Az óvodáskorú gyermekek gondolkodásmódjáról, a mesék rájuk gyakorolt hatásáról és az életkornak megfelelő olvasmányokról beszélt dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus az Erdélyi Figyelő Családi magazinjában. A beszélgetésből az is kiderül, hogyan segítheti a szülő gyermeke érzelmi intelligenciájának fejlődését

.https://www.youtube.com/watch?v=rXxiuOFt2Q8

Az élet természetes velejárói sajnos a mai napig tabunak számíthatnak a családi beszélgetésekkor, ilyen például a szexuális élet, a szülés vagy a halál. Természetesen bizonyos kor előtt nem érdemes hosszas fejtegetésbe kezdeni ezekről az egyszerűnek nem nevezhető témakörökről, de ha a gyerek kérdez, bizonyos szintű információt át kell adni neki, hogy megnyugodjon a lelke.

Az utóbbi évtizedek szemléletváltása azért már érződik a mai gyerkőcökön, sok olyan témában otthonosan mozognak, amilyenben a szüleik annak idején még nem. Ám az elmúlás kérdését továbbra is homály veszi körül - sok édesapa és édesanya nem tud, illetve nem mer beszélni róla. Te mit mondasz, ha a gyermeked neked szegezi a kérdést: te is meg fogsz halni? A hárítás csak alááshatja a bizalmát, ezért ne ezt az utat válaszd. Írásunkból kiderül, mi lehet a helyes taktika.

A halál megjelenése

Bármennyire is szeretnéd, nem tudod felnőttkoráig megóvni csemetédet a halál tényétől. Hiszen, ha csak évente egyszer, november 1-jén kimentek együtt a temetőbe mécsest gyújtani, máris rengeteg kérdés fogalmazódhat meg a kicsiben. Ugyanígy az óvodában, iskolában is beszélgetések tárgya lehet az elmúlás, ahogy az sem kizárt, hogy gyermeked az esti film kapcsán hozza szóba a kevéssé kellemes témát.

Ha tabuként kezeled a halált, azzal csak azt érheted el, hogy a gyerek egyedül töpreng rajta, és mivel nincs meg a kellő háttérismerete, téves következtetéseket vonhat le. Például, ha házikedvencétől kell örökre elbúcsúznia, azt képzeli, azért halt meg a kis jószág, mert ő nem figyelt rá eléggé - ezzel pedig olyan negatív érzések ébredhetnek benne, melyek később komoly blokként működhetnek az életében.

Első lépésben mesélj neki a halálról, akár egy elszáradt virág vagy elhullott rovar kapcsán. A lényeg, hogy figyelj rá, ne viselje meg túlzottan a lelkét a tény. Ha hiszel a túlvilágban, mondhatod neki, hogy a növény vagy bogár oda költözött át, és csak ezen a bolygón fejezte be az életét. A folyamatosság tudata megnyugtathatja a gyereket, így könnyebben elfogadja majd az elmúlást. Ám ha ez a kép nem esik egybe a hiteddel, akkor egyszerűen zárd le azzal a kérdést, hogy halála után minden élőlény eggyé válik a természettel, de ettől még a körülötte lévők emlékezetében és szívében örökre megmarad.

Anyu, te is meghalsz egyszer?

A halál tényének elfogadása pillanatok alatt megtörténhet, főleg, ha nyitott vagy a gyerek kérdéseire. Persze gondolkodnivalója jócskán akad még így is, hiszen egy másik világ elképzelése komoly feladat ebben a korban. Ha már elég érett hozzá, vagy a közvetlen környezetében találkozik az elmúlással, akkor rájön: nemcsak a növények és az állatok mennek el, hanem az emberek is. Innen pedig már csak egy lépés kilogikázni, hogy a szülők sem maradhatnak örökké ezen a bolygón.

Ha kétségbeesetten, netán sírva elhangzik a fenti kérdés, ne ess pánikba. Nyugtasd meg a gyereket, hogy ez az élet része, aki megszületik, annak egyszer meg is kell halnia. Mondd el neki, hogy még biztosan sokáig vele leszel, és csak nagyon sokára, mikor már ő felnőtt lesz, akkor kell itt hagynod őt. Az érzelmi érintettség miatt talán többször is visszatérő kérdés lehet ez a mindennapokban, esetleg csemetéd meg is ígérteti veled, hogy nem halsz el, amíg alszik. Ám hidd el, ha a helyén kezeled a dolgokat, és őszintén válaszolsz minden alkalommal, hamar lecsengenek benne az efféle aggályok, hiszen megbízik benned.

Temető

Ha még nem akarod kivinni a temetőbe, mert ehhez kicsinek gondolod, akkor gyújtsatok otthon mécsest, és mesélj neki azokról, akiket már nem ismerhetett. Ám ha mégis kilátogatnátok a sírokhoz, akkor láthatja, sokan elmennek ilyenkor elhunyt hozzátartozóikhoz, mert tisztelték és szerették őket. Kiskorban a gyertyagyújtás számukra még csak játék, de ha komolyan beszélsz a gyerekkel az elmúlásról, akkor nem fog félni tőle, hanem elfogadja azt - mint az élet természetes velejáróját.

Forrás: Femina.hu

 
Korosztályajánlás: 2-10 év

A mesék és kalandok világa elevenedik meg sok-sok játékkal, ügyességi próbákkal, a kézművestanyán ajándéktárgyak készítésével és minden alkalommal meglepetéssel.

A gyerekeket az Öreg Király fogadja és kideríti, hogy rendelkeznek e a megfelelő erényekkel és képességekkel, hogy hercegnőként és lovagként lépjenek be a játszóházba.
Utazás a középkor világába, s bekukkantunk a hercegnők és a lovagok életébe, hétköznapjaiba. Lovagi torna, hercegnők tánca.

Kézművestanya:
- Papírmerítés, hogy legyen mire megírni a szép szerelmesleveleket
- Bőrdíszművesség, szütyőkészítés a varázstalizmánoknak, bőrkarkötő fonása
- Papírjelmez, lányoknak hegyes sipka, fiúknak sisak

A programok 10.30 órától elkezdődnek!

Belépő:
Gyermek: 990.- Ft/fő,
Felnőtt kísérő: 600.- Ft/fő
Eötvös10-es kártyával 15% kedvezmény.

Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér november 3. (szombat) 10:30

Biciklizik a csontváz? Nem is véres szájú a denevér? Madárszárnyak suhognak a fejed fölött?
Eshet eső, fújhat szél - a Varázshegy akkor is jó kalandot ígér!
Halloween kézműves foglalkozás, arcfestés, varázslatos bűvészműsor is vár a négynapos hétvége alatt!
Október 26-tól pedig természetfilm DVD-t adnak ajándékba minden családi belépőjegy mellé!

Láttad már a Varázshegyet? Csodáld meg benne a több mint 100 különleges állatot és a csillagtéri állatbemutatót!
Ülj be az időgépbe és neézd meg a 3D-s vetítést! Simogass ráját, hallgasd a bálnák szívdobbanását!

Az alvás, altatás mindnnapos probléma a gyereknevelésben, ezért érdmes elolvasni ezt az összefoglaló cikket!

