Segitség, gyerekeim vannak!

A mese ereje fantasztikus. Most gyógyítani készül. A bátorságpróba címmel igazi kuriózumesekönyv jelent meg a daganatos és leukémiás gyermekek sz ámára. A könyv segít megismerni a betegséget és az ezzel járó  megpróbáltatásokat.

Bartos Erika meséjének titka, hogy a gyermekekről szól, a kórházi mindennapjaikat eleveníti meg, úgy, ahogy az a valóságban is történik. Bemutatja a különböző beavatkozásokat, kezeléseket (a képalkotó vizsgálatoktól elkezdve, a kemoterápián át a sugárkezelésig bezárólag), így feloldható az ismeretlentől való félelem.

A szerzők szándéka: "Célunk, hogy a beteg gyermekek e könyv segítségével előzetesen megismerjék, ami velük történik majd és, ami rájuk vár a gyógyulásig tartó nehéz időszakban."

Ha tetszett a bejegyzés, ossza meg /oszd meg másokkal is!

Keressen minket a facebookon is, kattintson!

Már százszor megmondtam... - hangzik el nap, mint nap sok-sok családban. Vajon mi az oka, hogy a "megoldással" akkor is újra és újra próbálkozunk, ha nyilvánvalóan hasztalan? Ennek megértéséhez segít hozzá az a sok tapasztalat, mely a világ különböző tájain dolgozó pszichológusok megfigyeléseiből épül lassacskán rendszerré. Ezekből tudjuk, hogy közléseinknek fontos háttérüzenete lehet: szándékot, indulatot, érzelmet rejtenek, s ezt a másik fél -már a kisgyerek is- pontosan érzékeli. Csakhogy mindaddig ő is olyan kendőzött formában reagál, míg nem kap szavakba öntött eligazítást - éspedig nem a tennivalóiról, hanem a másik érzéseiről és igényeiről Minden ép értelmű, egészséges személyiségű ember megtanítható saját, eddig nem vállalt érzelmei felismerésére és megfogalmazására. Ehhez kíván gyakorlati segítséget nyújtani a szerző a kommunikációkutatás, a tranzakció-elemzés és a szociálpszichológia sok fontos eredményének bemutatásával.

"A gyerek ráérez arra, hogy az anya hajlamos átvenni a tennivalóit, ezért a "nem tudom" varázsige előbb-utóbb mentesíti őt a feladata alól... Az apával többnyire nem működik a dolog. "Hogyhogy nem tudod?! Próbáld meg még egyszer!" - feleli az apa. Ezt elmondta az anya már nemegyszer. A különbség csupán annyi, hogy az apának általában van türelme kivárni a próbálkozásokat. Mert kibírja a gyerek nyafogását, tehetetlenkedését. Vagy egyszerűen azért, mert büntet. Mindenesetre a gyerek első játszmakezdeményezésénél jelzi, hogy ő ebben nem partner.

Mitől "partner" az anya? Miért van az, hogy szinte minden családban az anya fegyelmező ereje a kisebb? Az anyaság első éveiben, amikor gyakran sír a kisbaba, az anya hozzászokik, hogy az ő dolga megoldani a gyerek baját, enyhíteni rossz közérzetét. Ez nemcsak saját életének tapasztalata, hanem ősi öröksége is a női nemnek. Minden gyerek úgy ismeri meg anyját, mint akinek lényege a segítés.

Az apa viszont - többnyire - már egy olyan életkorban válik fontos szereplővé a gyerek életében, amikor az már képes elfogadni a "muszáj"-t. Az anya személyéhez tehát történetileg is szorosan hozzátartozik mindenható segítsége, az apáéhoz nem. Az anya jelenléte előhívja a "kisbabás", felnőttekre támaszkodó magatartást, míg az apa az önállósághoz nyújt mintát és ösztönzést. Várható büszkesége arra serkenti az egészséges gyereket, hogy megfeleljen apja elvárásainak."

(részlet a Már százszor megmondtam c. könyvből)

 „Először engedek, aztán dühös leszek rá. Akkor meg parancsolgatni kezdek, amiért meg magamat utálom.”
 „Nem akarom azokat a hibákat elkövetni, amiktől én úgy szenvedtem gyerekként.”
„Annyira szeretném, hogy magabiztos, felelősségteljes, az életben jól boldoguló, vidám ember legyen belőle!”

