszichológus.
Az ENSZ Közgyűlés 2012-ben nyilvánította március 20-át a boldogság nemzetközi napjává. A boldogság napjának ötlete egy kis himalájai buddhista királyságtól, Bhutántól származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére, mert azt mondják, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP. Mi természetesen nem erről a napról, hanem a boldogság-boldogtalanság érzéséről, megéléséről beszélgetünk majd. Mitől érzi magát boldognak egy gyerek; mi szerepel a legtöbbször egy-egy ún. "bakancslistán"; örökölhetjük-e a boldogtalanságot; hogyan lehet átfordítani egy helyzet észlelését úgy, hogy valóban boldognak érezzük az életünket?"
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!
Játékos gyereknapi eseménnyel folytatódik a Danube Flow-Hív a Duna! ingyenes programsorozat május 26-án, vasárnap 10 és 16 óra között a Margitszigeten. A családokat szórakoztató tudományos-ismeretterjesztő kvíz, vízipisztolyos mini-árvíz, látványos hidrológiai kísérletek, makettezés és színház várja a Holdudvarban és környékén.
A Holdudvarban 10 és 16 óra között öko-kézműves foglalkozásokat is tartanak. Kicsik és nagyok újrahasznosított anyagokból és szelektív hulladékból, például kidobásra ítélt papírdobozokból és műanyag palackokból készíthetnek épületeket, vághatnak, ragaszthatnak, rajzolhatnak, színezhetnek. Emellett Jaskó Bálint, a KOMA Társulat művésze 11 és 14 órától mutatja be egyszemélyes interaktív gyerekszínházi előadását a Dunáról és a vízcseppekről.
A Danube Flow - Hív a Duna! vállalati-civil együttműködésben megvalósuló projekt célja a Duna értékeinek népszerűsítése és védelme. A programsorozatot 2012-ben hívta életre a Mindspace Nonprofit Kft. civilekből álló csapata a Coca-Cola Magyarország támogatásával, amely több dunai természetvédelmi és környezeti nevelési célú projektet is finanszíroz. A programban tavasztól őszig kulturális, sport, ismeretterjesztő és családi események szerepelnek. Az ingyenes Duna-parti rendezvényeken tavaly több ezren vettek részt.
Részletek:
A Holdudvarban 10 és 16 óra között öko-kézműves foglalkozásokat is tartanak. Kicsik és nagyok újrahasznosított anyagokból és szelektív hulladékból, például kidobásra ítélt papírdobozokból és műanyag palackokból készíthetnek épületeket, vághatnak, ragaszthatnak, rajzolhatnak, színezhetnek. Emellett Jaskó Bálint, a KOMA Társulat művésze 11 és 14 órától mutatja be egyszemélyes interaktív gyerekszínházi előadását a Dunáról és a vízcseppekről.
A Danube Flow - Hív a Duna! vállalati-civil együttműködésben megvalósuló projekt célja a Duna értékeinek népszerűsítése és védelme. A programsorozatot 2012-ben hívta életre a Mindspace Nonprofit Kft. civilekből álló csapata a Coca-Cola Magyarország támogatásával, amely több dunai természetvédelmi és környezeti nevelési célú projektet is finanszíroz. A programban tavasztól őszig kulturális, sport, ismeretterjesztő és családi események szerepelnek. Az ingyenes Duna-parti rendezvényeken tavaly több ezren vettek részt.
A margitszigeti gyereknap meghívója: https://www.facebook.com/events/515976815127929/
Részletek: http://hivaduna.hu/
2013 május 25- én szombaton 10.30-tól a Tilos Rádió Teszt és Lélek címú pszichológiai műsorában a téma:
"Miért éppen én?!" - bántalmazás az iskolában
Iskola...legtöbben rögtön a tanulásra asszociálunk. A tanórákon megtanulunk verset elemezni, egyenletet megoldani, távol ugrani, szolmizálni...
És a tanterven kívül mit tanulunk? Hát, például közösségben élni. Ez a viszonylag korai társas közösség pedig meghatározó a gyermek személyiségfejlődése szempontjából.
- Mi az a bullying?
- Kik a basák és kik az áldozatok? Hogyan alakulnak ki ezek a szerepek?
- Mi áll a basáskodás hátterében: nevelés, temperamentum, evolúció?
- Milyen következményei lehetnek az iskolai bántalmazásnak?
- Mit tehetünk ellene?
Ehhez hasonló kérdésekre keressi a választ a műsor, Boross Ottilia pszichológussal, a nevelés, az iskolapszichológia és a bullying szakértőjével.
FM 90.3
Neten: www.tilos.hu
Adástelefon, ahol kérdezni és hozzászólni is lehet: +36-1-2153773
Érdemes meghallgatni!!
A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal.A család teherbírása problémamegoldó képessége fontos mutatója annak mennyir képesk megbírkózni a problémákkal, és ez szoros kapcsolatban van a házastársak alkalmazkodási készségével.
A családok éltében vannak normál krízisek, az elnevezés arra utal, hogy mindenki életében előforduló, és mindenki számára nehéz megpróbáltatást jelentő állapotról van szó. A krízis során a család többféleképpen nyújthat segítséget, de a segítő funkciók hatékonyságát befolyásolja, hogy nyílt-e a kommunikáció a családtagok között, van-e közös nyelv. A generációk között élő –e a kapcsolat, van-e kölcsönösség az egymás közötti kapcsolatokban,van-e felelősségérzet egymás iránt, elfogadják-e a családi kontrollt, van –e egyetértés a család és a tágabb társas kulturális közeg között. Amennyiben az említett feltételek hiányoznak vagy elégtelenül működnek, akkor a család nem képes kivédeni a kríziseket és azok elmélyülhetnek.
Amennyiben a család megfelelően működik akkor képes segíteni. Egyrészt a felmerülő negatív érzelmek (szorongás, bűntudat, depresszió, düh) miatt a családtagok energiája csökken így kevésbé képesek szembenézni, szembe szállni, a nehézségekkel, a család pedig erőt, támogatást és bíztatást nyújthat. Másrészt a krízishelyzet frusztráló is lehet, melynek hatására regresszív, (néha infantilis) lelki megoldásokat keresünk, és nehezen találjuk az adekvát, helyzetnek megfelelő megoldási módokat. Ilyenkor a család szolidaritása, szeretete javíthatja a frusztrációtűrést, és érettebb megoldások megtalálására sarkallhat minket. Ezek a krízisek lehetnek veszteségek is, melyek sokszor értéktelenség érzést váltanak ki a családtagokból, ezt a család a szeretet, megértés, a stabilitás, biztonság, valahová tartozás érzésével ellensúlyozhatja, mely segíti, megkönnyítheti a fájdalmas élmények feldolgozását is.
A család dinamikus, változó egység, emberek összetartozó szoros csoportja, amely fejlődése során szakaszokon halad át. Melyekben bizonyos nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznie.
Hill a következő nyolc ciklusról beszél, melyeken a család áthalad az életútján:
Az újonnan házasodott pár családja,
a csecsemős család, a kisgyermekes
család, az iskolás korú gyermekes család,
a serdülő korú gyermekes család,
a felnövekedett gyermeket kibocsátó család,
a magukra maradt, még aktív szülők családja
az inaktív öreg házaspár családja.
Virginia Satir egy másfajta szakaszolást használ, szerinte a családi életciklusok:
kezdeti szakasz-
gyereknevelés időszaka
család serdülő gyerekkel
-a gyerekek elszakadásának időszaka.
Egyértelmű, hogy a különbség csak abban mutatkozik, hogy Satir, Hill szakaszaiból némelyeket egy szakaszba sorol.
A kezdeti szakasz
Az éppen létrejött családnak azonnal feladatokat kell teljesítenie, ki kell alakulnia egy új struktúrának, egy új rendszernek. Ennek egyik legfontosabb teendője, hogy közössé váljanak értékek, célok.
A szokások hiánya
Napjainkban a fiatalok nehezen tudják, hogy mit várjanak a házasságtól. A hagyományos házasságban a férfi volt a vezető, a feleség őt követte. A férfi hozta haza az ennivalót, a nő szervezte az otthont és gondoskodott a gyerekekről. Mindketten tudták, hogy mit várjanak házassági szerepüktől.
Manapság gyakoribb a partnerszerű házasság, ahogy Dorothy Freeman (1994) fogalmaz, ami nagyobb kihívást és több nehézséget jelent. Az egyéni szerepek és feladatok nincsenek jól definiálva, ezeket, ki kell dolgozni és folytonosan alakítani kell.
A boldogsághoz azonban sem a tradicionális, sem a partnerszerű házasság nem jelent kész receptet. Levy és Monroe (1938) (idézi: Freeman (1994) úgy határozták meg a boldog házasságot, hogy az ugyan nem problémamentes, de valamiképpen képes kezelni a felmerülő problémákat. Ehhez azonban össze kell csiszolódniuk a feleknek, el kell kezdeni az együttélést, ki kell alakítani a férj - feleség szerepeket. Már ez sem biztos, hogy mindkét fél ugyanolyannak képzeli ezen szerepekhez kapcsolódó viselkedés formákat.
