Ha nem is túl sűrűn, de előfordul, hogy fekvésre kell kárhoztatnod az egyébként örökmozgó gyermeked. Csonttörés, műtét, hosszadalmas vizsgálat – hogy csak néhányat soroljunk. Adunk néhány tippet, hogyan tartsd ágyban őket!

A gyerekek, ha betegek, maguktól is ágyba bújnak, de legalábbis visszavesznek a tempóból. Ellenben ha kezdenek „kimászni” a betegségből, nagyon nehéz ágyban tartani őket, pedig van olyan helyzet, amikor muszáj, és ez nemcsak gyermek, de a szülő számára is igazi kihívás. Íme néhány tipp, ami segíthet abban, hogy a gyermek betartsa az előírt pihenést.

A szülő hozzáállása nagyon sokat számít: ha elfogadod, hogy gyermeked kb. 6-7 éves koráig 2-3 havonta megbetegszik, bármilyen csodaszert szedetsz is vele, türelmesebbé válsz. Ha belátod, hogy ez a kisgyermek életének természetes velejárója, nem valami istencsapás, nem kreálsz teljesítményhelyzetet a dologból, nagyobb nyugalommal tudod fogadni a betegséget.  Például a munkahelyeden is jobban el tudod fogadtatni a táppénzen töltött időt, ha nem „kudarcként” kommunikálod, hanem természetes tényként.

• Nyugalmad, türelmed, odafordulásod a gyermek közérzetét is befolyásolja, ő is jobban fogadja a helyzetet. Ne katasztrofizáld a dolgot, közöld, hogy ágyban kell maradni, nincs más megoldás.
• A gyerek ezt saját otthonában, az anya jelenlétében fogadja el a legjobban. Ha a betegsége idejére állandóan „kirakod” őt otthonról a nagymamához, vagy folyton a bébiszitter van vele, akkor büntetésnek fogja érezni a betegséget.
• Beszéld meg vele, életkori szintjén, hogy a gyógyuláshoz szükséges az ágyban maradni.
• Magyarázd el, hogy hányat kell még aludnia, hogy jobban legyen…
• A gyerekek sokszor 1-2 nap alatt jobban lesznek, felélénkülnek, ám figyelj arra, hogy a nem túl magas láz is nyugtalanná teheti őket. Ilyenkor nyugtatás, lázcsillapítás szükséges.
• 

Mit találjunk ki, hogy a gyermek ágyban maradjon anélkül, hogy túl terhesnek érezze a dolgot?

• Örülj, ha nem akar punnyadni egész nap, ez azt jelenti, jól van.
• Mivel vágyik a szülő megnyugtató testközelségére, a jelenlét, türelem a legjobb módszer.
• Ne kívánd, hogy egyedül legyen, lekösse magát, ilyenkor kell neki a társaság. Ne hagyd egyedül rossz közérzetével.
• Életkortól függően: meseolvasás, társasjáték, mondókázás megoldás lehet.
• Gyűjts össze mindent, amit ágyba lehet vinni egy nagyobb fatáblán vagy ágyba vihető tálcán: gyurma, rajzeszközök, főzőcskézés, kisautó, legózás.
• Rajzoljatok együtt egy történetet.
• Szerepjátékozzatok plüssökkel.
• Énekeljetek, doboljatok, xilofonozzatok.
• A kedvenc DVD biztos siker, így a szülő is lélegzetnyi időhöz jut.
• Ilyenkor a tévé is jobban megengedett, ám így sem egész nap.
• Váltsatok helyszínt, lefekhet másik szobában is. Hacsak nem ragaszkodik a saját ágyához, a nappali kanapéján vagy a szülők ágyában is letanyázhat. Ez segíti a monotónia elviselését.
• Ha jól van, és az orvos is rábólint, kicsit fel is kelhet. Építhetünk akadálypályát, persze nem megterhelőt: átbújni a kisszék alatt, megkerülni a zsámolyt – csak lassan és nem hosszú időre.
• A gyereksátorban is lefekhet pár órát, mintha „táborozna”.
• Ha a tesók együtt betegek, még élvezetesebb az otthon töltött idő.

A lényeg a kreativitás. Még az sem elképzelhetetlen, hogy neked is jót tesz, ha kikapcsolsz egy kicsit és leülsz játszani vele. A nagy hajtásban erre úgyis kevesebb idő jut. Persze az sokkal jobb, ha úgy teszed ezt, hogy nem vagy rákényszerítve.

  A Föld felszínének kétharmadát borító óceánok a megismerhetőség határát jelentették a múltban és nagy kihívást jelentenek ma is a kíváncsi és kalandos kedvű ember számára.

A kiállítás különböző, szokatlan nézőpontokból veszi szemügyre a nagy titkokat a víz szikrázó tükrétől az éjsötét mélytengeri árkokig. Hatalmas időtávlatokat átfogva pillantunk be az óceánok kialakulásától elválaszthatatlan földtörténeti múltba, kitekintünk a Naprendszerbe hasonlóságok és víz után kutatva, majd a hatalmas léptékek után megvizsgáljuk az óceánok parányi és emberléptékű valóságát is. Tartson velünk!

A kiállítás 700 m2-en, játékkal és ajándékkal is várja a látogatókat. Belépéskor a vendégek játéklapot kapnak, melyen érdekes fejtörőket oldhatnak meg.

Nyitva tartás: naponta 10-től 17 óráig, hétfő szünnap

Belépőjegy árak: felnőtt 1450 Ft, gyermek (3-14 éves korig) 1250 Ft, csoportos (minimum 10 fős óvodai és iskolai csoportok) 850 Ft, családi jegy 4950 Ft.

Régen rossz, ha elveszítjük a gyermekünk feletti ellenőrzést. Az ellenőrzés persze legyen észrevétlen, de tegyük észrevehetővé rosszalkodó gyermekünknek, hogy ha valóban rosszat csinált. És ilyenkor értessük is meg vele, miért vagyunk elégedetlenek

Kritikus pillanatokat jelent, amikor rádöbbenünk, hogy gyermekünk "rossz" és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat (ami elfogadhatatlan!), üzenetet fogalmazunk meg: egyértelműen tudtára adjuk, hogy hatalmunk van felette.

A szülők gyakran egyáltalán nem ismerik gyermekük online életét, nem tudják kikkel és mit kommunikálnak, milyen tartalmakat nézegetnek, és milyen zenéket hallgatnak, így nem is tudják megvédeni őket a net veszélyeitől. Pedig Tari Annamária pszichológus szerint a gyerekkoruk tűnhet el. Interjú a Z generáció szerzőjével.

Mekkora a szakadék a Z generációnak nevezett korosztály és a mai felnőtt társadalom között? Meg érti-e egyáltalán az utóbbi, miről beszél, mivel foglalkozik az utóbbi, amikor állandóan a gép előtt ül vagy nyomkodja a telefonja, egyéb kütyüje gombjait?

