Segitség, gyerekeim vannak!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Minden kedves olvasónak mesés és boldog új évet!!

„Légy büszke, viselj hét szépséget, és legyen hétféle tudományod! Az első szépséged legyen a leánygyermeki bájosságod, a második szépséged a szemed ragyogása, a harmadik szépséged az arcod tündöklése, a negyedik szépséged a beszéded hatalma, az ötödik szépséged a termeted szépsége, a hatodik szépséged a szerelem szépsége, a hetedik szépséged a boldogságod szépsége. Hét ország hét királyfia kérjen meg tégedet, és hét ország felett hatalmad legyen… Legyen tudományod: az első legyen a varázslás, úgy önmagadat, mint állatokat tudj elvarázsolni. Második legyen a táltosság, harmadik legyen a szíved érzete, negyedik legyen, hogy tudj parancsolni embernek és állatnak, ötödik legyen, hogy tudj uralkodni minden boszorkány hatalmán, hatodik legyen, hogy a legnagyobb gúnárlibád legyen a te táltos paripád, a hetedik a tudományod legyen, hogy minden hajnalban, a hajnalcsillag tavában, ami a hét szépség vize, fürödhessél.” (A táltos kanca és a libapásztorlány-magyar népmese)

Forrás: Mesepedagógia

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Több mint két évtizeden át dolgozott dadusként Jo Frost, akinek, bár nincsen saját gyereke, mégis a nevelés a szakterülete. A Jo Frost, a családmentő című, a TLC műsorán szerda esténként látható sorozatában családok problémáit bogozza ki, hogy ne hulljanak szét. A Metropol újság kérdezte a nevelésről.

Mit gondol a kötődő nevelésről?
– Ez mindenképp olyan nevelési stílus, amelyről pozitív kritikákat hallhatunk. (A kötődő nevelésben erős érzelmi kötődés alakul ki szülő és gyermeke között,
a baba igényeinek kielégítésével. Ide tartozik a hordozás és az igény szerinti szoptatás is, sok testkontaktussal. A cél bízni képes, szeretetteli kapcsolatokat kialakító, de önálló gyermek nevelése – a szerk.) Ugyanakkor fontos arra is gondolni, hogy önellátó, önállóan gondolkodó és cselekvő gyermekeket kell nevelnünk. Véleményem szerint a mai világban többféle szülői stílust érdemes egybegyúrnunk. Van, amikor például egyáltalán nem kell aggódnunk a gyermek biztonsága miatt, hisz például abban a veszélymentes környezetben van, amelyet az otthonunk biztosít számára. Ugyanakkor vannak olyan szülők, akik struktúrákat alakítanak ki a gyermek életében, határokat emelnek és így tiszteletre tanítanak. Nem hiszem, hogy a kötődő nevelést lehet teljes gyermekkoron át megvalósítani, más stílusokra is szükség van.

Mit gondol arról, ha bizonyos tettek után a gyermeket elküldi a szülő egy csendes helyre, hogy ott ülve gondolkodjon el azon, amit csinált? Nem lesznek ennek negatív következményei?
– Nem. A lényeg az, hogy a gyermeknek meg kell, értenie: bizonyos típusú
viselkedésnek megvannak a konzekvenciái. Ezzel morális iránytűt adhatunk a kicsik kezébe, hogy különbséget tudjanak tenni jó és rossz között. Karakterük fejlődéséhez járulunk hozzá, a társadalomban elfogadott, megfelelő viselkedés kialakításához. Empatikusabb, másokat jobban tisztelő felnőtt a módszer eredménye. Fontos ugyanakkor, hogy arra biztassuk a gyereket, gondolja végig azt, amit tett, így majd felnőve megérti, mit jelent az empátia, a tisztelet és a szeretet a családon belül és kívül. A jó és a rossz közti különbség felismerésének segítésére szerintem ez az ideális módszer. Ráadásul ha jól csináljuk, gyermekünk később kevésbé lesz impulzív, és meggondolja, mit fog tenni.

Mit gondol, a világ különböző részein másképp rosszak a gyerekek?
– Amerikában és Nagy- Britanniában is volt szerencsém gyereket nevelni, és elmondhatom, hogy egy brit ötéves és egy amerikai ötéves hisztije ugyanolyan.
És ugyanolyanok a tinédzserekkel folytatott viták is.

Mit gondol, a felnőttkori komplexusok kialakulásában mekkora szerepe lehet a rossz nevelésnek?
– Az, ahogyan felneveltek, egyértelműen komoly nyomot hagy bennünk, de ahogy idősebbek leszünk, egyre tudatosabban viselkedünk, és változhatunk. Persze tapasztaltam már azt egy család problémáival kapcsolatosan, hogy bizonyos gondok gyökere a szülők neveltetésében keresendő.

Hogyan tudja a szülőket „átnevelni”?
– Megkeresem azt a nyelvet, amelyet megértenek. Ha kell, hasonlatokat használok, az a lényeg, hogy tudjak velük kommunikálni.

Hogy látja, az első gyermekes szülőknek mit lenne fontos tudniuk a nevelésről?
– Erről keveset beszélünk. A média sokszor beszél problémákról és arról, hogy
a felnőttek igyekeznek ezekkel megbirkózni, pedig egyszerűen csak bele kell tanulni a szülőségbe. Meg kell ismerni azokat a változásokat, amelyek az újszülött életének első évében végbemennek, fel kell készülni azokra
a hormonális változásokra, amelyek a szülés és az azt követő három hét folyamán végbemennek az anyában. Végig kell gondolni, milyen újfajta munkamegosztást követel meg a gyermek érkezése, ugyanakkor a pihenés és alvás, valamint az anyatejes táplálás egyensúlyát is ki kell alakítani. Persze kellenek megfelelő eszközök, ruházat a babának, de leginkább a szeretet kell, a kötődés érdekében. Ha az újszülött igényeit kielégítjük, nem lesznek problémáink.

Milyennek látja az apaság szerepét a mai világban?
– Azt hiszem, ma mindenhol változóban van. Örömmel láttam, hogy Vilmos herceg is kivett apai szabadságot gyermeke születésekor, mert ez fontos. A 21. században már jól látszik, hogy az apának is ott kell lennie a partnere mellett, hogy mindenben segíthesse.

Tapasztalatai szerint mi az ideális korkülönbség két gyerek közt?
– Nem hiszem, hogy volna ilyen. Ez egyedi kérdés minden egyes családban.

Névjegy

• 1971-ben született Angliában, édesanyja gibraltári származású.
• Több mint húszéves tapasztalata van dadusként, első tévés sorozata is Szuperdadus címen futott, és könyvet is készítettek belőle.
• Legújabb sorozata a Jo Frost, a családmentő, amely hat részből áll.

Forrás: Metropol

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A Tilos Rádió pszichológiai témájú műsorának vendége Dr. Páli Judit pedagógiai és klinikai szakpszichológus,

a játékok és a korai fejlesztés szakértője  volt, akivel a játék jelentőségéről beszélgettek a műsorban.

Érdemes meghallgatni, szó esik arról is hogyan fejlődnek a gyerekek a játék révén, mit ajánl a szakértő! és

 hogyan használhatja a játék eszközét egy pszichológus amikor gyerekeket vizsgál?

http://tilos.hu/show/teszt-es-lelek/2013-08-03

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal.A család teherbírása problémamegoldó képessége fontos mutatója annak mennyir képesk megbírkózni a problémákkal, és ez szoros kapcsolatban van a házastársak alkalmazkodási készségével.

A családok éltében vannak normál krízisek, az elnevezés arra utal, hogy mindenki életében előforduló, és mindenki számára nehéz megpróbáltatást jelentő állapotról van szó. A krízis során a család többféleképpen nyújthat segítséget, de a segítő funkciók hatékonyságát befolyásolja, hogy nyílt-e a kommunikáció a családtagok között, van-e közös nyelv. A generációk között élő –e a kapcsolat, van-e kölcsönösség az egymás közötti kapcsolatokban,van-e felelősségérzet egymás iránt, elfogadják-e a családi kontrollt, van –e egyetértés a család és a tágabb társas kulturális közeg között. Amennyiben az említett feltételek hiányoznak vagy elégtelenül működnek, akkor a család nem képes kivédeni a kríziseket és azok elmélyülhetnek.

Amennyiben a család megfelelően működik akkor képes segíteni. Egyrészt a felmerülő negatív érzelmek (szorongás, bűntudat, depresszió, düh) miatt a családtagok energiája csökken így kevésbé képesek szembenézni, szembe szállni, a nehézségekkel, a család pedig erőt, támogatást és bíztatást nyújthat. Másrészt a krízishelyzet frusztráló is lehet, melynek hatására regresszív, (néha infantilis) lelki megoldásokat keresünk, és nehezen találjuk az adekvát, helyzetnek megfelelő megoldási módokat. Ilyenkor a család szolidaritása, szeretete javíthatja a frusztrációtűrést, és érettebb megoldások megtalálására sarkallhat minket. Ezek a krízisek lehetnek veszteségek is, melyek sokszor értéktelenség érzést váltanak ki a családtagokból, ezt a család a szeretet, megértés, a stabilitás, biztonság, valahová tartozás érzésével ellensúlyozhatja, mely segíti, megkönnyítheti a fájdalmas élmények feldolgozását is.

A család dinamikus, változó egység, emberek összetartozó szoros csoportja, amely fejlődése során szakaszokon halad át. Melyekben bizonyos nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznie. 

Hill a következő nyolc ciklusról beszél, melyeken a család áthalad az életútján:
Az újonnan házasodott pár családja,

a csecsemős család, a kisgyermekes

család, az iskolás korú gyermekes család,

a serdülő korú gyermekes család,

a felnövekedett gyermeket kibocsátó család,

a magukra maradt, még aktív szülők családja

az inaktív öreg házaspár családja.

Virginia Satir egy másfajta szakaszolást használ, szerinte a családi életciklusok:

kezdeti szakasz-

gyereknevelés időszaka

 család serdülő gyerekkel

-a gyerekek elszakadásának időszaka.

Egyértelmű, hogy a különbség csak abban mutatkozik, hogy Satir, Hill szakaszaiból némelyeket egy szakaszba sorol.

 A kezdeti szakasz
Az éppen létrejött családnak azonnal feladatokat kell teljesítenie, ki kell alakulnia egy új struktúrának, egy új rendszernek. Ennek egyik legfontosabb teendője, hogy közössé váljanak értékek, célok.

A szokások hiánya
Napjainkban a fiatalok nehezen tudják, hogy mit várjanak a házasságtól. A hagyományos házasságban a férfi volt a vezető, a feleség őt követte. A férfi hozta haza az ennivalót, a nő szervezte az otthont és gondoskodott a gyerekekről. Mindketten tudták, hogy mit várjanak házassági szerepüktől.

Manapság gyakoribb a partnerszerű házasság, ahogy Dorothy Freeman (1994) fogalmaz, ami nagyobb kihívást és több nehézséget jelent. Az egyéni szerepek és feladatok nincsenek jól definiálva, ezeket, ki kell dolgozni és folytonosan alakítani kell.
A boldogsághoz azonban sem a tradicionális, sem a partnerszerű házasság nem jelent kész receptet. Levy és Monroe (1938) (idézi: Freeman (1994) úgy határozták meg a boldog házasságot, hogy az ugyan nem problémamentes, de valamiképpen képes kezelni a felmerülő problémákat. Ehhez azonban össze kell csiszolódniuk a feleknek, el kell kezdeni az együttélést, ki kell alakítani a férj - feleség szerepeket. Már ez sem biztos, hogy mindkét fél ugyanolyannak képzeli ezen szerepekhez kapcsolódó viselkedés formákat.
Ezek után szembesülni kell a külvilág elvárásaival is, a nagyszülők elvárásaival is. Ekkor kellene véglegesen elszakadni a szülőktől és egy új családot létrehozni, és így egy új viszonyt kialakítani velük. Fontos lenne, hogy a fiatalok felnőtt kapcsolatot ápoljanak a szülőkkel, a házasság semmiképp sem kell, hogy a szülőkkel való kapcsolatok megromlását jelentse. Sokan azonban nem képesek elszakadni, vagy egy új felnőtt kapcsolatot kialakítani. Például Az ifjú feleség naponta akár tízszer is hazatelefonál az anyjának. Esetleg a férj beugrik az édesanyjához a munkából hazafelé mehet, hogy megkóstolja az anyuka által készített süteményeket, csemegéket, az otthoni vacsora előtt. Időnként a nagyszülők is nagyon erős befolyást gyakorolnak az ifjú házasokra. Szinte úgy tűnik nem a fiatalok házasodtak össze, hanem a két szülői pár. Esetleg folyamatos csaták forrásai a rokoni szálak. Éppen ezért a házaspár elszakadásának sikere, sikertelensége a szüleiktől, a kötődés mértéke meghatározza  azt, hogy mennyire sikerül együtt mEgoldani ezen ciklus problémáit.

Régen amikor az emberek inkább a közvetlen környezetükből, azonos településről, azonos vallási hagyományokkal rendelkezőkből választották (vagy kapták) párjukat, így ezek a minták kevéssé tértek el egymástól. Ezért az élet fontos teendőivel kapcsolatosan, előzetes megbeszélés nélkül is jól tudtak együtt működni, tudták mit kell tenniük, kinek mi a feladata.