Ezek után szembesülni kell a külvilág elvárásaival is, a nagyszülők elvárásaival is. Ekkor kellene véglegesen elszakadni a szülőktől és egy új családot létrehozni, és így egy új viszonyt kialakítani velük. Fontos lenne, hogy a fiatalok felnőtt kapcsolatot ápoljanak a szülőkkel, a házasság semmiképp sem kell, hogy a szülőkkel való kapcsolatok megromlását jelentse. Sokan azonban nem képesek elszakadni, vagy egy új felnőtt kapcsolatot kialakítani. Például Az ifjú feleség naponta akár tízszer is hazatelefonál az anyjának. Esetleg a férj beugrik az édesanyjához a munkából hazafelé mehet, hogy megkóstolja az anyuka által készített süteményeket, csemegéket, az otthoni vacsora előtt. Időnként a nagyszülők is nagyon erős befolyást gyakorolnak az ifjú házasokra. Szinte úgy tűnik nem a fiatalok házasodtak össze, hanem a két szülői pár. Esetleg folyamatos csaták forrásai a rokoni szálak. Éppen ezért a házaspár elszakadásának sikere, sikertelensége a szüleiktől, a kötődés mértéke meghatározza azt, hogy mennyire sikerül együtt mEgoldani ezen ciklus problémáit.
Régen amikor az emberek inkább a közvetlen környezetükből, azonos településről, azonos vallási hagyományokkal rendelkezőkből választották (vagy kapták) párjukat, így ezek a minták kevéssé tértek el egymástól. Ezért az élet fontos teendőivel kapcsolatosan, előzetes megbeszélés nélkül is jól tudtak együtt működni, tudták mit kell tenniük, kinek mi a feladata.
Amikor családot alapítunk és kialakítjuk a terveinket a családi életről, akkor ezt a témát figyelmen kívül hagyjuk. Terveink mindig idealisztikusak és illuzórikusak. Ezért legtöbbször a váratlan helyzetekkel teljesen felkészületlenül kell szembe néznie a családnak, a fiatal párnak. Ez növeli a stresszt és kaotikusabb hatással van a család egész életére mint amikor fel tud készülni a veszteségekre, a problémákra esetleg egy családtag betegségére.
Sok pár a szexuális elvárásaikról, előítéleteikről, félelmükről szintén nem beszél. A későbbiekben amikor nehézségeik keletkeznek a szexuális életükben, akkor a beszélgetés gyakorlatának hiányában, kommunikációs űr jöhet létre köztük. Ugyanez történik, a halállal kapcsolatban is. Így a családi élet során bekövetkező komoly probléma, betegség után szembesülnek csak azzal, hogy a párjuk milyen mintákat hozott a családjából, milyen elvárásai vannak önmagával és másokkal szemben ebben a helyzetben.
A problémákkal való megküdés során is keletkezhetnek szexuális problémák hiszen a szexuális kapcsolat az intim kapcsolat lényeges összetevője, az egyik fontos funkciója pedig a kölcsönös örömszerzés. Azonban többféleképpen is reagálhatnak a házas felek a stresszre, bánatra. Sokszor előfordul, hogy egyikük, a feszültség orvoslásaként vágyna a szexuális élet által nyújtott örömökre. A másik fél pedig összeegyeztethetetlennek tartja a feszültséget és az örömöt. Ez súlyos konfliktushoz, elszigetelődéshez, haraghoz vezethet. Ennek orvoslása azért is nehéz mert bizalmatlanságot szül, így az eddig kezdeményező fél felhagy a kezdeményezéssel, és mire a másik változtatna álláspontján, addigra már súlyos kommunikációs űr keletkezett kettőjük között, mely eltávolodáshoz vezet. Ez pedig újabb negatív érzéseket generál mindkettejükben, frusztrációt, bűntudatot, haragot sértődöttséget.
Gyereknevelés időszaka
„A gyermek központi szerepét abban látom, hogy ő teszi családdá a családot. Addig a házaspár saját eredeti családjának gyermeke volt, most ahogy szülővé válik, újra kell definiálnia önmagát mind a gyermekei, mind az eredeti család számára.” (Sperling és mtsai. 1982)
A névadás sokszor megpecsételő lehet, a gyerekek bizonyos tradíciók alapján rokonaikról kapják a nevüket, például elhunytakról, akiknek halálát nem tudták feldolgozni. Így kaphatta meg egy lány, elesett apja keresztnevét. De kaphatják nevüket regényhősükről, ideálokról, sztárokról. Ezek többé-kevésbé tudatos fantáziák, elvárások, óhajok a névadással kapcsolódnak a gyermekhez, aki ennek megfelelően az élete kezdetétől fogva fontos feladatokat és elvárásokat képvisel. Nyilvánvaló, hogy a kisgyermekeket milyen korán bevonják és kihasználják szüleik a maguk érdekháborújában, hogy a szülők vetélkedésében különböző „szerepeket” kell átvenniük, Richter szerint, megoldatlan feszültségeket is ruháznak át a gyerekre. A családterápiás gondolkodás szerint a gyermekek tünetei azokra a konfliktusokra utalnak, melyektől már a szülők is szenvednek.
A szülők hozzáférhetősége a családon belüli kapcsolatokat agymértékben befolyásolja. Lehetnek olyan szülők, akik egymással alkotnak tartós beszűkült kapcsolatot, így a gyerekek a szülői szeretetben hiányt szenvednek. A problémák során ez még nehezbb, a kirekesztettség érzése fokozódhat. A támasz hiánya is súlyosbodhat. Ha a szülő túlságosan hozzáférhető, vagyis a szülőpár kapcsolata nem nyújt megfelelő örömet számukra, akkor mindkét szülő a gyerekhez fordulhat szeretetért. Ez pedig túl nagy teher a gyermek számára.
Család serdülő gyerekkel
A család ilyenkor kénytelen szembe nézni azzal a feladattal, hogy a gyermek, vagy gyermekek eddigi identitása (szülei gyermekeként élte meg önmagát) helyett „önálló” identitástudatnak kell szerveződnie. Ennek érdekében a gyermeknek el kell szakadnia a családi normarendszertől, viszonyrendszertől, újat kell kialakítania. A konfliktus abból adódik, hogy a szülők nem szívesen engedik ki kezükből a kapcsolat meghatározását. A gyermek ezért szükségszerűen harcban, áll velük, s ennek kapcsán eltávolodik. A kamaszok a kortárs csoportokban keresik az egyenrangú társakat, a közös normák kialakításának, segítőit. A szülők ezt általában sérelmesen élik meg, mint a gyermekük feletti hatásuk végleges elvesztését, A gyermekben azonban ilyenkor is élnek a családi identifikációs nyomai, magatartásukban, reakció módjukban őrzik a családi sajátosságokat. A szülők befolyásukat, ilyemkor már csak egy új viszonyulási és kommunikációs módon keresztül érhetik el. A tekintélyelvűség akadályozza, a szülők rugalmas alkalmazkodását, s elmélyíti a generációs ellentéteket. (Komlósi 1989)
Nagy türelemre van szüksége a serdülők környezetének, és intenzív támaszt kell nyújtani az érzelmi viharokkal rendelkező serdülőknek.
Az egyénre jellemző válságmegoldó repertoár (pl. regresszió, behelyettesítő cselekvés, szublimáció, kreativitás), az énfejlődés során alakul ki, életünk korai időszakában (két-három éves korban) és válik meghatározóvá a későbbi krízis helyzetek során is. A serdülőkor lehetőséget kínál a korrekcióra, a repertoár bővítésére. A pubertáskor lezajlása után ez a sajátosan az egyénre jellemező megküzdési stratégia újra megszilárdul. Az újabb krízisek újabb lehetőségeket teremtenek a változásra. A krízisek általában a tárgyvesztés folyamatához hasonlóan mennek végbe. (sokk – tudatosítás –felépülés) (Averill 1968) A krízisek feldolgozásának mind pozitív mind negatív megnyilvánulásiról összefoglalóan Bakó Tihamér ír könyvében (1996)# ahol beszámol, több olyan esetéről is ahol a krízist egy közeli hozzátartozó halála okozta. A traumafeldolgozást gátolhatja, ha az élmény nem kap helyet az élettörténet folytonosságában. Ekkor idegen testként ékelődik a lélekbe. A velejáró indulatok és érzelmek hozzáférhetetlenné válnak vagy önálló életre kelnek, a személyiségbe nem integrálódnak.
A gyerekek elszakadásának időszaka
Amint az üres fészek realitássá válik, két egymásra oda-vissza ható feladattal kell a házaspárnak szembenéznie. Fontos kérdés, hogyan oldják meg a gyermekeiktől való szeparálódás folyamatát, és mit tesznek azzal a valószínűleg bekövetkező állapottal, ami az előbbi eseménnyel összefügg: magányukban egymáshoz közeledni, egymás iránti elvárásaik fokozódni fognak.