Sok szülő érzi ugyanezt,  vagyis azt, hogy érdemes lenni kitörni ezekből az ördögi körökből, ennek megértésében segít ez a könyv is, ami ugyanarról a tranzakció-analitkus módszerről szól, amit  Eric Berne: Emberi játszmák című nagy sikerű könyvéből ismerhetünk. A felismerés után jön a gyakorlás, a játszmák megállítása és ennek  elsajátítása. Ha ez egyedül nem megy, érdemes szakmai segítséget is kérni ebben. A Dadaszolgálat is szívesen segít ebben az érdeklődő aktív szülőknek!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

Keress minket a facebookon is, kattints!

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek a gyermekkorát tönkretették a szülei, vagy akik tudni szeretnék, hogy (leendő) szülőként hogyan kerüljék el a „mérgező” viselkedésformákat. Csak nyerhet vele, aki elolvassa.

Sokunk számára természetes, hogy jó viszonyt ápolunk a szüleinkkel, a hozzájuk fűződő kötelék általában a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épül. Be kell azonban látnunk: a velük való jó kapcsolat privilégium, amely sokak számára nem adatott meg.


Susan Forward Mérgező szülők című könyvének alcíme a következő: Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktől, és nyerjük vissza életünket? A szerző ugyanis nemcsak azzal foglalkozik írásában, hogy leírja, mitől lesz valaki rossz szülő, hanem arra is kísérletet tesz, hogy megtanítsa az áldozatul esett gyermekeknek, miként iktathatják ki a „mérgező hatást” felnőtt életükből.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy tökéletes szülők nem léteznek. Lehetetlen minden pillanatban teljes odafigyeléssel a gyermek rendelkezésére állni, éppen ezért előfordulhat, hogy a szülő néha nem úgy reagál, ahogyan kellene. Ettől még nem lesz valaki rossz anya vagy apa, „mérgezővé” az tesz valakit, ha negatív viselkedési formái állandóan és túlnyomórészt jelen vannak a gyermek életében. Annak érdekében, hogy mindenki tisztázhassa magában, érinti-e őt ez a probléma, Susan Forward egy teszttel kezdi könyvét. A teszt kitöltőinek gyermek-és felnőttkorukra egyaránt vonatkozó kérdésekre felelniük kell, az igen-válaszok mennyisége alapján pedig megtudhatják, hogy ajánlott-e számukra a könyv elolvasása.

Amennyiben az Olvasó továbblapoz, megismerkedhet a „mérgező szülő” típusaival. Nemcsak az alkoholista, testi, lelki vagy szexuális erőszakot alkalmazó szülők sorolhatók ide, hanem például az irányítók, vagy alkalmatlanok is. A szerző minden típust az érintettekkel való személyes beszélgetéseken keresztül mutat be, így sokkal jobban átérezhetjük a problémák valódiságát, és könnyebben eldönthetjük, hogy vonatkozik-e ránk az adott „méreg” vagy sem.

Fred, egy huszonhét éves bolti eladó például így nyilatkozik manipulatív anyjáról: „Anyám mindig nagy ügyet csinált abból, hogy karácsonyra mind hazamenjünk. Tavaly nyertem egy utazást egy rádióvetélkedőn, ami pont az ünnepekre esett. Nagyon izgatott a dolog, mert ilyesmit nem engedhetek meg magamnak… Amikor megmondtam anyámnak, úgy fogadta, mint valami gyászhírt. Könnybe lábadt a szeme, elkezdett remegni a hangja, tudja, mint amikor az ember elsírja magát… Elmentem, de ilyen rettenetesen még életemben nem éreztem magam. A fele időt eltelefonáltam az anyámnak meg a testvéreimnek… Több karácsonyt nem hagyok ki, az egyszer szent.”

Láthatjuk tehát, hogy nemcsak az erőszaktevők árthatnak súlyosan gyermeküknek, és állhatnak az egészséges fejlődés útjába, hanem a lelki terroristák, a zsaroló, manipulatív, birtokló vagy épp gyerekeiket elhanyagoló szülők is. A szerző a könyv második részében arra vezeti rá az Olvasót, hogyan nyerheti vissza saját életét. Segít elsajátítani az öndefiníció lépéseit, megkeresni a felelősöket, szétfoszlatni a szülőkkel kapcsolatos hiedelmeket. A könyv elolvasása után remélhetőleg minden egykori áldozat megtalálja az utat egy boldog, harmonikus élethez.