Amikor családot alapítunk és kialakítjuk a terveinket a családi életről, akkor ezt a témát figyelmen kívül hagyjuk. Terveink mindig idealisztikusak és illuzórikusak.  Ezért legtöbbször a váratlan helyzetekkel teljesen felkészületlenül kell szembe néznie a családnak, a fiatal párnak. Ez növeli a stresszt és kaotikusabb hatással van a család egész életére mint amikor fel tud készülni a veszteségekre,  a problémákra esetleg egy családtag betegségére.
Sok pár a szexuális elvárásaikról, előítéleteikről, félelmükről szintén nem beszél. A későbbiekben amikor nehézségeik keletkeznek a szexuális életükben, akkor a beszélgetés gyakorlatának hiányában, kommunikációs űr jöhet létre köztük. Ugyanez történik, a halállal kapcsolatban is. Így a családi élet során bekövetkező komoly probléma, betegség után szembesülnek csak azzal, hogy a párjuk milyen mintákat hozott a családjából, milyen elvárásai vannak önmagával és másokkal szemben ebben a helyzetben.
A  problémákkal való  megküdés során is keletkezhetnek szexuális problémák hiszen a szexuális kapcsolat az intim kapcsolat lényeges összetevője, az egyik fontos funkciója pedig a kölcsönös örömszerzés. Azonban többféleképpen is reagálhatnak a házas felek a stresszre, bánatra. Sokszor előfordul, hogy egyikük, a feszültség orvoslásaként vágyna a szexuális élet által nyújtott örömökre. A másik fél pedig összeegyeztethetetlennek tartja a  feszültséget és az örömöt. Ez súlyos konfliktushoz, elszigetelődéshez, haraghoz vezethet. Ennek orvoslása azért is nehéz mert bizalmatlanságot szül, így az eddig kezdeményező fél felhagy a kezdeményezéssel, és mire a másik változtatna álláspontján, addigra már súlyos kommunikációs űr keletkezett kettőjük között, mely eltávolodáshoz vezet. Ez pedig újabb negatív érzéseket generál mindkettejükben, frusztrációt, bűntudatot, haragot sértődöttséget.

Gyereknevelés időszaka
„A gyermek központi szerepét abban látom, hogy ő teszi családdá a családot. Addig a házaspár saját eredeti családjának gyermeke volt, most ahogy szülővé válik, újra kell definiálnia önmagát mind a gyermekei, mind az eredeti család számára.” (Sperling és mtsai. 1982)
A névadás sokszor megpecsételő lehet, a gyerekek bizonyos tradíciók alapján rokonaikról kapják a nevüket, például elhunytakról, akiknek halálát nem tudták feldolgozni. Így kaphatta meg egy lány, elesett apja keresztnevét. De kaphatják nevüket regényhősükről, ideálokról, sztárokról. Ezek többé-kevésbé tudatos fantáziák, elvárások, óhajok a névadással kapcsolódnak a gyermekhez, aki ennek megfelelően az élete kezdetétől fogva fontos feladatokat és elvárásokat képvisel. Nyilvánvaló, hogy a kisgyermekeket milyen korán bevonják és kihasználják szüleik a maguk érdekháborújában, hogy a szülők vetélkedésében különböző „szerepeket” kell átvenniük, Richter szerint, megoldatlan feszültségeket is ruháznak át a gyerekre. A családterápiás gondolkodás szerint a gyermekek tünetei azokra a konfliktusokra utalnak, melyektől már a szülők is szenvednek.

 
A szülők hozzáférhetősége a családon belüli kapcsolatokat agymértékben befolyásolja. Lehetnek olyan szülők, akik egymással alkotnak tartós beszűkült kapcsolatot, így a gyerekek a szülői szeretetben hiányt szenvednek. A  problémák során ez még  nehezbb, a kirekesztettség érzése fokozódhat. A támasz hiánya is súlyosbodhat. Ha a szülő túlságosan hozzáférhető, vagyis a szülőpár kapcsolata nem nyújt megfelelő örömet számukra, akkor mindkét szülő a gyerekhez fordulhat szeretetért. Ez pedig túl nagy teher a gyermek számára.

Család serdülő gyerekkel
A család ilyenkor kénytelen szembe nézni azzal a feladattal, hogy a gyermek, vagy gyermekek eddigi identitása (szülei gyermekeként élte meg önmagát) helyett „önálló” identitástudatnak kell szerveződnie. Ennek érdekében a gyermeknek el kell szakadnia a családi normarendszertől, viszonyrendszertől, újat kell kialakítania. A konfliktus abból adódik, hogy a szülők nem szívesen engedik ki kezükből a kapcsolat meghatározását. A gyermek ezért szükségszerűen harcban, áll velük, s ennek kapcsán eltávolodik. A kamaszok a kortárs csoportokban keresik az egyenrangú társakat, a közös normák kialakításának, segítőit. A szülők ezt általában sérelmesen élik meg, mint a gyermekük feletti hatásuk végleges elvesztését, A gyermekben azonban ilyenkor is élnek a családi identifikációs nyomai, magatartásukban, reakció módjukban őrzik a családi sajátosságokat. A szülők befolyásukat, ilyemkor már csak egy új viszonyulási és kommunikációs módon keresztül érhetik el. A tekintélyelvűség akadályozza, a szülők rugalmas alkalmazkodását, s elmélyíti a generációs ellentéteket. (Komlósi 1989)
  Nagy türelemre van szüksége a serdülők környezetének, és intenzív támaszt kell nyújtani az érzelmi viharokkal rendelkező serdülőknek.
Az egyénre jellemző válságmegoldó repertoár (pl. regresszió, behelyettesítő cselekvés, szublimáció, kreativitás), az énfejlődés során alakul ki, életünk korai időszakában (két-három éves korban) és válik meghatározóvá a későbbi krízis helyzetek során is. A serdülőkor lehetőséget kínál a korrekcióra, a repertoár bővítésére. A pubertáskor lezajlása után ez a sajátosan az egyénre jellemező megküzdési stratégia újra megszilárdul. Az újabb krízisek újabb lehetőségeket teremtenek a változásra. A krízisek általában a tárgyvesztés folyamatához hasonlóan mennek végbe. (sokk – tudatosítás –felépülés) (Averill 1968) A krízisek feldolgozásának mind pozitív mind negatív megnyilvánulásiról összefoglalóan Bakó Tihamér ír könyvében (1996)# ahol beszámol, több olyan esetéről is ahol a krízist egy közeli hozzátartozó halála okozta. A traumafeldolgozást gátolhatja, ha az élmény nem kap helyet az élettörténet folytonosságában. Ekkor idegen testként ékelődik a lélekbe. A velejáró indulatok és érzelmek hozzáférhetetlenné válnak vagy önálló életre kelnek, a személyiségbe nem integrálódnak.
 

A gyerekek elszakadásának időszaka
Amint az üres fészek realitássá válik, két egymásra oda-vissza ható feladattal kell a házaspárnak szembenéznie. Fontos kérdés, hogyan oldják meg a gyermekeiktől való szeparálódás folyamatát, és mit tesznek azzal a valószínűleg bekövetkező állapottal, ami az előbbi eseménnyel összefügg: magányukban egymáshoz közeledni, egymás iránti elvárásaik fokozódni fognak.
Az egész életen át tartó munkaszerepek hirtelen elvesztése súlyos nehézségeket, okozhat a házasságban is. Sok férfi, amikor először lesz szabad, nem tud mit kezdeni az idejével, de olykor a feleségek is, akik korábban ahhoz szoktak, hogy a férj egész nap nincs otthon, csak sóhajtoznak. Nehezen alkalmazkodnak már a változásokhoz, Az új nagyszülői szerep kellemes élmény lehet, különösen ha a nagyszülő kedvének megfelelően, nem kötelező jelleggel vehet részt az unokák nevelésében.
 
A kommunikációs alkalmakat teremtő különféle szociális viszonyokon és az ismerősi, baráti, csoporttársi kapcsolatokon kívül az öregkorban is elengedhetetlen az intim, szeretetteljes, mély emberi kapcsolat. Ilyen kevés van az emberéletében, leginkább a házastárssal vagy a szerelmi partnerrel jöhet létre, és ehhez hasonló mélységet baráti, barátnői kapcsolat csak ritkán ér el. Egy bizonyos életkoron túl a házasság általában kiürül, érzelmileg elszegényesedik, ha egyáltalán megmarad. (mind nagyobb az idősödő emberek válási gyakorisága, egyre több öreg válik- - állapítja meg Buda Béla) Sok a magányos idős ember, van aki a házastársa halálát huzamosan túléli, főleg sok az idős özvegyasszony. Az intim párkapcsolat, társkapcsolat hiánya általában beszűkíti az idős ember személyiségét, növeli a visszavonulás hajlamát, a depressziós készséget.
Az élettárs hiányát gyakran a rokonokkal vagy a gyerekekkel való szorosabb érzelmi viszonnyal próbálják pótolni az öregek, rendszerint azonban sikertelenül. Nagyon sokszor az idősödő ember éppen fokozott kötődési igénye miatt veszíti el nagyobb mértékben – legalábbis egy időre –a gyermekét. Az időskori öngyilkosságok és kísérletek lehetnek hosszabb feszültségek és konfliktus folyamatok végállomásai, amelyek fakadhatnak abból is, hogy az idős ember túlságosan belebonyolódik felnőtt gyermekének családi bajaiba, párkapcsolati problémáiba. A leggyakoribb ok azonban a magány az elhagyatottság.

Reméljük sikerült rávilágítani a családi élet fejlődési lhetőségeire és azok nehézségeire. Amennyiben tanácsra . szakmai segítségre lenne szükségük szívesen állunk rendelkezésükre.

  Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Minden szülő tapasztalta már, hogy van olyan helyzet, amikor szavai mit sem érnek, a gyerkőc rá se hederít.

Hagyd abba - mondod a gyerekednek. Oda se bagózik.
Azonnal hagyd abba. S szavaid süket fülekre találnak.

Egyre mérgesebben mondod neki -Hagyd abba!- Hagyd abba! már kiabálsz is -  Hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba. De semmi hatás.

Amikor egy szülő kétségbesetten és dühösen így kiabál a gyerekére, akkor a gyereke számára egy dolog egyértelmű: Kihoztam őt a sodrából. Ha az volt az engedetlenség célja, hogy magára vonja a szülő figyelmét, hát ez maradéktalanul sikrült!

 Ha ilyen helyzetben rendszerint kiabállsz a gyerekeddel, akkor valószínűleg nem sikerül jóra fordítani a viselkedését. Sajnos ez a helyzet csak arra jó, hogy mindketten kiboruljatok, és egyre rosszabbul érezzétek magatokat.

Nézzük a másik végletet is.  Mondjuk olyan szülő vagy, aki büszke arra, hogy sosem kiabálsz a gyerekeddel, nem jössz ki a béketűrésedből. Tehát kiabálás helyett valami ilyesmit mondasz - Kérlek ne csináld ezt! Ejnye no, ne csináld ezt, anya szomorű lesz ha ezt csinálod. És mosolyogsz....

De itt sem történik semmi. A gyerek folytatja amit csinál éppen.

Ha meg akarod tanulni, hogy neveld a gyereket, hogy halgasson is rád, tanulj meg szót érteni vele!

1. Add elő magad!

Ha a gyerekkel beszélsz ne csak arra összpontosíts mit mondasz, hanem arra is hogyan mondod! Kerüld a hosszú szavakat, és egyszerűen fogalmazz!

Dobd be magad, kicsit eltúlozva, mint egy szerepjátékban.

A gyerek az egész előadást nézi, nem csak a szavakat hanem a gesztust, a mimikát.

Légy magabiztos és játékos!

Ha harmadik személyként említd magad, az sokszor lehűti az akaratotok csatáját.

Anyu most megmossa a kezdet...Anyu segít rendet rakni.

2. A tekintély hanszíne

Ha valami rosszalkodást akarsz megakadályozni, leállítani, akkor azt a tekintély hangszínén érdemes megtenni!

Menj oda hozzá. ne a szoba másik sarkából kiabállj!

Ereszkedj le hozzá, guggolj le, nézz a szemébe.

Fordítsd magad felé, vedd fel a szemkontaktust!

Ne légy fenyegető, és ne is fenyegesd (hogy ez lesz, meg az lesz, ha nem csinálja)

Legyen mély és határozott a hangszined. Se nem haragos, se nem fenyegető. Cél, hogy ne hagyjunk kétséget a gyerekeben, hogy ezt most komolyan gondoljuk.

Mondd meg neki világosan, nyugodtan és nagyon komolyan. - Nem szabad ráütni valakire,Senkire ne üss rá! Kérlek ezt többet ne csináld!

A mély, határozott hang és a magabiztos testbeszéd segítségével az üzeneted célbaér.

A tekintély hanghordozása azt közli a gyerekkel, hogy vannak határok és korlátok, melyeket nem szabad átlépnie.

 Fontos, hogy elválaszd magadban is a helytelen viselkedést és a gyereket. Nem a gyerek rossz,hanem a viselekedés.

 Ezért, ne szidd le, ne minősítsd, mert  egy idő után haszointalannak, értéketelennek és rossznak fogja magát érezni és hinni. Ezt pedig Te sem akarod.

 Folytatjuk!

  Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

A félelem fejlődése

A félelem a veszélyek elkerülésére késztet, riadóztatja a szervezetet, gondoskodik kellő mennyiségű energiáról a szükséges cselekvés végrehajtásához.

Lehet reális és irreális, a reális tárgya valódi veszély, az irreális félelem intenzitása túlzott a helyzet veszélyességéhez képest. Lefolyása lehet gyors, hirtelen keletkező és lehet hosszantartó, kisebb intenzitású.

Már újszülöttkorban is vannak félelmek, és vannak  tanult=kondicionált félelmek (az eredeti semleges ingerhez kellemetlen inger társul). Generalizáció = a félelem kiterjesztése hasonló tárgyakra, jelenségekre. Megjelenik a kondicionált félelem is - ez a generalizáció útján tovább terjed, 1,5 éves kortól 4,5 éves korig beszélünk csúcsfélelmi időszakról

Az újszülöttben bizonytalan fogás, felemelés félelmet kelt benne, de az is ha sok víz van a kádban.