Az egész életen át tartó munkaszerepek hirtelen elvesztése súlyos nehézségeket, okozhat a házasságban is. Sok férfi, amikor először lesz szabad, nem tud mit kezdeni az idejével, de olykor a feleségek is, akik korábban ahhoz szoktak, hogy a férj egész nap nincs otthon, csak sóhajtoznak. Nehezen alkalmazkodnak már a változásokhoz, Az új nagyszülői szerep kellemes élmény lehet, különösen ha a nagyszülő kedvének megfelelően, nem kötelező jelleggel vehet részt az unokák nevelésében.
A kommunikációs alkalmakat teremtő különféle szociális viszonyokon és az ismerősi, baráti, csoporttársi kapcsolatokon kívül az öregkorban is elengedhetetlen az intim, szeretetteljes, mély emberi kapcsolat. Ilyen kevés van az emberéletében, leginkább a házastárssal vagy a szerelmi partnerrel jöhet létre, és ehhez hasonló mélységet baráti, barátnői kapcsolat csak ritkán ér el. Egy bizonyos életkoron túl a házasság általában kiürül, érzelmileg elszegényesedik, ha egyáltalán megmarad. (mind nagyobb az idősödő emberek válási gyakorisága, egyre több öreg válik- - állapítja meg Buda Béla) Sok a magányos idős ember, van aki a házastársa halálát huzamosan túléli, főleg sok az idős özvegyasszony. Az intim párkapcsolat, társkapcsolat hiánya általában beszűkíti az idős ember személyiségét, növeli a visszavonulás hajlamát, a depressziós készséget.
Az élettárs hiányát gyakran a rokonokkal vagy a gyerekekkel való szorosabb érzelmi viszonnyal próbálják pótolni az öregek, rendszerint azonban sikertelenül. Nagyon sokszor az idősödő ember éppen fokozott kötődési igénye miatt veszíti el nagyobb mértékben – legalábbis egy időre –a gyermekét. Az időskori öngyilkosságok és kísérletek lehetnek hosszabb feszültségek és konfliktus folyamatok végállomásai, amelyek fakadhatnak abból is, hogy az idős ember túlságosan belebonyolódik felnőtt gyermekének családi bajaiba, párkapcsolati problémáiba. A leggyakoribb ok azonban a magány az elhagyatottság.
Reméljük sikerült rávilágítani a családi élet fejlődési lhetőségeire és azok nehézségeire. Amennyiben tanácsra . szakmai segítségre lenne szükségük szívesen állunk rendelkezésükre.
Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!
Keressen minket a facebookon is, kattintson!
Minden szülő tapasztalta már, hogy van olyan helyzet, amikor szavai mit sem érnek, a gyerkőc rá se hederít.
Hagyd abba - mondod a gyerekednek. Oda se bagózik.
Azonnal hagyd abba. S szavaid süket fülekre találnak.
Egyre mérgesebben mondod neki -Hagyd abba!- Hagyd abba! már kiabálsz is - Hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba. De semmi hatás.
Amikor egy szülő kétségbesetten és dühösen így kiabál a gyerekére, akkor a gyereke számára egy dolog egyértelmű: Kihoztam őt a sodrából. Ha az volt az engedetlenség célja, hogy magára vonja a szülő figyelmét, hát ez maradéktalanul sikrült!
Ha ilyen helyzetben rendszerint kiabállsz a gyerekeddel, akkor valószínűleg nem sikerül jóra fordítani a viselkedését. Sajnos ez a helyzet csak arra jó, hogy mindketten kiboruljatok, és egyre rosszabbul érezzétek magatokat.
Nézzük a másik végletet is. Mondjuk olyan szülő vagy, aki büszke arra, hogy sosem kiabálsz a gyerekeddel, nem jössz ki a béketűrésedből. Tehát kiabálás helyett valami ilyesmit mondasz - Kérlek ne csináld ezt! Ejnye no, ne csináld ezt, anya szomorű lesz ha ezt csinálod. És mosolyogsz....
De itt sem történik semmi. A gyerek folytatja amit csinál éppen.
Ha meg akarod tanulni, hogy neveld a gyereket, hogy halgasson is rád, tanulj meg szót érteni vele!
1. Add elő magad!
Ha a gyerekkel beszélsz ne csak arra összpontosíts mit mondasz, hanem arra is hogyan mondod! Kerüld a hosszú szavakat, és egyszerűen fogalmazz!
Dobd be magad, kicsit eltúlozva, mint egy szerepjátékban.
A gyerek az egész előadást nézi, nem csak a szavakat hanem a gesztust, a mimikát.
Légy magabiztos és játékos!
Ha harmadik személyként említd magad, az sokszor lehűti az akaratotok csatáját.
Anyu most megmossa a kezdet...Anyu segít rendet rakni.
2. A tekintély hanszíne
Ha valami rosszalkodást akarsz megakadályozni, leállítani, akkor azt a tekintély hangszínén érdemes megtenni!
Menj oda hozzá. ne a szoba másik sarkából kiabállj!
Ereszkedj le hozzá, guggolj le, nézz a szemébe.
Fordítsd magad felé, vedd fel a szemkontaktust!
Ne légy fenyegető, és ne is fenyegesd (hogy ez lesz, meg az lesz, ha nem csinálja)
Legyen mély és határozott a hangszined. Se nem haragos, se nem fenyegető. Cél, hogy ne hagyjunk kétséget a gyerekeben, hogy ezt most komolyan gondoljuk.
Mondd meg neki világosan, nyugodtan és nagyon komolyan. - Nem szabad ráütni valakire,Senkire ne üss rá! Kérlek ezt többet ne csináld!
A mély, határozott hang és a magabiztos testbeszéd segítségével az üzeneted célbaér.
A tekintély hanghordozása azt közli a gyerekkel, hogy vannak határok és korlátok, melyeket nem szabad átlépnie.
Fontos, hogy elválaszd magadban is a helytelen viselkedést és a gyereket. Nem a gyerek rossz,hanem a viselekedés.
Ezért, ne szidd le, ne minősítsd, mert egy idő után haszointalannak, értéketelennek és rossznak fogja magát érezni és hinni. Ezt pedig Te sem akarod.
Folytatjuk!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Keress minket a facebookon is, kattints!
Ha valaki részt szeretne venni kisgyermekével egy érdekes kutatásban, vizsgálatban, annak érdemes jelentkezni az alábbi felhívásra!
Kedves Szülők, Érdeklődők,
2010. október-novemberi születésű gyerekek jelentkezését várjuk szimbólummegértési kísérletünkbe. Ha felkeltettük érdeklődését, és még nem regisztrált adatbázisunkba, honlapunkon megteheti: http://babalabor.hu/
A regisztráció után e-mailben vagy telefonon keressük majd időpont egyeztetés céljából
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
17:00 Aprók tánca – gyerektánzház : játékokkal, tánctanítással
20h folkkocsma, táncház
23h Czinege Banda koncert
…táncizás, míg a lábatok bírja!
A Czinege Banda magyar népzenében otthonosan mozgó együttes. Ez adja az alapját jó hangulatú táncházainknak. A magyar népzene gazdagsága lehetővé tette számunkra, hogy palettájáról izgalmas összeállítást rakjunk össze. Kis-magyarországtól Erdélyen át Moldváig sok táj zenéjét játsszuk, így tudunk színes zenei élményt nyújtani.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
A gyermekkor világában kiemelt helyet foglal el a rajzolás: a kicsik számára ez az önkifejezés egyik legáltalánosabb, legtöbbet használt és legtöbb élményfeldolgozási lehetőséget magában rejtő formája. A rajzfejlődési korszakok és a megjelenített tartalmak azonban a gyermekek növekedésével állandóan változnak.
Nekünk, felnőtteknek folyamatos igényünk, hogy megértsük, mit és miért úgy rajzolnak, ahogyan azt látjuk. A gyermekrajzok értelmezése azonban komplex és bonyolult feladat.
A kezdeti firkáktól az óvodások rajzolásáig
A kicsi gyerekek már egészen korán, akár a második életév elején is felfedezhetik a rajzolás örömét. A szó klasszikus értelmében azonban ebben a korban még nem beszélhetünk rajzolásról, hisz a kezdeti amorf, szándéktalan és differenciálatlan firkák esetében még csupán a mozdulat öröme dominál. A végeredmény viszont a gyermek számára szinte maga a csoda: a ceruza nyomot hagy a papíron.
A Lowenfeld által firkakorszaknak nevezett időszak végére, vagyis a harmadik életévben a firkák egyre szándékoltabbakká, szerkesztettebbekké, kontrolláltabbakká válnak, és az éntudat fejlődésével párhuzamosan a rajzokban megjelenik a kör motívuma is. Ebben az életszakaszban a kicsik már értelmezni is kezdik saját rajzaikat: sokszor címet adnak nekik, és beléjük látnak az életükből ismerős formákat, tárgyakat, élőlényeket, tehát a rajz projekciós felületként kezd működni számukra.
