Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek a gyermekkorát tönkretették a szülei, vagy akik tudni szeretnék, hogy (leendő) szülőként hogyan kerüljék el a „mérgező” viselkedésformákat. Csak nyerhet vele, aki elolvassa.

Sokunk számára természetes, hogy jó viszonyt ápolunk a szüleinkkel, a hozzájuk fűződő kötelék általában a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épül. Be kell azonban látnunk: a velük való jó kapcsolat privilégium, amely sokak számára nem adatott meg.


Susan Forward Mérgező szülők című könyvének alcíme a következő: Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktől, és nyerjük vissza életünket? A szerző ugyanis nemcsak azzal foglalkozik írásában, hogy leírja, mitől lesz valaki rossz szülő, hanem arra is kísérletet tesz, hogy megtanítsa az áldozatul esett gyermekeknek, miként iktathatják ki a „mérgező hatást” felnőtt életükből.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy tökéletes szülők nem léteznek. Lehetetlen minden pillanatban teljes odafigyeléssel a gyermek rendelkezésére állni, éppen ezért előfordulhat, hogy a szülő néha nem úgy reagál, ahogyan kellene. Ettől még nem lesz valaki rossz anya vagy apa, „mérgezővé” az tesz valakit, ha negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyermek életében. Annak érdekében, hogy mindenki tisztázhassa magában, érinti-e őt ez a probléma, Susan Forward egy teszttel kezdi könyvét. A teszt kitöltőinek gyermek-és felnőttkorukra egyaránt vonatkozó kérdésekre felelniük kell, az igen-válaszok mennyisége alapján pedig megtudhatják, hogy ajánlott-e számukra a könyv elolvasása.

Amennyiben az Olvasó továbblapoz, megismerkedhet a „mérgező szülő” típusaival. Nemcsak az alkoholista, testi, lelki vagy szexuális erőszakot alkalmazó szülők sorolhatók ide, hanem például az irányítók, vagy alkalmatlanok is. A szerző minden típust az érintettekkel való személyes beszélgetéseken keresztül mutat be, így sokkal jobban átérezhetjük a problémák valódiságát, és könnyebben eldönthetjük, hogy vonatkozik-e ránk az adott „méreg” vagy sem.

Fred, egy huszonhét éves bolti eladó például így nyilatkozik manipulatív anyjáról: „Anyám mindig nagy ügyet csinált abból, hogy karácsonyra mind hazamenjünk. Tavaly nyertem egy utazást egy rádióvetélkedőn, ami pont az ünnepekre esett. Nagyon izgatott a dolog, mert ilyesmit nem engedhetek meg magamnak… Amikor megmondtam anyámnak, úgy fogadta, mint valami gyászhírt. Könnybe lábadt a szeme, elkezdett remegni a hangja, tudja, mint amikor az ember elsírja magát… Elmentem, de ilyen rettenetesen még életemben nem éreztem magam. A fele időt eltelefonáltam az anyámnak meg a testvéreimnek… Több karácsonyt nem hagyok ki, az egyszer szent.”

Láthatjuk tehát, hogy nemcsak az erőszaktevők árthatnak súlyosan gyermeküknek, és állhatnak az egészséges fejlődés útjába, hanem a lelki terroristák, a zsaroló, manipulatív, birtokló vagy épp gyerekeiket elhanyagoló szülők is. A szerző a könyv második részében arra vezeti rá az Olvasót, hogyan nyerheti vissza saját életét. Segít elsajátítani az öndefiníció lépéseit, megkeresni a felelősöket, szétfoszlatni a szülőkkel kapcsolatos hiedelmeket. A könyv elolvasása után remélhetőleg minden egykori áldozat megtalálja az utat egy boldog, harmonikus élethez.

Forrás  http://onlinepszichologia.hu/konyvajanlo/mergezo-szulok

Régen rossz, ha elveszítjük a gyermekünk feletti ellenőrzést. Az ellenőrzés persze legyen észrevétlen, de tegyük észrevehetővé rosszalkodó gyermekünknek, hogy ha valóban rosszat csinált. És ilyenkor értessük is meg vele, miért vagyunk elégedetlenek

Kritikus pillanatokat jelent, amikor rádöbbenünk, hogy gyermekünk "rossz" és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat (ami elfogadhatatlan!), üzenetet fogalmazunk meg: egyértelműen tudtára adjuk, hogy hatalmunk van felette.

Szülőnek lenni korán sem könnyű feladat, és nem kis felelősség, különösen, ha arra gondolunk, minden nevelő hatás közül a legjelentősebb a családé. A családé, mely az első közösség, amelyben a gyermek él, itt alakulnak ki az első érzelmi kapcsolatai, itt szerzi az első ismereteit, tapasztalatait.

Minden szülő álma, hogy idővel jó anyává és apává váljon: szeretne úgy társadalmi követelményeket közvetíteni, pozitív és negatív útmutatásokat adni a gyermekének, hogy a kis "trónkövetelő" közben ne tartsa zsarnoknak vagy éppenséggel túl enyhe kezűnek. Azaz, szeresse.