Ma is vannak olyan szülők, akik idegenkednek az internethasználattól, nehezen, vagy sosem írnak sms-t, és soha nem chat-elnek, a Facebook-ot, a Twitter-t, a Skype-ot pedig talán csak névről ismerik. Látszólag nagyon nehéz dolguk van, mert közben Z generációs gyerekeik (az első hullám, az 1995-2005 közötti születésűek) ott voltak a „digitális korszak” hajnalán, az internet és a közösségi oldalak használatának elterjedésekor. Értik az új vívmányokat, gond nélkül használják a technikai újdonságokat, rugalmasak, okosabbak - legalábbis az eszközhasználat és a felhasználói ismeretek tekintetében. A második hullám (a 2005-2010 közöttiek) már beleszületik a digitális világba, ahol „jelen kell lenni” a közösségi oldalakon, az érintőképernyők és az on-demand (szórakozás akkor, amikor akarom, például azt nézek a tv-ben, amit akarok) szórakozás számít átlagosnak. A két korosztály tagjai nem úgy ismerik már a magánélet fogalmát, mint szüleik: nyugodt szívvel teszik közszemlére személyes dolgaikat például a Facebookon. A mostani csecsemők, gyermekek, az úgynevezett Alfa generáció (a 2010-2020-ban születettek) lesz az első valóban 21. századi generáció. Még képzettebbek és materialistábbak lesznek, mint a Z generáció volt. Talán sosem ismerik meg az olyan adathordozókat, mint például a kazetta, a VHS, a floppy, a betárcsázós internet, az asztali számítógépet, az analóg kábel tv és az offline zenevásárlás.

Az internet hatása a gyermekekre és a fiatalokra című konferencián azt mondta, jó lenne, ha ott állna minél többször a kamasz mellett egy felnőtt, amikor a világhálón barangol. Ha a felnőttek ennyire nem értik a digitáliát, az internet világát, hogyan tudnának segíteni a gyerekeknek, hogy tudnák felhívni a figyelmüket az online veszélyekre?

Az X generációs szülők általában azért küzdenek, hogy mindent megadjanak gyerekeiknek, miközben fenyegeti őket az a veszély, hogy lassan leszakadnak a gyermekeik világáról. Sok esetben nyomasztja őket a saját életük, amiben csak nőnek az elvárások, fáradtak és kiábrándultak lehetnek. A szülők és gyermekeik generációja között bizonyos fogalmak értékrendjének átalakulását látjuk. A hagyományos értékekre, mint a család, a munkával kapcsolatos érzelmek, a tekintély és a tisztelet az idősebbek másként gondolnak, mint a fiatalok. Ezek látszólag nem egyeztethetők össze a mai korszak olykor hígult és felszínes elvárásaival, miközben ma jóval keményebb életfeltételeket látunk. A szülőknek egyetlen eszköz áll a rendelkezésükre, és ez a nyílt családi kommunikáció, a bizalom és az őszinteség: ha egy gyerek elfogadó családi közegben él, akkor az élményeit is szívesen megosztja. Gyakran esnek azonban abba a hibába a szülők, hogy nem ismerik gyermekük online életét, nem tudják kikkel és mit kommunikálnak, milyen tartalmakat nézegetnek, és milyen zenéket hallgatnak, milyen hálózatoknak a tagjai, és kiket tartanak követendő mintának. Pedig bizony ellensúlyt kellene például tartani annak a szexualizált médianyomásnak, amit a gyerekek még nem tudnak kezelni. Ennek eredményeképpen alakul ki ugyanis később az elégedetlenség a külsejükkel szemben olyan életkorban, amelyben még gyereknek kellene lenniük. A legnagyobb veszély tehát, hogy a gyerekek elveszítik a gyerekkorukat és olyan felnőtt problémákkal bajlódnak, amihez még nincs a kezükben a megoldó kulcs. A koraérettség együtt jár a tényleges biológiai életkoruk infantilis vonásaival, ami aztán egy sajátos mozaikszerű képet ad ki, és közel sem biztos, hogy kiegyensúlyozott érzelmi állapottal jár együtt. Komoly felelősség hárul ebben a helyzetben a szülőkre, akik a változások nagy részét még csak nem is érzékelik, ha nincsenek valódi beszélgetések a családban.

Fotó: RTL Klub / Sajtóklub

Ugyanez a helyzet az iskolában is, hiszen a pedagógusok szintén értetlenül és felkészületlenül állnak a digitális nemzedék problémái, érdeklődési köre előtt. Mit tehet az iskola, a pedagógus azért, hogy az internet, a közösségi média inkább előnnyé váljon a diákok számára, mintsem hátránnyá? Vagy ez reménytelen vállalkozás?

A tanulók új generációja, amely már beleszületett az információs korba, a közelmúltban kezdte meg a tanulást egy sor, csak rá jellemző tulajdonsággal és talán szokatlan tanulási érdekkel. Így valóban igazi kihívást jelentenek a már meglévő iskolarendszernek. A diákok tanulási vággyal, de valójában úgy lépnek be az oktatási rendszerbe, hogy az internetnek köszönhetően már kifejlesztettek egyfajta tudást. Nagyon komoly változást jelent, hogy ők már egy médiával telített és kényelmes hozzáférést biztosító korban nőttek fel. Elvárják mentoraiktól, hogy hatékony oktatási módszereket alkalmazzanak. Nem szeretik a szokványos, egyhangú előadásokat, sokkal inkább csoportos, interaktív feladatokat és kutató munkát igényelnek. Amerikai kutatók szerint a „netgeneráció” nem hajlandó megtanulni, amit elé tesznek csak azért, mert egy tanár teszi azt. Meg akarják érteni, boncolgatni akarják, szétszedni és valóban átélni a dolgot, amiről tanulnak.

Generációk:

Építők, 1946 előtt születtek, 60 fölöttiek
Baby-boomerek, 1946-1964 között születtek, 40-esek és 50-esek
X generáció, 1965-1979 között születtek, 30-asok
Y generáció, 1980-1994 között születtek, tinik és 20-asok
Z generáció, 1995-2009 között születtek gyerekek
α generáció, 2010- csecsemők

Forrás: Mccrindle Kutatás: Word up – az Y és Z generáció lexikonja és útmutató a velük való kommunikációhoz

ogy tudnak a tanárok, egyetemi oktatók és az oktatási intézmények megfelelni ennek a különös kihívásnak?

A tanárok nagy része még abban a korban szocializálódott és tanult, amikor a poroszos tekintélytisztelet, a szokványos tanár-diák asszimetria jellemezte az oktatási intézményeket. Nem volt még lehetőségük arra, hogy tanulói jogokat érvényesítsenek, ez a szempont jószerivel nem is volt még előtérben. Abban a világban tanultak, ahol az idősebb volt a tudás letéteményese, a tanár volt az a tekintélyszemély, aki átadta tudását és elvárta a tiszteletet. Az ellenállásnak, vagy szembeszegülésnek nem volt olyan kultúrája, mint ma. A tanárok tehát nemcsak azzal a változással állnak szemben, amit a Z generáció és az információs kor kihívásai jelentenek. Hanem azzal az elvárással is, amely már saját múltjuk szokásait, viselkedésbeli jellemzőit érinti. Ez az új tanári szerep, ahol egy fordított szocializációs folyamatot figyelhetünk meg, ahol már nem feltétlenül igaz, hogy a tekintélyszemély pozíciója alanyi jogon az övék. Ez a helyzet tehát érzelmeket és indulatokat is gerjeszt, amely folyamatban a nyugalom és a tisztánlátás mellett képesnek kell lenni arra, hogy a felnőtt lemondjon a megszokott pozícióbeli jellemzőkről anélkül, hogy ez veszteség vagy csalódottságérzést keltene.

