Miért történik pontosan?
Bár sokkoló lehet, de az agresszív viselkedés teljesen normális részét képzi a kisgyermekek viselkedésének. Mindezért a még mindig felbukkanó nyelvi készségek, a függetlenné válás utáni vad vágy és fejletlen impulzuskontroll a felelős. „Egy bizonyos határig/mértékig teljesen normális ez a fajta viselkedés.” – állítja Nadine Block, az ohio-i Hatékony Fegyelem Központ ügyvezető igazgatója. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az agressziót figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben gyermekénél ilyen típusú viselkedést észlel, tudassa vele, hogy az agresszív viselkedés elfogadhatatlan. Mutassa meg neki, hogy nem ez az egyetlen mód érzései kifejezésére.
Mi a teendő?
Gyermeke minden agresszív megnyilvánulására logikus következményekkel reagáljon. Ha a kicsi a játszótéren elkezdi labdákkal dobálni a többi gyereket, hozza el őt onnan. Üljön le vele, és magyarázza el neki - míg nézi a többiek játékát -, hogy visszamehet, mikor már késznek érzi magát arra, hogy játsszon, anélkül, hogy bárkit is bántana. Próbálja kerülni az olyan kérdéseket, mint: „Te hogy éreznéd magad, ha ő dobna meg téged?” A kisgyermekek nem elég érettek ahhoz, hogy beleképzeljék magukat más gyerekek helyzetébe, vagy változtassanak viselkedésükön egyszerű verbális érvek alapján. De a következményekből értenek.
Maradjon hidegvérű. Azzal, hogy kiabál vele, megüti, vagy csak elmondja neki, hogy rossz, nem éri el, hogy változtasson viselkedésén. Ezzel csak még jobban felbosszantja, és új ötletek ad amiket kipróbálna. Valójában azzal, ha Ön nyugodt marad, őt is elindítja egy ilyen irányba, így ő is megtanulja majd, hogyan kontrollálja magát.
Állítson fel világos/tiszta határokat. Amint agresszívvé válik a kicsi, próbáljon meg arra egyből reagálni. Ne várja meg, amíg a harmadik “Elég volt!” fenyítésre is megüti a testvérét vagy a játszótársát. Egyből tudnia kell, ha rosszat tett. Vigye el egy rövid időre (1-2 perc elég), mert ez a legjobb módja, hogy lenyugtassa. Egy kis idő múlva – a következményeket átgondolva – rájön arra, hogy ha megint rosszalkodni kezd, újra leállítják.
Fegyelmezzen következetesen. Ha van rá mód, minden alkalommal próbáljon meg ugyanúgy reagálni. Legyen kiszámítható/előre látható válasza (“Rendben, megint megharaptad Ágit – ez egy újabb szünetet jelent.”) egy mintát/példát állít a gyermek elé, amit felismer, később számít is rá. Nyilvános helyen – még ha kellemetlen helyzetbe is hozza Önt - se hagyja, hogy kihozza a sodrából. Más szülők is átéltek már hasonló helyzetet, így ha bámulnak az emberek, csak jegyezze meg: “Nehéz egy 2 éves kisgyerekkel.” Aztán következzen a szokásos , szabályszerű fegyelmezés.
Tanítson más lehetőségeket. Várjon türelmesen, amíg lenyugszik, majd nyugodtan és finoman/gyengéden vizsgálják meg, mi történt. Kérdezze meg, mi váltotta ki belőle mindezt. Emelje ki (röviden!): az teljesen természetes, hogy dühöt érez, de az nincs rendjén, hogy ezt ki is mutatja ütésekkel, rúgásokkal és harapásokkal. Buzdítsa arra, hogy találjon valami más, sokkal hatásosabb módot érzései kimutatására: pl. “kibeszélés” (“Pisti, idegesítesz!”), vagy szülői segítségkérés.
Bizonyosodjon meg arról, hogy a gyerek érti: minden esetben bocsánatot kell kérnie miután bárkit is bántott. Eleinte ez a bocsánatkérés nem teljesen őszinte, de egy idő után ez is kialakul. Egy totyogó kisgyerek szenvedélye néha túltesz egy gyerek természetes együttérzésén. Végül teljesen megszokja, hogy bocsánatot kell kérnie, ha bánt valakit.
Jutalmazza a jó viselkedést. Ahelyett, hogy csak akkor figyel rá, mikor rosszalkodik, próbáljon meg akkor is, mikor jó. Például mikor megkérdezi, hogy hintázhat-e ahelyett, hogy ellökne egy másik kisgyereket az útjából. Dicsérje meg, amikor szóban fejti ki vágyait: „Annyira jó, hogy megkérdezted, hogy mehetsz-e egy körre!”. Így idővel rájön arra, hogy ezek milyen hatalmas szavak.
Korlátozza a TV-nézést. Mesék és egyéb gyerekműsorok tele lehetnek kiabálásokkal, fenyegetésekkel, taszításokkal és ütésekkel. Próbálja meg megfigyelni, melyik programokat nézi, főleg ha úgy tűnik, hajlamos agresszív viselkedésre. Mikor megengedi neki, hogy TV-t nézzen, nézze vele és reagáljon azokra a szituációkra, amik felmerülnek: “Ez nem a legjobb módja annak, hogy megszerezze, amit akar, nem?” (Az Amerikai Gyermekgyógyászat Akadémia azt javasolja, hogy a 2 év alatti gyerekek egyáltalán ne nézzenek TV-t.)
Talán már rájött arra, hogy ha gyermeke nem vezeti le fölös energiáit, terror vele otthon. Ha a gyerkőc örökmozgó, legyen vele sokat a szabad levegőn, hogy kitombolja magát.
Ne féljen segítséget kérni. Néha egy gyerek agresszív viselkedése több közbenjárást igényel, mint amivel egy szülő elő tud állni. Ha úgy tűnik, gyermeke túl gyakran agresszív és bánt más gyerekeket, illetve ha nem tud rá hatni, beszéljen gyermekorvosával, aki majd segít neki átlendülni ezen. Ne felejtse el, hogy gyermeke még mindig nagyon fiatal. Ha türelmesen és kreatívan bánik vele/működik vele együtt, ezek a harcias tendenciák hamarosan a múlté lesznek.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