Nálunk én hordom a nadrágot

"A férjem nálam jóval lazábban veszi a gyereknevelést. Sokszor belátom, hogy igaza van, hiszen a gyerek nem mindig tudja magától a szabályokat és következményeket, de ezt a nagyfokú lazaságot nem tudom mindig magamévá - mondja Szilvi, a hétéves Gergő anyukája. - Bevallom, sokszor kiabálok vele, ha túlfeszíti a húrt, és ilyenkor a kisfiam megijed. Jó eszű gyerek, csak lusta, ezért érzem úgy, hogy noszogatni kell. Ilyenkor néha felemelem a hangom. És akkor jön a férjem, aki megsajnálja, megvigasztalja a gyereket és a védelmébe veszi. Úgy érzem, oda a szülői tekintélyem, és a gyerek is teljesen összezavarodik. Nem tudom, hová vezet ez az út, csak azt látom, hogy Gergő egyre nehezebben kezelhető..."

Egymás mellett - nem ellen - kell nevelni
Gyakran találkozni olyan gyermekkel, aki sértődékeny, haragtartó, bosszúálló, sosem felejti el egyéni érdekeinek "sérelmeit". Ez az egyéniség kialakulhat az "ingázó nevelés" (a szigorú és engedékeny nevelés váltakozása) eredményeként: a gyermek a szigorú szülőnél visszafogja magát, az engedékenynél pedig "kiengedi" (néha tombolja, kiabálja) a feszültséget. A gyermek ezt az ingázó módszert nagyon hamar "megtanulta", és manipulálásra használja.

A feleségem merőben mást gondol

"Imádom Danit - mondja az ötéves kisfiú apukája - de bevallom, nagyon sokszor veti el a sulykot. Úgy vélem, most kellene egy kicsit megrendszabályozni - nem verésre gondolok -, de "nem lehet", a feleségem ugyanis annyira engedékeny, hogy még szóban sem szidja le a gyereket. Sokszor látom, hogy Dani tombol, verekszik, kötekedik a többi gyerekkel az óvodában, amiért "nem hagynak rá mindent", ahogyan azt az édesanyja teszi otthon. Amikor rászólok, nem fogad szót, egyenesen kinevet, és ha a feleségemnek szóvá teszem ezt, azt mondja, így helyes, mert nem szabad "bántani" a gyereket. Szeretem a kisfiamat, már gyermekpszichológusnál is voltunk vele, aki szerint nagy hibát követünk el a nevelésében. Véleménye szerint nem baj, ha az egyik szülő engedékenyebb, de valamilyen közös nevezőt kellene találnunk."

Ha a csapat nem egységes

Rengeteg családban hiányzik a szülők közötti összhang - az anya is más mintát hozott a családjából, és az apa is más szellemben nőtt fel -, amiből egyenesen következik a kettős nevelés.

Általában a klasszikus felállás érvényesül: az apa a szigorúbb, az anya az engedékenyebb. Ha nagyon markánsan különbözik a szülők nevelési nézete - az apa tiltja azt, amit az anya megenged a csemetéjének (természetesen ez gyakran fordítva van) a gyermeket előbb-utóbb kétszínűvé teszi, mert kiismerve ezt a módszert, megpróbálja majd kijátszani egymás ellen a szülőket.

A nevelés céltudatosságának hiányában még markánsabb különbségek lehetnek az apa és anya módszere között - sok szülő a kudarcait látva gyakran helytelen, erőszakos módszereket (tiltás, büntetés, verés) alkalmaz, míg párjuk különféle jutalmak ígérgetésével igyekszik elérni a gyereknél olyan viselkedést, amiket a családi szokások következetes kialakításával kellene belőle kiváltaniuk. Így aztán a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy örömét ne a sikeres cselekedeteiben lelje, még csak ne is a szülőtől kapott dicséretben, hanem kizárólag a teljesítményéért kapott anyagi javakban, jutalmakban.

Ha a családban kettős nevelés van - azaz apa és anya is mást akar - a gyermek először két tűz közé kerül, később pedig azt fogja választani, ami számára előnyösebb.
Az arany középút

"Nálunk én vagyok a szigorúbb, és néha korholom is magam érte, a férjem az engedékenyebb, elég, ha csak ránéznek a lányok, máris elolvad - mondja Kinga, a 8 és 6 éves lányok édesanyja. - Gyakran előfordul, hogy mást gondolunk, de abban egyet értünk, hogy sosem a lányok előtt bíráljuk egymás nevelési szemléletét. Úgy vélem, sikerült egy arany középutat megtalálnunk, így már egyik lány sem rohan oda a férjemhez könyörögni, ha én valamit nem engedek meg, és a nagyobbiknál a tanulási problémákon is sikerült túljutnunk. A környezetünk szerint kedves, jól neveltek a gyerekeink - azt hiszem, ezt sikernek könyvelhetjük el. "

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Készítsünk együtt a gyerekekkel télire madáretetőket.