Nem könnyű helyzet...

Az oktatás folyamata nem nélkülözheti az érzelmeket, ami egyben azt is jelenti, hogy optimális helyzetet akkor látunk, ha a tanár is örömét leli a tudása átadásában. Ez ahhoz vezet, hogy a tanuló is örömét leli abban, hogy megért/megtanul valami új dolgot. Nincs mese, a tanároknak meg kell ismerni az internetet. Esetleg a tanítás egy részét prezentáció-készítés formájában kell megoldani, más esetekben olyan keresési feladatokat jó adni, melyhez a világhálót használhatják a gyerekek. De minden esetben érdemes hangsúlyozni az offline tudás fontosságát, figyelni a szókincs növekedésére és arra, hogy a tudás elmélyült figyelmet igényel.

Egy mai diák a Facebook nélkül el sem tudja képzelni az életét, szintén a konferencián hangzott el egy előadótól, hogy az iskola, az osztályközösség legfontosabb dolgai is ott dőlnek el. Ön szerint a tanár is legyen jelen a Facebookon? Jelölje be ismerősnek a tanítványait? Egy ily módon szerzett kényes információval például mit kezdhet a tanár?

A közvélekedés ma már azt hiszem, inkább abba az irányba megy, hogy tanár és diák nem „ismerősök”, tehát nem szerencsés egymást bejelölgetni, mert az nagyban átírhatja a közöttük lévő érzelmi és tekintély pozíciót. Jobb olyan zárt csoportot létrehozni például az osztállyal, amely az iskolai offline helyzetet teszi át az online térbe. Itt viszont nagyon kell vigyázni arra, hogy az online státusz hamar felülírja a szokásos rutint. Megtörténhet például, hogy egy diák este kilenckor küld egy üzenetet valamilyen iskolai feladatával kapcsolatban. Ilyenkor tehát nagyon kell ügyelni a határok és keretek betartására, ami továbbra is a felnőtt, a pedagógus feladata.

Mennyire lehet szenvedély a netezés, az online közösségi-élet túlzott hajszolása? Honnan veszi észre a szülő, a tanár, hogy a gyerek már Facebook vagy internetfüggő?

A fiatalokat leginkább érintő szenvedély az online státusz folyamatos átélése, ez tehát a közösségi média használatára vonatkozik. Az internetes közösségek tagjának lenni, ma már evidencia. Mint ahogy az is, hogy a fiatal generáció akár tízpercenként közöl magáról valamit online. Egy idősebbnek viszont rettentő furcsa, hogy miért kell komoly és felületes információkat ontani önmagunkról. Ebben az értelemben ez tényleg meghökkentő. Ezek a portálok és hálózati működések a csoportszerveződésről szólnak, feloldják a régi típusú énhatárokat és eltolják a korábban megszokott intimitáshatárokat is. Az online létezés olyan erőteljes lehet, hogy egyes kutatások szerint már 24 órás offline állapot előhívhatja a megvonási tüneteket. Ezek hasonlóak az alkohol vagy drog esetében tapasztaltakhoz, idegesség, szorongás, irritáltság, esetleg ingerlékenység lehetnek. Az online játékok is a képernyőhöz ragasztják a felhasználókat, a felnőtteket pedig akár a többórás netsurfing is. De hangsúlyozom, az internet azért nem mindenki számára rejt veszélyeket. Éppen úgy, ahogy nem mindenkiből lesz alkoholbeteg, aki néhány pohár bort megiszik. A helyzet épp fordítva van, akit beszippant az online tér, annak a személyiségében voltak olyan okok, amik ezt lehetővé tették. Ilyenek lehetnek például az életvezetési problémák, a depresszív érzelmek, a szorongóbb személyiség. A felnőttek esetében a (társas) magány és az offline társas kapcsolatok hiánya okozhatja, ha valaki tartósan mindennap több órát tölt online barátaival, akiket esetleg csak onnan ismer. A függőség olyan állapot, amiben az internet már nem helyettesíthető semmi mással, mintha az lenne az egyetlen biztos örömforrás. Az egyéb örömfunkciók beszűkülhetnek, és a gondolkozás valóban ráfűződhet erre az egyetlen tevékenységre.

Forrás:http://fn.hir24.hu/itthon/2012/10/03/elveheti-a-facebook-a-gyerekkort/

Gyere játszani! címmel jelenik meg a második kötet Nyulászi Péter verseivel, Papp Kata illusztrációival. A könyv bemutatójára szeretettel várjuk a babákat és szüleiket egy játékos este keretében ahol Zentai Kata a babajelbeszéd szakértője és Kárász Eszter színművész vezeti be a módszer rejtelmeibe az érdeklődőket. Lapozgatás közben és a verseket énekelve, játékosan elsajátíthatunk egy jól bevált módszert: a babajelbeszédet. A babáknak 9 hónapos kortól ajánljuk. 

A babajelbeszéd a hallási ingerhez vizuális és mozgásos ingert kapcsol, ezáltal segíti a beszéd megértését, gyorsítja a beszédfejlődést, elősegíti a kreatív gondolkodást, s ami a legfontosabb: még erősebbé teszi a szülő-gyermek köteléket. Mindezek mellett remek szórakozás az egész családnak.

Időpont: 2012. október 11. csütörtök 17 óra. Helyszín: Köki Terminál 2. emelet.

A testvéri szeretet, sőt még a testvéri versengés is pozitív hatással lehet a gyermekek korai fejlődésére és a társas kapcsolatok kialakítására való későbbi képességükre, a személyiségfejlődésükre.

A Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származó eredményt a szakemberek nemrég tették közzé

A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálták, a kutatást azt követően indították el, hogy más tanulmányok azt mutatták: már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az iskolában és később is gátolhatják a gyerekek fejlődését. A program valamennyi eredményét dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány napja kiadott új könyvében tették közzé

Az empátiára való képesség

A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”, vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket, különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési  

A testvéri szeretet, sőt még a testvéri versengés is pozitív hatással lehet a gyermekek korai fejlődésére és a társas kapcsolatok kialakítására való későbbi képességükre, a személyiségfejlődésükre. A Cambridge-i Egyetem ötéves kutatóprogramjából származó eredményt a szakemberek nemrég tették közzé.

Jótékony hatású viszály. A testvérek közti versengés pozitív hatással lehet a társas kapcsolatok kialakítására

A programban a kettő és hat év közötti gyermekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálták, a kutatást azt követően indították el, hogy más tanulmányok azt mutatták: már négyéves korban megmutatkozhatnak azok a viselkedési zavarok, amelyek az iskolában és később is gátolhatják a gyerekek fejlődését. A program valamennyi eredményét dr. Claire Hughes Social Understanding and Social Lives című, néhány napja kiadott új könyvében tették közzé.