Az óvodások rajzait nézegetve egy félig képzeletbeli, félig valós elemeken alapuló, elvarázsolt világ bontakozik ki a felnőtt szemlélő előtt, mely immár nem a firkáláson, hanem a konkrét ábrázoláson alapszik. A kicsik azonban még nem a valósághűségre törekszenek: azt rajzolják le, amit a látott dolog felidéz bennük, ahogy ők személyesen megélik az eseményeket, a világot. Rajzaikban ennek függvényében az a motívum lesz nagyobb, ami számukra jelentőségteljesebb, valamint az lesz színesebb, díszítettebb vagy más szempontból hangsúlyosabb, ami szubjektív világuk fontos történését sűríti magába. Ezek az emocionális képi csomópontok adják az óvodásrajzok sajátos esztétikumát, egyszersmind jelenítik meg az események érzelmi-indulati feszültségét. A gyermekek ebben a korban belső tartalmaikat még spontán vetik papírra, sőt, kifejezetten szívesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy az üres rajzlap és a sok vonzó rajzeszköz segítségével érzéseiket, feldolgozatlan konfliktusaikat rajzban elaborálják, vagyis éljék meg.
Ebben az úgynevezett presematikus szakaszban egyre kidolgozottabb, részletesebb és megmunkáltabb alakokat, állatokat, tárgyakat és természeti jelenségeket felvonultató, sokszor a belső működést (pl. emberi test, gépek, járművek...) röntgenszerűen láthatóvá tévő műveken felfedezhetjük az elvonatkoztatás első jeleit és a különböző nézőpontok (általában az elől-, oldal- és felülnézet) váltakozását.
A vizualitás és a személyiség fejlődésével az óvodás rajzi fejlődése a kezdeti, darabos vonalvezetésű fej-láb embertől pár év alatt egy egyéni stílusjegyekkel rendelkező, spontán papírra vetett, harsányan színezett, sokszor aprólékosan díszített és komplex helyzeteket megjelenítő ábrázolásig jut el.
Az iskolások és a serdülők képi világa
Iskoláskorba lépve a gyermekek gondolkodása nagyot változik. A realitás, a logikai összefüggések, az analízis és szintézis újonnan tanult képességei egyre inkább a mentális folyamatok irányítói lesznek, így az intellektus felváltja a korábban domináns mágikus, fantasztikus, érzelmi beállítottságú látásmódot, és a világ megismerésének fő eszköze lesz. A kisiskolások egyre nagyobb motoros biztonsággal rendezik kompozíciókba immár a saját maguk által kialakított jeleket és egyéni sémáikat. Ebben az intellektuális realizmusnak is nevezett rajzfejlődési szakaszban a rajzolás tevékenységében a mozgás helyett már egyértelműen a vizualitás dominál, a relatív nagyság lassan a helyére kerül, a színezés is a valóságoshoz kezd közelíteni, a formák letisztulnak, és a rajzok szépsége immár nem a belső tartalmak indulati feszültségének spontán megjelenéséből, hanem a tudatosan megkomponált díszítésből fakad. Az ábrázolással ebben a korban a gyermekek már egyértelműen közölni szeretnének valamit: életük eseményeit minél pontosabban és hűebben igyekeznek ábrázolni. A rajzokon megjelenik a cselekvés is, illetve feltűnnek az egymás utáni jeleneteket ábrázoló képregények vagy az úgynevezett szalagképek is.
Felső tagozatra a gyermekek az egocentrizmust meghaladva képesek a világot más nézőpontjából is látni, gondolkodásukban pedig az érzelmi-indulati megélés helyett egyértelműen a racionális megértés dominál. Rajzfejlődésük ennek megfelelően elér az úgynevezett vizuális vagy szemléleti realizmus korszakába, mikor is a rajzlapon a körülöttük lévő valóság minél élethűbb megjelenítésére törekszenek. A térbeli arányok, a perspektíva, a cselekvések és mozdulatok pontos visszaadása érdekében előszeretettel használják a halványan előrajzolt kontúrokat és a radírt, azonban sokszor még így is elégedetlenek teljesítményükkel és szégyellik rajzaikat, hisz a papíron nem az az objektív valóság köszön vissza, amit látni szeretnének. Így a legtöbb gyereknél még az általános iskola vége előtt bekövetkezik az úgynevezett “rajzi törés”, vagyis a serdülők a rajzolgatás helyett inkább a konkrét, több sikerélményt tartogató megtapasztalások felé fordulnak: fotóznak, zenélnek, írnak, ruhákat és tárgyakat terveznek, lakberendeznek, vagy akár az elektronikus médiában élik ki alkotókedvüket.
Azon kevesek, aki megőrzik a rajzolást mint önkifejezési formát, inkább a vizuálisan tehetségesebb, emocionálisan érzékenyebb fiatalok közé tartoznak. Ők serdülőként általában egyéniségükre jellemző sajátos stílusban hangulati képeket készítenek, és a világból számos olyan részletet vesznek észre, ami mellett kortársaik elmennek. Alkotó művészként megérzik, hogy valójában nem csak a valóságot élethűen másoló rajzok a “jól sikerültek”, hanem minden egyes papírra vetett alkotás önmagában is értéket hordoz.
Forrás: Mindennapi Pszichológia
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
A félelem fejlődése
A félelem a veszélyek elkerülésére késztet, riadóztatja a szervezetet, gondoskodik kellő mennyiségű energiáról a szükséges cselekvés végrehajtásához.
Lehet reális és irreális, a reális tárgya valódi veszély, az irreális félelem intenzitása túlzott a helyzet veszélyességéhez képest. Lefolyása lehet gyors, hirtelen keletkező és lehet hosszantartó, kisebb intenzitású.
Már újszülöttkorban is vannak félelmek, és vannak tanult=kondicionált félelmek (az eredeti semleges ingerhez kellemetlen inger társul). Generalizáció = a félelem kiterjesztése hasonló tárgyakra, jelenségekre. Megjelenik a kondicionált félelem is - ez a generalizáció útján tovább terjed, 1,5 éves kortól 4,5 éves korig beszélünk csúcsfélelmi időszakról
Az újszülöttben bizonytalan fogás, felemelés félelmet kelt benne, de az is ha sok víz van a kádban.
A csecsemőkori félelmek hirtelen, váratlan ingerekre (erős fény, hang, egyensúlyvesztés) jelennek meg. Különösen bizonytalanná teszi, ha anyja hangulata változó, a nyugodt kellemes légkört hirtelen, minden átmenet nélkül düh, idegesség váltja fel. Félelemmel tölti el szülei veszekedése is, de az anya féltő szavai is.
A konkrét félelmek száma az életkorral nő mindaddig, amíg fel nem ismeri azokat a tényezőket, amelyekkel a félelmei beszabályozhatóak.
a szeparációs félelem kb. nyolc hónapos korban jelentkezik, fél az egyedülléttől, az anya személyének elvesztésétől.
2-3 éves a képzelet fejlődésével megjelennek a szimbolikus félelmek. Több dologtól félnek, mint a felnőttek, a félelemmel szemben védtelenebbek, a felnőtt védelmére szorulnak. Kevés a gyermek ismeretanyaga, az összefüggéseket a gondolkodás fejlődése következtében még nem találja, a félelem indoklását még nem érti meg.
Irreális félelme a csonkítástól, hajvágástól, körömvágástól való félelme. A képzelet fejlődésével egyre több az irreális félelem, mely nagy része a fantázia világából ered.
A gyermek identifikációs hajlama révén azonosul a mese hősével, a mesealakok tovább élnek a képzeletében, ezt kivetíti a környezete tárgyaira, jelenségeire, személyeire. Ezért nagyon meg kell válogatnunk a mese-beszélgetések tartalmát.
Kisgyermekkorban gyakori a félelem a sötétségtől, ez a szeparációt, önmagának vagy környezetének eltűnését jelenti. (a szoba eltűnik, csak ő van és eloszlanak a falak - kiemel, kiemel, ringat engemet, kinyitnám én a szemem, de már nem lehet, elolvad a világ de a közepén, anya ül és ott ülök az ölében én.)
A félelem tünetei: visszahúzódó, passzív, kevesebbet játszik, eszik, éjszaka gyakran felsír, ingerlékeny, beszédzavar, regresszió.
Nem az a feladatiunk, hogy a gyermeket teljesen megvédjük, és ne ismerje a félelmet. Abban kell segítenünk, hogy a félelme reális legyen, hogy el tudja viselni a félelmet anélkül, hogy egész gondolatvilágán érzelmi életén eluralkodjon ez az érzés.
Lehetőséget kell adnunk, hogy a veszélyekkel és az ezek által kiváltott félelemmel megismerkedjen. Csak az tudja a komoly veszélyeket érzékelni, aki a kisebbeket ismeri.
A kisgyermek jellegzetes félelmei. A félő gyermek megnyugtatásának helyes módja, a megfélemlítés, a megszégyenítés, a bátorságra kényszerítés kritikája.
