Segitség, gyerekeim vannak!

Minden évben elhatározom, hogy idén csak azért is kibírom a rokonok kellemetlenkedő kérdéseit –mondják sokan. - "De előre tudom, hogy ugyanaz lesz, mint tavaly. Vagy azelőtt. Valamelyik kedves nagynénim újra megkérdezi, mikor lesz már egy rendes pasim, vagy miért dolgozom olyan sokat. Én meg mivel nem akarom leüvölteni a haját, motyogok valamit, majd az első adandó alkalommal lelépek az ebédről – szegény anyukám legnagyobb bánatára."

Te is előre rettegsz a családi ebédektől? Segítséget kértünk szakértőnktől, Révész Renáta Liliána Szuperdadától, hogyan érdemes válaszolni a kedvességnek álcázott gonoszkodó kérdésekre.

Ne hagyd magad!

- Karácsonykor sokan elhatározzák, ha törik, ha szakad, kedvesek lesznek és nem vesznek össze senkivel – kezdi Révész Renáta Liliána. - Akármilyen idegesítő is egy rokon, nem szólnak vissza. Ez azonban rengeteg feszültséget és frusztációt okoz bennük, hiszen lássuk be, vannak rokonok, ismerősök, sőt akár barátok is, akik kedves kérdésnek álcázzák gonoszkodó megjegyzéseiket.

A Szuperdada szerint azonban nem kell mindenáron kedvesnek lenned! Ez ugyanis önmagában akkora energiát kíván, hogy aztán nem csoda, ha azért robbansz, mert sótlan a húsleves vagy pedig megtörten elsomfordálsz, és napokig bánkódsz a sértő megjegyzéseken. Ha te is azok közé tartozol, akik – ha megbántják – képtelenek azonnal visszavágni, akkor most figyelj!

A nevetés a legjobb fegyver 

- A legfontosabb, hogy próbáld meg humorral elütni a kérdéseket. - Neked nem kell gonoszkodnod, viszont válaszodban ügyesen álcázd, hogy legszívesebben azt válaszolnád: semmi közöd hozzá. Hiszen a túl személyes kérdéseket pont azért teszik fel egyesek, mert tudják, hogy gyenge pontra tapintanak vele, és hiába álcázzák azt kedves érdeklődésnek, azok valójában bántóak, szemtelenek és indiszkrétek.

Kérdés: Mikor házasodtok már össze?

Válasz: Amikor jónak látjuk.

Vagy: Amikor eljön az ideje.

Kérdés: Terveztek gyereket?

Válasz: Most nem, de lehet hogy holnap már igen.

Vagy: Amikor megfogan. Hiszen a gyerekek akkor szoktak jönni, amikor megfogannak.

Kérdés: Jól nézel ki. Felszedtél néhány kilót?

Válasz: Tényleg? Nem is vettem észre?! (Vagyis neked sem kéne...)

Vagy: Voltál mostanában szemésznél?

- Ez utóbbi egy kicsit szemtelenebb válasz, de csak pont annyira, amennyire a kérdés – mondja a Szuperdada. - Hiszen, ha valaki tudja a másikról, hogy hadilábon áll a kilókkal, akkor arra figyelmeztetni, hogy meghízott, egyértelműen azt jelenti, bántani akar. Ha ezt nem mered bevállalni, akkor akár azt is mondhatod: „Miért? Szerinted nem áll jól?" És ha erre valakinek van képe azt mondani, hogy nem, akkor feleld ezt: „A pasimnak/nekem így tetszik."

Kérdés: Még mindig azzal a fucsa fiúval jársz?

Válasz: Ja, de már nem furcsa.

Kérdés: Nem is értem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te, miért nincs még barátja...

Válasz: Lehet, hogy veled van a hiba, ha nem érted.

Kérdés: Mit is tanulsz az egyetemen?

Válasz: Majd, ha végeztem, megmondom.

Kérdés: Olyan fáradtnak és nyúzottnak tűnsz. Muszáj dolgoznod?

Válasz: Hobbiból dolgozom.

Ezek alapján már te is képes leszel megfelelő válaszokat adni, csak tartsd be a fenti alapszabályokat. Vagyis igyekezd elvenni feleleteid élét, és ne bántódj meg, mert már igazán tudhatnád: család ellen nincs orvosság.