 A brit gyerekek kétharmada nem alszik eleget, a hatévesek átlagosan csak este fél tízkor kerülnek ágyba - derítette ki egy brit tanulmány. Kétezer gyerek alvási szokásait térképezte fel a szigetország minden tájékáról.

A probléma súlyosságát mutatja - írta a The Daily Telegraph című brit lap -, hogy a kisiskolások negyede hetente legalább egyszer elalszik tanítás közben. Ha pedig a gyerkőc alvászavarossá válik, az felnőtt életének teljesítményére is kihathat.

Kialvatlan fiatalok

Míg régen a lefekvés utáni meséhez ragaszkodtak altatóként, mostanság tévé vagy számítógép hangjára szundítanak el a gyerekek. A nagyobbak az alvásidejükből áldoznak netezésre, tévézésre, számítógépes játszadozásra. Utóbbit az iskolások csaknem 70%-a teszi estéről estére, 62%-uk a világhálón a YouTube videomegosztó portált látogatja szintén minden áldott este. A felmérés földrajzilag azt mutatja, hogy Birminghamben alszanak a legkevesebbet a gyerekek - egy tízéves éjjelente átlagosan 7 óra 28 percet -, Oxfordban pedig a legtöbbet - 11 óra 22 percet. Az átlag hatéves 21.33-kor alszik el, a nyolcesztendős 21.49-kor, a 15 éves pedig 23.52-kor.

- Az adatok egybecsengenek a mi felméréseinkével, amelyek 250 általános iskolai tanárra terjedtek ki. Tízből kilenc arra panaszkodott, hogy a gyerekek kialvatlanságuk miatt nem tudnak figyelni - idézte a lap Jan Turnert, a brit Alvás Tanács munkatársát, aki szerint a szülők nem kellően szigorúan parancsolják ágyba gyerekeiket.

Ezért nem alszik

Hazai adatok nem állnak rendelkezésre, ám szinte biztosra vehető, hogy itt sem jobb a helyzet. Nálunk is sok édesanya panaszkodik arról, hogy a gyerkőcöt ágyba dugni legalábbis roppant kellemetlen rituálé, mivel a kicsi nem akar időben elaludni, ám az esetek jelentős részében ez csak a jéghegy csúcsa. Valójában ugyanis sokkal komolyabb problémák állnak annak háttérben.

Ha például sokáig dolgozol, és későn érsz haza, máris kitolódhat a lefekvés ideje. A lelkiismeret-furdalás ugyanis, amiért nem töltöttél elég időt csemetéddel, úgy nyilvánul meg, hogy este próbálod behozni a lemaradást.

Ez a mai világban mindennapos jelenség. Ám a gyerek megérzi, ha bizonytalan vagy a lefektetést illetően, ezért mindig látszódjon rajtad, hogy nem viccelsz - te vagy a főnök, és te határozod meg, mettől meddig tart az alvási idő. Legyél erélyes - de ne félelmetes, és a hangos szavakat is kerüld -, mindig ugyanabban az időben parancsold ágyba csemetédet, ugyanis a rendszertelenség súlyos alvászavarhoz vezet.

Így lesz könnyebb az altatás

Ahhoz, hogy ne kelljen minden estét veszekedéssel zárni, érdemes néhány dolgot betartanod a már említett rendszerességen kívül. Ha a gyerek nem tudja mindazon ingereket, eseményeket feldolgozni, melyek a nap folyamán érték, akkor előfordulhat, hogy csak hánykolódik az ágyában, ahelyett, hogy kialudná magát. Ezért lefekvés előtt mindig beszéljétek át a történteket - ez már önmagában feszültségoldó hatással bír.

Életkori sajátosság, hogy a kisgyerekek legtöbbje fél az elkülönítéstől. Érdemes nyitva hagyni csemetédnek az ajtót, hogy ne érezze magát egyedül, de akár kisebb fényforrásokat, világító matricákat is tehetsz a szobájába, melyek ugyancsak bizonyos fokú biztonságérzetet keltenek benne.

A fáradtságnak megvannak a maga jelei, például nyűgösség, szemdörgölés, figyelmetlenség. Ha ezeket észleled, akkor érdemes átkísérni a gyerkőcöt a szobájába, és lassan, megnyugtató hangon mesélni neki. Így sokkal hamarabb elalszik, mint ha csak úgy bedugnád az ágyba, és ráparancsolnál, hogy csukja be a szemét.

A te gyereked hány órát alszik egy nap?

Forrás: Femina.hu

Az állatok remek szülők, engedik a kicsiknek felfedezni a világot és a képességeiket!

Ha biztatod és engeded,hogy felfedezze a világot, megtapasztalja a képességeit, sok új élményt maga szerezzen meg, akkor magabiztos, kreatív és kellő önbizalommal rendelkező felnőtt lesz belőle!

Ti hogy csináljátok?

Még nekünk, felnőtteknek sem könnyű elképzelnünk, meddig tart valójában az élet, és mi lesz a halál után. A gyerekek kérdéseivel pedig sokszor nem tudunk mit kezdeni.

Aki keresztény vagy más vallás követője, esetleg ezoterikus gondolkodásmódú, annak van egyfajta elképzelése a halálról. De biztosat senki sem tud. Ha pedig mi magunk is bizonytalanok vagyunk valamiben, hogyan lennénk képesek okosat mondani egy gyereknek? És ha van is a felnőtteknek kialakult képük a halálról, nem tudják azt hitelesen közvetíteni, inkább elodázzák a beszélgetést erről a nekik is megfoghatatlan témáról. Bár az iskolás gyerekek nap mint nap szembesülnek az erőszakos halállal a híradóban, a krimikben, a sorozatokban vagy online, senki sem tanítja meg őket gyászolni. Ha a környezetükből távozik valaki örökre, azzal nem tudnak mit kezdeni.

A hazugság félrevisz

Révész Renáta Liliána pszichológus szerint a legnagyobb probléma, hogy a halál manapság tabunak számít. Pedig meg kellene tanulnunk, hogy az élet velejárója – megszületünk, élünk, meghalunk. Egy kisgyermek számára talán könnyebben felfogható, ha arról beszélünk, hogy mi is része vagyunk a természet körforgásának, így kevésbé lesz rémisztő az elmúlás gondolata. Ám amit mi sem értünk, azt ne próbáljuk elmagyarázni!

Hiába tűnik könnyebbnek azt hazudni, hogy a nagymama elutazott – ez további kérdéseket vethet fel a gyerekek fejében: hova utazott, mikor jön vissza? A kicsik számára ez nem megnyugtató válasz, csak megnehezíti a gyász folyamatát. „Már nincs velünk, meghalt" – elég, ha ennyit mondunk.

Elfogadni az életet és a halált

A szakértő úgy véli, a legfontosabb, hogy lehessen beszélni a halálról a családban. A felnőttkori lelki problémák ugyanis gyakran szintén a haláltól való félelemben gyökereznek. Pedig ha hadakozunk ellene, ha nem tudjuk elfogadni, hogy földi életünk véges, saját sorsunkat nehezítjük meg.