A csecsemőkori félelmek hirtelen, váratlan ingerekre (erős fény, hang, egyensúlyvesztés) jelennek meg. Különösen bizonytalanná teszi, ha anyja hangulata változó, a nyugodt kellemes légkört hirtelen, minden átmenet nélkül düh, idegesség váltja fel. Félelemmel tölti el szülei veszekedése is, de az anya féltő szavai is. 

A konkrét félelmek száma az életkorral nő mindaddig, amíg fel nem ismeri azokat a tényezőket, amelyekkel a félelmei beszabályozhatóak. 

a szeparációs félelem kb. nyolc hónapos korban jelentkezik, fél az egyedülléttől, az anya személyének elvesztésétől.

2-3 éves a képzelet fejlődésével megjelennek a szimbolikus félelmek. Több dologtól félnek, mint a felnőttek, a félelemmel szemben védtelenebbek, a felnőtt védelmére szorulnak.  Kevés a gyermek ismeretanyaga, az összefüggéseket a gondolkodás fejlődése következtében még nem találja, a félelem indoklását még nem érti meg.

Irreális félelme a csonkítástól, hajvágástól, körömvágástól való félelme.  A képzelet fejlődésével egyre több az irreális félelem, mely nagy része a fantázia világából ered.

A gyermek identifikációs hajlama révén azonosul a mese hősével, a mesealakok tovább élnek a képzeletében, ezt kivetíti a környezete tárgyaira, jelenségeire, személyeire. Ezért nagyon meg kell válogatnunk a mese-beszélgetések tartalmát.

Kisgyermekkorban gyakori a félelem a sötétségtől, ez a szeparációt, önmagának vagy környezetének eltűnését jelenti. (a szoba eltűnik, csak ő van és eloszlanak a falak - kiemel, kiemel, ringat engemet, kinyitnám én a szemem, de már nem lehet, elolvad a világ de a közepén, anya ül és ott ülök az ölében én.)

A félelem tünetei: visszahúzódó, passzív, kevesebbet játszik, eszik, éjszaka gyakran felsír, ingerlékeny, beszédzavar, regresszió.

Nem az a feladatiunk, hogy a gyermeket teljesen megvédjük, és ne ismerje a félelmet. Abban kell segítenünk, hogy a félelme reális legyen, hogy el tudja viselni a félelmet anélkül, hogy egész gondolatvilágán érzelmi életén eluralkodjon ez az érzés.

Lehetőséget kell adnunk, hogy a veszélyekkel és az ezek által kiváltott félelemmel megismerkedjen. Csak az tudja a komoly veszélyeket érzékelni, aki a kisebbeket ismeri.

A kisgyermek jellegzetes félelmei. A félő gyermek megnyugtatásának helyes módja, a megfélemlítés, a megszégyenítés, a bátorságra kényszerítés kritikája.

Az állandóan rémített gyermek végül is telítődik szorongással és félelemmel. Ezek az ijesztgetések sokszor a legjobb pedagógiai szándékból születnek, igen könnyű velük pillanatnyi sikeres nevelési hatást elérni, tehát a szülő számára csábítást jelent. A hatás titka az, hogy a gyermeki mágikus elemekkel átszőtt gondolkodás számára a felnőtteknek még félig tréfásan odavetett megjegyzései is minden további nélkül valóra válhatnak. Azok a megjegyzések, amelyek a felnőtt számára érzelmileg súlytalanok a gyermeki fantáziában komoly fenyegetésként jelenhetnek meg. Azonban olyan családokban, amelyekben gondosan ügyelnek arra, hogy a gyermeket ne ijesztgessék, és a világ számára nem veszélyekkel teli és fenyegető, hanem biztonságos, derűs, ilyen családokban is előfordult gond, hogy a gyermek egyszer csak félni kezd valamitől. Hiszen a félelemnek komoly szerepe van a természeti és társadalmi alkalmazkodás kialakulásában.

A félelmet legtöbbször nem az esemény váltja ki, hanem csak lehetőséget nyújt a gyermek számára ahhoz, hogy tárgyatlan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. Ilyen pl. a túl óvó-védő családi környezet ez azt az élményt alakítja ki a gyermekben, hogy ő rendkívül kicsi, gyenge és a világ fenyegető veszélyekkel van tele. Szorongáskeltő lehet a gyermek számára a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, amely nem ad elég határozott védettségi érzést a gyermek számára. Veszélyeztető tényező a konfliktusokkal telt családok élete is.

Előbb van a gyermek tárgyatlan szorongása és ez kapcsolódik a kínálkozó konkrét eseményekhez, és válik tárgyilag megfogalmazható félelemmé. A szorongó gyermek félni fog a farkastól, aki megette Piroskát, a nem szorongó gyermek élvezni fogja a mesét. A tárgyatlan szorongással küszködő gyermek számára minden kínálkozó esemény alkalmas lehet arra, hogy félelme tárgyává változtassa. Pl. azt hallja, hogy a szomszédba betörtek, a betörőtől fog félni. A szülő szép, okos érvekkel megpróbálja a gyermekét "lebeszélni" a szorongásáról. A helye szülői magatartás: meg kell keresni, és meg kell szüntetni azokat a környezeti, érzelmi okokat, amelyek a gyermek eredeti szorongásait felidézik.

Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?

Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt. Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.

Megnyugtatás, nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.

Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.

a komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit. 

A síró gyermekkel kapcsolatos teendők. A sírást előidéző ok felismerésének jelentősége. A gondozónő együttérző magatartásának szerepe a gyermek megnyugtatásában.

Egy gyermek mindig azért sírt, mert valami rossz neki. Lehet, hogy konkrét baja van és lehet, hogy általában rosszul érzi magát. A békés, derűs, kiegyensúlyozott csecsemő és kisgyerek is sír időnként - feszültségoldó hatása van. Ennek oka: éhes, fáj valamilye, sérelem érte, ilyenkor ha kap segítséget hamar abbahagyja a sírást. Aki figyeli a gyermek viselkedését, ismeri szokásait az meghallja, hogy a sírás átmeneti nyugtalanságot, fájdalmat, vagy éppen csalódást, bosszúságot fejez ki.

A már beszélni tudó gyermek sem tudja mindig megmondani miért sír, nincs mindig tisztában érzelmeivel. Sírásának oka csak egész viselkedését, beszédét, gesztusait, sírását együtt figyelve érthető meg. A segítés módja attól függ, miért sír: Ha a síró gyerek szorult helyzetben sürgős segítségre szorul, a gondozónőnek nem szabad késlekednie, ezért fontos, hogy hallótávolságon belül legyen. A gyermekek olyankor is sírnak (sérelem, bosszúság), amikor a felnőtt közbelépése nélkül is segíthetnének magukon. Ilyenkor a gondozónak bátorítani kell, hogy segítsen magán, pl.: változtasson helyzetén, álljon fel, kérje vissza a labdát, próbáljon egyedül lemászni onnan, ahová egyedül jutott fel. A síró csecsemőt gyakran kedves szavakkal is meg lehet nyugtatni, a gondozó közelsége, együttérzése, szavainak biztató, nyugodt csengése megkönnyíti számára a kellemetlenséget. A nagyobb gyermek megnyugtató hatással van, ha a gondozó melléje guggol, és így beszélget vele, de gyakran ő is csak akkor nyugszik meg, ha ölbe veszi. -

Előfordul, hogy a gyermek olyasmiért sír, amit a gondozó indokolatlannak tart. pl.: egész nap ölben akar lenni, mert otthon ezt szokta meg. A gyermek ilyen kívánságát nem kell teljesíteni, de nem szabad elfelejteni, hogy ha egy gyermek sír, rosszul érzi magát, segítséget kér, meg kell nyugtatni. A segítés módja attól függ, milyen gyakran szokott egy gyermek sírni. Ha gyakran sír, ha sírása keserves, ha nehezen megnyugtatható, a gondozó akkor tud neki segíteni, ha nemcsak a vigasztalás módját próbálgatja, hanem a gyermek általános kedélyállapotán igyekszik változtatni. Akkor is fokozottabban figyel rá, mikor éppen nem sír. Gyakran mechanikusan kezelik a síró gyermeket, van aki minden síró gyermeknek teát ad, van aki tisztába teszi őket. Ezek a tevékenységek véletlenül segíthetnek is, gyakoribb azonban, hogy eredménytelenek.

Helytelen vigasztalási mód a figyelmének elterelése. A síró gyermek felett megrázzák a csörgő, sétálnak vele, amíg el nem alszik. Az így megnyugtatott gyermek nem tudja elintézni sérelmeit, elviselni bánatát. Ahogy újra eszébe jut a bánata, ismét sírni kezd. Sajnos az is előfordul, hogy a síró gyermekre haragszanak is. Rászólnak, hogy hallgasson el, esetleg szemrehányást tesznek neki. Az is nagy veszély, ha a gondozó az intézményben megszokja a gyermeksírást. Hagyják sírni, anélkül, hogy reagálnának rá. A bánatával magára hagyott gyermekben alapjaiban rendül meg a biztonságérzés, a felnőttek iránti bizalom. A csecsemőket és a kisgyermekeket egyaránt igyekezni kell úgy ellátni, hogy derűs, békés kedélyállapot jellemezze őt.

A kisgyermekkori agresszivitás. Frusztráció-agresszió. A szociális fejlődés, az énérvényesítés  és az agresszió összefüggése

A düh már csecsemőkorban differenciálódik, akkor, ha alapvető motívumait nem elégítik ki, vagy frusztrált helyzetben. Heves, összerendezetlen mozgásban, dühös sírásban nyilvánul meg.

Kisgyermekkorban ezt az érzést a magas fokú emocionalitás és a fejlődési szint ellenmondása váltja ki. Értelmi fejlődése révén rengeteg új igény jelentkezik, de az új tárgyak használatát még nem gyakorolta be és ennek belátására még nem képes. Az akarat fejlődésével határozott céljai vannak, viszont nincs igazi akaratereje, kitartása. Megfogalmazott céljai néha ésszerűtlenek, de erről nem lehet meggyőzni.

Düh kiváltója lehet a felnőtt erőszakossága is, vagy ha saját tehetetlenségét érzi. (az akarat letörése, önálló cselekvéseinek akadályozása vagy ha nem tudja magát megértetni a környezetével).

Elpirul, vagy elsápad, hevesen sír, földre veti magát, lélegzetét visszatartja, kapkodva vesz levegőt, elkékül, görcsös állapotba kerül.

Az agresszív gyermek nemcsak pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántja társait, hanem belső nyugtalansága, kiegyensúlyozatlansága kifejezéseképpen. Frusztrált állapota már olyan negatív érzéstömeget idéz elő, amit csak az agresszív viselkedéssel tud lereagálni.

Van az úgynevezett eszközként használt agresszió, ekkor tudja, hogy a másiknak kárára van azért, hogy ő megszerezhessen valamit. Azt is tudja, hogy nem helyes ha elveszi a tárgyat társától.

másik fajtája, amikor nem a tárgyért csinálja, hanem maga az agresszivitás a cél. Kedvét leli abban, ha valakit üt, harap, csíp. Itt már nagyfokú érzelmi sérülés van a háttérben.

A gyermek agresszivitásának oka lehet az érzelmi elhanyagoltság, az érzelmi kötöttség hiánya, a magányosság. A felnőtt túltörődése ugyanúgy agresszivitást okozhat, mintha magára hagyja és nem törődik vele. A szülők magatartása ha agresszív, ezt a példát veszi át a gyermek, ezt utánozza, a problémamegoldásként a szülőtől látott agresszív levezetési módot választja. A hideg korlátozó és a hideg engedékeny szülői attitűd mindenképpen agresszióhoz vezet.  Egyik sem adja meg gyermekének az érzelmi szükségleteinek kielégítését, a kötődési készsége frusztrált lesz, ezt a korlátozónál rejtett, szimbolikus irányt vevő agresszióval, az engedékenynél, pedig nyílt agresszióval vezeti le a gyermek.

Az önvédelem a normális élet agresszivitása. A gyermek olyat akar csinálni, amit a felnőtt nem enged.

Az agresszió lehet nyílt vagy burkolt, gátlás csak a nevelés hatására alakulhat ki. A csoportban különösen nehéz a kezelése, bár otthonról bármikor jöhet egy-egy agresszív gyermek. Akkor okoz nagy gondot a felnőttnek, ha túl gyakori, ha a társa bántásában örömét leli a gyermek, amikor már a szabályokat is lerázza magáról.

Mindenképpen nevelési hiba eredménye, ha a személyi kapcsolatot nem alakítja ki a felnőtt. Ha nem fél a gyermek attól, hogy elveszíti a kialakított jó kapcsolatát kárpótlásként használja az agressziót. Társadalmilag elfogadott utat kell biztosítani, hogy frusztáltságából eredő dühét, haragját levezesse, pl. szerepjátékában, vagy mozgásában.

A gyermekből agresszivitást kiváltó egyéb helyzetek ismertetése. Az agresszív megnyilvánulásokkal szemben helyesen fellépő felnőtt magatartás logikája és elemzése.

A csoportban nevelkedő gyermekkel foglalkozó gondozónő számára komoly gondot jelent a gyermek agresszív megnyilvánulása. Igyekezni kell rávezetni a gyermeket a társakkal szemben tanúsított szociális viselkedés szabályaira, többek között arra, hogy síró társaikat ne bántsák, ne üssék egymást játékkal, ne húzzák egymás haját, ne harapják meg egymást. Az agresszív gyermek rendszerint nemcsak a pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántják a másikat, hanem úgy tűnik, hogy keresik a módot és alkalmat, hogy a rendszerint belső nyugtalanságuk, kiegyensúlyozatlanságuk kifejezéseképpen társaikat büntessék. Erőszakos magatartásuk feloldása nehéz feladat.