Az állandóan rémített gyermek végül is telítődik szorongással és félelemmel. Ezek az ijesztgetések sokszor a legjobb pedagógiai szándékból születnek, igen könnyű velük pillanatnyi sikeres nevelési hatást elérni, tehát a szülő számára csábítást jelent. A hatás titka az, hogy a gyermeki mágikus elemekkel átszőtt gondolkodás számára a felnőtteknek még félig tréfásan odavetett megjegyzései is minden további nélkül valóra válhatnak. Azok a megjegyzések, amelyek a felnőtt számára érzelmileg súlytalanok a gyermeki fantáziában komoly fenyegetésként jelenhetnek meg. Azonban olyan családokban, amelyekben gondosan ügyelnek arra, hogy a gyermeket ne ijesztgessék, és a világ számára nem veszélyekkel teli és fenyegető, hanem biztonságos, derűs, ilyen családokban is előfordult gond, hogy a gyermek egyszer csak félni kezd valamitől. Hiszen a félelemnek komoly szerepe van a természeti és társadalmi alkalmazkodás kialakulásában.
A félelmet legtöbbször nem az esemény váltja ki, hanem csak lehetőséget nyújt a gyermek számára ahhoz, hogy tárgyatlan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. Ilyen pl. a túl óvó-védő családi környezet ez azt az élményt alakítja ki a gyermekben, hogy ő rendkívül kicsi, gyenge és a világ fenyegető veszélyekkel van tele. Szorongáskeltő lehet a gyermek számára a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, amely nem ad elég határozott védettségi érzést a gyermek számára. Veszélyeztető tényező a konfliktusokkal telt családok élete is.
Előbb van a gyermek tárgyatlan szorongása és ez kapcsolódik a kínálkozó konkrét eseményekhez, és válik tárgyilag megfogalmazható félelemmé. A szorongó gyermek félni fog a farkastól, aki megette Piroskát, a nem szorongó gyermek élvezni fogja a mesét. A tárgyatlan szorongással küszködő gyermek számára minden kínálkozó esemény alkalmas lehet arra, hogy félelme tárgyává változtassa. Pl. azt hallja, hogy a szomszédba betörtek, a betörőtől fog félni. A szülő szép, okos érvekkel megpróbálja a gyermekét "lebeszélni" a szorongásáról. A helye szülői magatartás: meg kell keresni, és meg kell szüntetni azokat a környezeti, érzelmi okokat, amelyek a gyermek eredeti szorongásait felidézik.
Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?
Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt. Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.
Megnyugtatás, nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.
Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.
a komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit.
A síró gyermekkel kapcsolatos teendők. A sírást előidéző ok felismerésének jelentősége. A gondozónő együttérző magatartásának szerepe a gyermek megnyugtatásában.
Egy gyermek mindig azért sírt, mert valami rossz neki. Lehet, hogy konkrét baja van és lehet, hogy általában rosszul érzi magát. A békés, derűs, kiegyensúlyozott csecsemő és kisgyerek is sír időnként - feszültségoldó hatása van. Ennek oka: éhes, fáj valamilye, sérelem érte, ilyenkor ha kap segítséget hamar abbahagyja a sírást. Aki figyeli a gyermek viselkedését, ismeri szokásait az meghallja, hogy a sírás átmeneti nyugtalanságot, fájdalmat, vagy éppen csalódást, bosszúságot fejez ki.
A már beszélni tudó gyermek sem tudja mindig megmondani miért sír, nincs mindig tisztában érzelmeivel. Sírásának oka csak egész viselkedését, beszédét, gesztusait, sírását együtt figyelve érthető meg. A segítés módja attól függ, miért sír: Ha a síró gyerek szorult helyzetben sürgős segítségre szorul, a gondozónőnek nem szabad késlekednie, ezért fontos, hogy hallótávolságon belül legyen. A gyermekek olyankor is sírnak (sérelem, bosszúság), amikor a felnőtt közbelépése nélkül is segíthetnének magukon. Ilyenkor a gondozónak bátorítani kell, hogy segítsen magán, pl.: változtasson helyzetén, álljon fel, kérje vissza a labdát, próbáljon egyedül lemászni onnan, ahová egyedül jutott fel. A síró csecsemőt gyakran kedves szavakkal is meg lehet nyugtatni, a gondozó közelsége, együttérzése, szavainak biztató, nyugodt csengése megkönnyíti számára a kellemetlenséget. A nagyobb gyermek megnyugtató hatással van, ha a gondozó melléje guggol, és így beszélget vele, de gyakran ő is csak akkor nyugszik meg, ha ölbe veszi. -
Előfordul, hogy a gyermek olyasmiért sír, amit a gondozó indokolatlannak tart. pl.: egész nap ölben akar lenni, mert otthon ezt szokta meg. A gyermek ilyen kívánságát nem kell teljesíteni, de nem szabad elfelejteni, hogy ha egy gyermek sír, rosszul érzi magát, segítséget kér, meg kell nyugtatni. A segítés módja attól függ, milyen gyakran szokott egy gyermek sírni. Ha gyakran sír, ha sírása keserves, ha nehezen megnyugtatható, a gondozó akkor tud neki segíteni, ha nemcsak a vigasztalás módját próbálgatja, hanem a gyermek általános kedélyállapotán igyekszik változtatni. Akkor is fokozottabban figyel rá, mikor éppen nem sír. Gyakran mechanikusan kezelik a síró gyermeket, van aki minden síró gyermeknek teát ad, van aki tisztába teszi őket. Ezek a tevékenységek véletlenül segíthetnek is, gyakoribb azonban, hogy eredménytelenek.
Helytelen vigasztalási mód a figyelmének elterelése. A síró gyermek felett megrázzák a csörgő, sétálnak vele, amíg el nem alszik. Az így megnyugtatott gyermek nem tudja elintézni sérelmeit, elviselni bánatát. Ahogy újra eszébe jut a bánata, ismét sírni kezd. Sajnos az is előfordul, hogy a síró gyermekre haragszanak is. Rászólnak, hogy hallgasson el, esetleg szemrehányást tesznek neki. Az is nagy veszély, ha a gondozó az intézményben megszokja a gyermeksírást. Hagyják sírni, anélkül, hogy reagálnának rá. A bánatával magára hagyott gyermekben alapjaiban rendül meg a biztonságérzés, a felnőttek iránti bizalom. A csecsemőket és a kisgyermekeket egyaránt igyekezni kell úgy ellátni, hogy derűs, békés kedélyállapot jellemezze őt.
A kisgyermekkori agresszivitás. Frusztráció-agresszió. A szociális fejlődés, az énérvényesítés és az agresszió összefüggése
A düh már csecsemőkorban differenciálódik, akkor, ha alapvető motívumait nem elégítik ki, vagy frusztrált helyzetben. Heves, összerendezetlen mozgásban, dühös sírásban nyilvánul meg.
Kisgyermekkorban ezt az érzést a magas fokú emocionalitás és a fejlődési szint ellenmondása váltja ki. Értelmi fejlődése révén rengeteg új igény jelentkezik, de az új tárgyak használatát még nem gyakorolta be és ennek belátására még nem képes. Az akarat fejlődésével határozott céljai vannak, viszont nincs igazi akaratereje, kitartása. Megfogalmazott céljai néha ésszerűtlenek, de erről nem lehet meggyőzni.
Düh kiváltója lehet a felnőtt erőszakossága is, vagy ha saját tehetetlenségét érzi. (az akarat letörése, önálló cselekvéseinek akadályozása vagy ha nem tudja magát megértetni a környezetével).
Elpirul, vagy elsápad, hevesen sír, földre veti magát, lélegzetét visszatartja, kapkodva vesz levegőt, elkékül, görcsös állapotba kerül.
Az agresszív gyermek nemcsak pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántja társait, hanem belső nyugtalansága, kiegyensúlyozatlansága kifejezéseképpen. Frusztrált állapota már olyan negatív érzéstömeget idéz elő, amit csak az agresszív viselkedéssel tud lereagálni.
Van az úgynevezett eszközként használt agresszió, ekkor tudja, hogy a másiknak kárára van azért, hogy ő megszerezhessen valamit. Azt is tudja, hogy nem helyes ha elveszi a tárgyat társától.
másik fajtája, amikor nem a tárgyért csinálja, hanem maga az agresszivitás a cél. Kedvét leli abban, ha valakit üt, harap, csíp. Itt már nagyfokú érzelmi sérülés van a háttérben.
A gyermek agresszivitásának oka lehet az érzelmi elhanyagoltság, az érzelmi kötöttség hiánya, a magányosság. A felnőtt túltörődése ugyanúgy agresszivitást okozhat, mintha magára hagyja és nem törődik vele. A szülők magatartása ha agresszív, ezt a példát veszi át a gyermek, ezt utánozza, a problémamegoldásként a szülőtől látott agresszív levezetési módot választja. A hideg korlátozó és a hideg engedékeny szülői attitűd mindenképpen agresszióhoz vezet. Egyik sem adja meg gyermekének az érzelmi szükségleteinek kielégítését, a kötődési készsége frusztrált lesz, ezt a korlátozónál rejtett, szimbolikus irányt vevő agresszióval, az engedékenynél, pedig nyílt agresszióval vezeti le a gyermek.
Az önvédelem a normális élet agresszivitása. A gyermek olyat akar csinálni, amit a felnőtt nem enged.