A gyerekekkel is érzékeltetnünk kell, hogy nem vagyunk mindenhatók, a halál elkerülhetetlen, előbb vagy utóbb tőlünk függetlenül bekövetkezik. Míg régen a kicsiket kézen fogták a szüleik, és együtt mentek ki a temetőbe, meglátogatni az elhunyt rokonokat, ma erre már egyre kevesebb példát látni. Egykor a gyerekek játszottak „temetőset", ami szintén a feszültség enyhítését szolgálta, segítette a gyász feldolgozását – ma ez már nem jellemző. Nincs nyoma a virrasztásnak, a temetésre a szülők nem viszik magukkal a legkisebbeket, mondván: nem akarnak fájdalmat okozni. Pedig ezzel nem óvják őket, épp ellenkezőleg, a halál titokzatosságát, félelmetességét növelik.

Tragédia a családban

Sajnos keveseknek adatik meg hosszú, boldog élet végén, unokáik, dédunokáik körében békésen álomba szenderülni. Sokan súlyos betegség után, fiatalon távoznak, mások önkezükkel vetnek véget életüknek. Az öngyilkosságot, gyilkosságot külső segítség nélkül szinte lehetetlen feldolgozni – véli Révész Renáta Liliána. Felnőttként megtudni, hogy gyerekkorunkban közeli hozzátartozónk megölte magát, hatalmas lelki sérüléseket okozhat. Így inkább erről is érdemes őszintén beszélni: az illető nem akart tovább élni (vagy valaki megölte), nem tudjuk, miért.

Amikor az óvodás, kisiskolás gyermek szemtanúja lesz szülője, testvére haldoklásának, bármilyen nehéz is, fel kell készíteni a várható folytatásra. Ilyenkor érdemes arról beszélni, hogy a haldokló teste elfáradt, nem fog sokáig élni, de ha meghal, akkor is velünk lesz. Hogyan? Az emlékeinkben tovább él. Kimegyünk majd a temetőbe, gondozzuk a sírját, otthon elkészítjük a kedvenc ételét, és közben rá gondolunk. Az emlékek megélése segíti a gyász folyamatát. Nem kell letagadnunk szomorúságunkat a gyerekek előtt, ha megosztjuk velük a fájdalmunkat, nem érzik, hogy kirekesztjük őket valamiből, és nekik is könnyebb lesz elfogadniuk az életet és vele együtt a halált.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek a gyermekkorát tönkretették a szülei, vagy akik tudni szeretnék, hogy (leendő) szülőként hogyan kerüljék el a „mérgező” viselkedésformákat. Csak nyerhet vele, aki elolvassa.

Sokunk számára természetes, hogy jó viszonyt ápolunk a szüleinkkel, a hozzájuk fűződő kötelék általában a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épül. Be kell azonban látnunk: a velük való jó kapcsolat privilégium, amely sokak számára nem adatott meg.


Susan Forward Mérgező szülők című könyvének alcíme a következő: Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktől, és nyerjük vissza életünket? A szerző ugyanis nemcsak azzal foglalkozik írásában, hogy leírja, mitől lesz valaki rossz szülő, hanem arra is kísérletet tesz, hogy megtanítsa az áldozatul esett gyermekeknek, miként iktathatják ki a „mérgező hatást” felnőtt életükből.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy tökéletes szülők nem léteznek. Lehetetlen minden pillanatban teljes odafigyeléssel a gyermek rendelkezésére állni, éppen ezért előfordulhat, hogy a szülő néha nem úgy reagál, ahogyan kellene. Ettől még nem lesz valaki rossz anya vagy apa, „mérgezővé” az tesz valakit, ha negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyermek életében. Annak érdekében, hogy mindenki tisztázhassa magában, érinti-e őt ez a probléma, Susan Forward egy teszttel kezdi könyvét. A teszt kitöltőinek gyermek-és felnőttkorukra egyaránt vonatkozó kérdésekre felelniük kell, az igen-válaszok mennyisége alapján pedig megtudhatják, hogy ajánlott-e számukra a könyv elolvasása.

Amennyiben az Olvasó továbblapoz, megismerkedhet a „mérgező szülő” típusaival. Nemcsak az alkoholista, testi, lelki vagy szexuális erőszakot alkalmazó szülők sorolhatók ide, hanem például az irányítók, vagy alkalmatlanok is. A szerző minden típust az érintettekkel való személyes beszélgetéseken keresztül mutat be, így sokkal jobban átérezhetjük a problémák valódiságát, és könnyebben eldönthetjük, hogy vonatkozik-e ránk az adott „méreg” vagy sem.

Fred, egy huszonhét éves bolti eladó például így nyilatkozik manipulatív anyjáról: „Anyám mindig nagy ügyet csinált abból, hogy karácsonyra mind hazamenjünk. Tavaly nyertem egy utazást egy rádióvetélkedőn, ami pont az ünnepekre esett. Nagyon izgatott a dolog, mert ilyesmit nem engedhetek meg magamnak… Amikor megmondtam anyámnak, úgy fogadta, mint valami gyászhírt. Könnybe lábadt a szeme, elkezdett remegni a hangja, tudja, mint amikor az ember elsírja magát… Elmentem, de ilyen rettenetesen még életemben nem éreztem magam. A fele időt eltelefonáltam az anyámnak meg a testvéreimnek… Több karácsonyt nem hagyok ki, az egyszer szent.”

Láthatjuk tehát, hogy nemcsak az erőszaktevők árthatnak súlyosan gyermeküknek, és állhatnak az egészséges fejlődés útjába, hanem a lelki terroristák, a zsaroló, manipulatív, birtokló vagy épp gyerekeiket elhanyagoló szülők is. A szerző a könyv második részében arra vezeti rá az Olvasót, hogyan nyerheti vissza saját életét. Segít elsajátítani az öndefiníció lépéseit, megkeresni a felelősöket, szétfoszlatni a szülőkkel kapcsolatos hiedelmeket. A könyv elolvasása után remélhetőleg minden egykori áldozat megtalálja az utat egy boldog, harmonikus élethez.

Forrás  http://onlinepszichologia.hu/konyvajanlo/mergezo-szulok

Ha nem is túl sűrűn, de előfordul, hogy fekvésre kell kárhoztatnod az egyébként örökmozgó gyermeked. Csonttörés, műtét, hosszadalmas vizsgálat – hogy csak néhányat soroljunk. Adunk néhány tippet, hogyan tartsd ágyban őket!

A gyerekek, ha betegek, maguktól is ágyba bújnak, de legalábbis visszavesznek a tempóból. Ellenben ha kezdenek „kimászni” a betegségből, nagyon nehéz ágyban tartani őket, pedig van olyan helyzet, amikor muszáj, és ez nemcsak gyermek, de a szülő számára is igazi kihívás. Íme néhány tipp, ami segíthet abban, hogy a gyermek betartsa az előírt pihenést.

A szülő hozzáállása nagyon sokat számít: ha elfogadod, hogy gyermeked kb. 6-7 éves koráig 2-3 havonta megbetegszik, bármilyen csodaszert szedetsz is vele, türelmesebbé válsz. Ha belátod, hogy ez a kisgyermek életének természetes velejárója, nem valami istencsapás, nem kreálsz teljesítményhelyzetet a dologból, nagyobb nyugalommal tudod fogadni a betegséget.  Például a munkahelyeden is jobban el tudod fogadtatni a táppénzen töltött időt, ha nem „kudarcként” kommunikálod, hanem természetes tényként.