A gondozó feladat, hogy miközben megakadályozza a bántó cselekedet, a bántó és bántott gyermeket egyaránt rávezesse a helyes magatartásra. Fontos, hogy a gondzónő ne csak ahhoz a gyermekhez szóljon, aki bántja a társait, mert a gyermekeknek meg kell tanulniuk elmenni, védekezni, ha bántják őket. Ha a szóbeli bátorítás, helytelenítés nem segít a nagyobb gyermeknél - akkor a szétválasztás a következő lépés.

Óvakodni kell az igazságtevéstől, és attól, hogy arra tanítsuk a gyermekeket, hogy a felnőtt oldja meg helyettük a konfliktusokat. Sokan azt kívánják, hogy az a gyermek, aki ütött, harapott, simogassa, puszilja meg a bántott társát - ez hiba. A gyermeket arra kell tanítani, hogy ha dühből v. más okból szeretné is megütni a másikat ne tegye, mondjon le róla, fékezze magát, s nem arra, hogy tegyen úgy, mintha éppen nem is így akarna cselekedni. Szeretetet, kedvességet színlelni, a gyermeket erre utasítani nem szabad. Az sem helyes, ha a sértett gyermeket arra bíztatjuk, hogy üssön vissza.

Az agresszió csak újabb agressziót szül. A gondozónak minden gyermekben, az agresszív gyermekben is teljes biztonságot kell keltenie, azt az érzést, hogy őt nem érheti baj, őt megvédik. A  felnőtt gyors, sokszor kemény, erőszakos közbelépése is fokozhatja a gyermek aresszivitását. Pl.: ha nem eszik kellő mennyiséget, megpróbálják megetetni vele. A gyermeknek minden esetben csak akkor kell segíteni, ha szüksége van rá. Említést kell tenni azokról a gyermekekről, akik társaik nyugalmát, sokszor épségét erősen veszélyeztetik. Ha nem sikerül megváltoztatni viselkedésüket, láncreakcióként az egész csoportban hamar elterjed az agresszív magatartás.

A gyermeket meg kell védeni vadabb, nyugtalanabb társaktól, hogy fokozottabban szemmel tartják, v. egy ideig maga mellett tartja őt. Ez azonban csak átmeneti megoldás. Tényleges megoldást csak az agresszív gyermek viselkedésének megértése hozhat. Hátterében nevelési problémák, éjszakai felriadás miatt tapasztalt türelmetlenség, súlyos féltékenység, a szobatisztaságra nevelés kapcsán átélt események, magányosság érzése húzódhat meg.

Ha a gondozó jó kapcsolatot tud kialakítani az agresszív gyermekkel, elérheti hogy az ő kedvéért lemondjon arról, hogy társait bántsa, de igazi megoldás, ha érzelmi rendeződésével egyre kevésbé jelentkezik a vágy, hogy bántsa társait. Igyekezni kell az agresszív gyermeket akkor is észrevenni, támogatni, amikor nincs vele baj, amikor békésen játszik. Mikor társait bántja szűkszavúan kell a konfliktust elintézni.

Segítséget az a gondozó tud nyújtani, aki nem haragszik az agresszív gyermekre, aki megérti, hogy ez a viselkedés a nyugtalanság, a kiegyensúlyozatlanság, félelem, szorongás megnyilvánulása.

Miért történik pontosan?

Bár sokkoló lehet, de az agresszív viselkedés teljesen normális részét képzi a kisgyermekek viselkedésének. Mindezért a még mindig felbukkanó nyelvi készségek, a függetlenné válás utáni vad vágy és fejletlen impulzuskontroll a felelős. „Egy bizonyos határig/mértékig teljesen normális ez a fajta viselkedés.” – állítja Nadine Block, az ohio-i Hatékony Fegyelem Központ ügyvezető igazgatója. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az agressziót figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben gyermekénél ilyen típusú viselkedést észlel, tudassa vele, hogy az agresszív viselkedés elfogadhatatlan. Mutassa meg neki, hogy nem ez az egyetlen mód érzései kifejezésére.

Mi a teendő?

 Gyermeke minden agresszív megnyilvánulására logikus következményekkel reagáljon. Ha a kicsi a játszótéren elkezdi labdákkal dobálni a többi gyereket, hozza el őt onnan. Üljön le vele, és magyarázza el neki - míg nézi a többiek játékát -, hogy visszamehet, mikor már késznek érzi magát arra, hogy játsszon, anélkül, hogy bárkit is bántana. Próbálja kerülni az olyan kérdéseket, mint: „Te hogy éreznéd magad, ha ő dobna meg téged?” A kisgyermekek nem elég érettek ahhoz, hogy beleképzeljék magukat más gyerekek helyzetébe, vagy változtassanak viselkedésükön egyszerű verbális érvek alapján. De a következményekből értenek.

Maradjon hidegvérű. Azzal, hogy kiabál vele, megüti, vagy csak elmondja neki, hogy rossz, nem éri el, hogy változtasson viselkedésén. Ezzel csak még jobban felbosszantja, és új ötletek ad amiket kipróbálna. Valójában azzal, ha Ön nyugodt marad, őt is elindítja egy ilyen irányba, így ő is megtanulja majd, hogyan kontrollálja magát.

Állítson fel világos/tiszta határokat. Amint agresszívvé válik a kicsi, próbáljon meg arra egyből reagálni. Ne várja meg, amíg a harmadik “Elég volt!” fenyítésre is megüti a testvérét vagy a játszótársát. Egyből tudnia kell, ha rosszat tett. Vigye el egy rövid időre (1-2 perc elég), mert ez a legjobb módja, hogy lenyugtassa. Egy kis idő múlva – a következményeket átgondolva – rájön arra, hogy ha megint rosszalkodni kezd, újra leállítják.

Fegyelmezzen következetesen. Ha van rá mód, minden alkalommal próbáljon meg ugyanúgy reagálni. Legyen kiszámítható/előre látható válasza (“Rendben, megint megharaptad Ágit – ez egy újabb szünetet jelent.”) egy mintát/példát állít a gyermek elé, amit felismer, később számít is rá. Nyilvános helyen – még ha kellemetlen helyzetbe is hozza Önt - se hagyja, hogy kihozza a sodrából. Más szülők is átéltek már hasonló helyzetet, így ha bámulnak az emberek, csak jegyezze meg: “Nehéz egy 2 éves kisgyerekkel.” Aztán következzen a szokásos , szabályszerű fegyelmezés.

Tanítson más lehetőségeket. Várjon türelmesen, amíg lenyugszik, majd nyugodtan és finoman/gyengéden vizsgálják meg, mi történt. Kérdezze meg, mi váltotta ki belőle mindezt. Emelje ki (röviden!): az teljesen természetes, hogy dühöt érez, de az nincs rendjén, hogy ezt ki is mutatja ütésekkel, rúgásokkal és harapásokkal. Buzdítsa arra, hogy találjon valami más, sokkal hatásosabb módot érzései kimutatására: pl. “kibeszélés” (“Pisti, idegesítesz!”), vagy szülői segítségkérés.

Bizonyosodjon meg arról, hogy a gyerek érti: minden esetben bocsánatot kell kérnie miután bárkit is bántott. Eleinte ez a bocsánatkérés nem teljesen őszinte, de egy idő után ez is kialakul. Egy totyogó kisgyerek szenvedélye néha túltesz egy gyerek természetes együttérzésén. Végül teljesen megszokja, hogy bocsánatot kell kérnie, ha bánt valakit.

Jutalmazza a jó viselkedést. Ahelyett, hogy csak akkor figyel rá, mikor rosszalkodik, próbáljon meg akkor is, mikor jó. Például mikor megkérdezi, hogy hintázhat-e ahelyett, hogy ellökne egy másik kisgyereket az útjából. Dicsérje meg, amikor szóban fejti ki vágyait: „Annyira jó, hogy megkérdezted, hogy mehetsz-e egy körre!”. Így idővel rájön arra, hogy ezek milyen hatalmas szavak.

Korlátozza a TV-nézést. Mesék és egyéb gyerekműsorok tele lehetnek kiabálásokkal, fenyegetésekkel, taszításokkal és ütésekkel. Próbálja meg megfigyelni, melyik programokat nézi, főleg ha úgy tűnik, hajlamos agresszív viselkedésre. Mikor megengedi neki, hogy TV-t nézzen, nézze vele és reagáljon azokra a szituációkra, amik felmerülnek: “Ez nem a legjobb módja annak, hogy megszerezze, amit akar, nem?” (Az Amerikai Gyermekgyógyászat Akadémia azt javasolja, hogy a 2 év alatti gyerekek egyáltalán ne nézzenek TV-t.)

Talán már rájött arra, hogy ha gyermeke nem vezeti le fölös energiáit, terror vele otthon. Ha a gyerkőc örökmozgó, legyen vele sokat a szabad levegőn, hogy kitombolja magát.

Ne féljen segítséget kérni. Néha egy gyerek agresszív viselkedése több közbenjárást igényel, mint amivel egy szülő elő tud állni. Ha úgy tűnik, gyermeke túl gyakran agresszív és bánt más gyerekeket, illetve ha nem tud rá hatni, beszéljen gyermekorvosával, aki majd segít neki átlendülni ezen. Ne felejtse el, hogy gyermeke még mindig nagyon fiatal. Ha türelmesen és kreatívan bánik vele/működik vele együtt, ezek a harcias tendenciák hamarosan a múlté lesznek. 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

 A szimbolikus félelemek egyik leggyakoribb fajtája a sötéttől való félelem. A sötétség a gyerek számára az egyedül maradás élményét jelenti. A sötétben egyedül lévő gyerek a mesevilág különböző alakjait képzeli a félhomályos sarokba, például: a sálból hirtelen kígyó lett, stb.

A félelmi reakcióknak különböző okai lehetnek gyermekkorban. Legtöbbször az esemény csak lehetőséget nyújt a gyermek számára, hogy tárgytalan szorongásait konkrét félelmekké változtassa. A családon belüli túlzott féltés is kialakíthatja azt az érzést, miszerint ő rendkívül kicsi, gyenge és védtelen a világ fenyegető veszélyeivel szemben. Ugyanakkor szorongáskeltő tényező lehet a labilis, határozatlan, tétova felnőtt környezet, mely nyilvánvalóan nem ad határozott védettségi státuszt a benne élő gyermek javára.

A sötéttől való félelem általában a 3-12 év közötti gyerekeknél jelentkezik. Felmérések szerint a 3 és fél éves gyerekek körében a leggyakoribb. Mit tehetsz ellene?

Az alvás két csoportba sorolható: alvás gyors szemmozgással (REM ciklus), és alvás szemmozgás nélkül (non-REM ciklus). A non-REM típusú alvás négy szakaszra osztható. Azéjszakai sötéttől való félelem a non-REM típusú alvás 3. és 4. szakaszában jelentkezik, körülbelül a gyermek elalvása után 90 perccel.

A sötéttől való félelem különbözik a rémálmoktól, amelyek a REM típusú alvás során jelentkeznek.

A sötétségtől való félelem egyik sajátos jellegzetessége, hogy a gyerek éjszakáról éjszakára sírásba tör ki. Ez több ijesztő epizódban nyilvánul meg, ami kihatással lehet az egész család életére.

Körülbelül a gyerekek 1-6%-a szenved hasonló problémáktól. Úgy a lányok, mint a fiúk áldozatául eshetnek, azonban többnyire serdülőkorukra kinövik.

A sötétségtől való félelem okai:
• stresszes események
• láz
• kevés alvás
• az idegrendszerre kihatással lévő gyógyszerek

A sötétségtől való félelem tünetei:

Az alvás alatti félelemnek, a gyakori sírás mellett más jelei is lehetnek:
• gyors szívdobogás
• szapora légzés
• a sötétségtől való félelem epizódjai közti izzadás.

A rémálmoktól eltérően, a sötétségtől való félelemben szenvedő gyerek nem emlékszik, miről álmodott és miért sírt, sőt másnap reggel azt sem tudja, hogy az éjszaka folyamán zokogott.

Ezek a tünetek általában 90 perccel elalvás után törnek rá a gyerekre. A gyerek az ágyban fekve kiabál, sír, azt a látszatot kelti, hogy ébren van, látszólag zavart, nem reagál a külvilágra, nem beszél és nem észleli szülei jelenlétét. A gyerek hempereghet az agyában, akár le is gurulhat, nem hallgatva szülei nyugtatgatására.

Egy epizód általában 1-2 percig tart, de akár 30 perc is eltelhet, mire a gyerek lenyugszik, álomba merül. Ha egy epizód során felébred, csak részletekben emlékszik a vele történt eseményekre, reggelre pedig teljesen elfelejti azokat.
Mikor kell orvoshoz fordulni?

A gyerek alvási problémái a szülők többségének fejfájást okoz az első éveiben. A gyerekek legalább felénél ez a helyzet elmérgesedhet, és orvosi segítségre is szükség van.
• a három és fél évnél kisebb gyerekeknél egyszer egy héten jelentkeznek a sötétségtől való félelemmel járó rohamok
• a nagyobbaknál 1-2 alkalommal havonta.

Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy gyermeke fél a sötétben?

Ha külön szobában alszik, az ajtót célszerű nyitva hagyni, de fontos legyen egy kis fényt adó lámpa, a gyermek szobában úgy elhelyezni, hogy a gyermek fel tudja kapcsolni. Soha ne büntessük a sötétben félő gyermeket azzal, hogy rázárjuk az ajtót és magára hagyjuk rettegésével. A megszégyenítés meg különösképpen rossz szülői magatartás. "Ilyen nagy fiú ,és fél a sötétben!" - szokták mondani a szülők. Ettől ugyanis a gyermek félelme nem múlik el, legfeljebb titkolni igyekszik a szülei előtt.

Ilyenkor válik többször "éhessé", "szomjassá" a gyermek, amint a sötét szobában marad, mert nem meri bevallani (sokszor még önmagának sem), hogy tulajdonképpen szülei közelségét igényli, mert egyedül fél. A szülőknek főként, ha a gyermek félelmei aggasztó méreteket öltenek, törekedni kell arra, hogy megszüntessék azokat az konkrét okokat, amelyek a szimbolikus félelem hátterében húzódnak meg. Szakember segítségét is igénybe vehetik.