Etessünk madarat!

Etetési tanácsok, receptötletek madárbarátoknak.

Sok madár nálunk tölti a telet, ne sajnáljunk tőlük egy kis maradék gyümölcsöt, diót, de azért ne akarjuk őket mindennel megetetni.

Sokan nem tudják, de a madáretetésnek is vannak "szabályai". Folyamatos etetésre tartós hideg vagy összefüggő hótakaró esetén van szükség.

A fagyok beállta után (november vége, december eleje) kell elkezdeni az etetést, és amíg tart a hideg idő (február végéig, március eleje), folyamatosan eleséget kell rakni a madáretetőbe. Az viszont nem tesz jót, ha még a melegebb idő beköszöntével is etetjük őket, mert a fiókáknak szükségük van állati fehérjére, ami lárvákban, kukacokban, rovarokban, pókokban található meg.

Ha elkezdtük az etetést, figyeljünk a rendszerességre, ne hagyjuk cserben az élelemre váró állatokat. A legideálisabb kora reggel vagy sötétedés előtt 1-2 órával etetni, mert így a madarak az éjszaka előtt közvetlenül jóllaknak, reggel viszont hamar táplálékhoz jutnak.

Madáreleség
Élelemnek kiváló a napraforgómag, alma vagy körte nagyobb darabokban (a kisebb darab könnyebben megfagy), aprított dió, mogyoró. A szorgalmas madábarátoknak néhány recept:

Madárkalács (faggyúgolyó):

Hozzávalók:

• 1 kg marhafaggyú (sózatlan!)
• 750 kg madáreledel
• zsinór
• forma a kiöntéshez (pl. műanyagpohár)

Melegítsük fel a marhafaggyút, és keverjük bele a madáreledelt (vagy diót, mogyoródarabokat). Öntsük ki a formákba, és mialőtt megdermedne, lógassunk bele egy madzagot. A lényeg a marhafaggyú, mint kötőanyag, a magvak arányát lehet változtatni. Ha nincs más, a napraforgó mag is elég hozzá. A hidegben megdermedt masszát (madárkalácsot) végül akasszuk ki egy fa ágára.

Magvas fenyőtoboz:

Hozzávalók:

• nagy fenyőtobozok
• marhafaggyú (vagy margarin)
• madáreledel
• zsinór, tepsi

Szórjunk a tepsibe egy réteg madáreledelt. A fenyőtobozokra kössünk zsinórt, majd kenjük be őket a faggyúval. A tobozokat ezután görgessük végig tepsiben, így a madáreledel rájuk tapad, végül akasszuk ki egy fára.

Mivel ne etessük őket?
Nem javasolt semmilyen sós vagy füstölt étellel (szalonna, kolbász maradék) etetni őket, mert ettől hamar megszomjaznak. Nem szabad továbbá margarint, vajat adni nekik, mert ez bélgyulladást okozhat, illetve nedves kenyérdarabot, amin baktériumok telepedhetnek meg. Ne adjunk a madaraknak penészes, piszkos élelmiszert sem.

Madáretető
A madáretető készülhet sokfelé dologból (műanyag flakon, láttam már gumicsizmából is), de a legjobb, ha val

vamilyen természetes anyagból, fából készítjük el. Ez még szép is lehet.

Madáretetőnek egy ablakban elhelyezett tál is megfelel, ha nem éri sem eső, sem pedig hó. Ha azt szeretnénk, hogy a szél se fújja ki belőle az eledelt, könnyen készíthetünk házilag zárt madáretetőt.

A legegyszerűbben műanyag flakonból lehet madáretetőt készíteni. A flakon mindkét oldalán fúrjunk két-két, körülbelül 2 cm-es lyukat, amelyen átszúrunk egy-egy fakanalat. A flakon felső részére két kisebb lyukat fúrunk, ezen átvezetünk egy vékony drótot. A drót segítségével akaszthatjuk fel az etetőt a kívánt helyre, miután megtöltöttük madáreledellel. (A flakont a kupak segítségével is felakaszthatjuk, ekkor a kupakba szúrt drótra erősítünk zsinórt.)

A fenti etető fakanál nélküli változata is elkészíthető, ekkor egy nagyobb lyukat fúrunk a flakon oldalára, amelyen keresztül a madarak csipegethetnek.

Ez egyben hulladék újtahasznosítás is!

További öteltek itt: http://www.aprolepes.hu/galeria/madaretetoe/tarsas-etet-607#joomimg

 A 12-18 hónapos kor elérése után a kisgyermekeknek kevesebb alvásra van szükségük. A napközben addig szokásos alvás közül kimarad egy, ahogy a gyerek egyre izgalmasabb tevékenységeket fedez fel magának a ház körül. Amikor a kicsi kezdi kiépíteni az önállóságát, problémák adódhatnak az éjszakai alvással is

Aludjon-e a kisgyermek napközben?

