Sok szülőnek érthettlen, hogy mi okozhatja gyermeke félelmeit. December hatodika -Mikulás ünnepe, amit a gyerekek annyira várnak. Ám amikor szemtől, szembe állhatnának a Mikulással sok gyerek sírva fakad, fél odamenni a "jó öreg Mikuláshoz".
Mi lehet ennek az oka?
A félelem része az ember életének. A gyermekek is, fejlődésük során különféle félelmeket élnek át. Vannak akik többet és vannak akik kevesebbet. Szinte minden gyermek megtapasztalja az elválástól való félelmet. A biztonságot, a támaszt a szülő jelenti a gyermek számára, így elváláskor, fél, hogy teljesen magára marad. Nagyon sok gyermek fél az idegenektől, a sötétségtől, mások a szörnyektől, állatoktól, erős hangoktól. Az én csoportomba jár egy kisfiú, aki a mesefilmek sejtelmes zenéjétől fél és ez külsőleg is látszik rajta, elsápad, reszket. Ezért mindig nagyon meg kell válogatnom, hogy milyen filmet nézünk meg. Mostanában nagyon sok olyan mesefilm van, ami félelmet kelthet a gyerekekben. Érdemes válogatni!
Mi felnőttek nem tudunk magyarázatot adni ezekre a félelmekre, arra gondolunk, hogy esetleg a mi nevelésünkben lehet valami hiba.
A félelemnek több kiváltó oka lehet:
- A fejlődést kísérő félelmek. Sok-sok tapasztalás hatására ezek a félelmek idővel megszűnnek, de a felnőtt biztonságot nyújtó jelenlétére szükség van.
- Hajlam a félelemre. Az öröklődéssel szemben nincs teendőnk, de türelemmel, megértéssel bátorítani tudjuk a bátortalan gyermeket. Megtaníthatjuk, hogyan kezeljen bizonytalan helyzeteket.
- Tanult, a nevelés hatására kialakult félelmek. A környezetnek, a felnőtt viselkedésének nagy szerepe van az ilyen típusú félelmek kialakulásában. A gyermek utánzás útján tanul. Ha mi félünk valamitől, ő is félni fog, pedig egyébként nem félne. Az örökösen valamiért aggódó, félénk, bizonytalan szülő viselkedése "átragad" a gyermekre, állandó félelmet kelt. Viszont a biztonságot sugárzó szülő erőt ad a gyermeknek. Gyakran a család nevelési eljárásai keltenek félelmet a gyermekben. A túlzott követelmények, büntetés, állandó kritizálás, elhanyagolás is lehet a félelem forrása.
Általános érvényű szabály nincs arra, hogyan bánjunk gyermekünkkel, ha félelmei vannak. Függ a szituációtól, a gyermekünk személyiségétől, az eddig szerzett tapasztalataitól. Bizonyára minden szülő ismeri a gyermekét annyira, hogy megtalálja a megfelelő módszert a félelmei kezelésére. A lényeg először is az, hogy vegyük észre, ha fél a gyermekünk, majd figyeljünk rá, támogassuk őt azok leküzdésében. Legyünk megértőek, erősítsük önbizalmát, hogy merjen új, ismeretlen helyzeteket kipróbálni.
Ha tehát fél a gyermeked a Mikulástól, tudnod kell, hogy számára mi a legbiztonságosabb megoldás: ha megfogod a kezét és vele együtt mész oda a Mikuláshoz, vagy elég, ha csak a háta mögött állsz, de érzi a közelségedet. Az is lehet, hogy idén még nem megy oda, de jövőre már igen, mert sok tapasztalásban lesz része egy év alatt, ami magabiztossá, bátorrá teszi.
Vekerdy Tamás, Schmittné Makray Katalin és Sors Tamás részvételével Családi kör – Középpontban a gyermek címmel találkozót és konferenciát rendez a Szemem Fénye Alapítvány. A kétnapos program 2012. november 22–23-án a Dél-Dunántúl legnagyobb hangverseny- és konferenciatermében a pécsi Kodály Központban (Pécs, Breuer Marcell sétány 4.) lesz.
Aki keresztény vagy más vallás követője, esetleg ezoterikus gondolkodásmódú, annak van egyfajta elképzelése a halálról. De biztosat senki sem tud. Ha pedig mi magunk is bizonytalanok vagyunk valamiben, hogyan lennénk képesek okosat mondani egy gyereknek? És ha van is a felnőtteknek kialakult képük a halálról, nem tudják azt hitelesen közvetíteni, inkább elodázzák a beszélgetést erről a nekik is megfoghatatlan témáról. Bár az iskolás gyerekek nap mint nap szembesülnek az erőszakos halállal a híradóban, a krimikben, a sorozatokban vagy online, senki sem tanítja meg őket gyászolni. Ha a környezetükből távozik valaki örökre, azzal nem tudnak mit kezdeni.