Megnyugtatás!!!

Nem szabad haragudni a gyermekre félelméért, nem lehet erőszakkal bátorságra kényszeríteni, tilos megszégyeníteni, nem szabad ijesztgetni - még humorosan sem! Ez mind negatív nevelő hatás.

Hagyni kell, hogy a kisebb veszélyekkel önállóan megismerkedjen, nem szabad megnehezíteni az önálló tapasztalatszerzést. Azonban a felnőtt támogató, háttérszerepe, bizalma nélkülözhetetlen.

  A komoly nehézségekre, kellemetlenségekre mindig őszinte szóval fel kell készítenünk, és meg kell érteni a gyermekünk félelmeit.

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Az érzelmeket rendszerint külső események váltják ki.

          A félelem olyan érzelem, amely bekövetkező esemény előtt jelentkezik és mintegy jelzi a bekövetkező kudarcot. Félelmet érez az ember akkor, ha nem bízik saját „elkerülő viselkedésének” sikerében, azaz feltételezi, hogy a baj, ami elől menekül, be fog következni.

A félelmi reakció először 6 hónapos kor körül mutatható ki, az idegen arctól, szokatlantól való félelem formájában. Nem sokkal később megjelenik a szülő hiányában átélt ún. szeparációs félelem, és az elkövetkező két esztendőben a félelmek sokasága egyre gazdagabbá válik. Ebben az időszakban ún. konkrét félelmekről beszélünk, vagyis két – három éves korig a félelmet olyan konkrét tárgyak, élőlények vagy helyzetek váltják ki, amelyeket a gyerek valóban veszélyesnek tart.

A félelmet a gyermek környezetében pontosan meghatározható tárgy vagy személy esetleg esemény váltja ki, és a gyermek valóban attól az objektumtól vagy eseménytől fél, ami ezt az érzést kiváltotta. Azaz az úgynevezett " reális" konkrét félelmek az életkorral és az intelligenciával arányosan növekednek.

A jogosan  félelmetes helyzetek felismerése azért függ össze az intelligenciával, mert azt jelenti a gyerek ismeri és felismeri azok veszélytjelentő mivoltát és a velük való talákozás káros következményét.

Tehát  3 éves korig minél idősebb és minél intelligensebb a gyermek, az adott körülményekhez viszonyítva, annál több reális konkrét félelemmel rendelkezik.(kutya, forró tárgyak, bútorok széle, éles tárgyak stb)

Hogyan csökkenthetjük ezeket a félelmeket?

Fontos szempont, hogy nem a gyerekből kell kiindulni, hanem a félelmet kiváltó dolgoból.

Ez lehet egy háziállat, mennydörgés bármi.

Arra kell törekedni, hogy a gyerek megértse a félelmét és ezzel mintegy a kezébe is vegye az irányítást és a félelem csökkentését.

A konkrét félelem jelentkezésekor  elemi védekezési mechanizmussal reagál vagyis menekül.

Ez megnyilvánulhat abban, hogy sír, reszket, hangosan sikítozik, riadtan segélyt keres, keresi anyját, hozzásimul esetleg elfut.

Legfontosabb feladat ilyenkor a gyerek megnyugtatása!!!
Simogatással, becézgetéssel biztonságot kell nyújtani.

Az erőszakos szembesítés TILOS!

Ez ugyanis sokkállapotot is előidézhet. (mennydörgéskor az ablakhoz kényszeríteni, vagy ha fél a kutyától erőszakosan közel vinni tehát tilos!)

Később, ha már megnyugodott, érdemes megkíséréleni a gyermek életkorának, értelmi képességének megfelelő magyarázatot adni.

A mennydörgéstől való félelemnél például mesélhetünk az esőről,  hogy mennyire fontos a növényeknek, a tavaknak pl a Balatonnak :) Az elektromos kisülést bemutathatjuk egy fésű és egy papír segítségével:)

Ha kutyától fél, akkor mesélhetünk a kutya háziasításáról, milyen hasznos és hűséges barátja az embereknek, vannak segítő, vakvezető kutyák.

Érdemes akár többször, többféle módon megközelíteni a témákat, de semmiképpen nem kell szóba hozni a félelmet.

Mivel a félelem megterhelő, mind a gyermek, mind a felnőttek számára ezért szeretnének nem félni, ezért belül minden gyerek és felnőtt is örül annak, ha sikerül csökkenteni a félelmet.

            Három éves kortól a konkrét félelmek száma csökken, mert a gyerek értelmi fejlettsége lehetővé teszi, hogy felismerje azokat a módosító tényezőket, amelyek az eredetileg veszélyes helyzetet ártalmatlanná alakítják.

 A következőkben  a szimbolikus félelmekről beszélünk.

Forrás: Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Rohamosan növekszik a tanulási problémákkal küzdő gyerekek száma. A hiperaktivitás, a figyelemzavar, a diszlexia fogalma mára bekerült a köztudatba. Egyre többször, egyre pontatlanabbul használjuk a divatos szakkifejezéseket, miközben a jelenség valódi okairól mintha senki nem akarna tudomást venni...

Az információs társadalom korában olyan hatalmasra duzzadt az elsajátítandó ismeretmennyiség, hogy ha valaki nem tanul meg rendesen olvasni, számolni menthetetlenül lemarad. A legtöbb szakmához legalább középiskolát kell végezni, bonyolult gépeket kell üzemeltetni, eligazodni az adózási, vállalkozási szabályok között, a számítógép kezeléséről nem is beszélve. Soha annyira nem volt szükség az iskolában szerzett ismeretekre, mint ma.

Egyenetlenül fejlődő képességek

A gyerekek 20-30%-ának azonban komoly gondot jelent a tanulás, azaz minden harmadik gyereknél a pedagógus vagy a szülő valamilyen akadályozottságot, nehézséget észlel. A problémák jelentős része első osztályban, az olvasás tanulásakor jelentkezik. A vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon kevés a valóban diszfunkciós gyerek, azaz akinél kimutatható, hogy valamilyen agyi működési zavar okozza a tanulási vagy magatartási zavart. A legtöbbjüknél inkább arról van szó, hogy a különböző képességek széttartóan fejlődnek, bizonyos területe-ken érési lemaradás jelentkezik.

A gyerekek tehát ugyanolyan aggyal születnek, mint a szüleik és a nagyszüleik, viszont teljesen más környezetben és más nevelési elvek szerint élnek, mire bekerülnek az iskolába. De vajon melyek azok a tényezők az életmódunkban, amik összefüggésbe hozhatók a tanulási zavarokkal?

Általános „nevelési zavar"

A Budai Gyermekkórház ambulanciáján a tanuláshoz szükséges képességek, a figyelem, a memória zavarainak diagnosztizálásával, illetve ezek fejlesztésével foglalkoznak. Dr. Donauer Nándor, a kórház neuropszichológusa azt állítja, hogy a viselkedészavaros, magatartászavaros gyerekek mögött „nevelés-zavaros" felnőttek állnak.

„A mai szülők mindig több dolgot csinálnak egyszerre. Főzés közben tévéznek, vacsora köz-ben interneteznek, társasjáték közben telefonálnak. Szinte megtanítják a figyelemzavart a gyerekeknek. Az inger-hajhászásnak, az információk és az élmények állandó csábításának a fel-nőtt sem tud ellenállni, és ezt másolják le a gyerekek is. Valóságos életmódkultusz alakult ki, amibe nehezen illeszthető be a gyerek. A felnőtt ingerült, hajszolt, türelmetlenül fordul a gyerek felé. Semmiről nem akar lemaradni, miközben képtelen átélni a gyerekkel való együttlét örömét."

Az anyanyelvi fejlesztésből eltűnik az anya

Ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelően fejlődjön, nem tudatos fejlesztésre volna szükség, hanem valódi, a gyerekre figyelő együttlétre. Közös házimunkára, szöszmötölésre a kertben, és nagyon-nagyon sok beszélgetésre, élő szóval elmondott, átérzett mesélésre.
„Az ölbe vont gyerek szinte észrevétlenül tanulja meg a fókuszált figyelmet mesehallgatás közben - mondja Dr. Donauer Nándor. „Lebecsüljük a jelentőségét, pedig az élő szöveg meg-értése kulcsfontosságú lesz az iskolában. Ma már tudományos tény, hogy a rendszeres élő mesehallgatás semmi mással nem pótolható mértékben fejleszti a tanuláshoz szükséges képességeket. Óriási tévedés, hogy a mesefilm be tudja tölteni ugyanezt a szerepet, ugyanis teljesen máshogy dolgozza fel az agy a látott és a hallott élményeket.

A számítógépes játékok, a kontrollálatlan tévézés nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanuláshoz szükséges képességek aránytalanul, kiegyensúlyozatlanul fejlődjenek. Míg az életvitel-szerűen tévéző gyerekek téri-vizuális memóriája fejlett lesz, a verbális emlékezeti kapacitásuk lényegesen szűkebb. Nagyon sok esetben a diszlexiáért az a vizuális ingeráradat tehető felelőssé, ami ma már egyre több családban természetes."

Miért pont az olvasás?

Az egyenetlen fejlődés jelei már az óvodában tetten érhetők lennének, mégis az olvasástanulás során jelentkeznek a legmarkánsabban a problémák. Nem csoda, hiszen az olvasás az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb agyi tevékenység, közel negyven elkülönült agyterület összehangolt munkájára van hozzá szükség. A beszéddel kapcsolatban vannak olyan öröklött génjeink, amelyek segítenek a beszédértés, beszédképzés kialakulásakor, de az olvasáshoz nincsenek ilyen "előhuzalozott" területeink. Ez az oka annak, hogy az olvasási készséghez szükséges automatikus folyamatok lassan, fáradtságos munkával, rengeteg gyakorlással alakulnak ki.

Eddig is nehéz volt olvasni megtanulni, most azonban a diszlexiát már járványként emlegetik, a figyelemzavar pedig szinte általánosnak mondható. A normális intelligenciahányadossal rendelkező gyerekek között is gyakori, hogy valamilyen részképesség-zavar akadályozza a tanulást. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyerekek félni kezdenek attól, ami nem megy, az állandó szorongás és frusztráció pedig egyéb magatartászavarokhoz vezet, ami tovább nehezíti a pedagógusok és a szülők dolgát.

Kényelem és súlyos érzelmi terhek

Péter Zsuzsanna a Nádasdy Kálmán Alapfokú és Művészeti Iskola tanítónője szerint sokszor a szülő akadályozza a gyereket a fejlődésben azzal, hogy mindent megcsinál helyette. „Paradox helyzet, hogy a reggeli időhiányban még a sapkát is a szülő adja a gyerek fejére, tépőzárral és cipzárral egyszerűsíti az életet, aztán komoly összegeket fizet egy fejlesztő játszóházban, ahol a gyereknek cipőt kell fűznie és megtanítják masnit kötni."
A modern gyerek nem hímez, nem morzsol kukoricát, nem farag, nem gyúr kenyeret a mindennapi élet részeként, a szabadidős tevékenységek sok családban a tévézésre redukálódnak. Az iskolában az is érezhető, hogy a gyerekeknek nincsenek otthoni feladataik, nem alakul ki felelősségérzetük, mert vagy a szülő, vagy a háztartási gépek mindent megcsinálnak helyettük.

„Ugyanakkor a mai gyerekek súlyos terheket cipelnek, hiszen rengeteg az érzelmileg zaklatott család, az agyonhajszolt, türelmetlen szülő" - állítja Péter Zsuzsanna. „A tévével, az internettel, az okos-telefonnal túlingerelt gyerekek szorongása, az otthonról hozott érzelmi feszültség, a mozgáshiány garantálja, hogy a gyerek nem tud úgy koncentrálni, teljesíteni az iskolában, ahogy elvárják tőle."

Forrás: Nők Lapja - Évszakok (Kocsis Kata)
beszed.hu

. Szinte mindenkivel azonnal beszélhetünk mobiltelefonon, faxon vagy e-mailben. Az interneten felbecsülhetetlen információmennyiség áll a rendelkezésünkre. Sok otthonban szinte folyamatosan szól a tévé vagy a rádió. ömlik ránk a háború, éhínség, katasztrófa, baleset, bűneset, na és persze a sokat szidott reklámok. Vehetjük tehát korunk urbanizációs népbetegségének is a stresszt.

 Egyre riasztóbb statisztikák látnak napvilágot a fiatalokat sújtó súlyos érzelmi zavarokról, kábítószer-függőségről, öngyilkosságról; az iskolából kimaradókról. A tavalyi év gyermekeltűnési száma is megdöbbentő képet ad a társadalom mai állapotáról.

 Az oktatáspolitikusok a szülőket vádolják, hogy lázadó, erkölcstelen nemzedéket nevelnek. A szülők a tanintézményeket hibáztatják, hogy túl sok terhet raknak a gyerekekre, és nem szorítják vissza az iskolai drog és a bűnözés terjedését.

 A lelki egészség szakértői abban látják a probléma gyökerét, hogy a szülőknek az egzisztencia megteremtése mellett nem marad idejük a gyermekeiket úgy nevelni, hogy azok tevékeny, hasznos polgáraivá váljanak a társadalomnak.

 Ma már a legkülönfélébb nevelési elvekkel találkozhatunk: kiadványokkal, szemináriumokkal, kampányokkal próbálják a kialakult zűrzavart oszlatni. De lehet, hogy a legegyszerűbb elvek, a szeretet és a következetesség helyett bonyolult metodikájú torz vagy éppen téves nevelési módokba fogunk belebotlani. Hogyan tájékozódik, kap lelki védelmet a gyermek ebben a terhelt, vibráló világban?