A legtöbb kisgyerek kétéves koráig napközben is alszik egyet, de vannak, akiknek három-négy éves korukig szükségük van egy kis szundikálásra. A délutáni alvás annyi ideig tart, amennyire a gyermeknek szüksége van, és általában a napnak mindig ugyanarra a szakára esik. Ha a gyeremk olyan időszakban alszik, amely neked nem alkalmas, vagy annyira késő délután, hogy emiatt túlságosan kitolódik az esti lefekvés ideje, próbáld meg 10-15 perccel előbbre hozni vagy későbbre tolni a délutáni időpontot, mindennap fokozatosan, mindaddig, amíg a gyermek akkor nem alszik, amikor te szeretnéd.

annak olyan kisgyermekek, akik nem hajlandók délután aludni, pedig nekik is szükségük volna a pihenésre. Ha a te gyermekednél is ez a helyzet, hagyjad, hogy egy kicsit csöndben játsszon a játékaival az ágyában, vagy tegyél fel neki valamilyen zenét vagy mesét. Esetleg az alkalmat kihasználva felolvashatsz neki valamit. Megpróbálhatod a következőket is, hogy fenntartsd a délutáni alvás szokását:
• szakítsd meg egy kicsit a gyerek túlságosan kimerítő tevékenységét,
• kínálj neki bőséges uzsonnát, például tejet és kekszet (édesítés nélkül),
• sötétítsd be a szobát, és úgy nyugtasd le, mint az esti lefekvés előtt.
• ha azért nem akar tőled elszakadni, tölts vele egy kis időt, olvasgatva vagy egyszerűen csak relaxálva.

Kiságy helyett gyerekheverő

Egyéni döntés kérdése, mikor vesszük ki a gyermeket a kiságyból és mikor kap gyerekágyat, de amikor már ki tud mászni a kiságyból, a biztonság kedvéért jobb, ha kitesszük a gyerekheverőre. Könnyen megsérülhet ugyanis, ha az ágy magas rácsának a tetejére mászik. A legtöbb gyerek nem bánja, ha átkerül a gyerekheverőre, de megesik, hogy valaki nagyon ragaszkodik a megszokott környezetéhez. Ha a hely nem gond, tartsuk meg mind a kiságyat, mind a heverőt ugyanabban a helyiségben egy pár hétig, hogy itt is, ott is alhasson a kicsi, kedve szerint.

A váltáshoz olyan időszakot válassz, amikor a gyerek elég nyugodt periódusban van – se új kistestvér, se betegség, se a biliztetés kezdete, se az elválasztás, se egy közelgő nyaralás ne legyen a láthatáron.

A gyermek valószínűleg boldogan segít majd kiválasztani új ágyneműjét, de azért korlátozd a választási lehetőségeit a boltban, mert különben könnyen elszabadulnak az indulatok. Az új ágyra mindenképpen teríts gumilepedőt a balesetek megelőzésére.

Ha a kicsi kedvenc takarója átkerül az új ágyra, azzal könnyebben megszokja új alvóhelyét, de egy pár kedves régi plüssfigura is segíthet, ámbár lehet, hogy inkább vadonatúj plüssállatot szeretne az új nagy ágyba társaságnak.

Az új ágy legyen alacsony, hogy a gyerek nehogy megsérüljön, ha netán legurul róla, de lehet, hogy védőkorlátra vagy néhány párnára is szükség lesz eleinte, amíg a kicsi meg nem szokja az új helyét.

Az esti ceremónia

Egy egyszerű megnyugtató esti ceremónia a biztonság érzetét kelti a kisgyermekben, és ez az első lépés ahhoz, hogy ne alakuljanak ki alvási problémák. Amennyire csak lehetséges, próbáld tartani magad a megszokott rituáléhoz, hogy a gyermek megértse, ez most a lefekvéshez, az alváshoz való készülődés.
• Jelölj ki egy időpontot, amikor a gyermeknek le kell feküdnie, és ragaszkodj ennek betartásához. Ahogy közeledik az idő, figyelmeztesd őt egyre gyakrabban.
• Esténként, röviddel a lefekvés előtt fürdesd meg a gyermeket, engedd kicsit játszani, de ne hagyd, hogy túlságosan felizgassa magát.
• Add rá a pizsamát, adj neki valamilyen tejes italt vagy pár falatkát, aztán jöhet a fogmosás.
• Amikor ágyba dugtad a kicsit, ne hagyd magára azonnal, hanem tölts vele egy kis időt nyugalomban, békében – beszéljék meg a nap történéseit, vagy olvass fel neki egy mesét.
• Takargasd be, öleld magadhoz, adj neki jó éjt puszit, és menj ki, még mielőtt teljesen elalszik.

Forrás:
June Thompson: A kisgyermek gondozása. Hajja és Fiai Könyvkiadó, 2002.