Forrás  http://onlinepszichologia.hu/konyvajanlo/mergezo-szulok

Gyere játszani! címmel jelenik meg a második kötet Nyulászi Péter verseivel, Papp Kata illusztrációival. A könyv bemutatójára szeretettel várjuk a babákat és szüleiket egy játékos este keretében ahol Zentai Kata a babajelbeszéd szakértője és Kárász Eszter színművész vezeti be a módszer rejtelmeibe az érdeklődőket. Lapozgatás közben és a verseket énekelve, játékosan elsajátíthatunk egy jól bevált módszert: a babajelbeszédet. A babáknak 9 hónapos kortól ajánljuk. 

A babajelbeszéd a hallási ingerhez vizuális és mozgásos ingert kapcsol, ezáltal segíti a beszéd megértését, gyorsítja a beszédfejlődést, elősegíti a kreatív gondolkodást, s ami a legfontosabb: még erősebbé teszi a szülő-gyermek köteléket. Mindezek mellett remek szórakozás az egész családnak.

Időpont: 2012. október 11. csütörtök 17 óra. Helyszín: Köki Terminál 2. emelet.

Ez a könyv segít megtanulni, hogyan birkózzunk meg gyermekeink csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel; hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk; hogy állítsuk fel a határokat, úgy hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát; mit tegyünk büntetés helyett, és hogyan oldjuk meg a családi vitákat. Az egész világon hatalmas sikert arató könyv egyszerű, gyakorlatias megoldásokat kínál szülőknek arra, hogyan beszéljenek gyerekeikkel, és hogyan hallgassák meg őket. A szerzők tisztelettel, megértéssel és józan logikával felépített módszereit szülők és szakemberek egyaránt sikerrel alkalmazzák bármilyen korú gyermekeknél. Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

„Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyerekeim születtek volna” – kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt, gyakorló szülőként oly sokszor?

Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Aztán kezdődik előlről, mert nem tudjuk, hogyan.

Ez a könyv segít megtanulni:

• hogyan birkózzunk meg gyerekeik csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel,
• hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk,
• hogy állítsunk fel határokat, úgy, hogy megőrízzük a gyerekek szabadságát, 
• mit tegyünk büntetés helyett, 
• hogyan oldjunk meg családi vitákat

A szerzők

Adele Faber és Elaine Mazlish gyermekpszichológusok. A New York-i New School of Social Research tantestületének tagjai, valamint munkatársai a Family Life Intézetnek a Long Island Egyetemen. Mindketten 3 gyermeket nevelnek. Könyvük megírása előtt előadásokat tartottak a témában az Egyesült Államokban és Kanadában. A könyv első lett a New York Times bestseller listáján. 

A gyermek nem kicsinyített, tökéletlen, félig kész felnőtt, hanem életkorának megfelelően egy teljes és egész lény, akinek világlátása, gondolkodása és ítéletalkotása sajátos, és nem mérhető felnőtt mércével. Ahogy Claparède mondta: egy ebihal sem egy elégtelenül működő béka, hanem elégséges önmagának, s működése éppoly tökéletes, akár a békáé!

A gyermek vágyait, problémáit, félelmeit, valamint a mese szerepét személyiségfejlődésében csakis úgy érthetjük meg, ha negyedórára törpék leszünk, ahogy Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versében:

“Leguggoltam s az óriásból/negyedórára törpe lett/ (Mi lenne, gondoltam, ha mindig/lent volnál, ahol a gyerek?”

Kuporodjunk le együtt a gyermek mellé, és legyünk egy kis időre együtt “összehajtott óriások”.

Részlet a Mesepszichológia című könyvből, A varázsló birodalmában című fejezetből

A tündérmeséket, varázsmeséket 4,5-5 éves kortól ajánlott mesélni, nem lehet hogy kicsit hamarabb ismerkedett az ilyen típusú népmesékkel? Fontos, hogy SOHA nem szabad a mese tanulságát kiemelni. A gyermek ösztönösen nagyon jól választ, ha valamit nem szeret, nem kell erőltetni.