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Régen rossz, ha elveszítjük a gyermekünk feletti ellenőrzést. Az ellenőrzés persze legyen észrevétlen, de tegyük észrevehetővé rosszalkodó gyermekünknek, hogy ha valóban rosszat csinált. És ilyenkor értessük is meg vele, miért vagyunk elégedetlenek

Kritikus pillanatokat jelent, amikor rádöbbenünk, hogy gyermekünk "rossz" és gyakran feszült. Ha durván legorombítjuk, esetleg pofonnal is kísérjük mondandónkat (ami elfogadhatatlan!), üzenetet fogalmazunk meg: egyértelműen tudtára adjuk, hogy hatalmunk van felette.

- Sokszor éhség, unalom, fáradtság vagy a túl sok inger váltja ki a dührohamokat. Próbáljuk meg megfigyelni, nem szerepel-e ezek közül valamelyik rendszeresen a kiváltó okok között, és lehetőleg előzzük meg nassolással, csendes játékkal vagy korai altatással.

- Sokszor a csalódás, frusztráció a kiváltó ok. Valamennyi kihívásra szükségük van ugyan a gyerekeknek, de a képességeiket jelentősen meghaladó játékok csak frusztrációt okoznak, és rontják az önbecsülésüket.

- A növekvő frusztrációt, dühöt vagy indulatot próbáljuk enyhíteni, elterelni. Legyen lehetősége a gyereknek levezetni az energiáit, legyen sok szabad ideje és tere, hogy szaladgálhasson.

- Apróságokban hadd irányítsa a gyerek a saját életét. Hadd válassza ki, a piros vagy a kék bögrét kéri – ilyesmiben könnyedén tud dönteni, és boldog lesz, hogy ő irányíthat, és a szülő elfogadja az ő választását. Eldöntendő kérdéseket tegyünk fel, a nyitott kérdések még túl nehezek lehetnek, és növelhetik a frusztrációt.

- Segíthet az indulat levezetésében, ha megfogalmazzuk a gyerek helyett „tudom, hogy most dühös vagy”, ezután vigasztaljuk kicsit és próbáljuk meg elterelni a figyelmét.

- A gyerekek sokszor a szülői tiltásra reagálnak így. Gondoljuk meg, melyik csatát érdemes megvívni, mikor érdemes inkább alkudozni vagy elterelni. „Miért nem kalapálod inkább a gumiszőnyeget a nagymama vitrinje helyett?” Próbáljunk olyan megoldást keresni, ami mindkét félnek elfogadható.

- A dühkitörés alatt a gyerekek nem gondolkoznak logikusan, ilyenkor nem értik meg a logikus magyarázatokat vagy vigasztalást. A roham alatt a legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk nyugodtak maradni, és nem venni róla tudomást. Ha a szülők elvesztik a fejüket, a gyerekek még inkább. Ne mozdítsuk el a gyereket (kivéve, ha nem biztonságos helyen van), ne szegüljünk ellen, és ne vegyük fel a szemkontaktust.

- Miután lenyugodott, halkan beszéljünk hozzá, a nagyobb gyerekeknek segítsünk szavakba önteni az érzéseiket (pl. „Tudom, hogy csalódtál”). Segítsünk, hogyan kezelje az érzéseit („Mindenki csalódik néha. Szólj nekem, ha valami miatt csalódsz, és megbeszéljük, hogyan lehetne javítani rajta”). Mondjuk el a gyereknek, hogy szeretjük, és tereljük el a figyelmét valami más tevékenységgel.

- Ugyanakkor ne adjuk be a derekunkat a dühroham alatt, bármit is akar. Ne feledjük, azért csinálja, mert el akar érni valamit, és ha rájön, hogy ily módon megkapja, ne legyenek illúzióink: legközelebb pontosan fogja tudni, mit kell tennie. Ugyanígy ne is nevessük ki. Ez is pozitív megerősítés, és azt jelenti a gyerek számára, hogy nem tartjuk tiszteletben az érzéseit.

- Nyilvános helyen különösen kínos a dührohamok kezelése. Elsősorban ne érezzük magunkat rossz szülőnek, valószínűleg a „nézőközönségben” is sok a szülő, akik átestek ugyanezen. Ilyenkor viszont érdemes lehet felkapni a gyereket, és elvinni valami csendesebb helyre, például beszállni az autóba. De ugyanúgy ne adjuk be a derekunkat, vigasztaljuk meg, és gondoljuk át, nem volt-e valami olyan kiváltó ok, amit meg tudtunk volna előzni.

*******************************************************************

 Forrás:www.gyermekevek.hu