Az érzelmi intelligencia, röviden EQ a környezeti ingerekre adott érzelmi válasz. Talán kevesen tudják, de már egészen kiskortól fejleszthető. Érdemes rá odafigyelni, mert a legújabb kutatások szerint a későbbi boldogulásban fontosabb szerepet játszik, mint az intelligencia vagy a lexikális tudás.

A szülők a legtöbb esetben az IQ-ra, illetve az értelmi képességek fejlesztésére helyeznek nagyobb hangsúlyt. Ehhez rengeteg különórából és foglalkozásból választhatnak - színes a paletta, hiszen már óvodáskortól ajánlják például a nyelvórákat. Azonban nem mindig ez a sikeres jövő záloga. Hidd el, a szociális érzékenység is legalább annyit nyom a latban egy munkahelyen, mint a diplomák száma.

EQ-tesztek

Az interneten több száz oldalnyi szakirodalom siet a segítségedre, ha komolyan érdeklődnél az érzelmi nevelés iránt. Rengeteg teszttel és trükkel várnak a honlapok, melyek révén boldog, kiegyensúlyozott felnőttet varázsolhatsz a gyermekedből.

Először azonban ne rohand le mindenféle kérdésekkel, inkább figyeld a reakcióit, és ezek alapján határozd meg, körülbelül milyen szinten állhat az EQ-ja, illetve dönts a fejlesztés üteméről.

Minden nap meséltesd el vele a történteket, kérdezd meg, hogy érezte magát. Hallgasd meg, hogyan mesél el egy történetet: vajon hatodszorra is ugyanazt mondja, vagy hozzákölt kicsit?

Nagyon fontos, hogy ne becsüld le a világát és a problémáit - amit te esetleg egy kézlegyintéssel elintéznél, az számára különös jelentőséggel bírhat, és az sem kizárt, hogy szorongást vagy félelmet ébreszt benne.

Ha például egyik napról a másikra kitalálja, hogy többet nem megy óvodába vagy iskolába, derítsd ki, mi állhat a háttérben. Talán bántotta valamelyik csoport- vagy osztálytársa, és tart tőle. Éreztesd vele, hogy rád mindenben számíthat, és minden apró-cseprő ügyet komolyan megbeszélhet veled - ez az első lépés az érzelmi fejlesztésben.

Hiszed vagy nem, a játékban a következetesség és a pozitív megerősítés a legfontosabb.

Időről időre hangsúlyozd, hogy minden megnyilvánulásnak következményei vannak, melyek alól nem lehet kibújni.

Emellett persze meséld el a gyereknek, hogy az elrontott dolgokat meg is lehet javítani, de a cél az lenne, hogy először mérje fel a tettei és a szavai hatásait. Egy idő után azt veszed majd észre, hogy a közös játékok nyitottabbá, toleránsabbá és elfogadóbbá teszi porontyodat. Emellett derűsebb és kiegyensúlyozottabb is lesz, így nem fogja őt letörni egy-egy akadály, és hamarabb túllép az esetleges kudarcokon.

Forrás: http://www.femina.hu/gyerek/gyerek_erzelmi_intelligencia

- Sokszor éhség, unalom, fáradtság vagy a túl sok inger váltja ki a dührohamokat. Próbáljuk meg megfigyelni, nem szerepel-e ezek közül valamelyik rendszeresen a kiváltó okok között, és lehetőleg előzzük meg nassolással, csendes játékkal vagy korai altatással.

- Sokszor a csalódás, frusztráció a kiváltó ok. Valamennyi kihívásra szükségük van ugyan a gyerekeknek, de a képességeiket jelentősen meghaladó játékok csak frusztrációt okoznak, és rontják az önbecsülésüket.

- A növekvő frusztrációt, dühöt vagy indulatot próbáljuk enyhíteni, elterelni. Legyen lehetősége a gyereknek levezetni az energiáit, legyen sok szabad ideje és tere, hogy szaladgálhasson.

- Apróságokban hadd irányítsa a gyerek a saját életét. Hadd válassza ki, a piros vagy a kék bögrét kéri – ilyesmiben könnyedén tud dönteni, és boldog lesz, hogy ő irányíthat, és a szülő elfogadja az ő választását. Eldöntendő kérdéseket tegyünk fel, a nyitott kérdések még túl nehezek lehetnek, és növelhetik a frusztrációt.

- Segíthet az indulat levezetésében, ha megfogalmazzuk a gyerek helyett „tudom, hogy most dühös vagy”, ezután vigasztaljuk kicsit és próbáljuk meg elterelni a figyelmét.

- A gyerekek sokszor a szülői tiltásra reagálnak így. Gondoljuk meg, melyik csatát érdemes megvívni, mikor érdemes inkább alkudozni vagy elterelni. „Miért nem kalapálod inkább a gumiszőnyeget a nagymama vitrinje helyett?” Próbáljunk olyan megoldást keresni, ami mindkét félnek elfogadható.