• Nyugalmad, türelmed, odafordulásod a gyermek közérzetét is befolyásolja, ő is jobban fogadja a helyzetet. Ne katasztrofizáld a dolgot, közöld, hogy ágyban kell maradni, nincs más megoldás.
• A gyerek ezt saját otthonában, az anya jelenlétében fogadja el a legjobban. Ha a betegsége idejére állandóan „kirakod” őt otthonról a nagymamához, vagy folyton a bébiszitter van vele, akkor büntetésnek fogja érezni a betegséget.
• Beszéld meg vele, életkori szintjén, hogy a gyógyuláshoz szükséges az ágyban maradni.
• Magyarázd el, hogy hányat kell még aludnia, hogy jobban legyen…
• A gyerekek sokszor 1-2 nap alatt jobban lesznek, felélénkülnek, ám figyelj arra, hogy a nem túl magas láz is nyugtalanná teheti őket. Ilyenkor nyugtatás, lázcsillapítás szükséges.
• 

Mit találjunk ki, hogy a gyermek ágyban maradjon anélkül, hogy túl terhesnek érezze a dolgot?

• Örülj, ha nem akar punnyadni egész nap, ez azt jelenti, jól van.
• Mivel vágyik a szülő megnyugtató testközelségére, a jelenlét, türelem a legjobb módszer.
• Ne kívánd, hogy egyedül legyen, lekösse magát, ilyenkor kell neki a társaság. Ne hagyd egyedül rossz közérzetével.
• Életkortól függően: meseolvasás, társasjáték, mondókázás megoldás lehet.
• Gyűjts össze mindent, amit ágyba lehet vinni egy nagyobb fatáblán vagy ágyba vihető tálcán: gyurma, rajzeszközök, főzőcskézés, kisautó, legózás.
• Rajzoljatok együtt egy történetet.
• Szerepjátékozzatok plüssökkel.
• Énekeljetek, doboljatok, xilofonozzatok.
• A kedvenc DVD biztos siker, így a szülő is lélegzetnyi időhöz jut.
• Ilyenkor a tévé is jobban megengedett, ám így sem egész nap.
• Váltsatok helyszínt, lefekhet másik szobában is. Hacsak nem ragaszkodik a saját ágyához, a nappali kanapéján vagy a szülők ágyában is letanyázhat. Ez segíti a monotónia elviselését.
• Ha jól van, és az orvos is rábólint, kicsit fel is kelhet. Építhetünk akadálypályát, persze nem megterhelőt: átbújni a kisszék alatt, megkerülni a zsámolyt – csak lassan és nem hosszú időre.
• A gyereksátorban is lefekhet pár órát, mintha „táborozna”.
• Ha a tesók együtt betegek, még élvezetesebb az otthon töltött idő.

A lényeg a kreativitás. Még az sem elképzelhetetlen, hogy neked is jót tesz, ha kikapcsolsz egy kicsit és leülsz játszani vele. A nagy hajtásban erre úgyis kevesebb idő jut. Persze az sokkal jobb, ha úgy teszed ezt, hogy nem vagy rákényszerítve.

  A Föld felszínének kétharmadát borító óceánok a megismerhetőség határát jelentették a múltban és nagy kihívást jelentenek ma is a kíváncsi és kalandos kedvű ember számára.

A kiállítás különböző, szokatlan nézőpontokból veszi szemügyre a nagy titkokat a víz szikrázó tükrétől az éjsötét mélytengeri árkokig. Hatalmas időtávlatokat átfogva pillantunk be az óceánok kialakulásától elválaszthatatlan földtörténeti múltba, kitekintünk a Naprendszerbe hasonlóságok és víz után kutatva, majd a hatalmas léptékek után megvizsgáljuk az óceánok parányi és emberléptékű valóságát is. Tartson velünk!

A kiállítás 700 m2-en, játékkal és ajándékkal is várja a látogatókat. Belépéskor a vendégek játéklapot kapnak, melyen érdekes fejtörőket oldhatnak meg.

Nyitva tartás: naponta 10-től 17 óráig, hétfő szünnap

Belépőjegy árak: felnőtt 1450 Ft, gyermek (3-14 éves korig) 1250 Ft, csoportos (minimum 10 fős óvodai és iskolai csoportok) 850 Ft, családi jegy 4950 Ft.

Régen rossz, ha elveszítjük a gyermekünk feletti ellenőrzést. Az ellenőrzés persze legyen észrevétlen, de tegyük észrevehetővé rosszalkodó gyermekünknek, hogy ha valóban rosszat csinált. És ilyenkor értessük is meg vele, miért vagyunk elégedetlenek

Kritikus pillanatokat jelent, amikor rádöbbenünk, hogy gyermekünk "rossz" és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat (ami elfogadhatatlan!), üzenetet fogalmazunk meg: egyértelműen tudtára adjuk, hogy hatalmunk van felette.

A szülők gyakran egyáltalán nem ismerik gyermekük online életét, nem tudják kikkel és mit kommunikálnak, milyen tartalmakat nézegetnek, és milyen zenéket hallgatnak, így nem is tudják megvédeni őket a net veszélyeitől. Pedig Tari Annamária pszichológus szerint a gyerekkoruk tűnhet el. Interjú a Z generáció szerzőjével.

Mekkora a szakadék a Z generációnak nevezett korosztály és a mai felnőtt társadalom között? Meg érti-e egyáltalán az utóbbi, miről beszél, mivel foglalkozik az utóbbi, amikor állandóan a gép előtt ül vagy nyomkodja a telefonja, egyéb kütyüje gombjait?

Ma is vannak olyan szülők, akik idegenkednek az internethasználattól, nehezen, vagy sosem írnak sms-t, és soha nem chat-elnek, a Facebook-ot, a Twitter-t, a Skype-ot pedig talán csak névről ismerik. Látszólag nagyon nehéz dolguk van, mert közben Z generációs gyerekeik (az első hullám, az 1995-2005 közötti születésűek) ott voltak a „digitális korszak” hajnalán, az internet és a közösségi oldalak használatának elterjedésekor. Értik az új vívmányokat, gond nélkül használják a technikai újdonságokat, rugalmasak, okosabbak - legalábbis az eszközhasználat és a felhasználói ismeretek tekintetében. A második hullám (a 2005-2010 közöttiek) már beleszületik a digitális világba, ahol „jelen kell lenni” a közösségi oldalakon, az érintőképernyők és az on-demand (szórakozás akkor, amikor akarom, például azt nézek a tv-ben, amit akarok) szórakozás számít átlagosnak. A két korosztály tagjai nem úgy ismerik már a magánélet fogalmát, mint szüleik: nyugodt szívvel teszik közszemlére személyes dolgaikat például a Facebookon. A mostani csecsemők, gyermekek, az úgynevezett Alfa generáció (a 2010-2020-ban születettek) lesz az első valóban 21. századi generáció. Még képzettebbek és materialistábbak lesznek, mint a Z generáció volt. Talán sosem ismerik meg az olyan adathordozókat, mint például a kazetta, a VHS, a floppy, a betárcsázós internet, az asztali számítógépet, az analóg kábel tv és az offline zenevásárlás.