Az empátiára való képesség

A kutatás elsődleges célja az volt, hogy feltérképezze a gyermekek „szociális megértése”, vagyis mások gondolatainak és érzéseinek átélése hátterében rejlő okokat és hatásokat, és magyarázatot adjon arra, miért maradnak le egyes gyermekek kortársaiktól.
A kutatásban 140 gyermeket vizsgáltak kétéves koruktól kezdve, akik alacsony jövedelmű családokból, illetve tizenéves szülőktől származtak. Az ötéves kutatás alatt különféle vizsgálatokat végeztek, többek között megfigyelték a gyermekek interakcióját szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal és idegenekkel, kikérdezték a szülőket, a tanárokat és magukat a gyerekeket, különböző módszerekkel mérték a gyermekek nyelvi és tervezési készségeit, valamint munkamemóriáját és gátlókontrollját.

A nem felhőtlen kapcsolat is gyümölcsöző

Az egyik legszembetűnőbb eredmény a testvérekre vonatkozik, akik a kutatók szerint gyakran pozitív hatást gyakorolnak a gyermekek korai fejlődésére, még olyan esetekben is, ahol a kapcsolat nem éppen felhőtlen. Bár a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a hosszan tartó testvéri versengés viselkedési zavarokat és későbbi kapcsolatteremtési problémákat okozhat, enyhébb formájában jótékony hatást gyakorolhat a gyermekkori fejlődésre.

„Az általános nézet az, hogy ha valakinek testvére van, rengeteget kell versenyeznie a szülői szeretetért és figyelemért – állítja dr. Hughes. „Kutatásunk azt mutatja, hogy a gyermekek szociális megértését sok esetben felgyorsíthatja testvérükkel folytatott interakciójuk. Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a testvér természetes szövetséges. A testvérek általában egy hullámhosszon vannak, és hasonlóan vesznek részt a lelkiállapotok megismerésére irányuló színlelős játékokban.”
A kutatás másik legfontosabb eredménye azt mutatja, hogy azon gyermekek esetében figyelhető meg a legnagyobb fejlődés, akik sokat beszélgettek a családban. A kutatók úgy vélik, ez is azt bizonyítja, hogy a beszélgetések jellegére és minőségére egyaránt nagy hangsúlyt kell fektetni.

 2012. október 6-án 10:00 – 15:00 között várják az érdeklődőket a Városligeti Műjégpályára, ahol a jégpálya épülete előtti sétányt és a már víz- és még jégmentes tómedret birtokba véve egy nagyszabású őszi sportfesztiválnak lehet részese.

A rendezvény célja, hogy a budapesti sportszövetségek bemutatkozhassanak Budapest lakosságának. Lehetőség lesz számos sportág vagy csak saját ügyességünk és gyorsaságunk kipróbálására, de egész napos színpadi programmal is várjuk az érdeklődőket. Természetesen a színpad is a sporté, mivel a rendezvényen kipróbálható sportágak képviselői és ismert sportolók tartanak bemutatókat. A bemutatók sorában lesznek olyanok is, amelyek a közönség aktív részvételére is számítanak, közös mozgásra várják, csábítják és buzdítják a kiérkezőket.

Forrás: http://www.bszszsport.hu/mbp_ind.htm

„Anya, mit csinál a néni és a bácsi?" Ha ezt a kérdést feltette már neked ovis kisfiad, és csak hebegtél-habogtál, neked szól ez a cikk.

Sajnos titkok mérgezik sok család életét, és ha a szülők nem is prűdek, nehezükre esik beszélni a szexről. Nem csak a megfelelő szavaink hiányoznak, a szülők úgy gondolják, a szexuális felvilágosítást majd az iskola megoldja. Elodázzák a beszélgetést, amikor aztán kamasz gyereküket rajtakapják, teljesen megdöbbennek, és nem értik, hogyan történhetett meg. Pedig elég lenne néhány őszinte válasz óvodáskorban, illetve később.

 .

Ez van!

Akár akarják a szülők, akár nem, 2,5 éves koruktól a gyerekek érdeklődése a nemiségre is irányul – véli szakértőnk, Révész Renáta Liliána pszichológus. Amikor a kicsik megmutatják egymásnak a nemi szervüket, az egyrészt az ismeretszerzés része, másrészt biológiai okai vannak. Ebben az időszakban indul be ugyanis a hormonális fejlődés: a nemi hormonok szintje nő.

Tehát nem modern korunk „szabadossága" okolható a gyerekek kíváncsiságáért, fél évszázaddal ezelőtt is épp így viselkedtek – esetleg nem mertek kérdéseket feltenni. Szomorú, de ha egy ovis a szexualitással kapcsolatos tapasztalatáról számol be, erről kérdez, a felnőtt közösségben azt gondolják, biztosan otthon látott valamit. Pedig a gyerek csak a korának megfelelően viselkedik. Ez az érdeklődés az alsó tagozatban – a biológiai érésnek megfelelően - lanyhul, aztán majd a serdülőkorral erősödik meg újra.

Minek nevezzelek?

Bár a magyar nyelv hihetetlenül sokszínű, nehéz megfelelő szavakat használni a nemi szervekre. Persze ismerjük az orvosi szakszavakat, a vulgáris és a gyermeki elnevezéseket, de egyik sem az igazi. Révész Renáta Liliána szerint az óvodás gyerekeknek célszerű - a koruknak megfelelően - a fiúk fütyijéről és a lányok puncijáról beszélni.

Első megjelenés:http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/hogyan-beszelj-a-szexrol-a-gyerekkel-2031719

Szülőnek lenni korán sem könnyű feladat, és nem kis felelősség, különösen, ha arra gondolunk, minden nevelő hatás közül a legjelentősebb a családé. A családé, mely az első közösség, amelyben a gyermek él, itt alakulnak ki az első érzelmi kapcsolatai, itt szerzi az első ismereteit, tapasztalatait.

Minden szülő álma, hogy idővel jó anyává és apává váljon: szeretne úgy társadalmi követelményeket közvetíteni, pozitív és negatív útmutatásokat adni a gyermekének, hogy a kis "trónkövetelő" közben ne tartsa zsarnoknak vagy éppenséggel túl enyhe kezűnek. Azaz, szeresse.

Nálunk én hordom a nadrágot

"A férjem nálam jóval lazábban veszi a gyereknevelést. Sokszor belátom, hogy igaza van, hiszen a gyerek nem mindig tudja magától a szabályokat és következményeket, de ezt a nagyfokú lazaságot nem tudom mindig magamévá - mondja Szilvi, a hétéves Gergő anyukája. - Bevallom, sokszor kiabálok vele, ha túlfeszíti a húrt, és ilyenkor a kisfiam megijed. Jó eszű gyerek, csak lusta, ezért érzem úgy, hogy noszogatni kell. Ilyenkor néha felemelem a hangom. És akkor jön a férjem, aki megsajnálja, megvigasztalja a gyereket és a védelmébe veszi. Úgy érzem, oda a szülői tekintélyem, és a gyerek is teljesen összezavarodik. Nem tudom, hová vezet ez az út, csak azt látom, hogy Gergő egyre nehezebben kezelhető..."