- A dühkitörés alatt a gyerekek nem gondolkoznak logikusan, ilyenkor nem értik meg a logikus magyarázatokat vagy vigasztalást. A roham alatt a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk nyugodtak maradni, és nem venni róla tudomást. Ha a szülők elvesztik a fejüket, a gyerekek még inkább. Ne mozdítsuk el a gyereket (kivéve, ha nem biztonságos helyen van), ne szegüljünk ellen, és ne vegyük fel a szemkontaktust.

- Miután lenyugodott, halkan beszéljünk hozzá, a nagyobb gyerekeknek segítsünk szavakba önteni az érzéseiket (pl. „Tudom, hogy csalódtál”). Segítsünk, hogyan kezelje az érzéseit („Mindenki csalódik néha. Szólj nekem, ha valami miatt csalódsz, és megbeszéljük, hogyan lehetne javítani rajta”). Mondjuk el a gyereknek, hogy szeretjük, és tereljük el a figyelmét valami más tevékenységgel.

- Ugyanakkor ne adjuk be a derekunkat a dühroham alatt, bármit is akar. Ne feledjük, azért csinálja, mert el akar érni valamit, és ha rájön, hogy ily módon megkapja, ne legyenek illúzióink: legközelebb pontosan fogja tudni, mit kell tennie. Ugyanígy ne is nevessük ki. Ez is pozitív megerősítés, és azt jelenti a gyerek számára, hogy nem tartjuk tiszteletben az érzéseit.

- Nyilvános helyen különösen kínos a dührohamok kezelése. Elsősorban ne érezzük magunkat rossz szülőnek, valószínűleg a „nézőközönségben” is sok a szülő, akik átestek ugyanezen. Ilyenkor viszont érdemes lehet felkapni a gyereket, és elvinni valami csendesebb helyre, például beszállni az autóba. De ugyanúgy ne adjuk be a derekunkat, vigasztaljuk meg, és gondoljuk át, nem volt-e valami olyan kiváltó ok, amit meg tudtunk volna előzni.

*******************************************************************

 Forrás:www.gyermekevek.hu

Ez a könyv segít megtanulni, hogyan birkózzunk meg gyermekeink csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel; hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk; hogy állítsuk fel a határokat, úgy hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát; mit tegyünk büntetés helyett, és hogyan oldjuk meg a családi vitákat. Az egész világon hatalmas sikert arató könyv egyszerű, gyakorlatias megoldásokat kínál szülőknek arra, hogyan beszéljenek gyerekeikkel, és hogyan hallgassák meg őket. A szerzők tisztelettel, megértéssel és józan logikával felépített módszereit szülők és szakemberek egyaránt sikerrel alkalmazzák bármilyen korú gyermekeknél. Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

„Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyerekeim születtek volna” – kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt, gyakorló szülőként oly sokszor?

Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Aztán kezdődik előlről, mert nem tudjuk, hogyan.

Ez a könyv segít megtanulni:

• hogyan birkózzunk meg gyerekeik csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel,
• hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk,
• hogy állítsunk fel határokat, úgy, hogy megőrízzük a gyerekek szabadságát, 
• mit tegyünk büntetés helyett, 
• hogyan oldjunk meg családi vitákat

A szerzők

Adele Faber és Elaine Mazlish gyermekpszichológusok. A New York-i New School of Social Research tantestületének tagjai, valamint munkatársai a Family Life Intézetnek a Long Island Egyetemen. Mindketten 3 gyermeket nevelnek. Könyvük megírása előtt előadásokat tartottak a témában az Egyesült Államokban és Kanadában. A könyv első lett a New York Times bestseller listáján. 

 A gyermekek különösen kíváncsiak arra, hogy mi történik körülöttük, ezért sokszor olyan aktívak, hogy nem lehet észrevenni, mennyire fáradtak. A gyermekeknek mindazonáltal rengeteg alvásra van szükségük, ezért ha kicsit későbbre tesszük is a lefekvés idejét - ha például sokáig dolgozunk és többet szeretnénk a gyerekkel lenni - akkor is tartsuk szem előtt a gyerek alvásigényét. Bár ezek az adatok gyermekenként eltérhetnek, hiszen minden kisgyerek alvásigénye más és más.

 A gyermekek átlagos alvásszükséglete:

12 hónapos: 13 és fél óra
2 éves: 13 óra
3 éves: 12 óra
5 éves: 11 óra

Hogyan birkózzunk meg az alvásproblémával?

·         Alakítsunk ki egy napi rutint a lefekvés idejére - például vacsora, fürdés, pizsama és aztán az ágy. Semmiképpen se legyen ez túl bonyolult, különben a lefekvés órákat vesz igénybe.

·         Hagyjunk a gyereknek időt lecsillapodni - ha sírni kezdene a lefekvés miatt, hagyjuk egy kicsit magára, de semmiképpen sem olyan sokáig, hogy félni vagy aggódni kezdjen.