Az internet hatása a gyermekekre és a fiatalokra című konferencián azt mondta, jó lenne, ha ott állna minél többször a kamasz mellett egy felnőtt, amikor a világhálón barangol. Ha a felnőttek ennyire nem értik a digitáliát, az internet világát, hogyan tudnának segíteni a gyerekeknek, hogy tudnák felhívni a figyelmüket az online veszélyekre?

Az X generációs szülők általában azért küzdenek, hogy mindent megadjanak gyerekeiknek, miközben fenyegeti őket az a veszély, hogy lassan leszakadnak a gyermekeik világáról. Sok esetben nyomasztja őket a saját életük, amiben csak nőnek az elvárások, fáradtak és kiábrándultak lehetnek. A szülők és gyermekeik generációja között bizonyos fogalmak értékrendjének átalakulását látjuk. A hagyományos értékekre, mint a család, a munkával kapcsolatos érzelmek, a tekintély és a tisztelet az idősebbek másként gondolnak, mint a fiatalok. Ezek látszólag nem egyeztethetők össze a mai korszak olykor hígult és felszínes elvárásaival, miközben ma jóval keményebb életfeltételeket látunk. A szülőknek egyetlen eszköz áll a rendelkezésükre, és ez a nyílt családi kommunikáció, a bizalom és az őszinteség: ha egy gyerek elfogadó családi közegben él, akkor az élményeit is szívesen megosztja. Gyakran esnek azonban abba a hibába a szülők, hogy nem ismerik gyermekük online életét, nem tudják kikkel és mit kommunikálnak, milyen tartalmakat nézegetnek, és milyen zenéket hallgatnak, milyen hálózatoknak a tagjai, és kiket tartanak követendő mintának. Pedig bizony ellensúlyt kellene például tartani annak a szexualizált médianyomásnak, amit a gyerekek még nem tudnak kezelni. Ennek eredményeképpen alakul ki ugyanis később az elégedetlenség a külsejükkel szemben olyan életkorban, amelyben még gyereknek kellene lenniük. A legnagyobb veszély tehát, hogy a gyerekek elveszítik a gyerekkorukat és olyan felnőtt problémákkal bajlódnak, amihez még nincs a kezükben a megoldó kulcs. A koraérettség együtt jár a tényleges biológiai életkoruk infantilis vonásaival, ami aztán egy sajátos mozaikszerű képet ad ki, és közel sem biztos, hogy kiegyensúlyozott érzelmi állapottal jár együtt. Komoly felelősség hárul ebben a helyzetben a szülőkre, akik a változások nagy részét még csak nem is érzékelik, ha nincsenek valódi beszélgetések a családban.

Fotó: RTL Klub / Sajtóklub

Ugyanez a helyzet az iskolában is, hiszen a pedagógusok szintén értetlenül és felkészületlenül állnak a digitális nemzedék problémái, érdeklődési köre előtt. Mit tehet az iskola, a pedagógus azért, hogy az internet, a közösségi média inkább előnnyé váljon a diákok számára, mintsem hátránnyá? Vagy ez reménytelen vállalkozás?

A tanulók új generációja, amely már beleszületett az információs korba, a közelmúltban kezdte meg a tanulást egy sor, csak rá jellemző tulajdonsággal és talán szokatlan tanulási érdekkel. Így valóban igazi kihívást jelentenek a már meglévő iskolarendszernek. A diákok tanulási vággyal, de valójában úgy lépnek be az oktatási rendszerbe, hogy az internetnek köszönhetően már kifejlesztettek egyfajta tudást. Nagyon komoly változást jelent, hogy ők már egy médiával telített és kényelmes hozzáférést biztosító korban nőttek fel. Elvárják mentoraiktól, hogy hatékony oktatási módszereket alkalmazzanak. Nem szeretik a szokványos, egyhangú előadásokat, sokkal inkább csoportos, interaktív feladatokat és kutató munkát igényelnek. Amerikai kutatók szerint a „netgeneráció” nem hajlandó megtanulni, amit elé tesznek csak azért, mert egy tanár teszi azt. Meg akarják érteni, boncolgatni akarják, szétszedni és valóban átélni a dolgot, amiről tanulnak.

Generációk:

Építők, 1946 előtt születtek, 60 fölöttiek
Baby-boomerek, 1946-1964 között születtek, 40-esek és 50-esek
X generáció, 1965-1979 között születtek, 30-asok
Y generáció, 1980-1994 között születtek, tinik és 20-asok
Z generáció, 1995-2009 között születtek gyerekek
α generáció, 2010- csecsemők

Forrás: Mccrindle Kutatás: Word up – az Y és Z generáció lexikonja és útmutató a velük való kommunikációhoz

ogy tudnak a tanárok, egyetemi oktatók és az oktatási intézmények megfelelni ennek a különös kihívásnak?

A tanárok nagy része még abban a korban szocializálódott és tanult, amikor a poroszos tekintélytisztelet, a szokványos tanár-diák asszimetria jellemezte az oktatási intézményeket. Nem volt még lehetőségük arra, hogy tanulói jogokat érvényesítsenek, ez a szempont jószerivel nem is volt még előtérben. Abban a világban tanultak, ahol az idősebb volt a tudás letéteményese, a tanár volt az a tekintélyszemély, aki átadta tudását és elvárta a tiszteletet. Az ellenállásnak, vagy szembeszegülésnek nem volt olyan kultúrája, mint ma. A tanárok tehát nemcsak azzal a változással állnak szemben, amit a Z generáció és az információs kor kihívásai jelentenek. Hanem azzal az elvárással is, amely már saját múltjuk szokásait, viselkedésbeli jellemzőit érinti. Ez az új tanári szerep, ahol egy fordított szocializációs folyamatot figyelhetünk meg, ahol már nem feltétlenül igaz, hogy a tekintélyszemély pozíciója alanyi jogon az övék. Ez a helyzet tehát érzelmeket és indulatokat is gerjeszt, amely folyamatban a nyugalom és a tisztánlátás mellett képesnek kell lenni arra, hogy a felnőtt lemondjon a megszokott pozícióbeli jellemzőkről anélkül, hogy ez veszteség vagy csalódottságérzést keltene.

Nem könnyű helyzet...

Az oktatás folyamata nem nélkülözheti az érzelmeket, ami egyben azt is jelenti, hogy optimális helyzetet akkor látunk, ha a tanár is örömét leli a tudása átadásában. Ez ahhoz vezet, hogy a tanuló is örömét leli abban, hogy megért/megtanul valami új dolgot. Nincs mese, a tanároknak meg kell ismerni az internetet. Esetleg a tanítás egy részét prezentáció-készítés formájában kell megoldani, más esetekben olyan keresési feladatokat jó adni, melyhez a világhálót használhatják a gyerekek. De minden esetben érdemes hangsúlyozni az offline tudás fontosságát, figyelni a szókincs növekedésére és arra, hogy a tudás elmélyült figyelmet igényel.

Egy mai diák a Facebook nélkül el sem tudja képzelni az életét, szintén a konferencián hangzott el egy előadótól, hogy az iskola, az osztályközösség legfontosabb dolgai is ott dőlnek el. Ön szerint a tanár is legyen jelen a Facebookon? Jelölje be ismerősnek a tanítványait? Egy ily módon szerzett kényes információval például mit kezdhet a tanár?