Az agresszió lehet nyílt vagy burkolt, gátlás csak a nevelés hatására alakulhat ki. A csoportban különösen nehéz a kezelése, bár otthonról bármikor jöhet egy-egy agresszív gyermek. Akkor okoz nagy gondot a felnőttnek, ha túl gyakori, ha a társa bántásában örömét leli a gyermek, amikor már a szabályokat is lerázza magáról.
Mindenképpen nevelési hiba eredménye, ha a személyi kapcsolatot nem alakítja ki a felnőtt. Ha nem fél a gyermek attól, hogy elveszíti a kialakított jó kapcsolatát kárpótlásként használja az agressziót. Társadalmilag elfogadott utat kell biztosítani, hogy frusztáltságából eredő dühét, haragját levezesse, pl. szerepjátékában, vagy mozgásában.
A gyermekből agresszivitást kiváltó egyéb helyzetek ismertetése. Az agresszív megnyilvánulásokkal szemben helyesen fellépő felnőtt magatartás logikája és elemzése.
A csoportban nevelkedő gyermekkel foglalkozó gondozónő számára komoly gondot jelent a gyermek agresszív megnyilvánulása. Igyekezni kell rávezetni a gyermeket a társakkal szemben tanúsított szociális viselkedés szabályaira, többek között arra, hogy síró társaikat ne bántsák, ne üssék egymást játékkal, ne húzzák egymás haját, ne harapják meg egymást. Az agresszív gyermek rendszerint nemcsak a pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántják a másikat, hanem úgy tűnik, hogy keresik a módot és alkalmat, hogy a rendszerint belső nyugtalanságuk, kiegyensúlyozatlanságuk kifejezéseképpen társaikat büntessék. Erőszakos magatartásuk feloldása nehéz feladat.
A gondozó feladat, hogy miközben megakadályozza a bántó cselekedet, a bántó és bántott gyermeket egyaránt rávezesse a helyes magatartásra. Fontos, hogy a gondzónő ne csak ahhoz a gyermekhez szóljon, aki bántja a társait, mert a gyermekeknek meg kell tanulniuk elmenni, védekezni, ha bántják őket. Ha a szóbeli bátorítás, helytelenítés nem segít a nagyobb gyermeknél - akkor a szétválasztás a következő lépés.
Óvakodni kell az igazságtevéstől, és attól, hogy arra tanítsuk a gyermekeket, hogy a felnőtt oldja meg helyettük a konfliktusokat. Sokan azt kívánják, hogy az a gyermek, aki ütött, harapott, simogassa, puszilja meg a bántott társát - ez hiba. A gyermeket arra kell tanítani, hogy ha dühből v. más okból szeretné is megütni a másikat ne tegye, mondjon le róla, fékezze magát, s nem arra, hogy tegyen úgy, mintha éppen nem is így akarna cselekedni. Szeretetet, kedvességet színlelni, a gyermeket erre utasítani nem szabad. Az sem helyes, ha a sértett gyermeket arra bíztatjuk, hogy üssön vissza.
Az agresszió csak újabb agressziót szül. A gondozónak minden gyermekben, az agresszív gyermekben is teljes biztonságot kell keltenie, azt az érzést, hogy őt nem érheti baj, őt megvédik. A felnőtt gyors, sokszor kemény, erőszakos közbelépése is fokozhatja a gyermek aresszivitását. Pl.: ha nem eszik kellő mennyiséget, megpróbálják megetetni vele. A gyermeknek minden esetben csak akkor kell segíteni, ha szüksége van rá. Említést kell tenni azokról a gyermekekről, akik társaik nyugalmát, sokszor épségét erősen veszélyeztetik. Ha nem sikerül megváltoztatni viselkedésüket, láncreakcióként az egész csoportban hamar elterjed az agresszív magatartás.
A gyermeket meg kell védeni vadabb, nyugtalanabb társaktól, hogy fokozottabban szemmel tartják, v. egy ideig maga mellett tartja őt. Ez azonban csak átmeneti megoldás. Tényleges megoldást csak az agresszív gyermek viselkedésének megértése hozhat. Hátterében nevelési problémák, éjszakai felriadás miatt tapasztalt türelmetlenség, súlyos féltékenység, a szobatisztaságra nevelés kapcsán átélt események, magányosság érzése húzódhat meg.
Ha a gondozó jó kapcsolatot tud kialakítani az agresszív gyermekkel, elérheti hogy az ő kedvéért lemondjon arról, hogy társait bántsa, de igazi megoldás, ha érzelmi rendeződésével egyre kevésbé jelentkezik a vágy, hogy bántsa társait. Igyekezni kell az agresszív gyermeket akkor is észrevenni, támogatni, amikor nincs vele baj, amikor békésen játszik. Mikor társait bántja szűkszavúan kell a konfliktust elintézni.
Segítséget az a gondozó tud nyújtani, aki nem haragszik az agresszív gyermekre, aki megérti, hogy ez a viselkedés a nyugtalanság, a kiegyensúlyozatlanság, félelem, szorongás megnyilvánulása.
Vezetőnk és szakmai tanácsadónk Révész Renáta Liliána, pszichológus, egy olyan témáról beszélt a SuperMokka stúdiójában, amely minden gyermek életében egyszer sorra kerül: az intimitás-, illetve a saját, vagy mások teste iránti érdeklődés kialakulása. Mit tehet a szülő, ha a gyermeke meztelenül látja meg, és kérdéseket tesz fel? A pszichológus szerint a legrosszabb dolog, amit ilyen esetben tehetünk, ha bármiféle korlátozást, vagy kényszert alkalmaznánk a gyerekkel, vagy a témával szemben. Körülbelül 3-4 éves korukban kezdenek el a gyerekek érdeklődni a testük iránt, illetve ebben az életkorban szokott az is előfordulni, hogy a szülő felteszi magának a kérdést: meddig is fürödhet együtt a gyermekével?
https://supertv2.hu/musoraink/super_mokka/3407_meztelenkedes_a_gyerekek_elott.html
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
2013. március 30. szombat 9.00-17.00, Akvárium Klub
A tavasz a megújulást, megtisztulást jelenti, ezért a fesztivális ezzel a témával foglalkozik.
Helyszín: Az Akvárium Klub (volt Gödör Klub) az Erzsébet téren sok izgalmas lehetőséget tartogat!
Program: Lesz két nagyszínpad, előttük tágas tér a közös gyakorláshoz, egy kisebb színpad a jógabemutatóknak, piactér a kiállítókak és külön rész a gyerekek számára. További érdekességek a kontakt jóga sarok, antigravity jóga bemutatók, kerekasztal beszélgetések a jógáról és vega étterem. Minden program fedett és fűtött helyszínen lesz, de jóidő esetén megnyitjuk a piacteret leválasztó oldalfalat.
Fókuszban: A dinamikus gyakorlás, a tisztítógyakorlatok és a légzés.
Tradícionális jóga színpad: hagyományos jógairányzatok bemutató órája közös gyakorlással (50′)
Alkalmazott jóga színpad: modern jógairányzatok bemutató órája közös gyakorlással (50′)
Kontakt jóga sarok: páros jógagyakorlatok, akrojóga gyakorlás (50′)
Jógabemutató színpad: performance-ok (20′), 16.30: Mantra és bhajan Szalóki Ágival
Workshopok: minitanfolyamok a jógaoktatók és haladóbb gyakorlók számára. (50′)
Gyereksarok: jóga játékosan, játék jógásan – folyamatosan egész nap
"Négykerék, kétkerék" - Diafilmezés és mesélés
Március 10-én, vasárnap délután diavetítésre és közös játékra vár kicsiket és nagyokat Keresztes Tamás és Winkler Róbert a Katona József Színházban. A programra a belépő gyerekeknek 900 Ft, a kísérő felnőtteknek ingyenes, a program helyszíne az alagsori ruhatár.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Miért történik pontosan?
Bár sokkoló lehet, de az agresszív viselkedés teljesen normális részét képzi a kisgyermekek viselkedésének. Mindezért a még mindig felbukkanó nyelvi készségek, a függetlenné válás utáni vad vágy és fejletlen impulzuskontroll a felelős. „Egy bizonyos határig/mértékig teljesen normális ez a fajta viselkedés.” – állítja Nadine Block, az ohio-i Hatékony Fegyelem Központ ügyvezető igazgatója. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az agressziót figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben gyermekénél ilyen típusú viselkedést észlel, tudassa vele, hogy az agresszív viselkedés elfogadhatatlan. Mutassa meg neki, hogy nem ez az egyetlen mód érzései kifejezésére.
Mi a teendő?
Gyermeke minden agresszív megnyilvánulására logikus következményekkel reagáljon. Ha a kicsi a játszótéren elkezdi labdákkal dobálni a többi gyereket, hozza el őt onnan. Üljön le vele, és magyarázza el neki - míg nézi a többiek játékát -, hogy visszamehet, mikor már késznek érzi magát arra, hogy játsszon, anélkül, hogy bárkit is bántana. Próbálja kerülni az olyan kérdéseket, mint: „Te hogy éreznéd magad, ha ő dobna meg téged?” A kisgyermekek nem elég érettek ahhoz, hogy beleképzeljék magukat más gyerekek helyzetébe, vagy változtassanak viselkedésükön egyszerű verbális érvek alapján. De a következményekből értenek.