  A leggyakrabban feltett kérdések és a válaszok:

  Mi a gyermekkori stressz?
A stressz olyan körülmény, amely viselkedési alkalmazkodást kíván. A gyermekek számára a világ néha méltánytalan és problémás hely, amelyben a problémás emberekkel és helyzetekkel való megbirkózás által válnak érett és független felnőttekké. Egy gyermeknek egyszerre kell megfelelnie a felnőttek elvárásainak és saját, belülről fakadó igényeinek, vágyainak.

Hogyan alakul ki a szorongás a gyermekeknél? Mik lehetnek a gyermekkori szorongás kialakulásának a kiváltó okai?
Az egyik ok lehet, ha túlzottan korlátozzák, agyonnevelik a gyermeket. Az erőszakos, érzéketlen fegyelmezés árt a személyiség, a karakter egészséges fejlődésének. Az ilyen helyzetekben sokszor kétségbeejtően gyámoltalannak, kiszolgáltatottnak érzi magát egy gyermek, s végül eljuthat az alkalmazkodásnak arra a (negatív) szintjére, amikor elveszti önállósulási törekvéseit.

Talán meglepő, de az is oka lehet a szorongás kialakulásának, ha túlságosan elnézőek, megengedőek a felnőttek. A gyermekek számára rendkívül fontos, hogy legyenek igazodási pontjaik. Ha nem világosak számukra a felnőttek szándékai, nem érzik a felnőttek tudatosságát, magukat sem érzik biztonságban.

 Egy pici gyerek érti a tiltást vagy annak magyarázatát?
Nem, de érzi és érti a szülő hangsúlyát, mondanivalójának érzelmi színezetét.
Egy gyermek önállósági törekvései háromévesen alakulnak ki. Egyre inkább szeretné érvényesíteni akaratát, s ha akadályokba ütközik, türelmetlenségében daccal reagál. Ilyenkor fontos biztosítani őt arról, hogy megértjük az érzéseit, de viselkedését nem fogadjuk el. A szülő akkor jár el a leghelyesebben, ha tiltó szavak használata helyett inkább azt mondja a gyermeknek, amit csinálnia kellene, és nem azt hajtogatja, hogy mit ne tegyen. Például a Ne nyúlj hozzá! tiltás helyett jobb azt mondani, hogy Tedd le, légy szíves, a távirányítót! .

Még ennél is jobb, ha a tiltás megfogalmazásakor a szülő a saját akaratát nem állítja szembe a gyermekével, hanem arról beszél neki, hogy miért nem engedheti meg ezt vagy azt. Tedd le a kulcsot, légy szíves! , mert: Az az apa kulcsa! Ha a gyermeknek kicsi kora óta az a tapasztalata, hogy joga van dönteni, választani az őt érintő kérdések egy részében, akkor akarata még az önállóság és énfejlődés kritikusabb, nehezebb szakaszában sem válik daccá.

 A kisgyerek hogyan érti meg a szülő utasításait?
A legcélravezetőbb eljárás, ha a szülő nagyon pontosan megfogalmazza, hogy mi az elvárása, kérése. Ha csupán azt mondja, hogy Ne rosszalkodj! , a kisgyerek nem egy konkrét utasítást hall; és ha még a magyarázat is elmarad, a gyermek még bizonytalanabb lesz. Jobb, ha a szülő azt mondja: Az ollóval nem játszunk! , mert: Megszúrhatja az ujjadat.

Hosszú távon ezek, vagyis a következetes követelmények, tiltások s a belátást segítő magyarázatok együttesen segítik a gyermeket a környezet játékszabályainak megértésében, a belső fékek kialakulásában. Így alakul ki folyamatosan az a belső értékrend, amely által stabil személyiséggé fejlődik a gyermek, s ez teszi majd alkalmassá arra, hogy a társadalom különféle közösségi szintjein (előbb az óvodában, iskolában, majd a munkahelyen s más társadalmi szerveződésekben) együtt tudjon működni másokkal, anélkül, hogy a személyisége sérülne.

 Hány éves korra épülnek be azok a követelmények és tilalmak, amelyek a gyermek viselkedését belülről irányítják?
Őt-, hatéves korra. A szülői intelmekre kialakuló szabálytudat persze még tízévesen sem állandó része a gyermek személyiségének. Azonban a serdülőkor végére már lelkileg függetlenedni tud a szüleitől.

Melyik szülői magatartásforma a helyes a szabályok kialakítása során?
A passzív szülő teljesen visszahúzódik a nevelési feladatoktól, kerüli a konfliktust, inkább mindent megad a gyereknek, csak hogy az ne rendetlenkedjen. Az agresszív szülő szidással bírja a gyermeket a megfelelő viselkedésre, a manipulatív szülő pedig bűntudatot ébreszt gyermekében úgy, hogy például folyamatosan másokhoz hasonlítgatja ( Bezzeg a testvéred ennyi idős korában már folyékonyan olvasott! ). Előfordulhat, hogy szülők az úgynevezett önbeteljesítő jóslatokkal formálják a gyermek önmagáról alkotott képét: Hülye vagy! ; Soha sem mész semmire! ; Rossz vagy! Mindamellett, hogy a gyermekben egy negatív kép alakul ki önmagáról, a szavak még azt is közvetítik számára, hogy a szülei nem fogadják el, elutasítják őt.

A helyes magatartás következetes, határozott, melyben a szülő egyértelmű kéréseket utasításokat fogalmaz meg. És ha gyermekének esetleg ennek ellenére sem sikerül az elvárásoknak megfelelően teljesítenie, nem fogja őt megalázni. A sikeres gyermekek mögött évekig tartó szülői buzdítás és dicséret áll.

 Hogyan írhatnánk le a gyermekek számára legkedvezőbb körülményeket?
Legfontosabb egy gyermek számára a biztos, meleg családi légkör. Ennek hiánya az oka a legtöbb, gyermekkorban kialakult szorongásnak, melyek kísérőjelensége lehet például a bevizelés is. Ha a gyermek otthon szeretetet kap, és kiszámítható követelményeket állítanak elé, ki fog benne alakulni a szülei iránti tisztelet. De azt is fontos látnia egy gyermeknek, hogy a szülei szeretik és értékelik egymást, és nem rúgják fel a közösen kialakított szabályokat.

Persze a meleg családi légkör nem egyenlő a korlátok nélküli létezéssel. Ehhez tudatosítani kell a gyermekben, hogy nem körülötte forog a világ , és legfőképpen nem ő irányítja a családot, hanem a szülők.
Egy gyermek biztonságérzéséhez elengedhetetlen a családban az egészséges hierarchia kialakítása.

 Melyek a leggyakoribb tünetei a gyermekkori szorongásnak, stressznek?
Számos jel figyelmeztethet. bennünket. Külső, fizikai tünet lehet a körmök rágása, a tenyér izzadása, fejfájás, ujjszopás, önringatás, emésztési zavarok, gyomorfájás, étvágytalanság, válogatósság. Családi problémák és a szülők közötti tartós feszültség hatására létrejöhet kóros elhízás is, mivel a gyermek stressz-helyzetben - függetlenül a biológiai éhségérzet jelentkezésétől - úgy érezheti, hogy feltétlenül ennie kell. Ugyanakkor ez egy csapda is lesz a számára, ugyanis a kövér gyermek rendszerint kortársai gúnyolódásának a tárgya. Ennek hatására megjelenhetnek nála alacsonyabbrendűségi érzések, amelyhez rendszerint bűntudat társul. A csúfolódás hatására visszahúzódik a testmozgás, de még a közös játék elől is, s ez teljes magányossá váláshoz vezethet. Ilyen esetekben például a tanárok azzal támogathatják ezeket a gyermekeket, ha segítenek nekik megtalálni azokat a szellemi értékeiket, amelyek mentén az önbecsülésük erősödik, és a többiek is becsülhetik őket.
A kóros elhízás ellentéte, az anorexia, modern elméletek szerint a serdülők, főleg kislányok autonómiatörekvéseivel magyarázható.

 Fizikai tünetként említettük már a bevizelést, ami csak abban az esetben kóros, ha a gyermek már ötéves elmúlt, és hetente legalább egyszer bepisil. A szülő legfontosabb feladata ebben a helyzetben, hogy semmiféle módon ne büntesse, ne alázza meg gyermekét ezért, akinek a bepisilés ténye is súlyos lelki konfliktust, traumát okoz.

 A tévé is lehet a stressz forrás?
A gyermekek tizenöt-tizenhat éves korukig rajzfilm és játékfilm formájában több tízezer erőszakos cselekményt néznek végig. Ezrével halnak meg a szemük láttára gyermekek, felnőttek, állatok, gonosz és jó emberek, s így kialakul bennük az élet értéktelenségének. a tudata. A közbiztonság romlása is közre játszik abban, hogy a gyerekek egyre többet vannak a négy fal közé zárva. Ennek a falak közé szorított életnek köszönhetően egyedi programokat alakítanak ki, melyek közül a legtöbb idő a televíziózásnak jut. Azonban ez nem jelent számukra valódi élményt. A megkérdezett gyerekek 80 százaléka a kollektív kikapcsolódást tartja a legfontosabbnak.

A helyzetet tovább rontja a legújabb kori hálószoba-kultúra elterjedése is: saját szoba saját tévével. A családok egyre kisebbé válnak, kevés a gyerek, mégis mindenki elszeparálódik. Így a gyermekeknek nemcsak verbális képességeik maradnak el a korosztályuktól elvárhatóhoz képest, hanem metakommunikációjuk is csökevényes marad, jóllehet a teljes kommunikációs folyamatnak ez elengedhetetlen, a kommunikáció belső tartalmának megértését segítő eszköze (gesztusok, tekintet, cselekedetek stb.). Nonverbális kommunikációval sokszor többet mondunk el magunkról környezetünknek, mint szavainkkal, ami segíti vagy ellenkezőleg, hátráltatja a társadalmi ranglétrán való előrejutást, a megfelelő kapcsolatok kialakulását. A tévésorozatokban látott eltúlzott karakterekkel, hamis tulajdonságokkal való azonosulásuk a társadalomnak, a közösségi létnek éppen azokból a szegmenseiből szorítja ki őket, ahol megtalálhatnák kiteljesedésüket, elégedettségüket, örömüket.

Mi a helyzet a reklámokkal?
A legnagyobb baj ezekkel az, hogy miközben a gyermekek nem értik a reklámok valódi célját, igaznak tekintik minden állítását és történését, és követendő mintának a reklámban bemutatott életfelfogást, életstílust.

 Elkülöníthető az iskolai és az otthoni stressz?
Igen, bár van úgy, hogy a kettő együtt jár. Például, ha válnak a szülők, és a veszekedések tettlegességek a gyerek előtt zajlanak, a gyerek ilyenkor a belső energiáit nem az iskolai tevékenységére használja fel, ezáltal romlik az iskolai teljesítménye, ami újabb szorongást generál.

Az iskolákban a tanárok legtöbbször a viselkedésbeli és érzelmi tünetekkel találkoznak: például a gyerek túlérzékeny, ingerlékeny vagy éppen állandóan unott. De az oktalan szomorúság, düh, agresszivitás is idesorolható. A bohóckodás mögött is sokszor nagyon komoly szorongás bújik meg.

 Milyen tényezők vezethetnek még az iskolai stresszhez?
Ha a szülő és a gyerek kapcsolata nem harmonikus, kölcsönös függőség alakul ki, amely mindkettőjük számára teher. a gyermek szeparációs élménye nem múlik el a beszoktatási időt követően sem. Az elszakadás élménye nem zavarhatja a gyermek egészséges tevékenységeit, beleértve az iskolát, mint új helyszínt. Az ismeretlentől való félelemnek bizonyos mértékig természetes velejárója a szorongás, de ha ez folyamatos, és nem múlik el, akkor ezt már magatartási zavarként tartjuk nyilván.

 Az iskolai elvárások egyre magasabbak az idő előrehaladtával. Rengeteg ismeretanyagot kell elsajátítania a gyermeknek. Kevesebb idő jut játékra, amely oldhatná a feszültséget. Tehát van egy általános leterheltsége, amire rájönnek a napi, aktuális megmérettetések.

A vizsgák, versenyek, fellépések lámpaláza is egyfajta kóros teljesítményszorongás?
Nem feltétlenül. Sőt, inkább azt mondható, hogy ez egy természetes és egészséges szorongás, amelynek sokféle összetevője van: például a siker utáni vágyakozás vagy éppen a kudarctól való félelem. De egy egészséges gyermeknek maga a feladat valójában kaland, a feladat megoldására pedig a siker lehetősége inspirálja. Az egészséges egyensúly ezen a területen általában az első osztály második hónapjában áll be. Ilyenkor a kezdeti félelem feloldódik, ezután persze újabb, magasabb megfelelési szintek következnek, újabb ösztönzések: Javítsd ki! ; Próbáld meg még egyszer! , de már ott van az első megfelelési szint biztonsága, és ez hat az énképre, a belső igényszintre.

 Okozhat-e szorongást a beilleszkedés?
Ha a gyermek az osztályközösségben nem találja meg a helyét, mindenféleképpen. Ha úgy érzi, hogy nem fogadják be a közösségbe, vagy hogy osztálytársai között népszerűtlen, és nem szeretik őt, állandóan feszültségben fog élni, s ezért peremhelyzetbe kerül.

 Az is fokozhatja az iskolai szorongást, ha a gyermeket otthon nem segítik a tanulásban, a házi feladat elkészítésében - főleg első osztályban -, ha nem figyelnek rá kellőképpen, s ezért otthon felejti a felszerelését, vagy elveszti a könyvét; vagy neki több idő kell a feladat megoldására, mint a társainak (sürgetik őt).

 Továbbá akkor is szoronghat a gyermekeknek, ha a számonkérés nem korrekt, esetleg nem tanult dolgokat kérnek tőlük számon, elmaradt teljesítményéért a társai negatív módon diszkriminálják, vagy különórákkal leterheljük őt.