A közvélekedés ma már azt hiszem, inkább abba az irányba megy, hogy tanár és diák nem „ismerősök”, tehát nem szerencsés egymást bejelölgetni, mert az nagyban átírhatja a közöttük lévő érzelmi és tekintély pozíciót. Jobb olyan zárt csoportot létrehozni például az osztállyal, amely az iskolai offline helyzetet teszi át az online térbe. Itt viszont nagyon kell vigyázni arra, hogy az online státusz hamar felülírja a szokásos rutint. Megtörténhet például, hogy egy diák este kilenckor küld egy üzenetet valamilyen iskolai feladatával kapcsolatban. Ilyenkor tehát nagyon kell ügyelni a határok és keretek betartására, ami továbbra is a felnőtt, a pedagógus feladata.

Mennyire lehet szenvedély a netezés, az online közösségi-élet túlzott hajszolása? Honnan veszi észre a szülő, a tanár, hogy a gyerek már Facebook vagy internetfüggő?

A fiatalokat leginkább érintő szenvedély az online státusz folyamatos átélése, ez tehát a közösségi média használatára vonatkozik. Az internetes közösségek tagjának lenni, ma már evidencia. Mint ahogy az is, hogy a fiatal generáció akár tízpercenként közöl magáról valamit online. Egy idősebbnek viszont rettentő furcsa, hogy miért kell komoly és felületes információkat ontani önmagunkról. Ebben az értelemben ez tényleg meghökkentő. Ezek a portálok és hálózati működések a csoportszerveződésről szólnak, feloldják a régi típusú énhatárokat és eltolják a korábban megszokott intimitáshatárokat is. Az online létezés olyan erőteljes lehet, hogy egyes kutatások szerint már 24 órás offline állapot előhívhatja a megvonási tüneteket. Ezek hasonlóak az alkohol vagy drog esetében tapasztaltakhoz, idegesség, szorongás, irritáltság, esetleg ingerlékenység lehetnek. Az online játékok is a képernyőhöz ragasztják a felhasználókat, a felnőtteket pedig akár a többórás netsurfing is. De hangsúlyozom, az internet azért nem mindenki számára rejt veszélyeket. Éppen úgy, ahogy nem mindenkiből lesz alkoholbeteg, aki néhány pohár bort megiszik. A helyzet épp fordítva van, akit beszippant az online tér, annak a személyiségében voltak olyan okok, amik ezt lehetővé tették. Ilyenek lehetnek például az életvezetési problémák, a depresszív érzelmek, a szorongóbb személyiség. A felnőttek esetében a (társas) magány és az offline társas kapcsolatok hiánya okozhatja, ha valaki tartósan mindennap több órát tölt online barátaival, akiket esetleg csak onnan ismer. A függőség olyan állapot, amiben az internet már nem helyettesíthető semmi mással, mintha az lenne az egyetlen biztos örömforrás. Az egyéb örömfunkciók beszűkülhetnek, és a gondolkozás valóban ráfűződhet erre az egyetlen tevékenységre.

Forrás:http://fn.hir24.hu/itthon/2012/10/03/elveheti-a-facebook-a-gyerekkort/

Gyere játszani! címmel jelenik meg a második kötet Nyulászi Péter verseivel, Papp Kata illusztrációival. A könyv bemutatójára szeretettel várjuk a babákat és szüleiket egy játékos este keretében ahol Zentai Kata a babajelbeszéd szakértője és Kárász Eszter színművész vezeti be a módszer rejtelmeibe az érdeklődőket. Lapozgatás közben és a verseket énekelve, játékosan elsajátíthatunk egy jól bevált módszert: a babajelbeszédet. A babáknak 9 hónapos kortól ajánljuk. 

A babajelbeszéd a hallási ingerhez vizuális és mozgásos ingert kapcsol, ezáltal segíti a beszéd megértését, gyorsítja a beszédfejlődést, elősegíti a kreatív gondolkodást, s ami a legfontosabb: még erősebbé teszi a szülő-gyermek köteléket. Mindezek mellett remek szórakozás az egész családnak.

Időpont: 2012. október 11. csütörtök 17 óra. Helyszín: Köki Terminál 2. emelet.

A testvéri szeretet, sőt még a testvéri versengés is pozitív hatással lehet a gyermekek korai fejlődésére és a társas kapcsolatok kialakítására való későbbi képességükre, a személyiségfejlődésükre.

A Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származó eredményt a szakemberek nemrég tették közzé

A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálták, a kutatást azt követően indították el, hogy más tanulmányok azt mutatták: már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az iskolában és később is gátolhatják a gyerekek fejlődését. A program valamennyi eredményét dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány napja kiadott új könyvében tették közzé

Az empátiára való képesség

A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”, vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket, különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési  

A testvéri szeretet, sőt még a testvéri versengés is pozitív hatással lehet a gyermekek korai fejlődésére és a társas kapcsolatok kialakítására való későbbi képességükre, a személyiségfejlődésükre. A Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származó eredményt a szakemberek nemrég tették közzé.

Jótékony hatású viszály. A testvérek közti versengés pozitív hatással lehet a társas kapcsolatok kialakítására

A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálták, a kutatást azt követően indították el, hogy más tanulmányok azt mutatták: már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az iskolában és később is gátolhatják a gyerekek fejlődését. A program valamennyi eredményét dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány napja kiadott új könyvében tették közzé.

Az empátiára való képesség

A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”, vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket, különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési készségeit, valamint munkamemóriáját és gátlókontrollját.

A nem felhőtlen kapcsolat is gyümölcsöző

Az egyik legszembetűnőbb eredmény a testvérekre vonatkozik, akik a kutatók szerint gyakran pozitív hatást gyakorolnak a gyermekek korai fejlődésére, még olyan esetekben is, ahol a kapcsolat nem éppen felhőtlen. Bár a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a hosszan tartó testvéri versengés viselkedési zavarokat és későbbi kapcsolatteremtési problémákat okozhat, enyhébb formájában jótékony hatást gyakorolhat a gyermekkori fejlődésre.

„Az általános nézet az, hogy ha valakinek testvére van, rengeteget kell versenyeznie a szülői szeretetért és figyelemért – állítja dr. Hughes. „Kutatásunk azt mutatja, hogy a gyermekek szociális megértését sok esetben felgyorsíthatja testvérükkel folytatott interakciójuk. Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a testvér természetes szövetséges. A testvérek általában egy hullámhosszon vannak, és hasonlóan vesznek részt a lelkiállapotok megismerésére irányuló színlelős játékokban.”
A kutatás másik legfontosabb eredménye azt mutatja, hogy azon gyermekek esetében figyelhető meg a legnagyobb fejlődés, akik sokat beszélgettek a családban. A kutatók úgy vélik, ez is azt bizonyítja, hogy a beszélgetések jellegére és minőségére egyaránt nagy hangsúlyt kell fektetni.

 2012. október 6-án 10:00 – 15:00 között várják az érdeklődőket a Városligeti Műjégpályára, ahol a jégpálya épülete előtti sétányt és a már víz- és még jégmentes tómedret birtokba véve egy nagyszabású őszi sportfesztiválnak lehet részese.