Egymás mellett - nem ellen - kell nevelni
Gyakran találkozni olyan gyermekkel, aki sértődékeny, haragtartó, bosszúálló, sosem felejti el egyéni érdekeinek "sérelmeit". Ez az egyéniség kialakulhat az "ingázó nevelés" (a szigorú és engedékeny nevelés váltakozása) eredményeként: a gyermek a szigorú szülőnél visszafogja magát, az engedékenynél pedig "kiengedi" (néha tombolja, kiabálja) a feszültséget. A gyermek ezt az ingázó módszert nagyon hamar "megtanulta", és manipulálásra használja.

A feleségem merőben mást gondol

"Imádom Danit - mondja az ötéves kisfiú apukája - de bevallom, nagyon sokszor veti el a sulykot. Úgy vélem, most kellene egy kicsit megrendszabályozni - nem verésre gondolok -, de "nem lehet", a feleségem ugyanis annyira engedékeny, hogy még szóban sem szidja le a gyereket. Sokszor látom, hogy Dani tombol, verekszik, kötekedik a többi gyerekkel az óvodában, amiért "nem hagynak rá mindent", ahogyan azt az édesanyja teszi otthon. Amikor rászólok, nem fogad szót, egyenesen kinevet, és ha a feleségemnek szóvá teszem ezt, azt mondja, így helyes, mert nem szabad "bántani" a gyereket. Szeretem a kisfiamat, már gyermekpszichológusnál is voltunk vele, aki szerint nagy hibát követünk el a nevelésében. Véleménye szerint nem baj, ha az egyik szülő engedékenyebb, de valamilyen közös nevezőt kellene találnunk."

Ha a csapat nem egységes

Rengeteg családban hiányzik a szülők közötti összhang - az anya is más mintát hozott a családjából, és az apa is más szellemben nőtt fel -, amiből egyenesen következik a kettős nevelés.

Általában a klasszikus felállás érvényesül: az apa a szigorúbb, az anya az engedékenyebb. Ha nagyon markánsan különbözik a szülők nevelési nézete - az apa tiltja azt, amit az anya megenged a csemetéjének (természetesen ez gyakran fordítva van) a gyermeket előbb-utóbb kétszínűvé teszi, mert kiismerve ezt a módszert, megpróbálja majd kijátszani egymás ellen a szülőket.

A nevelés céltudatosságának hiányában még markánsabb különbségek lehetnek az apa és anya módszere között - sok szülő a kudarcait látva gyakran helytelen, erőszakos módszereket (tiltás, büntetés, verés) alkalmaz, míg párjuk különféle jutalmak ígérgetésével igyekszik elérni a gyereknél olyan viselkedést, amiket a családi szokások következetes kialakításával kellene belőle kiváltaniuk. Így aztán a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy örömét ne a sikeres cselekedeteiben lelje, még csak ne is a szülőtől kapott dicséretben, hanem kizárólag a teljesítményéért kapott anyagi javakban, jutalmakban.

Ha a családban kettős nevelés van - azaz apa és anya is mást akar - a gyermek először két tűz közé kerül, később pedig azt fogja választani, ami számára előnyösebb.
Az arany középút

"Nálunk én vagyok a szigorúbb, és néha korholom is magam érte, a férjem az engedékenyebb, elég, ha csak ránéznek a lányok, máris elolvad - mondja Kinga, a 8 és 6 éves lányok édesanyja. - Gyakran előfordul, hogy mást gondolunk, de abban egyet értünk, hogy sosem a lányok előtt bíráljuk egymás nevelési szemléletét. Úgy vélem, sikerült egy arany középutat megtalálnunk, így már egyik lány sem rohan oda a férjemhez könyörögni, ha én valamit nem engedek meg, és a nagyobbiknál a tanulási problémákon is sikerült túljutnunk. A környezetünk szerint kedves, jól neveltek a gyerekeink - azt hiszem, ezt sikernek könyvelhetjük el. "

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Őszi gyereknap a hegyvidéken hagyományos családi program szeptember utolsó vasárnapján

Gesztenye nap 2012

11:00 Halász Judit koncert | Apa, figyelj rám!

Az új előadás témája az APA. Az "apaság" minden nehézsége, öröme, fontossága, szépsége, és szükségessége. Az apák kapcsolata a gyerekekkel. Természetesen ez csak a fő téma, mert emellett sok fontos, sokszor mulatságos napi gondról, vagy problémáról is szólnak a dalok.
Anti Tamás [akusztikus gitár, mandolin, ének] | Bartha Tibor [billenytűs hangszerek, hegedű, furulya, ének] | Födő Sándor [basszusgitár, ének] | FODO [dob, ütőhangszerek] | Móricz Mihály [gitárok, ének]
Szabadtéri koncert, helyfoglalás érkezés sorrendjében. A belépés díjtalan.

12:00 Garagulya Kompánia | óriásbábos komédia

13:00 Kacor király | Az Évkerék Társulat interaktív dramatikus játéka

14:00 Táncbemutatók


17:00 Csipkerózsikától Harry Potterig | A Solti György Vonószenekar komolyzenei hangversenye

11:00-15:00 Kalandjáték Meseországban [interaktív játszótér] | Ládafai körhinta | kézműves foglalkozások [recycling, öko] | MOMFOTEL [pillekő pihenő készítése közös erővel - a pillepalackot szeptember 1-jétől gyűjtjük! - Gyűjtsd Te is a MOM bejáratánál elhelyezett ládában!] | 11:00-

21:00 HINTAYO [új magyar találmány; első a közösség!]

Időpontok
2012. Sep.30. 11:00 óra

http://momkult.hu/programok/392.html

Készítsünk együtt a gyerekekkel télire madáretetőket.

Etessünk madarat!

Etetési tanácsok, receptötletek madárbarátoknak.

Sok madár nálunk tölti a telet, ne sajnáljunk tőlük egy kis maradék gyümölcsöt, diót, de azért ne akarjuk őket mindennel megetetni.

Sokan nem tudják, de a madáretetésnek is vannak "szabályai". Folyamatos etetésre tartós hideg vagy összefüggő hótakaró esetén van szükség.

A fagyok beállta után (november vége, december eleje) kell elkezdeni az etetést, és amíg tart a hideg idő (február végéig, március eleje), folyamatosan eleséget kell rakni a madáretetőbe. Az viszont nem tesz jót, ha még a melegebb idő beköszöntével is etetjük őket, mert a fiókáknak szükségük van állati fehérjére, ami lárvákban, kukacokban, rovarokban, pókokban található meg.

Ha elkezdtük az etetést, figyeljünk a rendszerességre, ne hagyjuk cserben az élelemre váró állatokat. A legideálisabb kora reggel vagy sötétedés előtt 1-2 órával etetni, mert így a madarak az éjszaka előtt közvetlenül jóllaknak, reggel viszont hamar táplálékhoz jutnak.