Hogyan lehet fölismerni, hogy a gyerek furcsa viselkedése mögött a részképességek zavara vagy szorongás áll-e?
Ezt a két területet nem lehet élesen elkülöníteni egymástól. Tanulási zavarokról akkor beszélünk, ha az ép értelemmel és érzékszervekkel rendelkező gyermek egy vagy több képesség hibás működése miatt bizonyos tantárgyból nem tud megfelelni a követelményeknek. Ennek leggyakrabban előforduló külső jelei, ha az elsős gyermek magatartása az órákon nyugtalan, kisgyermekes, dekoncentráltsága és fáradékonysága miatt pedig erősen csökken a teljesítménye. Ez a kínos és méltánytalan helyzet különféle védekezési reakciókra, furcsa viselkedésre kényszerítheti őt: bohóckodóvá, túlérzékennyé, agresszívvé válhat.

 Hogyan lehet megelőzni ezeket a helyzeteket, vagy - ha arra van szükség - változtatni a már kialakult állapoton?
A szülőknek meg kell tanulniuk a gyermek segítségkérésére aktív figyelemmel reagálni. A szabálytanulásban szerepe van az értelmi fejlődésnek, a szülő utánzásának és a felnőtt viselkedésével való azonosulásnak. A rossz szülő-gyerek kapcsolat, a szülő helytelen mintaadása megnehezíti az azonosulást a gyermek számára Ez jelentősen hátráltatja az erkölcsi fejlődését. Fogadjuk el őt egy változatos tulajdonságokkal felruházott önálló lénynek. Ne akarjuk magunkhoz hasonlítani, ráerőltetni a magunk eszményképét. Szeressük olyannak amilyen. Ez növeli az önbizalmát, és elősegíti önazonosságának kialakulását.

 Fontos, hogy képességeinek megfelelő elvárásokat támasszunk a gyermekkel szemben, a játékra mindig maradjon ideje, segítsünk beosztani az idejét, hogy kialakulhasson benne a rendszerességre, módszerességre való képesség.

 Folyamatosan ellenőrizzük házi feladatait, kérdezzük ki mindennap, biztosítsuk a nyugodt tanuláshoz szükséges fizikai feltételeket is

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Már százszor megmondtam... - hangzik el nap, mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a "megoldással" akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, hogy közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél -már a kisgyerek is- pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is olyan kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást - éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről és igényeiről Minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakció-elemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával.

"A gyerek ráérez arra, hogy az anya hajlamos átvenni a tennivalóit, ezért a "nem tudom" varázsige előbb-utóbb mentesíti őt a feladata alól... Az apával többnyire nem működik a dolog. "Hogyhogy nem tudod?! Próbáld meg még egyszer!" - feleli az apa. Ezt elmondta az anya már nemegyszer. A különbség csupán annyi, hogy az apának általában van türelme kivárni a próbálkozásokat. Mert kibírja a gyerek nyafogását, tehetetlenkedését. Vagy egyszerűen azért, mert büntet. Mindenesetre a gyerek első játszmakezdeményezésénél jelzi, hogy ő ebben nem partner.

Mitől "partner" az anya? Miért van az, hogy szinte minden családban az anya fegyelmező ereje a kisebb? Az anyaság első éveiben, amikor gyakran sír a kisbaba, az anya hozzászokik, hogy az ő dolga megoldani a gyerek baját, enyhíteni rossz közérzetét. Ez nemcsak saját életének tapasztalata, hanem ősi öröksége is a női nemnek. Minden gyerek úgy ismeri meg anyját, mint akinek lényege a segítés.

Az apa viszont - többnyire - már egy olyan életkorban válik fontos szereplővé a gyerek életében, amikor az már képes elfogadni a "muszáj"-t. Az anya személyéhez tehát történetileg is szorosan hozzátartozik mindenható segítsége, az apáéhoz nem. Az anya jelenléte előhívja a "kisbabás", felnőttekre támaszkodó magatartást, míg az apa az önállósághoz nyújt mintát és ösztönzést. Várható büszkesége arra serkenti az egészséges gyereket, hogy megfeleljen apja elvárásainak."

(részlet a Már százszor megmondtam c. könyvből)

 „Először engedek, aztán dühös leszek rá. Akkor meg parancsolgatni kezdek, amiért meg magamat utálom.”
 „Nem akarom azokat a hibákat elkövetni, amiktől én úgy szenvedtem gyerekként.”
„Annyira szeretném, hogy magabiztos, felelősségteljes, az életben jól boldoguló, vidám ember legyen belőle!”

Sok szülő érzi ugyanezt,  vagyis azt, hogy érdemes lenni kitörni ezekből az ördögi körökből, ennek megértésében segít ez a könyv is, ami ugyanarról a tranzakció-analitkus módszerről szól, amit  Eric Berne: Emberi játszmák című nagy sikerű könyvéből ismerhetünk. A felismerés után jön a gyakorlás, a játszmák megállítása és ennek  elsajátítása. Ha ez egyedül nem megy, érdemes szakmai segítséget is kérni ebben. A Dadaszolgálat is szívesen segít ebben az érdeklődő aktív szülőknek!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Friss kutatások szerint ha a fegyelmezés részeként testi fenyítést is alkalmaznak olyan gyerekeknél, akik genetikailag hajlamosabbak az agresszív viselkedésre, azzal csupán még agresszívabbakká teszik őket.

Sok szülőnek érthettlen, hogy mi okozhatja gyermeke félelmeit. December hatodika -Mikulás ünnepe, amit a gyerekek annyira várnak. Ám amikor szemtől, szembe állhatnának a Mikulással sok gyerek sírva fakad, fél odamenni a "jó öreg Mikuláshoz".

Mi lehet ennek az oka?

A félelem része az ember életének. A gyermekek is, fejlődésük során különféle félelmeket élnek át. Vannak akik többet és vannak akik kevesebbet. Szinte minden gyermek megtapasztalja az elválástól való félelmet. A biztonságot, a támaszt a szülő jelenti a gyermek számára, így elváláskor, fél, hogy teljesen magára marad. Nagyon sok gyermek fél az idegenektől, a sötétségtől, mások a szörnyektől, állatoktól, erős hangoktól. Az én csoportomba jár egy kisfiú, aki a mesefilmek sejtelmes zenéjétől fél és ez külsőleg is látszik rajta, elsápad, reszket. Ezért mindig nagyon meg kell válogatnom, hogy milyen filmet nézünk meg. Mostanában nagyon sok olyan mesefilm van, ami félelmet kelthet a gyerekekben. Érdemes válogatni!

Mi felnőttek nem tudunk magyarázatot adni ezekre a félelmekre, arra gondolunk, hogy esetleg a mi nevelésünkben lehet valami hiba.

A félelemnek több kiváltó oka lehet:

1. A fejlődést kísérő félelmek. Sok-sok tapasztalás hatására ezek a félelmek idővel megszűnnek, de a felnőtt biztonságot nyújtó jelenlétére szükség van.
2. Hajlam a félelemre. Az öröklődéssel szemben nincs teendőnk, de türelemmel, megértéssel bátorítani tudjuk a bátortalan gyermeket. Megtaníthatjuk, hogyan kezeljen bizonytalan helyzeteket.
3. Tanult, a nevelés hatására kialakult félelmek. A környezetnek, a felnőtt viselkedésének nagy szerepe van az ilyen típusú félelmek kialakulásában. A gyermek utánzás útján tanul. Ha mi félünk valamitől, ő is félni fog, pedig egyébként nem félne. Az örökösen valamiért aggódó, félénk, bizonytalan szülő viselkedése "átragad" a gyermekre, állandó félelmet kelt. Viszont a biztonságot sugárzó szülő erőt ad a gyermeknek. Gyakran a család nevelési eljárásai keltenek félelmet a gyermekben. A túlzott követelmények, büntetés, állandó kritizálás, elhanyagolás is lehet a félelem forrása.

Általános érvényű szabály nincs arra, hogyan bánjunk gyermekünkkel, ha félelmei vannak. Függ a szituációtól, a gyermekünk személyiségétől, az eddig szerzett tapasztalataitól. Bizonyára minden szülő ismeri a gyermekét annyira, hogy megtalálja a megfelelő módszert a félelmei kezelésére. A lényeg először is az, hogy vegyük észre, ha fél a gyermekünk, majd figyeljünk rá, támogassuk őt azok leküzdésében. Legyünk megértőek, erősítsük önbizalmát, hogy merjen új, ismeretlen helyzeteket kipróbálni.

Ha tehát fél a gyermeked a Mikulástól, tudnod kell, hogy számára mi a legbiztonságosabb megoldás: ha megfogod a kezét és vele együtt mész oda a Mikuláshoz, vagy elég, ha csak a háta mögött állsz, de érzi a közelségedet. Az is lehet, hogy idén még nem megy oda, de jövőre már igen, mert sok tapasztalásban lesz része egy év alatt, ami magabiztossá, bátorrá teszi.

 

A gyerekek nagyon hamar megtanulják, hogy testvérüket nem ököllel, hanem szóval tudják legjobban bántani. Ha csúfolódnak, komisz szavakat vágnak egymás fejéhez, eljött a közbelépés ideje. Ne pártoskodjunk, csak mutassunk rá az elfogadhatatlan viselkedésre és szavakra, és vegyük rá őket, hogy inkább beszéljék meg a dolgot. Mondjuk el nekik, hogy nem kell mindenben egyetérteniük, de ezt úgy tegyék, hogy közben nem bántják, csúfolják, alázzák meg a másikat. Ezek fontos lépések ahhoz, hogy felelős felnőtté váljanak.

A kutatások szerint azok a gyerekek, akik nincsenek jó kapcsolatban testvérükkel, nagyobb eséllyel lesznek viselkedési nehézségeik illetve válnak erőszakossá. A jó szülők megtanítják gyerrmekeiknek a véleménykülönbségeket úgy kifejezni, hogy közben ne bántsák egymást - sem szóban, sem fizikálisan. Ahányszor a gyerek rosszul viselkedik, kiváló alkalom arra, hogy megbeszéljük velük, hogyan kezeljék a konfliktusokat. Alkalom adódik arra, hogy éreztessük velük a családi összetartozás értékét, a kedvesség és érzékenység fontosságát: legyenek megértőek, gondoskodóak és könyörületesek.

A féltékenykedés, méreg és versengés miatt elhangzó szavak igen bántóak lehetnek. Íme néhány példa, a szokásos testvéri rivalizálásokra és azok helyes kezelésére:

1. Az egyik gyerek kap egy új biciklit, míg a másik megörkli a régit. A kicsi el van keseredve és verekedni kezd a nagyobbal. Tipp: Fessük újra a régit vagy ragasszunk rá új matricákat. Tegyünk rá kosarat, csengőt, próbáljuk meg újjá és izgalmassá varázsolni.

2. Az egyik gyerek jobb jegyeket kap, mint a másik, ezért csúfolják egymást. Tipp: Mondjuk el nekik, hogy néha az eredmény nem rajtunk múlik, az a fontos, hogy mindent elkövetett-e a siker érdekében.

3. Az egyik gyereket beválasztják az iskolai focicsapatba, a másikat pedig nem, ami irigységet vált ki belőle. Tipp: Szembesítsük a gyereket az érzéseivel, ne söpörjük be az asztal alá a problémát és ne is bagatellizáljuk el azt. Mondjuk el mindkét gyermeknek, hogy sajnos az életben nem minden sikerül. Az emberek nem egyformák, mindenkinek máshoz van tehetsége, más adottságai és képességekkel van megáldva. A legfontosabb, hogy a tehetségünkből a lehető legtöbbet kihozzuk. Bár nem jó csalódni, de aki nem mer, az nem is nyer. Itt az ideje ezt is átbeszélni a gyerekekkel.

Biztassuk, hogy próbálja meg újból, mert az a sikerhez vezető egyetlen út. Biztassuk őket, hogy támogassák egymást: legyenek megértőek, gondoskodóak és könyörületesek egymással. A családon belül örülni kell egymás sikereinek és támogatni kell azt, akinek valami nem sikerrül. Meséljünk nekik más hasonló példát a családból, hogy a gyerek ne higgye, hogy ő az egyetlen, akinek valami nem sikerült. Fogadjuk el gyermekünk érzelmeit, és biztassuk, hogy a jövőben is ossza meg azokat velünk.

4. Az egyik lányunk gyorsabban érik, mint a testvére és emiatt igen büszke magára. Tipp: Beszéljünk mindkét lányunkkal a nők fejlődéséről és éréséről. A genetikai és hormonális változásokra nincs befolyásunk, akkor történnek meg, amikor eljön az idejük. Amikor a gyerekek kisebbek, még könnyebb megoldani a problémákat. Ahogy nőnek, a gondok is egyre komolyodnak, előre fel kell őket készíteni rájuk. Tanítsuk meg korán nekik, hogy támogassák egymást ahelyett, hogy gúnyt űznének egymásból. Amikor ugyanis nehézségek merülnek fel, lehetőség adódik arra, hogy kimutassák szeretetüket, gondoskodásukat, megtanuljanak megküzdeni az esetleges sikertelenséggel és az elkeseredettséggel

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

A gyermeknevelés során a következmények nagy szereppel bírnak a gyermek viselkedésének alakulásában. A pozitív és a negatív következményeknek is van helye!

Pozitív következmény (dicséret, jutalom, stb.) esetén az adott viselkedés gyakorisága nő, a viselkedésminta rögzül, míg negatív következmény (figyelem megvonás, jutalom megvonás, büntetés, stb.) esetén az adott magatartás megjelenési valószínűsége csökken. Mindkét módszernek helye van a nevelésben, de érdemes árnyalni a képet.