A rendezvény célja, hogy a budapesti sportszövetségek bemutatkozhassanak Budapest lakosságának. Lehetőség lesz számos sportág vagy csak saját ügyességünk és gyorsaságunk kipróbálására, de egész napos színpadi programmal is várjuk az érdeklődőket. Természetesen a színpad is a sporté, mivel a rendezvényen kipróbálható sportágak képviselői és ismert sportolók tartanak bemutatókat. A bemutatók sorában lesznek olyanok is, amelyek a közönség aktív részvételére is számítanak, közös mozgásra várják, csábítják és buzdítják a kiérkezőket.

Forrás: http://www.bszszsport.hu/mbp_ind.htm

„Anya, mit csinál a néni és a bácsi?" Ha ezt a kérdést feltette már neked ovis kisfiad, és csak hebegtél-habogtál, neked szól ez a cikk.

Sajnos titkok mérgezik sok család életét, és ha a szülők nem is prűdek, nehezükre esik beszélni a szexről. Nem csak a megfelelő szavaink hiányoznak, a szülők úgy gondolják, a szexuális felvilágosítást majd az iskola megoldja. Elodázzák a beszélgetést, amikor aztán kamasz gyereküket rajtakapják, teljesen megdöbbennek, és nem értik, hogyan történhetett meg. Pedig elég lenne néhány őszinte válasz óvodáskorban, illetve később.

 .

Ez van!

Akár akarják a szülők, akár nem, 2,5 éves koruktól a gyerekek érdeklődése a nemiségre is irányul – véli szakértőnk, Révész Renáta Liliána pszichológus. Amikor a kicsik megmutatják egymásnak a nemi szervüket, az egyrészt az ismeretszerzés része, másrészt biológiai okai vannak. Ebben az időszakban indul be ugyanis a hormonális fejlődés: a nemi hormonok szintje nő.

Tehát nem modern korunk „szabadossága" okolható a gyerekek kíváncsiságáért, fél évszázaddal ezelőtt is épp így viselkedtek – esetleg nem mertek kérdéseket feltenni. Szomorú, de ha egy ovis a szexualitással kapcsolatos tapasztalatáról számol be, erről kérdez, a felnőtt közösségben azt gondolják, biztosan otthon látott valamit. Pedig a gyerek csak a korának megfelelően viselkedik. Ez az érdeklődés az alsó tagozatban – a biológiai érésnek megfelelően - lanyhul, aztán majd a serdülőkorral erősödik meg újra.

Minek nevezzelek?

Bár a magyar nyelv hihetetlenül sokszínű, nehéz megfelelő szavakat használni a nemi szervekre. Persze ismerjük az orvosi szakszavakat, a vulgáris és a gyermeki elnevezéseket, de egyik sem az igazi. Révész Renáta Liliána szerint az óvodás gyerekeknek célszerű - a koruknak megfelelően - a fiúk fütyijéről és a lányok puncijáról beszélni.

Első megjelenés:http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/hogyan-beszelj-a-szexrol-a-gyerekkel-2031719

Szülőnek lenni korán sem könnyű feladat, és nem kis felelősség, különösen, ha arra gondolunk, minden nevelő hatás közül a legjelentősebb a családé. A családé, mely az első közösség, amelyben a gyermek él, itt alakulnak ki az első érzelmi kapcsolatai, itt szerzi az első ismereteit, tapasztalatait.

Minden szülő álma, hogy idővel jó anyává és apává váljon: szeretne úgy társadalmi követelményeket közvetíteni, pozitív és negatív útmutatásokat adni a gyermekének, hogy a kis "trónkövetelő" közben ne tartsa zsarnoknak vagy éppenséggel túl enyhe kezűnek. Azaz, szeresse.

Nálunk én hordom a nadrágot

"A férjem nálam jóval lazábban veszi a gyereknevelést. Sokszor belátom, hogy igaza van, hiszen a gyerek nem mindig tudja magától a szabályokat és következményeket, de ezt a nagyfokú lazaságot nem tudom mindig magamévá - mondja Szilvi, a hétéves Gergő anyukája. - Bevallom, sokszor kiabálok vele, ha túlfeszíti a húrt, és ilyenkor a kisfiam megijed. Jó eszű gyerek, csak lusta, ezért érzem úgy, hogy noszogatni kell. Ilyenkor néha felemelem a hangom. És akkor jön a férjem, aki megsajnálja, megvigasztalja a gyereket és a védelmébe veszi. Úgy érzem, oda a szülői tekintélyem, és a gyerek is teljesen összezavarodik. Nem tudom, hová vezet ez az út, csak azt látom, hogy Gergő egyre nehezebben kezelhető..."

Egymás mellett - nem ellen - kell nevelni
Gyakran találkozni olyan gyermekkel, aki sértődékeny, haragtartó, bosszúálló, sosem felejti el egyéni érdekeinek "sérelmeit". Ez az egyéniség kialakulhat az "ingázó nevelés" (a szigorú és engedékeny nevelés váltakozása) eredményeként: a gyermek a szigorú szülőnél visszafogja magát, az engedékenynél pedig "kiengedi" (néha tombolja, kiabálja) a feszültséget. A gyermek ezt az ingázó módszert nagyon hamar "megtanulta", és manipulálásra használja.

A feleségem merőben mást gondol

"Imádom Danit - mondja az ötéves kisfiú apukája - de bevallom, nagyon sokszor veti el a sulykot. Úgy vélem, most kellene egy kicsit megrendszabályozni - nem verésre gondolok -, de "nem lehet", a feleségem ugyanis annyira engedékeny, hogy még szóban sem szidja le a gyereket. Sokszor látom, hogy Dani tombol, verekszik, kötekedik a többi gyerekkel az óvodában, amiért "nem hagynak rá mindent", ahogyan azt az édesanyja teszi otthon. Amikor rászólok, nem fogad szót, egyenesen kinevet, és ha a feleségemnek szóvá teszem ezt, azt mondja, így helyes, mert nem szabad "bántani" a gyereket. Szeretem a kisfiamat, már gyermekpszichológusnál is voltunk vele, aki szerint nagy hibát követünk el a nevelésében. Véleménye szerint nem baj, ha az egyik szülő engedékenyebb, de valamilyen közös nevezőt kellene találnunk."

Ha a csapat nem egységes

Rengeteg családban hiányzik a szülők közötti összhang - az anya is más mintát hozott a családjából, és az apa is más szellemben nőtt fel -, amiből egyenesen következik a kettős nevelés.

Általában a klasszikus felállás érvényesül: az apa a szigorúbb, az anya az engedékenyebb. Ha nagyon markánsan különbözik a szülők nevelési nézete - az apa tiltja azt, amit az anya megenged a csemetéjének (természetesen ez gyakran fordítva van) a gyermeket előbb-utóbb kétszínűvé teszi, mert kiismerve ezt a módszert, megpróbálja majd kijátszani egymás ellen a szülőket.

A nevelés céltudatosságának hiányában még markánsabb különbségek lehetnek az apa és anya módszere között - sok szülő a kudarcait látva gyakran helytelen, erőszakos módszereket (tiltás, büntetés, verés) alkalmaz, míg párjuk különféle jutalmak ígérgetésével igyekszik elérni a gyereknél olyan viselkedést, amiket a családi szokások következetes kialakításával kellene belőle kiváltaniuk. Így aztán a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy örömét ne a sikeres cselekedeteiben lelje, még csak ne is a szülőtől kapott dicséretben, hanem kizárólag a teljesítményéért kapott anyagi javakban, jutalmakban.