Madáreleség
Élelemnek kiváló a napraforgómag, alma vagy körte nagyobb darabokban (a kisebb darab könnyebben megfagy), aprított dió, mogyoró. A szorgalmas madábarátoknak néhány recept:

Madárkalács (faggyúgolyó):

Hozzávalók:

• 1 kg marhafaggyú (sózatlan!)
• 750 kg madáreledel
• zsinór
• forma a kiöntéshez (pl. műanyagpohár)

Melegítsük fel a marhafaggyút, és keverjük bele a madáreledelt (vagy diót, mogyoródarabokat). Öntsük ki a formákba, és mialőtt megdermedne, lógassunk bele egy madzagot. A lényeg a marhafaggyú, mint kötőanyag, a magvak arányát lehet változtatni. Ha nincs más, a napraforgó mag is elég hozzá. A hidegben megdermedt masszát (madárkalácsot) végül akasszuk ki egy fa ágára.

Magvas fenyőtoboz:

Hozzávalók:

• nagy fenyőtobozok
• marhafaggyú (vagy margarin)
• madáreledel
• zsinór, tepsi

Szórjunk a tepsibe egy réteg madáreledelt. A fenyőtobozokra kössünk zsinórt, majd kenjük be őket a faggyúval. A tobozokat ezután görgessük végig tepsiben, így a madáreledel rájuk tapad, végül akasszuk ki egy fára.

Mivel ne etessük őket?
Nem javasolt semmilyen sós vagy füstölt étellel (szalonna, kolbász maradék) etetni őket, mert ettől hamar megszomjaznak. Nem szabad továbbá margarint, vajat adni nekik, mert ez bélgyulladást okozhat, illetve nedves kenyérdarabot, amin baktériumok telepedhetnek meg. Ne adjunk a madaraknak penészes, piszkos élelmiszert sem.

Madáretető
A madáretető készülhet sokfelé dologból (műanyag flakon, láttam már gumicsizmából is), de a legjobb, ha val

vamilyen természetes anyagból, fából készítjük el. Ez még szép is lehet.

Madáretetőnek egy ablakban elhelyezett tál is megfelel, ha nem éri sem eső, sem pedig hó. Ha azt szeretnénk, hogy a szél se fújja ki belőle az eledelt, könnyen készíthetünk házilag zárt madáretetőt.

A legegyszerűbben műanyag flakonból lehet madáretetőt készíteni. A flakon mindkét oldalán fúrjunk két-két, körülbelül 2 cm-es lyukat, amelyen átszúrunk egy-egy fakanalat. A flakon felső részére két kisebb lyukat fúrunk, ezen átvezetünk egy vékony drótot. A drót segítségével akaszthatjuk fel az etetőt a kívánt helyre, miután megtöltöttük madáreledellel. (A flakont a kupak segítségével is felakaszthatjuk, ekkor a kupakba szúrt drótra erősítünk zsinórt.)

A fenti etető fakanál nélküli változata is elkészíthető, ekkor egy nagyobb lyukat fúrunk a flakon oldalára, amelyen keresztül a madarak csipegethetnek.

Ez egyben hulladék újtahasznosítás is!

További öteltek itt: http://www.aprolepes.hu/galeria/madaretetoe/tarsas-etet-607#joomimg

http://www.artfulparent.com/2011/10/autumn-leaves-stained-glass.html#more

 A 12-18 hónapos kor elérése után a kisgyermekeknek kevesebb alvásra van szükségük. A napközben addig szokásos alvás közül kimarad egy, ahogy a gyerek egyre izgalmasabb tevékenységeket fedez fel magának a ház körül. Amikor a kicsi kezdi kiépíteni az önállóságát, problémák adódhatnak az éjszakai alvással is

Aludjon-e a kisgyermek napközben?

A legtöbb kisgyerek kétéves koráig napközben is alszik egyet, de vannak, akiknek három-négy éves korukig szükségük van egy kis szundikálásra. A délutáni alvás annyi ideig tart, amennyire a gyermeknek szüksége van, és általában a napnak mindig ugyanarra a szakára esik. Ha a gyeremk olyan időszakban alszik, amely neked nem alkalmas, vagy annyira késő délután, hogy emiatt túlságosan kitolódik az esti lefekvés ideje, próbáld meg 10-15 perccel előbbre hozni vagy későbbre tolni a délutáni időpontot, mindennap fokozatosan, mindaddig, amíg a gyermek akkor nem alszik, amikor te szeretnéd.

annak olyan kisgyermekek, akik nem hajlandók délután aludni, pedig nekik is szükségük volna a pihenésre. Ha a te gyermekednél is ez a helyzet, hagyjad, hogy egy kicsit csöndben játsszon a játékaival az ágyában, vagy tegyél fel neki valamilyen zenét vagy mesét. Esetleg az alkalmat kihasználva felolvashatsz neki valamit. Megpróbálhatod a következőket is, hogy fenntartsd a délutáni alvás szokását:
• szakítsd meg egy kicsit a gyerek túlságosan kimerítő tevékenységét,
• kínálj neki bőséges uzsonnát, például tejet és kekszet (édesítés nélkül),
• sötétítsd be a szobát, és úgy nyugtasd le, mint az esti lefekvés előtt.
• ha azért nem akar tőled elszakadni, tölts vele egy kis időt, olvasgatva vagy egyszerűen csak relaxálva.

Kiságy helyett gyerekheverő

Egyéni döntés kérdése, mikor vesszük ki a gyermeket a kiságyból és mikor kap gyerekágyat, de amikor már ki tud mászni a kiságyból, a biztonság kedvéért jobb, ha kitesszük a gyerekheverőre. Könnyen megsérülhet ugyanis, ha az ágy magas rácsának a tetejére mászik. A legtöbb gyerek nem bánja, ha átkerül a gyerekheverőre, de megesik, hogy valaki nagyon ragaszkodik a megszokott környezetéhez. Ha a hely nem gond, tartsuk meg mind a kiságyat, mind a heverőt ugyanabban a helyiségben egy pár hétig, hogy itt is, ott is alhasson a kicsi, kedve szerint.

A váltáshoz olyan időszakot válassz, amikor a gyerek elég nyugodt periódusban van – se új kistestvér, se betegség, se a biliztetés kezdete, se az elválasztás, se egy közelgő nyaralás ne legyen a láthatáron.

A gyermek valószínűleg boldogan segít majd kiválasztani új ágyneműjét, de azért korlátozd a választási lehetőségeit a boltban, mert különben könnyen elszabadulnak az indulatok. Az új ágyra mindenképpen teríts gumilepedőt a balesetek megelőzésére.

Ha a kicsi kedvenc takarója átkerül az új ágyra, azzal könnyebben megszokja új alvóhelyét, de egy pár kedves régi plüssfigura is segíthet, ámbár lehet, hogy inkább vadonatúj plüssállatot szeretne az új nagy ágyba társaságnak.

Az új ágy legyen alacsony, hogy a gyerek nehogy megsérüljön, ha netán legurul róla, de lehet, hogy védőkorlátra vagy néhány párnára is szükség lesz eleinte, amíg a kicsi meg nem szokja az új helyét.