·         Csendesedjen el egy kicsit ilyenkor az egész lakás - így a gyerek is könnyebben megnyugszik, és megtanulja, hogy az éjszaka különbözik a nappaltól. Bár itt meg kell jegyezni, hogy ez e taktika néhány gyereknél nem működik, mert van, hogy szeretik hallani a megszokott zajokat, mert ezáltal biztosak lehetnek abban, hogy szüleik a közelben vannak.

·         Ha végképp nem akar elaludni, engedjük hogy játsszon, vagy könyvet nézegessen, de szigorúan csak az ágyban.

·         Ha a gyerek folyamatosan felkel, miután lefektettük szigorúan és következetesen vissza kell őt vinni az ágyba, és így egy kis idő múlva hozzászokik, hogy ne keljen fel, ha alvásidő van.

·         Ha a gyerek felébred éjszaka ne nagyon gyújtsunk lámpát, beszéljünk lágyan, kedvesen ha szükséges vegyük az ölünkbe, de ne túl hevesen, és semmiképpen se engedjük játszani!

És a felkelés?

·         A gyerekszobába vastag rolót vagy függönyt használjunk, ami reggel nem engedi át a fényt - ez különösen nyáron fontos, amikor korán kel a nap és sokáig van világos.

·         Készítsünk az ágy közelébe olyan (biztonságos) játékokat, amellyel szívesen játszik gyermekünk, ha felébred. Ha több gyerek van, egymást is gyakran elszórakoztatják, amíg a szülők felébrednek.

·         A gyerekek sokszor nagyon korán kelnek, ebben az időszakban nincs más megoldás, mint a türelem. Gondoljunk arra, hogy egyszer óvodába és iskolába fognak járni, és akkor úgyis tovább fognak aludni.

 Csináljunk kedvet a lefekvéshez!

 Az alvás temperamentum kérdése, de a jó alvó gyereket is el lehet rontani. Például azzal, ha nem vagyunk következetesek. A fektetésnek állandó, meghatározott ideje legyen. Ha a gyerek épp belefeledkezett valami érdekes játékba, ne szedjük ki azonnal a kezéből, de figyelmeztessük, hogy pár perc múlva megyünk lefeküdni.És újabb haladékot ne adjunk, mert akkor a gyermek megtanulja, kis nyafival kitolható az idő. Jó módszer egy órát tenni a szobába (akkor is, ha még nem ismeri) és megmutatni, ha ide ér a mutató, menni kell az ágyba.

• Ne próbáljuk meg lekenyerezni a gyermeket. A „ha ma szépen lefekszel, holnap megveszem neked azt a kisautót”-szerű ígéretek azt üzenik: mégiscsak te döntesz az alvásról, kicsim. Határozottnak kell lenni, de nem parancsolgatónak, mert az dacreakciót vált ki. Az alvás pedig éppen az akarat ellazulását feltételezi.

• Annak, hogy egy kisgyerek nem akar aludni menni, vagy mindenféle ürüggyel újra és újra behívja a mamáját, sokféle oka lehet. Leggyakoribb, hogy fél a sötétségtől. A kisgyerek azt hiszi, ha ő nem lát valamit, akkor az nincs. (Ha például befogja a szemét, úgy gondolja, ő sem látszik.) Úgyhogy a sötétben maradás okozhat egyfajta megsemmisüléstől való félelmet, ami kiegészülhet a szülők elvesztése miatti szorongással.

• Tilos, még kedveskedve is, gúnyolni a gyereket félelmei miatt („ekkora fiú, hogy lehet ilyen anyámasszony katonája” stb.) Egy gyenge fényű lámpa, nagyobb gyerek esetén az elérhető villanykapcsoló sokat segíthet a félelmek elűzésében.

Fontos az is, hogy tegyük meghitté az alvás előtti perceket. Legyen egy állandó babusgatós, beszélgetős rituálé, amelyet elvégzünk a szorongások leküzdésére. Hagyjunk időt meseolvasásra. A lefekvést varázsoljuk pozitív élménnyé!

Egy új tanulmány úgy véli, a korai TV nézés problémákat okozhat 10 éves korban.

 A 2 – 2 és fél éves kor körüli TV nézés fokozza a annak kockázatát, hogy a gyermeknek később több iskolai és egészségügyi problémája is legyen – állítja egy új tanulmány. A túl korai túl sok TV nézés hatásai széles körűek és hosszú távúak, állítja a tanulmány szerzője, Linda Pagani, a Montreal Egyetem kutatója.

A TV néző gyerekek sokkal inkább egyhelyben ülő, magasabb a BMI-je, nem étkezik megfelelően, és negyedik osztályra szociálisan és tanulmányilag is több problémával kell szembenézniük. 

Számos egyéb vizsgálat foglalkozott a televíziózás gyermekekre gyakorolt hatásával, illetve mutatta ki, hogy az túlsúlyhoz és gyengébb iskolai teljesítményhez vezet. Pagani szerint azonban az ő kutatásuk sokkal komplexebb, mivel nem egy, hanem számos potenciális hatást vizsgált egyszerre, illetve a gyerekeket egészen 10 éves korukig, negyedik osztályig követték nyomon.