Ha a családban kettős nevelés van - azaz apa és anya is mást akar - a gyermek először két tűz közé kerül, később pedig azt fogja választani, ami számára előnyösebb.
Az arany középút

"Nálunk én vagyok a szigorúbb, és néha korholom is magam érte, a férjem az engedékenyebb, elég, ha csak ránéznek a lányok, máris elolvad - mondja Kinga, a 8 és 6 éves lányok édesanyja. - Gyakran előfordul, hogy mást gondolunk, de abban egyet értünk, hogy sosem a lányok előtt bíráljuk egymás nevelési szemléletét. Úgy vélem, sikerült egy arany középutat megtalálnunk, így már egyik lány sem rohan oda a férjemhez könyörögni, ha én valamit nem engedek meg, és a nagyobbiknál a tanulási problémákon is sikerült túljutnunk. A környezetünk szerint kedves, jól neveltek a gyerekeink - azt hiszem, ezt sikernek könyvelhetjük el. "

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Őszi gyereknap a hegyvidéken hagyományos családi program szeptember utolsó vasárnapján

Gesztenye nap 2012

11:00 Halász Judit koncert | Apa, figyelj rám!

Az új előadás témája az APA. Az "apaság" minden nehézsége, öröme, fontossága, szépsége, és szükségessége. Az apák kapcsolata a gyerekekkel. Természetesen ez csak a fő téma, mert emellett sok fontos, sokszor mulatságos napi gondról, vagy problémáról is szólnak a dalok.
Anti Tamás [akusztikus gitár, mandolin, ének] | Bartha Tibor [billenytűs hangszerek, hegedű, furulya, ének] | Födő Sándor [basszusgitár, ének] | FODO [dob, ütőhangszerek] | Móricz Mihály [gitárok, ének]
Szabadtéri koncert, helyfoglalás érkezés sorrendjében. A belépés díjtalan.

12:00 Garagulya Kompánia | óriásbábos komédia

13:00 Kacor király | Az Évkerék Társulat interaktív dramatikus játéka

14:00 Táncbemutatók


17:00 Csipkerózsikától Harry Potterig | A Solti György Vonószenekar komolyzenei hangversenye

11:00-15:00 Kalandjáték Meseországban [interaktív játszótér] | Ládafai körhinta | kézműves foglalkozások [recycling, öko] | MOMFOTEL [pillekő pihenő készítése közös erővel - a pillepalackot szeptember 1-jétől gyűjtjük! - Gyűjtsd Te is a MOM bejáratánál elhelyezett ládában!] | 11:00-

21:00 HINTAYO [új magyar találmány; első a közösség!]

Időpontok
2012. Sep.30. 11:00 óra

http://momkult.hu/programok/392.html

Készítsünk együtt a gyerekekkel télire madáretetőket.

Etessünk madarat!

Etetési tanácsok, receptötletek madárbarátoknak.

Sok madár nálunk tölti a telet, ne sajnáljunk tőlük egy kis maradék gyümölcsöt, diót, de azért ne akarjuk őket mindennel megetetni.

Sokan nem tudják, de a madáretetésnek is vannak "szabályai". Folyamatos etetésre tartós hideg vagy összefüggő hótakaró esetén van szükség.

A fagyok beállta után (november vége, december eleje) kell elkezdeni az etetést, és amíg tart a hideg idő (február végéig, március eleje), folyamatosan eleséget kell rakni a madáretetőbe. Az viszont nem tesz jót, ha még a melegebb idő beköszöntével is etetjük őket, mert a fiókáknak szükségük van állati fehérjére, ami lárvákban, kukacokban, rovarokban, pókokban található meg.

Ha elkezdtük az etetést, figyeljünk a rendszerességre, ne hagyjuk cserben az élelemre váró állatokat. A legideálisabb kora reggel vagy sötétedés előtt 1-2 órával etetni, mert így a madarak az éjszaka előtt közvetlenül jóllaknak, reggel viszont hamar táplálékhoz jutnak.

Madáreleség
Élelemnek kiváló a napraforgómag, alma vagy körte nagyobb darabokban (a kisebb darab könnyebben megfagy), aprított dió, mogyoró. A szorgalmas madábarátoknak néhány recept:

Madárkalács (faggyúgolyó):

Hozzávalók:

• 1 kg marhafaggyú (sózatlan!)
• 750 kg madáreledel
• zsinór
• forma a kiöntéshez (pl. műanyagpohár)

Melegítsük fel a marhafaggyút, és keverjük bele a madáreledelt (vagy diót, mogyoródarabokat). Öntsük ki a formákba, és mialőtt megdermedne, lógassunk bele egy madzagot. A lényeg a marhafaggyú, mint kötőanyag, a magvak arányát lehet változtatni. Ha nincs más, a napraforgó mag is elég hozzá. A hidegben megdermedt masszát (madárkalácsot) végül akasszuk ki egy fa ágára.

Magvas fenyőtoboz:

Hozzávalók:

• nagy fenyőtobozok
• marhafaggyú (vagy margarin)
• madáreledel
• zsinór, tepsi

Szórjunk a tepsibe egy réteg madáreledelt. A fenyőtobozokra kössünk zsinórt, majd kenjük be őket a faggyúval. A tobozokat ezután görgessük végig tepsiben, így a madáreledel rájuk tapad, végül akasszuk ki egy fára.

Mivel ne etessük őket?
Nem javasolt semmilyen sós vagy füstölt étellel (szalonna, kolbász maradék) etetni őket, mert ettől hamar megszomjaznak. Nem szabad továbbá margarint, vajat adni nekik, mert ez bélgyulladást okozhat, illetve nedves kenyérdarabot, amin baktériumok telepedhetnek meg. Ne adjunk a madaraknak penészes, piszkos élelmiszert sem.

Madáretető
A madáretető készülhet sokfelé dologból (műanyag flakon, láttam már gumicsizmából is), de a legjobb, ha val

vamilyen természetes anyagból, fából készítjük el. Ez még szép is lehet.

Madáretetőnek egy ablakban elhelyezett tál is megfelel, ha nem éri sem eső, sem pedig hó. Ha azt szeretnénk, hogy a szél se fújja ki belőle az eledelt, könnyen készíthetünk házilag zárt madáretetőt.

A legegyszerűbben műanyag flakonból lehet madáretetőt készíteni. A flakon mindkét oldalán fúrjunk két-két, körülbelül 2 cm-es lyukat, amelyen átszúrunk egy-egy fakanalat. A flakon felső részére két kisebb lyukat fúrunk, ezen átvezetünk egy vékony drótot. A drót segítségével akaszthatjuk fel az etetőt a kívánt helyre, miután megtöltöttük madáreledellel. (A flakont a kupak segítségével is felakaszthatjuk, ekkor a kupakba szúrt drótra erősítünk zsinórt.)

A fenti etető fakanál nélküli változata is elkészíthető, ekkor egy nagyobb lyukat fúrunk a flakon oldalára, amelyen keresztül a madarak csipegethetnek.

Ez egyben hulladék újtahasznosítás is!

További öteltek itt: http://www.aprolepes.hu/galeria/madaretetoe/tarsas-etet-607#joomimg