Az esti ceremónia

Egy egyszerű megnyugtató esti ceremónia a biztonság érzetét kelti a kisgyermekben, és ez az első lépés ahhoz, hogy ne alakuljanak ki alvási problémák. Amennyire csak lehetséges, próbáld tartani magad a megszokott rituáléhoz, hogy a gyermek megértse, ez most a lefekvéshez, az alváshoz való készülődés.
• Jelölj ki egy időpontot, amikor a gyermeknek le kell feküdnie, és ragaszkodj ennek betartásához. Ahogy közeledik az idő, figyelmeztesd őt egyre gyakrabban.
• Esténként, röviddel a lefekvés előtt fürdesd meg a gyermeket, engedd kicsit játszani, de ne hagyd, hogy túlságosan felizgassa magát.
• Add rá a pizsamát, adj neki valamilyen tejes italt vagy pár falatkát, aztán jöhet a fogmosás.
• Amikor ágyba dugtad a kicsit, ne hagyd magára azonnal, hanem tölts vele egy kis időt nyugalomban, békében – beszéljék meg a nap történéseit, vagy olvass fel neki egy mesét.
• Takargasd be, öleld magadhoz, adj neki jó éjt puszit, és menj ki, még mielőtt teljesen elalszik.

Forrás:
June Thompson: A kisgyermek gondozása. Hajja és Fiai Könyvkiadó, 2002.

"Egyszer volt, hol, nem volt"- szinte így kezdődik a terápia Boldizsár Ildikó, meseterapeuta birodalmában, ahol mindez felnőtteknek szól. Mi ez?

„Megfeneklett élet, rossz házasság, depresszió, súlyos betegség – sorolja Boldizsár Ildikó, meseterapeuta, kik keresik fel. – Nincs olyan probléma, amire ne lenne mese, népmese, hiszen nincs olyan probléma, amivel ne nézett volna szembe valaki más, akár több ezer   évvel ezelőtt.”

Mesék felnőtteknek

Ildikó 28 éve foglalkozik mesékkel, meseterápiával pedig 12 éve. Ő találta ki, hogy mesével gyógyítja a felnőtteket. Igaz, azt a szót, hogy gyógyítás, nem szereti. „Nem tanácsokat adok, nem oldok meg mások helyett problémákat, egyszerűen kérdéseket teszek fel – magyarázza Ildikó, hogyan képzeljünk el nála egy beszélgetést, terápiát. – Azért népmesékkel dolgozom, mert azok őrzik az archaikus kódokat, bennük van a több ezer év tapasztalata, és annyi erő, hogy annak nehéz ellenállni.” Miről is van szó?

Párban, páratlanul

Tegyük fel, hogy rossz párkapcsolatban élünk, elmegyünk Ildikó meseterápiájára, mi történik velünk? „Érdemes tisztázni, megkeresni, hogy mitől nem működik a párkapcsolat, például, ha szexuálisan nem jönnek ki egymással, akkor elsősorban az Ezeregyéjszaka meséiből válogatok, vagy erotikus népmesékből. ” Ildikó azt mondja, hogy sokszor a meséken gondolkodva jönnek rá a párok, hogy ők bizony nem akarnak elszökni egy másik királyfival vagy királylánnyal, vagy a sárkány konkrétan nem egy harmadik, hanem ők saját maguk. Az is fontos, hogy ott legyen a mindkét fél, hiszen ketten tudják csak megmenteni a kapcsolatukat” – mondja Ildikó. Ilyenkor a válságban lévő pár meghallgat egy mesét. „Olyat választok, amelyikben a probléma rímel a pár problémájára. Sohasem olvasom, hanem mondom a mesét, közben nézem a reakciókat, rezdüléseket. Van olyan, hogy bizonyos részeknél valaki befogja a fülét, az maga a diagnózis.”  Ildikó azt mondja, olyan kérdéseket hoz felszínre a mese, amelyeket egy házaspár évek óta, akár évtizedek óta nem beszél meg.

Mesélj magadnak!

Ti mikor olvastatok utoljára mesét – magatoknak? A mesehősök is akadályokat győznek le, segítőik is akadnak, mind-mind csupa metafora – ezeket bogozzák ki a terápián a segítséget kérők, akik a mesélés során maguk is mesehőssé válnak, és beleélik magukat a főszereplő sorsába.
„Kérdéseket teszek fel, miközben a páciens sokféle helyen láthatja magát: harcol a sárkánnyal, például most megy egy komoly műtétre, arról szól az egész, hogy ő mit tud leszűrni a mesehős sorsából a saját életére” – mondja  a módszert kidolgozó Boldizsár Ildikó. Van olyan része is a terápiának, amikor a páciensnek kell befejezni egy történetet. „Ott is önmagáért beszél a sztori” – teszi hozzá Ildikó.

A férfi most

Leggyakrabban 40-50 év közöttiek keresik fel a meseterapeutát, de volt már 16 és 70 éves páciense is. Talán nem meglepő, hogy több a nő. A férfiaknak vezetett terápiák általában rövidebb ideig tartanak, ők egyből megoldásokat akarnak. Rögtön megkérdezik, hogy akkor hogyan öljem meg a sárkányt, persze erre így konkrét választ nem kapnak. „A nők hajlamosabbak leragadni Hamupipőke hamujánál, turkálnak benne, mi is van még a hamu mélyén” – meséli Ildikó, aki csoportokat is vezet, például van csoportja kifejezetten nőknek. „Összeülünk egy hétvégén, 12-14 nő, és együtt élik bele magukat egy történetbe.”  Sok nő egyszerűen képtelen elköteleződni, és képtelen egyes női szakaszok átlépésére Ildikó szerint. „Sokan egyszerűen nem tudják meglépni az anyaságot, vagy 50 évesen még mindig kamasz lányként viselkednek.”

Mesebaba

Meglepődtünk, amikor Ildikó azt mesélte, hogy már a 14. mesebaba születik a „kezei között”. Több kétségbeesett nő kereste fel azzal, hogy nem tud teherbe esni, ezért kértek meseterápiás segítséget. „Három gyermekem van, náluk csak akkor használtam a módszert, ha nagy guzmi volt” – mondja Ildikó. A most 24 éves lánya, ha kéri, kap az anyukájától meséket, főleg párkapcsolati témában. „De aztán nem kérdezgetem, úgyis látom az életben, hogy megcsinálta-e, használta-e” – magyarázza mosolyogva a meseterapeuta, akinek a férje is lelkesen olvasta a meséket a gyerekeiknek még kicsi korukban.

A legrövidebb terápia fél évig tartott, de van, aki már négy évnél tart. Van, akinek több mese kell, van, akinek egy is elég, hogy előjöjjön – csúnya szóval – a szennyese, megtalálja a továbblépéshez szükséges megoldást.  A módszerről többet olvashatsz itt, de annyit el kell árulnunk, hogy Ildikó terápiájára egyelőre lehetetlen bejutni, annyian vannak a várólistáján.

Forrás: http://www.nlcafe.hu/eletmod/20120922/mesevel-gyogyitjak-a-lelki-bajokat-felnotteknek/

Miért ideges az óvó néni?