A jutalmazás szerepe

Kezdjük a jutalmazással! A legegyszerűbb és legfontosabb jutalmazás a figyelem és a dicséret. Az átgondolt, tényleges erőfeszítéssel arányos dicséret szárnyakat ad. Figyeljük csak meg a csecsemőket, akik annál büszkébben gyakorolják újra és újra frissen megszerzett tudásukat, minél több figyelmet és dicséretet kapnak cserébe szüleiktől. Pontosan a figyelem az, ami megerősíti a "rosszalkodást", ilyenkor a gyermek ezzel harcol ki figyelmet magának, mert az elfoglalt szülők a "jó" gyereket sajnos nem érnek rá jutalmazni a figyelmükkel.

KÉsőbbi életkorban egyéb jutalmazási formák (játékok, ajándékok) is előtérbe kerülnek, de ezzel mindig bánjunk óvatosan. A túlzásba vitt pénz és ajándék jutalom elveszi a teljesítmény felett érzett öröm ízét, odáig juthatunk, hogy a gyerek már csak pénzért hajlandó teljesíteni. Tudatosítani kell, hogy nem nekünk tanul, hanem saját jövőjét építi, hogy az igazi jutalom a siker érzése, a győzelem önmagunk felett.

A büntetés szerepe

A büntetés szerepe is nagyon fontos, ezzel tiltjuk le a helytelen viselkedésformákat. Legegyszerűbb módja, ha maga a viselkedés jár negatív következményekkel, például a forró étel megégeti a szánkat. A helyes büntetés figyelem és jutalom megvonásból áll! Például hisztiző gyermeket soha ne jutalmazzunk a figyelmünkkel, ilyen figyelem a nevetés is, de a kiabálás is. Amennyire lehet igyekezzünk a gyereket az adott szituációból kimenteni, gyakran segít, ha nyugodt környezetben (pl. csendes szobában) hagyjuk lehiggadni.

Kezdeti életévekben remekül működhet a figyelemelterelés, későbbi életkorokban a várt jutalom megvonása. A fizikai büntetést (verés) mindenképpen kerüljük el! A verés valójában a szülő tehetetlenségéről szól, azt árulja el, hogy kifogytunk a nevelési eszközökből vagy a türelemből, esetleg mindkettőből. Az erőszak erőszakot szül, további ellenállásra készteti a gyereket (újra és újra kiharcolja a pofont). Jobb esetben játékain, rosszabb esetben környezete gyengébb tagjain vezeti le a feszültséget, indulatokat.

Korlátokra szükség van

A két szélsőséges nevelési stílus, a drákói szigor és a mindent megengedő nevelés között van az aranyközépút, mindkét szélsőség káros. Talán a túlzó szigort könnyebb megérteni. Az erős korlátozás, büntetések, ne adj isten, verések önbizalomhiányt, agresszivitást szülnek, felnőttkorban gyakran vezetnek kisebb, nagyobb személyiségzavarokhoz, beilleszkedési, kapcsolatteremtési gondokhoz.

Sajnos legalább akkora gondot jelent a korlátok hiánya is. Különösen az empátia tanulása, az érzelmi intelligencia fejlődése sérül, ha a gyermeket nem tanítjuk meg mások érdekeinek tiszteletben tartására. Ez már a homokozóban indul a lapát kölcsönadásával. Az aprócska emberkét se mentsük fel azzal, hogy milyen aranyos ha hisztizik, hogy verekedésnél a másik gyerek kezdte, ő csak rendszeresen belekeveredik, csak megvédi magát. A szociális szabályok tanítása a gyerek későbbi beilleszkedését, közösségi sikereit alapozzák meg.

Egy gyermek, de még egy serdülő sem tud vigyázni magára. Bármennyire "lázadozik" a korlátozás ellen, a stabil, kiszámítható határoktól érzi biztonságban magát. A jól átgondolt határok megóvnak, segítik az érzelmi fejlődést. A korlátlan szabadság ijesztő és káros. A határok feszegetése azonban része a fejlődésnek, az önismereti tanulásnak.

A szabályok szerepe

Fontos hangsúlyozni, hogy csak a stabil, kiszámítható, csak a szükséges mértékig mobilis határok segítik a fejlődést. A gyermeket összezavarja, ha egyik nap szabad a falat összefirkálni, másik nap komoly büntetés jár érte. Igyekezzünk csak akkor tiltani, ha azt komolyan is gondoljuk. Lehetőség szerint fáradtság, figyelmetlenség miatt se engedjük meg azt, amit egyébként nem tennénk. A legfontosabb azonban, hogy igyekezzünk önazonosan viselkedni. Ez azt jelenti, hogy azt tegyük és mondjuk, amit valóban érzünk, a gyerekek megérzik a színlelést.

Ez a cikk a webbetegen jelent meg eredetileg!

A szemléletében teljesen azonos a Szuperdada elveivel!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Dicséret és jutalmazás
 
A leghatékonyabb jutalmazás a figyelmes odafordulás, az elfogadás, a dicséret és a szeretet. Sem az édesség, sem valamilyen különleges élmény, sem egy új játék nem feltétlenül jutalomértékű. A pontozótáblára adott csillag vagy egy különleges kiruccanás épp úgy alkalmas a jó magaviselet elősegítésére, mint egy drága ajándék.

Következetesség
 
Ha meghoztál és kimondtál egy szabályt, ne változtass rajta a békesség kedvéért, vagy mert valami zavaró dolog közbejött. Tegyél róla, hogy a szabályt mindenki - a párod is és más gondozó is - betartsa és betartassa. A szabály, az szabály.

Napirend
 
Tarts rendet az otthonodban, és tartasd be a napirendet is. Határozd meg a felkelés, az étkezések, a fürdés és a lefekvés idejét. Ezek a család életének sarokpontjai. Ha a napirend beállt, akkor már lehetsz rugalmasabb is, ha például szabadságon vagy. A napirend adja meg a családi élet keretét, de nem szabad túlságosan merevnek lennie.

Korlátok és határok
 
A gyereknek tudnia kell, hogy viselkedésének korlátai vannak - van, ami elfogadható, van, ami nem. Neked kell kijelölnöd a határokat és a korlátokat, és meg kell mondanod a gyereknek, hogy mit vársz el, illetve mit nem fogadsz el tőle.
Fegyelem
Csak akkor maradnak a helyükön a korlátok, ha fegyelem van. Ez határozott és tisztességes - a fair play szabályainak megfelelő - kontrollt jelent. Meglehet, hogy ennek fenntartásához a tekintély hangján kell szólnod a gyerekedhez, hogy az üzeneted célba érjen.

Figyelmeztetés
 
A figyelmeztetésnek két formája van. Az egyik fajta az, amikor te vagy az a beszélő óra, aki szól a gyereknek, hogy közeledik a lefekvés ideje, vagy hogy hamarosan tálalod a vacsorát. A másik eset, amikor figyelmezteted, hogy amit tesz, helytelen, nem fogadható el. Ez módot ad neki, hogy minden további fegyelmezés nélkül, önként is változtasson a viselkedésén. ( A figyelmeztetés nem egyenlő a fenyegetéssel az ugyanis TILOS!)

Magyarázatok
 
A kisgyerek nem érti, hogy mit akarsz tőle, hogyan kell, illetve hogyan nem lehet viselkednie, ha nem magyarázod meg neki. Mondd és mutasd is meg, amire kéred, hogy biztosan felfogja. Ne adj túl bonyolult magyarázatokat, és ne okolj meg mindig mindent. Amikor fegyelmezed a gyereket, az életkorának megfelelően mondd el neki, ( egyszerűen) hogy miért teszed. Kérdezz rá, valóban érti-e a fegyelmezés okát.

Önuralom
 
Te vagy a szülő, a főnök, és a te kezedben van a kormánykerék. Ne reagálj dühvel a hisztizésre, és ne ordíts rá vissza, ha üvölteni kezd. Te vagy a felnőtt. Ne hagyd, hogy a saját kölyköd felhúzzon!
HA nem megy kérj tőlünk segítséget!

Felelősség
 
A gyerekkor arról is szól, hogy fel kell nőni. Hagyd meg a gyerkőcnek a maga felelősségét ebben a folyamatban. Legyenek olyan dolgok, amelyeket kipróbálhat, apróságok, amelyeket megtapasztalhat, hogy önbizalma legyen, hogy magától is rájöhessen mindarra, amire az életben szüksége lesz. Vond be őt a család életébe. Arról azonban bizonyosodj meg, hogy az elvárásaid reálisak - ne tedd ki csemetédet felesleges félelmeknek vagy kudarcoknak.
 
Lazítás
 
Szabadidőre mindenkinek szüksége van - még neked is. Gondoskodj róla, hogy a gyerek lefekvéskor ellazuljon, feloldódjon: mesélj neki, engedd, hogy hozzád bújjon. Ám teremts magadnak is lehetőséget a kikapcsolódásra, és legyen a párod számára is időd, amikor kettesben vagytok, és csak egymással törődtök.
 

A  bejegyzés  a pédaképünk Jo Frost Szuperdada elvei alapján készült!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Az óvodáskorú gyermekek gondolkodásmódjáról, a mesék rájuk gyakorolt hatásáról és az életkornak megfelelő olvasmányokról beszélt dr. Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus az Erdélyi Figyelő Családi magazinjában. A beszélgetésből az is kiderül, hogyan segítheti a szülő gyermeke érzelmi intelligenciájának fejlődését

.https://www.youtube.com/watch?v=rXxiuOFt2Q8

Az alvás, altatás mindnnapos probléma a gyereknevelésben, ezért érdmes elolvasni ezt az összefoglaló cikket!

 A brit gyerekek kétharmada nem alszik eleget, a hatévesek átlagosan csak este fél tízkor kerülnek ágyba - derítette ki egy brit tanulmány. Kétezer gyerek alvási szokásait térképezte fel a szigetország minden tájékáról.

A probléma súlyosságát mutatja - írta a The Daily Telegraph című brit lap -, hogy a kisiskolások negyede hetente legalább egyszer elalszik tanítás közben. Ha pedig a gyerkőc alvászavarossá válik, az felnőtt életének teljesítményére is kihathat.

Kialvatlan fiatalok

Míg régen a lefekvés utáni meséhez ragaszkodtak altatóként, mostanság tévé vagy számítógép hangjára szundítanak el a gyerekek. A nagyobbak az alvásidejükből áldoznak netezésre, tévézésre, számítógépes játszadozásra. Utóbbit az iskolások csaknem 70%-a teszi estéről estére, 62%-uk a világhálón a YouTube videomegosztó portált látogatja szintén minden áldott este. A felmérés földrajzilag azt mutatja, hogy Birminghamben alszanak a legkevesebbet a gyerekek - egy tízéves éjjelente átlagosan 7 óra 28 percet -, Oxfordban pedig a legtöbbet - 11 óra 22 percet. Az átlag hatéves 21.33-kor alszik el, a nyolcesztendős 21.49-kor, a 15 éves pedig 23.52-kor.

- Az adatok egybecsengenek a mi felméréseinkével, amelyek 250 általános iskolai tanárra terjedtek ki. Tízből kilenc arra panaszkodott, hogy a gyerekek kialvatlanságuk miatt nem tudnak figyelni - idézte a lap Jan Turnert, a brit Alvás Tanács munkatársát, aki szerint a szülők nem kellően szigorúan parancsolják ágyba gyerekeiket.

Ezért nem alszik

Hazai adatok nem állnak rendelkezésre, ám szinte biztosra vehető, hogy itt sem jobb a helyzet. Nálunk is sok édesanya panaszkodik arról, hogy a gyerkőcöt ágyba dugni legalábbis roppant kellemetlen rituálé, mivel a kicsi nem akar időben elaludni, ám az esetek jelentős részében ez csak a jéghegy csúcsa. Valójában ugyanis sokkal komolyabb problémák állnak annak háttérben.

Ha például sokáig dolgozol, és későn érsz haza, máris kitolódhat a lefekvés ideje. A lelkiismeret-furdalás ugyanis, amiért nem töltöttél elég időt csemetéddel, úgy nyilvánul meg, hogy este próbálod behozni a lemaradást.

Ez a mai világban mindennapos jelenség. Ám a gyerek megérzi, ha bizonytalan vagy a lefektetést illetően, ezért mindig látszódjon rajtad, hogy nem viccelsz - te vagy a főnök, és te határozod meg, mettől meddig tart az alvási idő. Legyél erélyes - de ne félelmetes, és a hangos szavakat is kerüld -, mindig ugyanabban az időben parancsold ágyba csemetédet, ugyanis a rendszertelenség súlyos alvászavarhoz vezet.

Így lesz könnyebb az altatás

Ahhoz, hogy ne kelljen minden estét veszekedéssel zárni, érdemes néhány dolgot betartanod a már említett rendszerességen kívül. Ha a gyerek nem tudja mindazon ingereket, eseményeket feldolgozni, melyek a nap folyamán érték, akkor előfordulhat, hogy csak hánykolódik az ágyában, ahelyett, hogy kialudná magát. Ezért lefekvés előtt mindig beszéljétek át a történteket - ez már önmagában feszültségoldó hatással bír.

Életkori sajátosság, hogy a kisgyerekek legtöbbje fél az elkülönítéstől. Érdemes nyitva hagyni csemetédnek az ajtót, hogy ne érezze magát egyedül, de akár kisebb fényforrásokat, világító matricákat is tehetsz a szobájába, melyek ugyancsak bizonyos fokú biztonságérzetet keltenek benne.

A fáradtságnak megvannak a maga jelei, például nyűgösség, szemdörgölés, figyelmetlenség. Ha ezeket észleled, akkor érdemes átkísérni a gyerkőcöt a szobájába, és lassan, megnyugtató hangon mesélni neki. Így sokkal hamarabb elalszik, mint ha csak úgy bedugnád az ágyba, és ráparancsolnál, hogy csukja be a szemét.

A te gyereked hány órát alszik egy nap?

Forrás: Femina.hu