Maradjon hidegvérű. Azzal, hogy kiabál vele, megüti, vagy csak elmondja neki, hogy rossz, nem éri el, hogy változtasson viselkedésén. Ezzel csak még jobban felbosszantja, és új ötletek ad amiket kipróbálna. Valójában azzal, ha Ön nyugodt marad, őt is elindítja egy ilyen irányba, így ő is megtanulja majd, hogyan kontrollálja magát.
Állítson fel világos/tiszta határokat. Amint agresszívvé válik a kicsi, próbáljon meg arra egyből reagálni. Ne várja meg, amíg a harmadik “Elég volt!” fenyítésre is megüti a testvérét vagy a játszótársát. Egyből tudnia kell, ha rosszat tett. Vigye el egy rövid időre (1-2 perc elég), mert ez a legjobb módja, hogy lenyugtassa. Egy kis idő múlva – a következményeket átgondolva – rájön arra, hogy ha megint rosszalkodni kezd, újra leállítják.
Fegyelmezzen következetesen. Ha van rá mód, minden alkalommal próbáljon meg ugyanúgy reagálni. Legyen kiszámítható/előre látható válasza (“Rendben, megint megharaptad Ágit – ez egy újabb szünetet jelent.”) egy mintát/példát állít a gyermek elé, amit felismer, később számít is rá. Nyilvános helyen – még ha kellemetlen helyzetbe is hozza Önt - se hagyja, hogy kihozza a sodrából. Más szülők is átéltek már hasonló helyzetet, így ha bámulnak az emberek, csak jegyezze meg: “Nehéz egy 2 éves kisgyerekkel.” Aztán következzen a szokásos , szabályszerű fegyelmezés.
Tanítson más lehetőségeket. Várjon türelmesen, amíg lenyugszik, majd nyugodtan és finoman/gyengéden vizsgálják meg, mi történt. Kérdezze meg, mi váltotta ki belőle mindezt. Emelje ki (röviden!): az teljesen természetes, hogy dühöt érez, de az nincs rendjén, hogy ezt ki is mutatja ütésekkel, rúgásokkal és harapásokkal. Buzdítsa arra, hogy találjon valami más, sokkal hatásosabb módot érzései kimutatására: pl. “kibeszélés” (“Pisti, idegesítesz!”), vagy szülői segítségkérés.
Bizonyosodjon meg arról, hogy a gyerek érti: minden esetben bocsánatot kell kérnie miután bárkit is bántott. Eleinte ez a bocsánatkérés nem teljesen őszinte, de egy idő után ez is kialakul. Egy totyogó kisgyerek szenvedélye néha túltesz egy gyerek természetes együttérzésén. Végül teljesen megszokja, hogy bocsánatot kell kérnie, ha bánt valakit.
Jutalmazza a jó viselkedést. Ahelyett, hogy csak akkor figyel rá, mikor rosszalkodik, próbáljon meg akkor is, mikor jó. Például mikor megkérdezi, hogy hintázhat-e ahelyett, hogy ellökne egy másik kisgyereket az útjából. Dicsérje meg, amikor szóban fejti ki vágyait: „Annyira jó, hogy megkérdezted, hogy mehetsz-e egy körre!”. Így idővel rájön arra, hogy ezek milyen hatalmas szavak.
Korlátozza a TV-nézést. Mesék és egyéb gyerekműsorok tele lehetnek kiabálásokkal, fenyegetésekkel, taszításokkal és ütésekkel. Próbálja meg megfigyelni, melyik programokat nézi, főleg ha úgy tűnik, hajlamos agresszív viselkedésre. Mikor megengedi neki, hogy TV-t nézzen, nézze vele és reagáljon azokra a szituációkra, amik felmerülnek: “Ez nem a legjobb módja annak, hogy megszerezze, amit akar, nem?” (Az Amerikai Gyermekgyógyászat Akadémia azt javasolja, hogy a 2 év alatti gyerekek egyáltalán ne nézzenek TV-t.)
Talán már rájött arra, hogy ha gyermeke nem vezeti le fölös energiáit, terror vele otthon. Ha a gyerkőc örökmozgó, legyen vele sokat a szabad levegőn, hogy kitombolja magát.
Ne féljen segítséget kérni. Néha egy gyerek agresszív viselkedése több közbenjárást igényel, mint amivel egy szülő elő tud állni. Ha úgy tűnik, gyermeke túl gyakran agresszív és bánt más gyerekeket, illetve ha nem tud rá hatni, beszéljen gyermekorvosával, aki majd segít neki átlendülni ezen. Ne felejtse el, hogy gyermeke még mindig nagyon fiatal. Ha türelmesen és kreatívan bánik vele/működik vele együtt, ezek a harcias tendenciák hamarosan a múlté lesznek.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
A szimbolikus félelemek egyik leggyakoribb fajtája a sötéttől való félelem. A sötétség a gyerek számára az egyedül maradás élményét jelenti. A sötétben egyedül lévő gyerek a mesevilág különböző alakjait képzeli a félhomályos sarokba, például: a sálból hirtelen kígyó lett, stb.
A félelmi reakcióknak különböző okai lehetnek gyermekkorban. Legtöbbször az esemény csak lehetőséget nyújt a gyermek számára, hogy tárgytalan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. A családon belüli túlzott féltés is kialakíthatja azt az érzést, miszerint ő rendkívül kicsi, gyenge és védtelen a világ fenyegető veszélyeivel szemben. Ugyanakkor szorongáskeltő tényező lehet a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, mely nyilvánvalóan nem ad határozott védettségi státuszt a benne élő gyermek javára.
A sötéttől való félelem általában a 3-12 év közötti gyerekeknél jelentkezik. Felmérések szerint a 3 és fél éves gyerekek körében a leggyakoribb. Mit tehetsz ellene?
Az alvás két csoportba sorolható: alvás gyors szemmozgással (REM ciklus), és alvás szemmozgás nélkül (non-REM ciklus). A non-REM típusú alvás négy szakaszra osztható. Azéjszakai sötéttől való félelem a non-REM típusú alvás 3. és 4. szakaszában jelentkezik, körülbelül a gyermek elalvása után 90 perccel.
A sötéttől való félelem különbözik a rémálmoktól, amelyek a REM típusú alvás során jelentkeznek.
A sötétségtől való félelem egyik sajátos jellegzetessége, hogy a gyerek éjszakáról éjszakára sírásba tör ki. Ez több ijesztő epizódban nyilvánul meg, ami kihatással lehet az egész család életére.
Körülbelül a gyerekek 1-6%-a szenved hasonló problémáktól. Úgy a lányok, mint a fiúk áldozatául eshetnek, azonban többnyire serdülőkorukra kinövik.
A sötétségtől való félelem okai:
• stresszes események
• láz
• kevés alvás
• az idegrendszerre kihatással lévő gyógyszerek
A sötétségtől való félelem tünetei:
Az alvás alatti félelemnek, a gyakori sírás mellett más jelei is lehetnek:
• gyors szívdobogás
• szapora légzés
• a sötétségtől való félelem epizódjai közti izzadás.
A rémálmoktól eltérően, a sötétségtől való félelemben szenvedő gyerek nem emlékszik, miről álmodott és miért sírt, sőt másnap reggel azt sem tudja, hogy az éjszaka folyamán zokogott.
Ezek a tünetek általában 90 perccel elalvás után törnek rá a gyerekre. A gyerek az ágyban fekve kiabál, sír, azt a látszatot kelti, hogy ébren van, látszólag zavart, nem reagál a külvilágra, nem beszél és nem észleli szülei jelenlétét. A gyerek hempereghet az agyában, akár le is gurulhat, nem hallgatva szülei nyugtatgatására.
Egy epizód általában 1-2 percig tart, de akár 30 perc is eltelhet, mire a gyerek lenyugszik, álomba merül. Ha egy epizód során felébred, csak részletekben emlékszik a vele történt eseményekre, reggelre pedig teljesen elfelejti azokat.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A gyerek alvási problémái a szülők többségének fejfájást okoz az első éveiben. A gyerekek legalább felénél ez a helyzet elmérgesedhet, és orvosi segítségre is szükség van.
• a három és fél évnél kisebb gyerekeknél egyszer egy héten jelentkeznek a sötétségtől való félelemmel járó rohamok
• a nagyobbaknál 1-2 alkalommal havonta.
Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?
Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt.
Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.
Megnyugtatás!!!
Nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.
Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.
A komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Az érzelmeket rendszerint külső események váltják ki.
A félelem olyan érzelem, amely bekövetkező esemény előtt jelentkezik és mintegy jelzi a bekövetkező kudarcot. Félelmet érez az ember akkor, ha nem bízik saját „elkerülő viselkedésének” sikerében, azaz feltételezi, hogy a baj, ami elől menekül, be fog következni.
A félelmi reakció először 6 hónapos kor körül mutatható ki, az idegen arctól, szokatlantól való félelem formájában. Nem sokkal később megjelenik a szülő hiányában átélt ún. szeparációs félelem, és az elkövetkező két esztendőben a félelmek sokasága egyre gazdagabbá válik. Ebben az időszakban ún. konkrét félelmekről beszélünk, vagyis két – három éves korig a félelmet olyan konkrét tárgyak, élőlények vagy helyzetek váltják ki, amelyeket a gyerek valóban veszélyesnek tart.