A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját,... erre hát
odament neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínl...ódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis

Az érzelmi intelligencia, röviden EQ a környezeti ingerekre adott érzelmi válasz. Talán kevesen tudják, de már egészen kiskortól fejleszthető. Érdemes rá odafigyelni, mert a legújabb kutatások szerint a későbbi boldogulásban fontosabb szerepet játszik, mint az intelligencia vagy a lexikális tudás.

A szülők a legtöbb esetben az IQ-ra, illetve az értelmi képességek fejlesztésére helyeznek nagyobb hangsúlyt. Ehhez rengeteg különórából és foglalkozásból választhatnak - színes a paletta, hiszen már óvodáskortól ajánlják például a nyelvórákat. Azonban nem mindig ez a sikeres jövő záloga. Hidd el, a szociális érzékenység is legalább annyit nyom a latban egy munkahelyen, mint a diplomák száma.

EQ-tesztek

Az interneten több száz oldalnyi szakirodalom siet a segítségedre, ha komolyan érdeklődnél az érzelmi nevelés iránt. Rengeteg teszttel és trükkel várnak a honlapok, melyek révén boldog, kiegyensúlyozott felnőttet varázsolhatsz a gyermekedből.

Először azonban ne rohand le mindenféle kérdésekkel, inkább figyeld a reakcióit, és ezek alapján határozd meg, körülbelül milyen szinten állhat az EQ-ja, illetve dönts a fejlesztés üteméről.

Minden nap meséltesd el vele a történteket, kérdezd meg, hogy érezte magát. Hallgasd meg, hogyan mesél el egy történetet: vajon hatodszorra is ugyanazt mondja, vagy hozzákölt kicsit?

Nagyon fontos, hogy ne becsüld le a világát és a problémáit - amit te esetleg egy kézlegyintéssel elintéznél, az számára különös jelentőséggel bírhat, és az sem kizárt, hogy szorongást vagy félelmet ébreszt benne.

Ha például egyik napról a másikra kitalálja, hogy többet nem megy óvodába vagy iskolába, derítsd ki, mi állhat a háttérben. Talán bántotta valamelyik csoport- vagy osztálytársa, és tart tőle. Éreztesd vele, hogy rád mindenben számíthat, és minden apró-cseprő ügyet komolyan megbeszélhet veled - ez az első lépés az érzelmi fejlesztésben.

Hiszed vagy nem, a játékban a következetesség és a pozitív megerősítés a legfontosabb.

Időről időre hangsúlyozd, hogy minden megnyilvánulásnak következményei vannak, melyek alól nem lehet kibújni.

Emellett persze meséld el a gyereknek, hogy az elrontott dolgokat meg is lehet javítani, de a cél az lenne, hogy először mérje fel a tettei és a szavai hatásait. Egy idő után azt veszed majd észre, hogy a közös játékok nyitottabbá, toleránsabbá és elfogadóbbá teszi porontyodat. Emellett derűsebb és kiegyensúlyozottabb is lesz, így nem fogja őt letörni egy-egy akadály, és hamarabb túllép az esetleges kudarcokon.

Forrás: http://www.femina.hu/gyerek/gyerek_erzelmi_intelligencia

- Sokszor éhség, unalom, fáradtság vagy a túl sok inger váltja ki a dührohamokat. Próbáljuk meg megfigyelni, nem szerepel-e ezek közül valamelyik rendszeresen a kiváltó okok között, és lehetőleg előzzük meg nassolással, csendes játékkal vagy korai altatással.

- Sokszor a csalódás, frusztráció a kiváltó ok. Valamennyi kihívásra szükségük van ugyan a gyerekeknek, de a képességeiket jelentősen meghaladó játékok csak frusztrációt okoznak, és rontják az önbecsülésüket.

- A növekvő frusztrációt, dühöt vagy indulatot próbáljuk enyhíteni, elterelni. Legyen lehetősége a gyereknek levezetni az energiáit, legyen sok szabad ideje és tere, hogy szaladgálhasson.

- Apróságokban hadd irányítsa a gyerek a saját életét. Hadd válassza ki, a piros vagy a kék bögrét kéri – ilyesmiben könnyedén tud dönteni, és boldog lesz, hogy ő irányíthat, és a szülő elfogadja az ő választását. Eldöntendő kérdéseket tegyünk fel, a nyitott kérdések még túl nehezek lehetnek, és növelhetik a frusztrációt.

- Segíthet az indulat levezetésében, ha megfogalmazzuk a gyerek helyett „tudom, hogy most dühös vagy”, ezután vigasztaljuk kicsit és próbáljuk meg elterelni a figyelmét.

- A gyerekek sokszor a szülői tiltásra reagálnak így. Gondoljuk meg, melyik csatát érdemes megvívni, mikor érdemes inkább alkudozni vagy elterelni. „Miért nem kalapálod inkább a gumiszőnyeget a nagymama vitrinje helyett?” Próbáljunk olyan megoldást keresni, ami mindkét félnek elfogadható.

- A dühkitörés alatt a gyerekek nem gondolkoznak logikusan, ilyenkor nem értik meg a logikus magyarázatokat vagy vigasztalást. A roham alatt a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk nyugodtak maradni, és nem venni róla tudomást. Ha a szülők elvesztik a fejüket, a gyerekek még inkább. Ne mozdítsuk el a gyereket (kivéve, ha nem biztonságos helyen van), ne szegüljünk ellen, és ne vegyük fel a szemkontaktust.

- Miután lenyugodott, halkan beszéljünk hozzá, a nagyobb gyerekeknek segítsünk szavakba önteni az érzéseiket (pl. „Tudom, hogy csalódtál”). Segítsünk, hogyan kezelje az érzéseit („Mindenki csalódik néha. Szólj nekem, ha valami miatt csalódsz, és megbeszéljük, hogyan lehetne javítani rajta”). Mondjuk el a gyereknek, hogy szeretjük, és tereljük el a figyelmét valami más tevékenységgel.

- Ugyanakkor ne adjuk be a derekunkat a dühroham alatt, bármit is akar. Ne feledjük, azért csinálja, mert el akar érni valamit, és ha rájön, hogy ily módon megkapja, ne legyenek illúzióink: legközelebb pontosan fogja tudni, mit kell tennie. Ugyanígy ne is nevessük ki. Ez is pozitív megerősítés, és azt jelenti a gyerek számára, hogy nem tartjuk tiszteletben az érzéseit.

- Nyilvános helyen különösen kínos a dührohamok kezelése. Elsősorban ne érezzük magunkat rossz szülőnek, valószínűleg a „nézőközönségben” is sok a szülő, akik átestek ugyanezen. Ilyenkor viszont érdemes lehet felkapni a gyereket, és elvinni valami csendesebb helyre, például beszállni az autóba. De ugyanúgy ne adjuk be a derekunkat, vigasztaljuk meg, és gondoljuk át, nem volt-e valami olyan kiváltó ok, amit meg tudtunk volna előzni.

*******************************************************************

 Forrás:www.gyermekevek.hu