 A korai Tv nézés hatásainak vizsgálata azért is fontos, mert életünk első öt évében hatalmasat bővül az agy, valamint folyamatosan tanulunk beszélni. Az ő kutatásai szerint azonban a televíziózás nem tesz jót a kisgyermek agyának.

 A kutatás során Pagani és kollégái 1314 gyerek adatait vizsgálták, melyben a szülőknek be kellett számolni arról, hogy hetente mennyi időt töltöttek a gyerekek a TV előtt 29, majd 53 hónapos korukban.  A kutatók megvizsgálták a szülők és a tanárok jelentését a gyerek tanulmányi teljesítményéről, pszichés és egészségügyi szokásaikat, és testtömeg indexét.

29 hónapos korban az átlagos TV nézési idő heti 8.82 óra volt, mely 53 hónapos korra 14.85 órára nőtt. Annak ellenére, hogy ez nem tűnik soknak, Pagani megjegyzi, hogy ez a tartomány meglehetősen széles volt, s az átlag azt jelenti, hogy sok kisgyerek ennél jóval több időt töltött a képernyő előtt.  A 29 hónaposak 11 százaléka, míg 53 hónaposan már közel a gyerekek negyede napi két óránál is többet tévézett.

Hatások

A TV nézésnek mellékhatásai még azután is érezhetőek voltak, hogy a kutatók figyelembe vettek számos olyan tényezőt, mint családi helyzet, vagy az anya iskolázottsága, vagy a negyedikes korban a TV előtt eltöltött idő.

 Alapvetően azt tapasztalták, hogy azok, akik 29 hónaposan sok időt töltöttek a képernyő előtt, nagyobb valószínűséggel teljesítettek gyengébben az iskolában. Matekból és bármely erőfeszítést igénylő testgyakorlatból sokkal rosszabbak voltak, mint kortársaik, valamint a testtömeg indexük is nagyobb volt.

 A túl sok TV-t néző gyerekek gyakrabban voltak iskolai támadások, osztálytársak általi inzultusok  célpontjai, mivel a szociális kapcsolatok gyakorlása is nehéz a számukra.
Minden további óra, amit 29 hónaposan TV nézéssel töltöttek a gyerekek, további káros hatásokat okoztak:

• 7 százalékkal csökkent az osztálytermi aktivitás
• 6 százalékkal csökkent a matematikai teljesítmény
• 10 százalékkal nőtt annak kockázata, hogy társai áldozatává váljon
• 13 százalékkal csökkent a fizikai aktivitás a hétvégeken
• 9 százalékkal nőtt az üdítőitalok fogyasztása
• 5 százalékkal nőtt a túlsúly kockázata

A kutatók felhívják a szülők figyelmét arra is, hogy a képernyő előtt töltött időbe beleszámít a számítógépek és egyéb média használata is.

A legtöbb szülő tisztában van a TV nézés káros hatásaival, és  általában akkor használják, mikor túlhajszoltságuk és kimerültségük miatt egy kis szünetre vágynak. Fontos azonban, hogy a szülő is megtanuljon úgy pihenni, hogy közben nem a TV elé ülteti a gyermekét.

Vigye a parkba, játszótérre vagy játszóházba, ahol amíg a gyermek másokkal játszik, Ön is szusszanhat egyet.

Forrás: (WEBBeteg - Cs.K. fordító, Forrás:WebMD; lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos)

A gyermek nem kicsinyített, tökéletlen, félig kész felnőtt, hanem életkorának megfelelően egy teljes és egész lény, akinek világlátása, gondolkodása és ítéletalkotása sajátos, és nem mérhető felnőtt mércével. Ahogy Claparède mondta: egy ebihal sem egy elégtelenül működő béka, hanem elégséges önmagának, s működése éppoly tökéletes, akár a békáé!

A gyermek vágyait, problémáit, félelmeit, valamint a mese szerepét személyiségfejlődésében csakis úgy érthetjük meg, ha negyedórára törpék leszünk, ahogy Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versében:

“Leguggoltam s az óriásból/negyedórára törpe lett/ (Mi lenne, gondoltam, ha mindig/lent volnál, ahol a gyerek?”

Kuporodjunk le együtt a gyermek mellé, és legyünk egy kis időre együtt “összehajtott óriások”.

Részlet a Mesepszichológia című könyvből, A varázsló birodalmában című fejezetből

A tündérmeséket, varázsmeséket 4,5-5 éves kortól ajánlott mesélni, nem lehet hogy kicsit hamarabb ismerkedett az ilyen típusú népmesékkel? Fontos, hogy SOHA nem szabad a mese tanulságát kiemelni. A gyermek ösztönösen nagyon jól választ, ha valamit nem szeret, nem kell erőltetni.