A félelmet a gyermek környezetében pontosan meghatározható tárgy vagy személy esetleg esemény váltja ki, és a gyermek valóban attól az objektumtól vagy eseménytől fél, ami ezt az érzést kiváltotta. Azaz az úgynevezett " reális" konkrét félelmek az életkorral és az intelligenciával arányosan növekednek.
A jogosan félelmetes helyzetek felismerése azért függ össze az intelligenciával, mert azt jelenti a gyerek ismeri és felismeri azok veszélytjelentő mivoltát és a velük való talákozás káros következményét.
Tehát 3 éves korig minél idősebb és minél intelligensebb a gyermek, az adott körülményekhez viszonyítva, annál több reális konkrét félelemmel rendelkezik.(kutya, forró tárgyak, bútorok széle, éles tárgyak stb)
Hogyan csökkenthetjük ezeket a félelmeket?
Fontos szempont, hogy nem a gyerekből kell kiindulni, hanem a félelmet kiváltó dolgoból.
Ez lehet egy háziállat, mennydörgés bármi.
Arra kell törekedni, hogy a gyerek megértse a félelmét és ezzel mintegy a kezébe is vegye az irányítást és a félelem csökkentését.
A konkrét félelem jelentkezésekor elemi védekezési mechanizmussal reagál vagyis menekül.
Ez megnyilvánulhat abban, hogy sír, reszket, hangosan sikítozik, riadtan segélyt keres, keresi anyját, hozzásimul esetleg elfut.
Legfontosabb feladat ilyenkor a gyerek megnyugtatása!!!
Simogatással, becézgetéssel biztonságot kell nyújtani.
Az erőszakos szembesítés TILOS!
Ez ugyanis sokkállapotot is előidézhet. (mennydörgéskor az ablakhoz kényszeríteni, vagy ha fél a kutyától erőszakosan közel vinni tehát tilos!)
Később, ha már megnyugodott, érdemes megkíséréleni a gyermek életkorának, értelmi képességének megfelelő magyarázatot adni.
A mennydörgéstől való félelemnél például mesélhetünk az esőről, hogy mennyire fontos a növényeknek, a tavaknak pl a Balatonnak :) Az elektromos kisülést bemutathatjuk egy fésű és egy papír segítségével:)
Ha kutyától fél, akkor mesélhetünk a kutya háziasításáról, milyen hasznos és hűséges barátja az embereknek, vannak segítő, vakvezető kutyák.
Érdemes akár többször, többféle módon megközelíteni a témákat, de semmiképpen nem kell szóba hozni a félelmet.
Mivel a félelem megterhelő, mind a gyermek, mind a felnőttek számára ezért szeretnének nem félni, ezért belül minden gyerek és felnőtt is örül annak, ha sikerül csökkenteni a félelmet.
Három éves kortól a konkrét félelmek száma csökken, mert a gyerek értelmi fejlettsége lehetővé teszi, hogy felismerje azokat a módosító tényezőket, amelyek az eredetileg veszélyes helyzetet ártalmatlanná alakítják.
A következőkben a szimbolikus félelmekről beszélünk.
Forrás: Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Mivel nagyon fontosnal tartjuk az egészséget és a betegségek megelőzését, ezért közlünk gy fontos cikket, melyet Dr. Király Balázs, gyermekorvos írt.
A D-vitamin. Egyesek szerint csodaszer. Mások ezt már évtizedek óta mondják. Megint mások komoly, multicentrikus vizsgálatokat végeztek, és ezzel bizonyították a D-vitamin hasznát. De a nagy többség, beleértve a nagyon lassan reagáló, magas tehetetlenségű állami szerveket (nemcsak kicsiny hazánkban) kígyót, békát kiáltottak rá. Szinte méregként kezelték, szedését jelentősen korlátozva. De hol tartunk ma?
A D-vitamin tudományos karrierje sajnos nem sikersztori. Van aki emögött komoly gyógyszerlobbit, összeesküvés elméleteket sejt. Van aki úgy tálalja, hogy rossz időben, rossz helyen és rossz dózisban próbálták bevezetni az “emberiség megmentésére”. Angliában egy időben a cukorhoz keverték, így dozírozása gyakorlatilag kont
rollálhatatlan volt, sokan rossz hírét ehhez a projekthez kötik.
A D-vitamint sokáig csak az egészséges csonthoz tartották fontosnak, hiányában ugyanis csontbetegségek, gyerekekben angolkór alakul ki. Aztán rájöttek, hogy a D-vitamin nemcsak a csontban fontos. Minden sejtünkben vannak D-vitamint észlelő receptorok. Mára már tudományosan bizonyított, hogy az amúgy filléres, sőt napozással ingyenes anyagból minden szervünknek sokkal többre van szüksége. Egyértelmű a D-vitamin hiány és számos rák típus, a cukorbetegség, vagy az autoimmun nyavalyák között az összefüggés, de a hétköznapi betegségek, mint egy egyszerű nátha, vagy influenza is nehezebben támadja meg a normális D-vitamin szintű embereket. És még sorolhatnám. Nos, úgy tűnik a D-vitaminhiány népbetegség. Kezdjük kezelni. Tavaly, nagyon sok okos orvos, különböző szakterületek képviselői összeültek, és megírták a „D-vitamin konszenzus” (A D-vitamin megújult tudományos megítélése) című kiáltványukat. Innentől kezdve már nem kell széllel szembe … enni a D-vitamint. Nem forradalmi már az az orvos, aki javasolja a szedését. Pár éve, mikor még “tiltott szerként” ettem a magam 3000 NE D-vitaminját, volt olyan kolléga, aki megkérdezte, hogy öngyilkos akarok lenni? Ebben a megalapozott, nemzetközi ajánlásokat is figyelembe vevő konszenzus-cikkben nekem ennél nagyobb dózist javasolnak .
Mit tegyünk?
Vehetünk D-vitamint vény nélkül. Egyre több, az új ajánlásnak megfelelő vény nélküli szer kapható, de jóval drágábban. Aztán aki bátor, és jó fej a háziorvosa, gyerekdoktora, tőlük kér receptet. Lehet, hogy be kell vállalni az okostojás anyuka, apuka szerepet, aki megint olvasott valami baromságot az interneten. Védekezésül lehet lobogtatni a csatolt mellékletet, ami még a bíróságon is védelmet nyújt a D-vitamin felírójának. Még az is lehet, hogy ugyanígy gondolja a doki is, csak még nem jött szóba a sok egyéb ügy mellett. Sok páciensemnek én sem írtam még fel. Csak tessék, csak tessék!
Az a tény, hogy jelenleg a D-vitamin hiánycikk, ne riasszon el senkit. Majd lesz újra. Pár napon, egy-két héten nem múlik semmi. Még jó, hogy nem ezután a cikk után alakult ki a készlethiány… Hogy elbíztam volna magam.
forrás: medicinapenztar.hu gyerekgyógyász blog
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
mesejáték, 60 percben
Bővebben a darabról!
|
A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ, NÉPHÁZ előadása A Jászai Mari Színház és az Apró Színház közös előadása Zeneszerző: Mogyoró Kornél Rendező: Tóth Miklós Színész: Bisztricsány Linda Császár Réka Csík Andrea Bor László Horváth Kristóf Tarján Veronika Látványtervező: Mészáros Gábor Zenei munkatárs: Mogyoró Kornél Dramaturg: Góczán Judit
Ismertető: A Bumba gyermekeknek szóló előadás afrikai népmesék alapján. Zene, tánc, ritmus, mese. Kalandos történet egy varázslatos világ lakóiról, az ott élő emberekről és állatokról. Mesénket a nyugat-afrikai Száhel-övezet mondavilága, az őshonos törzsek kultúrája és művészete inspirálta. A ritmus, a tánc és a történetmesélés úgy kapcsolódik össze az Apró Színház és a Jászai Mari Színház közös előadásában, ahogyan az ősi afrikai színházban. |
Diafilmet nézni nagyon jó móka együtt!
Apa tekeri, anya olvassa a gyerekek nézik!:)
Válasszatok diafilmeket a tv helyett!
http://www.libri.hu/film/oreg-nene-ozikeje-diafilm.html
http://www.libri.hu/film/vuk-ii-diafilm.html
http://www.libri.hu/film/szegeny-gomboc-artur-diafilm.html
Az akció időtartama: 2013.02.01-2013.02.28.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Az 50 perces koncertek keretében a 4-12 éves gyerekek interaktív módon ismerkedhetnek meg az előadott zeneművekkel, a játékos kérdésekre adott helyes válaszokért pedig csokit kapnak. A rendezvénysorozat célja, hogy játékos, de egyben oktató formába nevelje a gyermekeket a zene szeretetére, illetve a koncertlátogatásra.
Hungarofest gyerekkoncert sorozat
Akvárium Klub február 17. (vasárnap) 11:00 (Ingyenes)
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
